Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)

1944-05-20 / 113. szám

(944. május 20. ZALAMEG VEI ÚJSÁG Ort állunk veletek irta: Eiilöp István. A szőlő a verejtékes munka édes gyü­mölcse. Mosolygó gyöngyszemei a zalai nyár­nak. Forrása a jókedvnek, vigasza a bánatnak és ircasr\ magyar keserűségnek. Léleicújulás a csillogó, ifjú szemekben májusvirágzáskor. Ta­vaszi illat, dalos muzsikája a szívnek és bátor­sága az ifjú' szerelmesnek. V zalai pincék öleié árnyékán népének puha ágvat vei a rügyfakasztó május, hogy a vasárnapi csend, s délutánon hat kemény mun­kánál? verejtékét felszívja a föld. A békés be- \ érés szundikáló ünnepének csendjén a család jövőjének hajnala fakad. Megnyugvást és erőt ad a zsongó élettői duzzadó vasárnap délután, a zalai begyek lelke. Bódító illattal árad min­denütt n cseresznye- és körtevirág, 't avaszi uj- jongással lűzi koszorúját a gyermek a vad­rózsabokor alján. Csipogó kedvességgel röp­ködi körül dalos kedvével a gyermek öröm­világát a hernyók után fürkésző cinke... . Keli-e nagyobb boldogság a májusi nap­ién \ heti a zalai hegyekben -eltöltött pihenésnél ? Lehetne-e édesebb öröm, mint fölébredni a tavaszi napok alkonyán kipihenve, testben és lélekben megújulva a virágszirmot hullató öreg körtefa alatt?... De jó! esik megpihenni ott. ahol mindén fűszál, minden fa és az ezer kis virág jóbarátként, mosoly og ránk. Ismerős test- yérként köszönti jöttében és, ha távozik, a gtxncl terhes gazdát, a düledező pince, .Mintha lelke volna a hegyi hajlékoknak. Sírnak és mo­solyoglak. Bánkódnak és szomorkodnak. Lei­ket kémek és örömet osztogatnak. , tűnek a hegyek. Mozognak és járnak. 'Ti­pegnek. lassan, öregesen, ficánkolnak sokszor gyermekesen. Kinek a begyek. Járják a nagy. bús ma­gyar táncot, kalapjukon virágbokrétával. Hor­dozzák a magvar gondol vészterhes időkben, csőben és napsugárban. ’ Kinek a zalai hegyek! Fakadnak a rügyek a békét hirdető szőlő- fejeken. Klet és ígéret a szőlő virágzása. A magyar gondolat erjesztő gyümölcse. Áz ösz- szetartás és egyetakarás remén ve: Lesz még szőlő lágy kenyérrel«. * * * \ zalai hegvek leikével indulunk mi is. Felkeressük szeretetünk hangján, bús jóked­vünkkel, gond térítés, vagy derült otthonotokat. Kerteteket, amelyet gyermekeitek kacagása tesz hangossá, tétjeiteket, amit a vadvirágok tesz­nek illatossá. .Erdőitekét', amelyeket a ti lelke- tek jókedve tölt be. a dalos madarak ériekév el. Mezőiteket, ahol a vidám kis pacsirtáitok bele­fáradnak az Isten dicséretébe. Felkeresünk benneteket a patakok partján, ahol sárgán vi­rít a mocsári gólvahír. ahol kéken nyílik a ne­felejcs. Eljövünk hozzátok, amikor a nyári rekkénő hőségben dőlnek a rendek a sárga tarlókon. Köszöntünk hennetek, amikor pat­tognak az izmok, a nagy, nekifeszülesben. Ott- leszünk veletek, amikor a bózakeresztekje gyil­kos tüzekkel törnek ellenségeink, hogy elham­vasszák gyermekeink mindennapi kenyérét. Őrt állunk veletek a magyar mezőkön a munka nagy harcában,' hogy miénk lehessen a végső győzelem, hogy mi és unokáink békésen hajt­hassák le fejüket a zalai hegyek zöld vánko­saira, hogy velünk együtt boldogan, békében élhessenek a zalai hegyek. Megtérést és együttműködést a Gazdakörökkel Irta: Fülüp István­A magyar aiépnevelcs. évszázadok súlvos gondjain átjutva, a mai megítélésben mér­földeket haladt előre, a magyar falu művelésé­ben. A megtartott téli gazdasági tanfolyamok bizonysága szerint pedig arra a meggyőződésre •vezette felelős vezetőinkét, hogy valóban ér­demes foglalkozni a magyar föld népével. Sem fáradságot, sem időt, sem anyagiakat nem ki­méivé. mindén lehetőséget megadni arra. hogy mezőgazdasági . szakoktatásunk fejlődésében éfőbbrej üssünk. Sajnos, hogy a nagy erőfeszítések nyo­mában sok eílanvliuíáöt és nemtörődömséget kell tapasztalnunk a nagy munkavetésen. Egy­másután nőttek ki Zalában a- gazdakörök. Meg- , alakultak nagyra lobbanó lánggal , és szomorú, ide így van, hogy a tüzek lassan elhamvadnak és a nagy lendülettel megkezdett munka egy szép napon csak derékbatört emlék maradt. Hol keressük a hibákat? Semmi esetre sem a megalakulást lelkesedés hiányában. Az alakuló gazdakörök mindig zsúfolásig megtelt iskolákban indultak el a közösségi munka út­ján. Utána néhányszor össze is jöttek, hogy megbeszéljék az időszerű teendőket, amelyek a mezőgazdasági kérdések köré csoportosulnak. Nagy: volt az öröm, ha a közös erő és megértés egy rádiót, vagy néhány szaklapot tudott ál­lítani az érdeklődő gazdák tudásvágyának ki­elégítésére. El is jöttek a téli estéken, hogy a kezdet örömeinek kielégítéséül együtt tölthes­senek néhány kellemes órát, amíg gondola­taikat és a tennivalókat megbeszélték. De mi­után semmi hasznot sem tapasztaltak anyagi­akban, így lassan megfogyatkoztak és a régi lelkesedést a hányivetiség váltotta fel. Egyre kev esebb lett azoknak az érdeklődőknek a szá­ma, akik valóban tov ábbművelődési igényeik­nek kielégülését érezték. Az érdektelenség oka semmiesetre sem a gazdaköri. tagokat terheli, mint: inkább azokat a vezetőket, akik hivatva vannak arra, hogy a nép szellemi igényeit kielégítsék. De főképpen a helyi népművelési, bizottságok szét­húzása és minduntalan külön utakon járása volt az okozója annak, hogy a gazdaköri élet nem fejlődött és nem is fejlődhetett, mert in­kább akadékoskodás, mint segítés volt örökö­sen tapasztalható. Az egyesületi élet együtt-tartásának leg­jobban bevált módszere az, ha úgy állítják Le a helyi népművelési bizottságok a téli előadá­saikat, hogy azok a gazdakörök ossz;• jövetelé­pek napjára essenek. így sohasem fog panasz- I kod ni sem az előadó, hogy senki sem érdeklő- I dik az Előadások iránt, de nem nvíiik panaszra ] hivatott vezetői iránt a gazdaköri tagok szája j sem, hogy velük a jó Istenen kívül senki sem törődik. Az-ilyen tanfolyamoknak óra rendszerűnek j kell fenni, hogy soha hiányosságot senki ne j érezhessen. De vigy ázzunk arra, hogv ne nyírj'- ; fogasuk .előadásainkat gumimódra, mert imái- | maissá váliíatik s elveszítjük a hallgatók ived- i vét és érdeklődését. A. tapasztalat legjobb tanácsa az. hogv soha (iie hagy juk sem a gazdaköröket, sem más egye­sületeket magára. Ha magunk, mint hivatott vezetők nem lehetünk jelen, inkább ne is.en­gedjük meg az összejövetelekét. Falán gazdaköreink széthullásának okát is itt kereshetjük a legjobban. A nemtörődöm­ség és hadjánság töri^szét a nemzet nagy (es­tét. amelyből pedig az összetartás ereje fa­kadhatna. ha mindent úgy irányítunk falunk életében, hogy abból a magyar öntudat hatal­mas fája nőhessen ki. De valami nagy hiányosság érzete vesző­dik hosszú, tétlen évszázadok után is azzal a gondolattal, hogy a segítés és a mindig jobbat és szebbet akarás megvalósíthassa azt a szel­lemi láncút, amely összeköti a népet vezetői­vel. Nem tudunk még ma sem eléggé lehajolni a falu leikéhez és megkérdezni tőle: mondd csak, hol és mikor bántottalak meg annyira, hogy nem tudsz megbocsátani és nem akarod még ma sem elfogadni az én békejobbomat? Tudást akartunk évszázadokon át átadni, a nélkül, hogy szerettük volna a gyermeket, |ne vélni. akartuk1 a nemzet nagy családját, a nél­kül, hogy a bajaikat megértettük volna. Hi­ányzott az igazságos melléállás. Mindig csak a hátuk mögött sugdo ló ztunk, hogy ne hallják meg az igazságot, mellébeszéltünk és kertel­tünk, Hí' nem mertünk nyíltan szemébe nézni népünknek. És mégis a hálás gyermek1 nrimiíg olt állt mögöttünk, ha izzón forrott ellenünk az idegen szellem hömpölygő lávatengere és gátként a saját testével védte meg a magyar­ságunkat. Erőt és igazságot kölcsönzött sze­mében az örök magyar tűz, amely ott lángolt keleten, a Kárpátok ormán elő falként: Ne bántsd a magyart! Ezzel a kém én v néppel kell ma újrakez- derű a szellemi és testi megéiszttdási folyamat j nagy megmozdulásában. amelyben úgy érzi j ma minden magyar, iiogv városaink és lalva- : ,iuk újra a miénk lettek és nem lesz a szívc- 1 iükben soha többé tatardúlás. 1 Ä munka előttünk van, de nem várat ma- I gára. Kezdjük meg a magyar Töld újuló éLe- Í lének megmunkálását magyarul, kemény aka­rással és erősítsük a nemzet nagy családját az­zal, hogy összefogásunkban és hitünkben ma­gyarul magyar jövőt látunk. Hogyha ezzel a gondolattal indulunk el, úgy a magyar falu ma meg fog érteni hol­minkét és vezetőiben a sorsuk irányítóját látja. Így meglesz az az összetartás is. amely össze­köti az erőset a gvensrével. szegénVt a gazdag- giál, a boldogot a boklogtalaainal. Egy hatal­mas falként meredünk a hömpölygő gonoszság előtt, .amely a béke Istenének életére tör. hogy elpusztítsa a családi otthonunkat, hogy föl­eméssze a kém erünket és elsöpörje piszkos söprűjével a hitünket s kiirtsa a szeretetünket. Ebben a gondolatban nem lesz közöttünk •ellentét: ellenállunk és soha meg nem alku­szunk a ránktörő gonoszsággal. Újuljunk meg lélekközosségben és segít­sünk egymásnak a nehéz küzdelemben, hogy \ ív/, eljövendő napok ne a széthúzásban, hanem j az egyetértésben találjanak bennünket, j Ezzel a gondolattal indulunk el mind any- ; iiyian. zalai gazdakörök. Dolgozzunk megffe- ! szítéit erővel. Ne nézzük azt. Iiogv néhány an í lusták és tunyán végzik kötelességüket. 'Nem \ szabad nekünk azokhoz a dologkerülőkhöz al- j k'almazkodnunk. akik mindig a széthúzást szí- ! tották. össze keli fognunk a nemzeti egvet­I i akarásban minden gazdakörnek: a magvar.győ­zelem ért. Mező- és erdőgazdasági ingatlanok eiidegeniíési tilalma í ' A háború ideje alatt földei és erdőt el- | adni, illető lég vásárolni a kormány 1720 í 944. j Yk E, számú rendeleté értelmében nem lehet. I Ehhez képest a mező- és erdőgazdasági ingat- I Janókra — ideértve a szőlő- és kertgazdasági j ingatlant is — vonatkozó' adásvételi, v agy aján- ! dékozási szerződések, illetőleg előzetes meg- } egyezések érvénytelenek. A május (>-ika előtt j kötött szerződések csak akkor érvényesek, ha | valamilyen rendelet értelmében fennálló lia- j lósági bemutatásra a szerződést már bemutat­ták, v agv a telekköm v höz benyújtották. vagy az ingatlant a szerző fél már birtokába vette, végül, ha a szerződés teljesítése iránt már pert indítottak. A korlátozó rendelkezés nem terjed ki az államkincstár, a törvényhatóság, vagv község j által való ingatlan megszerzésére, vagy elide- | genítésére. A földbirtokpolitikai célra való j megszerzésre, vagy elidegenítésére, továbbá a \ tulajdonostársak között és a hagyatéki eljárás során, végül, ha az elidegenítésre a földmű­velésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve engedélyt ad. a rendelet alól men­tesül. A korlátozó rendelkezések általánosságba* nem érintik az ingatlanoknak az árverés alá v onását, v agy az árverést pótló bírói úton tör­ténő szabadkézből való eladását. A telekköm v hiv atalból elutasítja az óivá* \ kérelmet, ameiv a jelen rendelettel ellen tétbei» I ván. i i A földművelésügyi miniszter jutalmat ad azoknak az ezüstkalászos gazdáknak, akik rw 1944. évben végezték a téli gazdasági tanfo­lyamod: s munkájukkal és szorgalmukkal kiváló eredményeket érnek el mezőgazdaságunk to- Vábbfej lesztésében.

Next

/
Thumbnails
Contents