Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-05-27 / 119. szám
L ZALAMEGYEl ÚJSÁG 11M4. májú*. 27. Tulajdon Kisgyermekkoromban nagy szeretettel csodáltam a tulajdont, különösen, ha az földbirtok. kastély, vagy kúriából állott. Apám kevés jövedelmű liivatalnok lévén, nem szerzett semmi ingatlant, a menyasszonyi hozományt pedig hamarosan elköltötte. Édesanyámnak a rokonai azonban többnyire jómódú emberek: gazdatisztek, ispánok, löldesurak. V keresztapám is ilyen földesúr volt, Kisfalud\ Béla, négy-ötszáz holddal Magyargenesen, \ as megyében, késői)!) Du kára mentek át. Kemenesaljára. Elvkor már a magyargenesi birtok. ha jól emlékszem. Nunkovicsék kezébe került. Dókában már jóval kisebb földön gazdálkodtak. kisfalud) Béláné, Szilágyi Ilona, nemcsak a keresztanyám, hanem édesanyámnak az unokatestvére is egyúttal. Híres szépsége egykor a vármegyének. — Levelezz csak velük, fiam — mondották ottthon. Úgyis örökölni fogsz \ alamit tőlük. Én bízónv elfelejtettem a levelezési, de néni is törődtek ők az én nevelésemmel, előrehaladásommal egv mákszemnyit sem. hiába voltak a keresztszúleim. Gyerekük sem született [pedig. Végrendelet nélkül haltak meg amint hallottam — s minden vagyonukat az eg\ fokkal közelebb íjálló rokon örökölte. Dr. Dóczv Kálmán celldömölki kir. közjegyző barátom régi Csíkszeredái ismerősöm — értesített annak idején^hogy V. V főszolgabíró és neje vittek el mindent- Nem hagytak a tlukai kúriában egv gombot sem. így tehát egy fapiculát sem örököltem. N\ ugod- janak békében! Azért én is megélek. Anyám sokat adott a rokonságra. Mikor óvodába jártam, el-elvittek párszor engem is ■Magyargencsre s egyszer fiatal felnőttként, magam látogattam el Dukába: ez volt az összes kapcsolatom ezekkel a v érbeli atyafiakkal. Ami megmaradt belőlük, inkább csak emlék, mint valóság. Ez is jobbára költői feldolgozásban. A tulajdon szentségének a (fogalmát azonban. amiről annyit haíotttam idők folyamán iskolában s az életben is. magát a tulajdont: náluk ismertem meg! Mi (ugyanis csak lakók voltunk a vidéki városban. Én elmehettem ugyan öveimet meglátogatni a későbbi évek (során, de sohasem mentem a szül ő h á z a m- ha, mert szülőházam nekem nem volt! Irigyeltem is, vagy legalább is bánkódva néztem a falusi tiszttartók, jegyzők s papok gyerekeire akik karácsodkor ellátogattak a szülőfalujuk otthonába .. . Én csak annyit tudtam a keresztlevelemből, bog) Gy . .. sz. királyi városban születtem 1884. október hó 3-án. Az Urfi,- házhan, ahol azokban az íidőben vendéglő v olt. Fő-utca 64. Előtte volt egy szivattyús kút s közelben a Puntigám fűszeres. Aztán laktunk még egy pár helyen... Szülőház!? Tulajdon!? Ilyen nálunk nem volt. Az az mégis. A táplálékunk a ra jtunk való. |No, meg a kis ingóság, minden vágyam arra ösztökélt, hogv nekem legyen egykor legalább valamim, amit a gőgös rokonok — birtoknak neveztek. ,E1 is értem az életem végefelé! De ez [már nem volt az igazi. Kis villa a Balaton partján. Cselédség, gazdasági eszközök, jószág, baromfi, pajták, istállók cs minden nélkül!... Csak az adó volt belőle nagy! A többi mind. szóra sem érdemes. Magam hordtam a vizet a vasútról. A szomszédok átdobálták a döglött holmikat az én kis telkemre. S mikor kutat akartam ásatiu'i. egyj gonosz boszorkán) elintrikálta, hogv akkor neki nem lesz vize. így abbamaradt a virágos és veteményes kert is. A tető cserepeit vagy a vihar, vagv az ellenséges indulat szinte máról-bolhapra leszedte. Kezdtem gyűlölni az ingatlan s különösen a tulajVUont, mert a gonosz szomszédasszony Jitenged te hozzám a tyúkjait piszkítani. tojást azonban még méregdrágán sem adott! A megfogadott emberek becsaptak. A házpásztorok elszegődtek olyan helyekre, ahol volt termés, és ahol becsülettel lopni is lehetett, a kis gyümölcsömet pedig leszedték az idegenek . . . Láttam, hogy elkéstem! A tulajdonba bele kell születni! ügy látszik, az apámnak volt igaza aki csak a jelennek élt s minden felesleges gondot elvetett. Kiábrándultam a tulajdonból. Dr. Mátrai Ferenc Béla. A kétfejű sárkány Éppen úton voltam, amikor megeredt az eső. Először csak porzott az út, aztán a színe sötétre változott, végül készen lettek az apró. krómsárga tócsák. Az úton Feri barátom háza előtt vitt el, gondoltam, bemegyek és megvárom az eső végét. Ferivel régi barátok voltunk, akkor őt még Bukfencnek hívták. Együtt jártunk iskolába és együtt jártunk udvarolni a Mohási- lánvokhoz. Kettőnk közül én voltam az idősebb. így könnyűszerrel dűlőre jutottunk: én udvaroltam Évinek, ő pedig Babának. Végül egyszerre nősültünk: én vettem el Babát, ő pedig Évit. Emlékszem, egyszer nélküle mentem AIo- hásiékhoz. Akkor már nagy fiú voltam és Évi meggy likőrrel kínált. Csakhamar forogni kezdett velem a szoba. Hazafelé már cifráztam a lépést. Bukfenceknél valahogy kikötöttem. Bukfenc ijedten jötl elém: — Mi van veled, öregem?! Semmi, csak megártott a snaps/.. Inkább hozz valami savanyúságot, ^ami segít ra j - tani. Úgy is törtéjnt. S én savanyú képpel ettem a salátát. Egy darabig nézett. Aztán megszólalt: — Kész már a rajz. öregem? — Miféle rajz? Ej. ej, — csóválta a fejét. — hát azt hiszed, nem tudom, kinek kell készítened egy rajzot szombatra? Hát az Évi iskolai rajzíi! — Készen van :— nyögtem. Közelebb hajolt hozzám: — \ztán mond: szeretted?.. . — Nem.- Nem?? Nem. mert igén rágja a torkomat. Dt jót tesz a gyomromnak. Nevetett, csak úgy harsogott:. IN- én nem a salátát gondolom! — Hát mit? — Nem mit: kit! — Hát kit ? — Hát Évit. S fürkészve nézett rám. Kérdésre kérdéssel válaszolok mondtam. —1 Hát le szereted? — Mit? Nem mit: kát! — Hát kit? Hát Rabit. Tudod mit? — szólt. — inkább én se kérdezlek téged. g Ebben aztán megmaradtunk. Ekkor már gondoltuk, hogv szerepcsere lesz. Most az eső elől bekopogtam hozzájuk. Bukfenc a könyvtárszobában volt. Látva a sáros cipőimet, ijedten tuszkolt ki. Széket hozott s ott kint leültünk. Észrevette a csodálkozó tekintetemet, s a polcról egv könyvet ■és egv táblát hozott ki. Mosolyogva mutatta. A könyv címe: A hétfejű sárkány. A táblán Gárdonyi könyvtárba való mondása állott: »Mégis csak nagy dolog, ha elgondoljuk, hogy a világ száz legokosabb, legbölcsebb emberét tehetjük a szobánkba!« Magyarázatul azt mondta: Ez a könyv még Évié volt gyermekkorában. Az ő akarata volt, hogy ez is a| könyvtárba kerüljön- Tudod, a sárkány jelzi neki. ha sáros cipővel megyek be a száz legokosabb embere közé. Ilyenkor aztán hét mérföldről is itthon terem, mert a könyv tár nem arra való. hogy használjuk, hanem hogy dísze legyen a háznak. Szegénv Bukfenc! Minden részvétéin a tiéd. Asszonyi logika, — legyintett. Hanem öregem, te jól rajzolsz. Kijavíthatnád! nekem ezt a táblát. — Hogyan? Csak egy mondatot kellene hozzátol- dani. Valahogy így: Mégis csak nagy dolog, ha elgondoljuk, bogy a világ száz legokosabb, legbölcsebb embere mellé a hétfejű sárkányt is betehétjük a szobánkba!... Kocsis László. MÁJUSI IMA. * Oly nagyot kérni nem merek Tőled jóságos Istenem, hogy hófehéren pompázó virágodnak engedj lennem, De engedj lenni annyinak imádott, szelíd Jézusom, mint gyümölcsfa virágába i eg vétlen kis halvány szirom. M. Közérdekű rendeletek A kereskedelemügyi miniszter rendeletjat adott ki. amely szerint minden kereskedő és iparos, aki szakmai jegyzékl>e fel van véve, tekintet nélkül arra. hogv folytatja-e iparát, június 4-ig köteles adatait bejelenteni. • • A női honvédelmi munkaszolgálat kormánvrendelet értelmében kötelező. \ behívók kibocsátása most van folyamatban. Az illetékes helyre heh ivottak pontosan tegyenek eleget. mert ellenkező esetben 2—60 napi elzárással. vagv 8 ezer pengőig terjedhető pénzbírsággal I uintetik. .híresek Béla közellátásügyi, miniszter a mezőgazdaság téli ellátásáról tett a Köztelekben hosszabb nyilatkozatot. Nyilatkozatában írja. hogv a téliruha és cipő-ellátást sikerült biztosítani, de ezek kiosztására csak a nyár folyamán kerülhet sor. é A magyar királyi csendőrség használt igen jó karban levő, jó gumiabroncsozással ellátott „L“ vagy „Ü“ jelzéssel el nem látott vagy „E" vagy „Ü“ jelzéssel ellátott és honvédelmi igénybevétel alól mentesített személyautó kát vásárolna. Bővebb felvilágosítást a zala egerszegi csendőrosztály pa tancsnokság gazdasági hiva- rala ad. Nemess Ernő két verse oíiiik ÉLET. Miijó magol szórok szerte, Itt termett a szívemben, Szívbőí-szívbe száii a termés Istenadta versemben. S száz új szívből pzáz új terme* megint szívből szívbe száll. Újból újul újaid) termés S meghal benne a halál. FIATAL A LELKEM Éveimnek súlya nem nyomja v,állam, Pedig életem útját sok tövis közt jártam, ]>c a töviseket soksem vettem észre, Vígasztváró szemmel felnéztem az égre. És a tövisek közt rózsák nyíltak nyomban. Amiket én mindig a szívemben hordtam, Sohsem emlékeztem scnmi(iféle rosszra, Akárhonnan jött is, akárki okozta. Sohsem szidtam Istent, ha tövisek szúrtak* Sohse húztam vele káromkodón ujjat. Életem rögös útján mindig nyugodt voltam, Isten intő útját láttam a sorsomban. * * * Istennek a rosszat, jót is megköszöntem, Ezért maradt ma is fiatal a lelkem. /
