Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-05-25 / 117. szám
ZALA MEGYEI ÚJSÁG 1944. május 25. Keresztény felekezetű zsidókat gúnyolt a gettóban Junger főrabbi, elrendelték az internálását Varga—Weinbergert is internálták Csordás János: Levél egy parasztimhoz Kedves Polgár Lajosi Zalaegerszeg, május 24. Mini ismeretes, a zalaegerszegi gettóban több olyan zsidó egy én is van, akik már korábban áttértek a keresztem ■ hitfelekezetre és keresztény \ alléinkat továbbra i:s gyakorolni szándékoznak. Ugyanakkor azonban a zsidó fora M >i is látogatásokat tett a gettóban, mint az izraelita l'eiekezet zalaegerszegi vezetője. Mindez nem esett volna kifogás alá. ha dr. -Junger MózeS főrabbi csak az izraelita hitfelekezet- hez tartozó zsidókkal foglalkozott volna. Azonban ettől eltérően, a keresztény hit felekezet tagjait sem hagyta békén s amint megállapítást nyert, május 13-án és május 20-án az1 egyik 10 é\ óta katolikus hitfelekezcthez tartozó zsidót rá akarta bírni, hogy térjen vissza az izraelita hitielekezethez s ezenkívül a Ur- reszténvségre gúnyos és sértő kifejezéseket használt. Minthogy cselekménye és kijelentései alkalmasak arra. hogv a köznyugalmut é;, aj közrendet megzavarják, internálását kellett elrendelni. ) Ugyancsak internálás) végzést hoztak Var- g;a-W eánberger Ferenc Ő0 éves zsidó kereskedő ellesi is. mert gazdasági életünkre hátrányos tevékenységet folytatott, s ellene gírdrágílási visszaélés bűntette miatt már .eljárás is vau folyamatban, ezenkívül több közellátási visszaélés miatt is feljelentést tettek ellene. i Vz internálást a rendőrség mári s fogattaJ tosítóttá. Viár bosszú hónapok óta őszinte érdrk- ' iődéssel kísérem írásai lat -étlap hasábjain, kfi- i lönösen falusi riportjaidat, melyben becsül« - j lesen, nagy obbranőtt parasztlelkeddel é. miit j szemeddel 1 leszámolsz- a falu életéről. íigyeieiti- í mel .kíséred minden megnyilvánulását, kultúrái is emelkedéséért kiiz.de ez és sajtóbeszá- molóiddai állandó érdeklődést keltesz a zalai A lopott pálinkától berúgott s m kifosztott pince padlásán elaludt a betörő fai vak élete iránt. J ólesik íilinden fajtájáért aggód ó és do IgO/.Ó 1 [Hí: igyárnak,árui valahol kürt a' íah ■alvban is óik ad 1 ember, aki törődik a ííiagv ;j írsággai . aki eg y -egy képet küld a deávézott és ' le becsült ialubÓl: ime, lássátok,, dolg( i. :n.:k. m ű ve Sőc itú ik és irt Js muukáUtódunk £0[y :éiesebb . kiinűv eltebb és tudatosabb mar)Hr jöv őért. 7 'emieszetesen többször is gondoltam arra, hogy akadna k ma jd-emberek, akik nem jó szemmel nézik ez: t a munkát, akiknek fáj, bo;<y a falus i mag v a r Ifjúság, -az egyszerű <*s Zalaegerszeg, május 25. Tegnap került a zalaegerszegi kir. törvényszék elé Bátfog Lajos 37 éves. kétszer bűntett nemesrádói lakos. A vád szerint Nemes- rádó határában 1944. április 30-án a csiníis- házai hegyen Bédeg a pince tetejét kibontva, behatolt Nagy György présházába, onnét a borospince kulcsot ellopva, behatolt a borospincéire. ahol kenyeret, szalonnát, félliter pálinkát és bort vett magához. Ezenkívül a pince szobájából ellopta Nagy György egy, ottlévő nadrágját s egy pár cipőt. Ezután ismét lei- ment a borospince padlására, olt jóízűen elkezdett szalonná zni. majd borral. Jdésőbb pedig a pálinkával öntözgette a garatot. A pálinka azonban megbosszulta magát, mert Bédeg berúgott. úgvamiyira. hogy a pince tetejéről a többi holmival sem tudott eltávozni, hanem Ott elaludt s nem sokkal utána el is fogták A tegnap megtartott fő tárgyal ásón a feljelentésben foglaltak beigazolódtak és Bédeg 1 rajost más fél évi !>örtönre és 5 évi jogvesztésre ítélték jogerősen. Látogatás Szepetken a selyem- hernyótenyészlő leventéknél Póka-acprtk, május 25* Aranyszöv et csillog a templom téri öreg harsak ágain, mikor ellépek alattuk. A nyegle májusi szél belemarkol az aranyruhába és tépni kezdi azt. Egy selyemkönnyű darabot rámdob az egyik nyíláson és kacagva tovább tépi a napszőtte, finom selymet. Megvárnám talán, míg talpig betakar ragyogó »rongyaival«, de nekem több kell mégis... Eigjejszi öltönyrevalót hasítok magamnak a fényruhá- 4x>L amint kilépek az ámv alól a napsütéses iskolaxid varra. Az ablakon át már hallom a gyerekek vidám zsibongását é kicsit mosolygok is magamon. hogy lám-lám. visszatérek a játékországba, gyerekek közé . . . Kicsit meglepődnek, mikor belépek, de aztán észbekapnak ős köszönnek. Csodálkozom: csupán 4 tizennégy év körüli gyereket találok. Kát ezek voltak olyan nagy zajjal, olyan harsogó jókedvvel V Már fel se vesznek, űzik tovább a játékot: golyóznak a padlón. Hiába, gyerekek... Nagyot ugrik az egyik : N<' porozz! A selyemhernyóknak árt a por kiáltja a másik. A harmadik ablakot nyit. Különös, hogy milyen hamar »felnőtt« lett a gyerekekből. Körbefogják a padokat, amelyeken gondosan el vannak helyezve 'aj hernyók és szakértelemmel figyelik étkezésüket. Az egyik szakkörivvet olvas, a másik tépi az eperfalevelet és behinti a nyüzsgő szürkeséget. Hány naposak a hernyókV kérdem az egyik szőke fiúcskától. Három. Most még játszhatunk mellettük, , mert keveset esznek, de az utolsó nap már 1 métermázsa levelet kell szedni, rvcr- kik. 29 nap rmilva. 4 Hány darab hernyótok van? — Tizennyolcezer. — Hát tudjátok-e, hogyan került be a selyemhernyó Európába V Nem tudják. Elmesélem nekik. úgy. ahogy hallottam. Nevetnek. — Hát mit gondoltok, gyerekek, mi készül legtöbb a selyemhernyó selyméből V Ejtőernyő — vágják ki egy szene. Most én nevetek. Vájjon 5 évvel ezelőtt is -ezt mondták volna ? De nem baj. Fő az, hogy dolgoztok, ti hős apród-leventék. Dolgoztok, nemcsak a magatok, hanem a nemzet javára is, hogy a napsugár-köntös mellett valódi selymet is hordhassunk és ejtőernyőből se legyen hiány... Egy kis betűnvi hernyó leesik a padlóra. Lehajolok érte és vissza teszem a többi közé, hogy legalább egyetlen selyemszálat én is belefonjak a szebb jövő ruhájába. n— iskolázatlan emberek, és nem -mások-. könyvel és hírlapokat vesznek a kezükbe*, utcai duhajkodás helyett színfalak között keresnek ieíketncmesíiő szórakozást, és jaj. érezni merészelik. hogv munkájuk, tudásuk és. becsületük után valami kis hely is megilleti ökeé a magyar társadalomban. Sokszor gondoltam arra. hogy olyan helyen, ahol az éiuvnevezeti vezetőség rest * munkára. ahol nem a közösség, hanem »az én« az első, ott haj van az olyan einfierekJkei, mint a Polgár Lajosok, kellemetlen kis emberke lehet az. aki b elemivel újságba mer és tud írni. aki el meri mondani, ha i'ájjj valami a fain lelkének, s el meri mondám ha örömet érez saját munkálkodásának eredménye láttán. Ilyenkor a megriadt emberit» hivatalos hatalmához nyúl. amit szellemi ó* jellembeli fogyatékossága nein tud megadni, hát a kádenc iákkal válaszol rá, s bizony, ha nem elég erős valaki, könnyen •el 1 rí részelik«. A Zalamegvei Újságban nyíltlevélben kesémén hozod tudomásunkra, hogy írásaidért egy úr roppant neheztel Rád. izent, tedd le a tollat s talán azt is szeretné, hk többé betűt se látnál. Azzal a törvénnyel fenyeget, amelyet, a magyarság, a társadalom és a közérdek ellen vétőkre hoztak, s Léged, óla. a magyarságért, a falu magasabb szellemi színvonaláért küzdesz, Téged akar sújtani vele. Szomorú magyar tünet ez. kedves Polgár Lajos, helyesebben szomorú hazai tünet, »1« szerencsére nem a jövő tünete, hanem a múlté, azé a múlté, amely eddig is követ gördített a magyar haladás szekere elé. Sajnos, még? most is itt bujkál közöttünk ez a szellemiség, amely nem akarja tűrni a nyílt, egyenes szót, ■ jószándékú kritikát, hanem még mindig gáncsolni. elbuktatni akar gondolatokat, amelyek: a mélymagyarságból buzognak föl, amelyek a magyarság méltatlanul mellőzött elsőbbségét, tisztaságát akarják immár véglegesen érvény*» juttatni, Sorsunk újabb Mohács felé rohanásában kellettek a kicsi és nagy Polgár Lajosok, kellett a látó szem, és az egészséges ösztön, kellettek az őrtüzek, kellett a szándék, és kellett n munka, hogy megállhassunk szörnyű úfuü- kon. Ne csüggesszen el a ma még gán esős kodé megnemértők hada, dolgozz és írj, de továbbra j is a magyar faluért, a művelődés fokozásáért, i értetek és érettünk, mindnyájunkért, 'Le Zala- } cscbcn. mi itt, mások másutt, s talán nemsokára egy nagy magyar szellemi szintézisbe« , az egész magyarság egy lesz. Akiknek ez fáj, azok sohasem voltak ma- \gyara!4 » azokkal az egyetemes magyarság számol majd le... Mindenféle vadbőrt: *nac*fcáits p6x«nnáty ^©rssrot, nyári a legmagasabb napi áron megveszek. ftflDU DEZSŐ fim««* áfalae^e^*z»üy Berzsenyi Dániel-utca 55—57. sz.
