Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-06-03 / 124. szám
1944. június '>■ ZALA MEGYEI ÚJSÁG . ------mm A ZALAIQAZDAELET A Gazdasági Egyesület, a Zalamegyei Tejszövetkezetek Szövetkezete es a zalai Gazdakörök hivatalos rovata Miért is alakultak a Megyei Tejszövetkezetek? Irta: Dr. Vajda i. Kornél a Zalarr egyei Tejszövetkezetek Szövetkezete igazgatója II. A tejszövetkezetek számbeli gyarapodása országos viszonylatban egészen 1914-ig volt észrevehető. Az akkori N agy - Magyarországon számuk elérte a fenti időpontig a 600 körüli létszámot. Milyen célzattal alakultak ezek a Tejszövetkezetek? Kétségtelenül elsősorban a termeit tej értékesítésének könnyebbé, tételére. M ért ez volt a nehezebb feladat. Azok a termelők, akik ebben az időben tejszöv étkezőtekbe tömörültek, azt hitték, hogy' ezzel a cselekedettel mindent meg is tettek, ami érdekükben állhatott. Ugyanis az esetek túlnyomó részben nem csak termelő és gyűjtő tevékenységgel, hanem a nyersanyag feldolgozásával. tehát vajgyártással kezdték működésüket e tejszövetkezetek. Gazdaszempontból tehát a leghelyesebb és célravezető útra tértek. Az 1906-os Nemzetközi Kiállításon Budapesten nem egy' közülük "szép díjakat és kitüntetéseket szerzett. Különösképpen a zalaiak így a túrjai, söjtöri, karmacsi. nemesszent- andrási és még több tejszövetkezet. Ez a kiállítás, amint a későbbi tények igazolják, veszélyt jelentett nemcsak az ott szerepelt tej- szövetkezetek részére, hanem általáno.sságbar az egész tejszövetkezeti mozgalomra nézve Mert ezen a kiállításon vette észre a kizárnia«; öncélt szolgáló kereskedelem, hogy milyen lehetőségeket nyit üzleti vonatkozásban a vaj- és tejtermékgyártással való foglalkozás. 'Enne! kapcsán) kezdte Szárnyait nyíitogatni az úgy nevezett tejfeldolgozó ipar. A te j szövetkezesetek tehát felhívták a figyelmet magukra nem a nagyközönség, hanem a kereseti lehetőséget kereső tőke figyelmét. Látni fogjuk hogy itt volt a tej szövetkezetek későbbi minden bajának és nehézségének '"forrása. Ha tudták volna a tejszövetkezetek, hogy mi lesz i következménye annak, hogy nagyszerű felkészültségüket a nagynyilvánosság előtt büszkén igazolni akarták, meggondolták volna.hogj ezen a kiállításon megjelenjenek. Tudnunk kell, hogy egészen az 1916-os évekig európa fokon álló tejüzemek — nagyüzemek — nen voltak hazánkban, még Budapesten sem. Tejfeldolgozó vállalat már volt, sok a fővárosban azok azonban úgyszólván csak a kezdő lépéseknél tartottak és úgy tejipari, mint közegészségügyi vonatkozásban csak próbálkozásnak voltak minősíthetők. Megfelelő szakember országos vonatkozásban ezek irányításári is hiányzott, ha volt is — idegen ITCíí) magyar, aki saját vállalkozásával volt elfoglalva, nem a kialakuló magyar tejgazdaság irányítását szolgálta tudásával. Ezek a tejfeldolgozó vállalatok is elsősorban nem a magyar tejgazdaság kiépítését végezték ^ tervsze- szerűen, hanem üzleti vállalkozás, nyereségei üzletkivitel volt a céljuk. Ezt a hálózatot az idők folyamán eszményi tökéletességgel ki is építették érdekeik szolgálatában. Az 1910-eE időkben azonban még maguk sem voltak tisztában azzal, mit kezdjenek ezzel az ój üzletággal, csak egyet tudtak, hogy e tekintetben minél nagyobb térfoglalást végezzenek. Ami a legérdekesebb, rnég üzleti téren sem voltai* a kezdetben elveik, a később gőzhengerré vált szervezetiknek még nyomait sem látjuk. Sőt mégcsak a vadászterületeik világos körvonalait sem tisztázták egymás előtt. Valahogy ógy lehettek a dologgal, mint mikor tégy kis hangya rásétál egy hatalmas karika ementáli sajtra, a zsákmány akkorának mutatkozott. hogy veszekedést azért, mert útjaik esetleg keresztezték egymást, nem volt érdemes szítani. Volt ott akkor még mindenkinek elég. Csak a tejszövetkezetekbe tömörült termelő nem vette észre, hogy kezdeményezését a tejipari téren kifogják sajátítani a kezéből, vezetés, irányítás és tanítás hiánya miatt. Elütik őt a kizárólagosan a termelőt — tejtermelőt -— megillető, általa kezdeményezett iparág művelésétől és fejlesztésétől. Apáinktól hallott aranykorát élte akkor a ivóké és jólét. Az 1900. elején alakult tej szövetkezetek helyes módon közvetlen kapcsolatokat kerestek úgy a fővárosban, mint a nagyiobb vidéki városok kereskedőivel, fűszeresek, pékek, a vendéglátó ipar és cukrászipar képviselőivel és így értékesítették akkor íermelvénveikot. mindig megfelelő árakon. A fővárosi tejfeldolgozó ipar nem is kereste a tejszövetkezetekkel a kapcsolatokat, mert szükségletüket leginkább magán-tejgyüjtők útján látták el. vagy saját ipar engedélyes csarnokaik és uradalmak ót járté Igaz, hogy a tejtermék-fogyasztás sem volt olyan mértékű akkoriban, hogy nem lehetett volna kielégíteni. E téren érezhető emelkedés csak az 1910-es i2-es évek táján érezhető. A legnagyobb baj abban mutatkozott, bár \olt most már az országban 600 tejszövet- kezet, hogy ezeknél minden irányítás hiányzott, elparcellázva, egyenként működtek. Működésük eleinte zavartalan, később már csak a rossz tapasztalától; szerzésében Volt eredményes. így készületlenül, tartalékok gyűjtése hiányában, anyagilag elég erőtlenül ért el a mozgalom, az első világháború idejéhez. (Folytatjuk.) • A termes megóvása légiveszély idején A légitámadásokkal kapcsolatban számolni kell azzal, hogy az ellenség a lábonálló és a betakarított mezőgazdasági, termények pusztítására is törekedni fog. E kártétel megakadályozására mindent el kell követni, főleg pedig olyan intézkedést kell előre foganatosítani, amelyek a tűzveszélyt a legkisebb mértékre csökkentik. Az eddig szerzett tapasztalatok szerint a különböző gyűjtőeszközök csak akkor fejtették' ki hatásukat, ha teljesen- vagy túlérett állapotban lévő gabonatáblákra esnek. A legcélravezetőbb védekezés tehát az idej-qben történő aratás. A teljes érés bevárása előtt végzett aratás a termés mennyisége és minősége szempontjából is előnyös, ezért ezt a földművelésügyi minisztérium amúgy is már régóta ajánlja a gazdák figyelmébe. A gabonaféléknek idejében való aratása fokozottan kívánatos a légiveszély kockázata [miatt és ez sokkal jobb biztosítékot nyújt a lábonálló gabonának a tűzveszélytől való megmentésére, mint az a többféle, ajánlott, eljárás, hogy a gabonatáblákon csapásokat hasítsanak ki és ezáltal a még be nem érett gabona zölden, való levágásával a terméseredményt csökkentsék. Legfeljebb akkor lesz célszerű a már viaszérésben lévő gabonából sávokat kikaszálni és ezeket rögtön felszántani, ha elháríthatatlan okból az egész táblát nem lehet idejében learatni. Nagyon fontos ezenkívül a keresztek (kepék) olyan összerakása, hogy soraik folytonossága gyakrabban, nagyobb közökkel meg legyen szakítva. Ez évben a tűzveszély elhárítása szempontjától is okvetlenül szükséges a tarlószántás mielőbbi elvégzése, de nemcsak a keresztekkel párhuzamosan, hanem azok sorait is meg kell barázdákkal szakítani. Nemcsak a gabonafélék, hanem a széna betakarításánál is törekedni kell a kockázat megosztása végett a kazlaknak és asztaloknak több helyen történő rakására. Ez a gabona összehordásánál eddig is szokásos volt, de az idén még inkább több helyen a határban kell összehordani nemcsak a gabonát, hanem a szénát is. A cséplést az eddiginél is meg- osztottabban, több helyen kell végezni, mégpedig lehetőleg minél többet keresztből kell csépelni. Az eddiginél több közös szérűt is kell létesíteni. A községek területére, az udvarokba csak az elkerülhetetlenül szüksége*, legkisebb mennyiségű szénát, szemes-gabonái:, vagy szalmát szabad behordani a falvak tűzveszélyének csökkentése végett. Az elővigyázatossági intézkedéseket rendszeres és éber figyelőszolgálatnak kell kiegészítenie, hogy a* ellenséges repülőgépekről történő gyujtogatáai kísérletek alkalmával azonnal megtörténhessék a kezdetben könnyen leküzdhető tűzfészkek eloltása. Jelentések vannak arról, hogy az angolszász repülők különféle robbanóanyaggal telített dobozokat szántak szét a földre (robbanó dobozok, cigaretták, töltőtollak, virágok, mérgezett szappan, játékszerek stb.) például Csabrendek községben egy asszony1 cipőkrémé» dobozt vett föl, felnyitotta, a doboz felrobbant, s az asszony súlyos sérülésekkel kórházba került. Foszforról mérgezett staniol lapokat is dobáltak le. Ezeket, ha a legelésző állat megeszi, tőle elpusztul, mivel a staniol lapon lévő foszfor mérgező hatásó. A község határát át kell vizsgálni s az ilyen lapokat lapáttal össze kell szedni és halomra rakva átadni a csendőröknek, vagy rendőrnek, akik ezek megsemmisítéséről gondoskodnak. Tömegével szoktak ledobálni gyujtóruda- kat, amelyek szögletesek és karvastagságúak, az egyik végük piros, ha a piros végükre esnek, azonnal meggyulladnak és 2 méter magas, vakító fehér lánggal égnek és a kénes, foszforos vegyül éket frecskelik magukból. Ezt a szétfreccsent anyagot, csak homokkal lehet oltani, a víz nem használ. A gyujtúród először lassú lánggal ég, nyugodtan felkaphatjuk és messze dobhatjuk, ahol nem okozhat tüzet, másfél-két percig ég, aztán kialszik, ha nincs mellette gyúlékony anyag. Minden falusi embert figyelmeztetünk arra, hogy legyen óvatos, fel ne vegyen semmit a földről, mert életével játszik, vagy egész életére nyomorék lesz. Gyermekeinket oltalmazzuk és figyelmeztessük a fenyegető veszélyre. Lcgiveszély esetén menjünk óvóhelyre, vagy ha közelben ez nincs, húzódjunk meg legalább valami védett helyen, mert életünk az ellenséges repülők ittléte alatt veszélyeztetve
