Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)

1944-06-03 / 124. szám

1944. június 3. ZALAMEGYEI ÚJSÁG t 3.

ióiiémmmmmom miitiiwi'i>iwiwiiiiii>rMáriTiiwfm8rnMWi'ílfiiwiirilrn»«iiiirawiiiftiVii^ 11iiigiiiiiiw'<fimiirwiUTT-.un-r in i Tn-iwr miniw wwimiiínirmrrviimrV-Mria«r«m«ri»ir«i Wwóini' »Só ~<Hiiiwniimnii.-mrimmnrarnigi'inniitr.■ :'.*.sm&»WÍÉB&

Feljegyeztük,

... kogy Alsóra jk község kép. igelötes- liilefce a község legkiválóbb Szülöttjét, Kis- faludy-Síróbí Zsignioml szobrászművész, akadémiai tanárt a község díszpolgárává választotta. í

... bogy Pap Lajos, zalaegerszegi 'káplán. aki a Katolikus Legényegyletnek is ügyvezető elnöke volt, katonai szolgálatra vonult be.

»■.. hogy Deák Károly meszeleji föld- birtokos fiai ugyancsak megértették az

idők: szavát, mert a két fiú gyakorlatilag is kivr A részét" a mezőgazdásági num- kábói. Leg«tóba, a tanúk szerint, a két fiú faternál' kaszáit. — Bízunk benne, hogy ?. többi magyar földbirtokos fiúk is. megértik az idők -szavát és követeimén veit és a lovagláson »és a bősön való keverésen kívül megtalálják helyüket a gazdasági életben is, merit a munka nem szégyen és aki a saját földjét művelheti, az a Ijejgboldogabb ember a világon, mert tulajdonúban van egy darab .abból a földből, amit osjeink vérrel és verítékkel szereztek és tartottak meg számunkra.

... hogy az egyék zalai magyar községben rendkívül bájos kis eset foglalkoztatja az embereket. Az történt ugyanis, hogy a községben a magyar egységét és összefogást, valamint a társadalmi ellentétek lerombolását célzó előadási tartottak, amelyen többek között a helybeli szerep ők is felléptek, nevezetesen egy előkelő és egy iparoslány, akik azonban i mindketten elvégezték a középiskolát. A j két lány ismeri ugyjatn egymást, de az egyik méltatlannak tartja, hogy szóba- álljon a másikkal. Á szerepek szerint azonban Stem leheteti kitérni az elől, hogy ne beszéljenek. Be is mutatták őket egymásnak, Isten tudja hányadszor. Tehát az előadáson nem volt semmi zökkenő- igen ám, de az előadás után ismét maradt minden a régiben, mert á két lány továbbra sem beszél. Szóval az előadás teljes sikerrel járt és nemcsak a közönség, hanem a szereplők is megértették az idők szavát.

... hogy a zalaegerszegi ifjú műkedvelők legutóbbi előadásán B'árkay Klári, Figura Katalin, Hompó Rózsi, Antos He- ' lén, Horváth Katalin. Farkas Ria, Kosa Zsuzsi, Farkas Mária. Kőrössy ^Margit, Pi- ritv Gitta és Csérnél Etus, Bencze György, Figura Lóránt, Figura Iván, Figura György, Botez Mihály, Frimmel Tibor, Kiujber István, Kiss Kari prímás, dr. j Boncz Imre, Siklóssy László, Németh j László, Hornyán fván, Kovács Isív án és j Perlaki Kornél szerepeltek.

.. • hogy népszerű barátunkat, Kocsis j Lacit, is utolérte aAégzete. Annak idején | megírtuk, hogy egy másik munkatársunkat, aki közismert agglegény, a leghevesebb udvarlás közben bácsinak titulálta a Bzívhölgy. Hát ezúttal Kocsis Lacival esett meg hasonló és kellemetlen eset. Igaz ugyan, hogy nem egészen udvarlás közben. Az történt ugyanis, hogy a Katolikus j Legényegylet hétfői júbieuma alkalmával Laci barátunk is "megjelent és a nagy társalgásban maga is beszélgetni kezdett az egyik fiatal és csinos lánykával. Már jóideje tartott a diskurzus, amikor a kislány nagy ártatlanul odafordul Lacihoz: I

— Tanító bácsi kérem...

*

— Hát bácsinak nézek én már ki V — fakad ki Igeink másnap a szerkesztőségben—, hát ilyen öreg vagyok én már?

Persze nem akartuk nagyon megvigasztalni, de rámutattunk szépen ívelő pocakjára és lefelé kanyuló, bozontos bajuszára. Mire ő felsóhajt:

— Igazuk van, hiszen nem sokára a lányaimat viszem a bálba.

i A ! V'" : “ ‘

.. • hogy a zsidó lakáscserékkel kapcsolatban az egyik muzsikuscigány parkettás lakáshoz jutott. Az ácsi meg is lett volna elégedve a lakással, csupán a parketta volt neki furcsa. Hamarosan be ú áhított az illetékes hivatalba s a következő kérést adta el:

— Kesenem sípén a jó lábast, ’de egy

j 9B*5%3SS&fffr'í

^ 3 mfivcszßt Ißlllioifllslil

BŐnyeget is kírek hozzá, mert á parketton éles ásnak a rájkók és kitörik a lábukat.

.. - hogy az egyik (Városi tisztviselő, aki igen sokját tart magáról, ma kedves meglepetésben részesült hivatali társai részéről. A szépreményű ifjú ugyanis ma húszéves és ebből az alkalomból szép csokor csalánt kapott ajándékba.

A tavaszi napsugár úgy rátelepszik az ember két vállára, hogy belevésődik valósággal a párnázott ülésbe. A göcseji gyors úgy kanyarog, nyöszörög fel és le a völgyek és a síkok vidékén, mint a szaharai vonat, amely csak eléri a teve »sebességét« is, nem is szólva annak ringatózásáról.

A távolban közben a délutáni fényben megszürkülnek a lombok és hosszúra nyúlik a fák és ligetek árnyékát. S ahogy nagy nyikorgások között megállunk az állomáson, olyan kedvünk kerekedik, hogy kiszállunk és még- egvszer végigszaladjuk a lend var vár omladozó berkeit, mielőtt azt végleg átadnák a magyar kultúra templomául. Az akácokról mézédes illat csurog az ember orra alá, az út mellett pedig kövér vérehul lókecske fű terebélyesedik.

Fenn a falak közölt csend és nyugalom őrködik. Csak halkan és távoli kip-kop jelzi, hogy valaki járkál az üres termekben és folyosókon. Az én kopogásom hangja össze- ölelkezik a távolival és mint két hanghullám, egymás ütemébe kapcsolódva erősítik egymást. Pandúr Lajost találjuk a falak között.

Éppen őt keresem, mint Leadva tehetséges festőjét, aki itt az iskola falai között neveli a magyar fiúkat és terjeszti a magyar kultúrát.

széles ecsetkezelés, mély és tüzes csillogó színekben fogant arcképei, különösen

........... c.

ké

pe komoly művészember munkája, az elmélyülést és nem a közönségsikert keresi,,*

CSUDÁN A MŰVÉSZETÉRT

—- A képeid valóban igen sötét tónusúalsl és igen egyéni ízűek, mit szól ehhez a vásárló közönség ?

— Nem érdekéi, mit szólnak az emberek, Én csak magamnak és csupán p művészetért! és nem vásárra dolgozom. Alkotni akarok —

csillan fel a szeme — de csak későbbi időben. Egyenlőre csak dolgozom.

Aliért mentéi akkor tanárnak?

— Hogy taníthassak, hogy megszeret bessern a rajzot.

— Nem kívánkozol el innen az istenilát .- megetti községből V- Nem. Egyenlőre legalább is nem teszi hozzá elgondolkodva. — De a háború után, talán.

Míg meg hányjuk-vetjük a dolgot, lassan ballagunk le a műterembe. Szegényes, szűk Ids szoba, nem éppen művésznek való, de Pandúr Lajos szeme csillog és háíás, hogy ekkora is van és reménykedik, hogy az új iskola, amit a várból alakítottak át, talán nagyobb lehetőséget ad.

Aztán végignézzük a képeket. Bájos pasz- tellek. erőteljes, kemény és mégis művészi és elgondolkoztató festményei tele vannak gondolattal, erővel és egyéniséggel. Nem tucat- képeket csinál, hanem egyéniségének megfelelőket. Képein -egy-egy színfolt olyan kifejező. szinte él. Van egy kész tanulmánya, amely hatalmas és alapos anatómiai tudásról tanúskodik, szinte órákig elnézné az ember. Szinte minden hajszáiéi- áttetszik a bőrön.

Ahogy a képeket nézem, rátévedek Pandur Lajos arcára. Csupa ideig az is, csupa szívós elszántság és a szemében mélységes tűz lángol, ahogy maga is nézegeti velem a képet. Igazi. művész. Pedig nem is az átlagosokból, hanem a nevesek közül való. Mert biztos vagyok benne, hogy Pandúr Lajosról még hallani fogunk és hiszem, hogy a második Pandur festőművészben, ha az első meg is halt az elmúlt évben, tovább él a család dicsősége . ..

Aztán a zágrábi diákévekről ibeszélgetünk. Arról az időről, amikor sok-sok szenvedést és lemondást, de igen sok összetartást és élsz,-int akaratot is kívánt az élet a délzalai magyar fiútól. Együtt laktak, együtt tanultak és együtt szenvedték át a szerb uralom minden kínját. Palán azért is ilyen korongosak a képek, talán ezért, hisz annyira a művészet értékében. Ki tudja, mire jó a szenvedés? Vele együtt volt Schultheis* Sándor szobrász- művész, aki a szomszédos végvár, Csáktornya szülötte.

SCHULTHEISZ SÁNDOR

I la már itt vagyunk, vegyük elő Schult- hiesz Sándort is. Öt is műtermében találjuk, természetesen Csáktornyán. Benn a ZrínyiDél-Zala, június hó. j méltók. Plasztikai megoldásukban, erőteljes és

KI IS EZ A PANDÚR LAJOS?

Az ő személyi adatai szerint 1913. október 25-én született Alsólendván. Édesapja ismert templomfestő volt, aki‘Győr város büszkeségének, Pandur festőművésznek öccse. A nagynevű Pandur művész annak idején még Benczur-tanítvánv volt és a győri egyházmegye nem kevesebb, mint 17 katolikus templomát festette ki a megyéspüspök megbízásából. Művészetét annyira megbecsülték és szerették Győrben, hogy abban a (nagy és ritka kitüntetésben részesült: a város maga építette részéi-e a műtermet.

—1 Az ő személyére mindig büszke voltam — jegyzi meg szerényen Pandur Lajos festőművész, tanár. — Nála tanultam meg az első fogásokat. Egy éven keresztül tanít- gatott.

Aztán vallatjuk tovább Pandúrt. Kiderül, hogy Zalaegerszegen járta a gimnáziumot, majd a déli részek megszállása miatt a zágrábi képzőművészeti akadémiára iratkozott be.

— Kik voltak a tanáraid Zágrábban?

Maximilan Vanka. Jukó Babies, Reezics

Vladimir és Tomi szláv Korizma.

—^ ismerted M estrovicsot ?

— Mestrovics az akadémia rector a volt akkor, most azonban, úgy hallom, Svájcba ment a változások miatt.

— Hol állítottál ki Legutóbb?

— Újvidéken, amiről a kritika elismeréssel írt.

Valóban olvassuk, hogy a Szépművészet című szaklap egyik példányában: Pandur Lajos olajképei festői megoldásukban figyelem re -