Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-04-08 / 79. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. április 3* flgfcwriifiwia Husvét az erdőn (Húsvéti mese) A kis szelídszemű, fiatjai őzike megállt a pafákparton. Ráhajolt a kristályvízre és bele- wiártotta az arcát. Hős habokat nyelt és vidám fcett tőle, mint a friss hajnal. Szép homlokát magasra tartotta és karcsú testét belevo- ■alazta az erdőbe. Csak úgy nyílott előtte a ■öldes homály. Könnyed libbenéssel ugrotta at a pásztorkutat és lefordult a tölgyes felé. Lába nyomán halkan rezgeti az avar, mint egy ■agyon finom dal fátyol-akkordja. A (tölgyesben már csak lépésekben haladt. Valami régi, Momorú árnya volt itt az erdőnek. Az őzike odahajolt egy öreg tölgyfához és sírni kezdett. Kedves szeméből úgy hullottak a köny- ■yek, mint az árvagyerek szeméből. Barna arca nedves lett és vékony lába remegésbe iá jdúlt. — Miért sírsz, őzike? — kérdezte egy Mradt hang hátulról. Ijedten ugrott előre és torkába csuklóit a sírás. De amikor hátranézett, pnyugodtra simult őzarca. ... Mélv, ünnepélyes dallam úszott a fák közé. — De gyönyörű hang ez. Honnan jöhet, Nyuszkó ? — Abból a messzi, piros toronyból, amit a dombról lehet látni. Feltámadásra harangoznak. Csodaszép ünnep ez. Egy nagyon jó Király feltámadását ünnepük, aki meghalt a rossz emberekért. Tavaly hallottam a faluban. — Meghalt a rossz emberekért? — Meg, őzike, mert ő nagyon, nagyon jó volt. — De most már mennem kell, mert a húsvéti bárányka már végigcsiiingeit a falun. A/Ids nyűi letörölte arcáról a verítéket és kezdte venni terhes puttonyát. Az őzike egy darabig csak nézte, aztán odaugrott és szájába vette a kosarat. — Segítek, Nyuszkó. Elkísérlek. Te úgyis elfáradraf... és ha ez a jó Király meg tudott halni a rossz emberekért, én sem haragszom rájuk. Nyuszkó elébe állt a lehajló őzikének és átölelte a nyakát: — Köszönöm, őzike. Meglátod, milyen széj) lesz a boldog gyermekek hálamosolya. Nemes szívedért meg lesz a jutalmad... így történt, hogy ezen a húsvéton az erdők kicsiny vadjai jobban megértették a megbocsátás értékét, a feltámadás békés örömét, mint az emberek. Nyomukban ki is virágzott az árokpart és énekelni kezdett a füvek milliója: —- Alleluja! Alleluja! Novak Mária. Már csak Göcsejben és a Székelyföldön van húsvéti határjárás — Nyuszkó, kedves Nyuszkó, te vagy az? — Én vagyok, de mi bajod van, őzike? — Látod ezt a fát, Nyuszkó?... Amikor wm egészen kicsi voltam még, akkora csak, mint te vagy, Nyuszkó, csupán a lábam volt magas, nyúladt, itt voltunk egy este anyáménál a fa alatt. Én éhes voltam és enni kértem. Anyám, szegény, nekidőlt a fának és adta nekem a jó, meleg tejet. Boldogan simultam keblére és nem is gondoltam, hogy •lienség is van a világon. Egyszerre ütés kop- pant a fa oldalán és egy durva kéz rámcsapott. fSagyot sikoltottam és ugrani akartam, de a lábam megbotlott. Elestem. A nagy, durva ember rám akart ütni, de anyám föléin dobta magát és megvédett. Nyakát érte az ütés és feje odabukott az én arcomhoz. Megcsókolt még és átölelt. A karjaiból húzott ki az ember. Akkor felugrott anyám — én azt hittem már, hogy nem él — és egy keserves jajjal! visszaesett a földre. Meghasadt a szíve... Azóta az ember rabja voltam. De ma, amikor meghallottam a hegyi patak hangját és megláttam a villanó fecskét, nem bírtam tovább. Kiszöktem a kerítésen és futottam, ahogy csak bír- 4am, egészen az erdőig. Olyan boldog vol- iam, hogy el is feledtem azt a szomorú estét. Csak örültem a szabadságnak. És amikor ideértem a fához, úgy megfájdult a szivem, hogy már nem is tudok örülni, Nyuszkó. Itt halt meg értem az anyám... Ahogy ezt mondta, újra befutották szemét a könnyek és remegni kezdett vékony teste. — Ne sírj, őzike, már szabad vagy és ma olyan szép ünnep van, — mondta vígasztalban a nyúl — és nyalogatni kezdte az őzike lábát. — Milyen ünnep van ma? — kérdezte a* őz. — Hát nem is tudod?... Nem látod, hogy •Ifáradtam, mekkora puttonyom van? — lío.vá mégy hát, Nyuszkó? — A faluba. Piros tojást viszek a gyerekeknek. 'Mert búsvét van, őzike. — A faluba? És az embereknek viszel valamit? De Nyuszkó?... — Ne félj, őzike, nem mind rosszak az •mberek. jVannak olyanok, mint a hegyi patak és mint a fecskék. És vannak olyanok is, mint • te anyád volt, őzike. Hősök. Meghalnak azért, hogy éljenek a fiaik. Szép, piros vérük •tt folyik el a Nagy Erdőn tújl. S a kicsi szőke-, fekete fiacskák nem is tudják, hol van a bírjuk. Ezeknek a szegény gyermekeknek viszem •ti a pirostojást, őzike. A szelíd kis vad lehajtotta a fejét és halban súgta: — Én nem tudtam ezt, Nyuszkó. Bocsáss ■reg. Azután a fényes fekete fákra nézett és a halk zsongást figyelte. — Mi ez, Nyuszkó? — Pattannak a rügyek. Feltámadnak. Újra élnek. És bomlott az erdő lágy melódiával. Az este pedig csókolni kezdte homlokátA húsvéti szokásokban sajátosan, kevere- i dik az ősi pogány hagyaték az Egyház-sugallta liturgikus eredetű képzetekkel. Á kereszténység ugyanis -—- ha már nem tudta megszüntetni a régi mágikus gyakorlatot, — a tavaszhoz, a természet kezdődő új életéhez fűződő nagyérdekű hagyományokat iparkodott a maga liturgikus rendjébe illeszteni és így mintegy megszentelni. A virágvasárnapi szentéit barkát a nép foganatos isientelménynek tekinti, amely a gonosz elűzésére, a baj elhárítására szolgál. Hideglelésről,- torokfájásról többfelé nyelnek egy- egy szemet a család tagjai. Országszerte használatos íégiháború idején. Feltűnő helyre szokták kitűzni, rendszerint a ház kéményére, hogy a villámok észrevegyék és megrettenjenek a szent-élmény Hívásától. ; A kínszenvedés misztériuma, a p; s ’o, ma már csal: a templomok kórusán kerül elfő- ( adásra. Biztos nyomaink vannak azonban, hogy jámbor társulatok valamikor hazánkban is el- f játszották Urunk kínszenvedését a hívek épü- f lésére: azaz a passió játék hozzátartozott a [ nagyhét liturgiájához, a szenvedés misztériu- ■ mának átéléséhez. Napjainkban Mikófalván és jf Budaörsön próbálkoznak a népi passióhagyo- | mány felújításával. Nagypénteken szokták a férgeket is kiűzni a házból. A féregözés szótlanul, néha lármával. olykor ruhátlanul történik, hogy a gonosz szellemet, amely a paradicsomi kígyó, módjára csuszó-mászó férgekben lappang, annál biztosabban el lehessen riasztani. Göcsejben egyesek a házat kora hajnalban, mezítelenül, j kezükben pálcával hadonászva körüljárják, \ hogy a férgektől megszabadítsák. A féregűzés { megismétlődik nagyszombat délelőttjén is, \ amikor a harangok »hazajönnek Rómából«, j azaz újra megszólalnak. A nagyszombati tűzszentelés ősi pogány ] szokásnak, a rontó szellem jelképes elégeté- i sének m égném esi lése. A szentelt sonka, kalács, liímes tojás a j régi böjti fegyelem enyhülésével sokat veszi- i tett kultikus jellegéből, de megszentelő, illetőleg gonoszűző hivatása népünk tudatában, < még ma is elevenen él. A húsvét ünnepi hangulatához, — különösen a gyermekek világában — szorosan hozzátartozik a pirostojás is. A tojás a keletkező életnek, a természet tavaszi megújulásának ős- ; régi jelképe. Sajátságos, hogy igen sok po- gánykori sírban is található tojás. Ez bizonyára a lélek halhatatlanságának hitére utal. A keresztény szimbolikában a sötét sírból, a halottaiból ^feltámadt Krisztust példázza. A tojás húsvét táján való fogyasztásának, illetőleg ajándékozásának valamikor mágikus ecl- , zata lehetett: a termékenység, növekedés elő- 1 mozdítása. A piros színnek baielhárító hivatása) volt, a későbbi szemlélet a Megváltó vérét látta benne. A piros tojás ajándékozása egyébként valamikor a keresztszülők kötelessége volt, hogy keresztgyermekeiket a megváltás örömére emlékeztessék vele. Húsvét héttőjén országszerte ismeretes a locsolkodás, amely csökevém esen középosztályunk szegényes hagyomány készletébe is felszívódott. A locsolkodás, azaz a lánvok és menyecskék megöntözése, eredeti célzata szerint az asszonyi termékenység elővarázsolására irányult. A legények minden lányos házhoz elmennek. A lány pirostojással megválthatja magát, az öntözés azonban így sem marad el. A lány sokszor csuromvizesen kerül ki belőle. Utána a gazdasszony szívességükért megvendégeli a legényeket. Kocsis László. Uj kormány, új rendelet k, új események A vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanítók és tanárok szolgálati állomáshelyén maradásának szabályozásában az alábbiakat rendelte el: Tanító (tanítónő), tanár (tanárnő) az 1943/44. iskolai évvel kapcsolatosan tennivalóinak elvégzése után szolgálati állomáshelyét csak felettes hatóságának! engedélyével hagyhatja el. Távozásra engedélyt lehet adni, ha az engedélyt kérő személyének figyelmen kívül hagyásával is biztosítani lehet tanítók és tanárok esetében a leventeoktatással, a légvédelmi hatósági szolgálattal, 'agy más közérdekű szolgálattal kapcsolatos tennivalók ellátását; tanárnők és tanítónők esetében pedig a napközi-otthonokban és a gyermekek vidékre költöztetésével kapcsolatban szükséges felügyelői tennivalók ellátását. Az engedély megadásánál méltányolják ft kérelmező családi viszonyait, a gondozására szoruló gyermekeinek számát és egyéni élet- körülményeit. Távozásra elsősorban az a tanárnő, vagy tanítónő kaphat engedélyt, akinek ötödik életévét be nem töltött gyermeke vagy legalább három, szülői gondozásra szoruló gyermeke van. Ezenkívül kötelesek az engedélyt kapott tanerők megváltozott lak- . címüket illetékes felettes hatóságuknál bejelenteni. Az a tanárnő, aki engedély nélkül hagyja el helyét, vagy tartózkodási helyének megváltozását nem jelenti be, fegyelmi eljárás alá kerül. Ez a rendelet április 6-án lepett életbe. 1 r " * (MTI) A magy ar gazdasági élet és a v állj laktok belső életét a zsidóktól mentesítő rcn- i delet megjelent és azt tartalmazza, hogy a \ zsidó alkalmazottak 50 százalékának április 30-ával, a másik felének pedig szeptember ! végéig fel kell mondani. Az alkalmazottak! ! jogviszonyát a szerződéseidben esetleg szabá- lyozott feltételektől függetlenül rendezte a ki- {[adott rendelet. j
