Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-05-13 / 108. szám
a. Tál ÉttMTVfag VlSi« 1944. május Jg* Bürge, Kása, meg a Ve Idős Bürg« és Kása Ábrijs saomorúati ürítr fttefc a poharakat. Dél éla együtt ülnek! már a boka Hasban még mindig kotyog a bor- Csodálatos. mert máskor ilyenkor legalább ne- JSjyetfezer örült ki, most az cl^í alja kotyog. Bürge vakarja a Zalaegerszeg régi temetőjében jártam A vacak üsse meg! Máskor il lenkor az ember csak rágyújt, de most nincs dohán! Kása bólogat: Ha mán orvosság nincs, legalább dókán vóna! Legalább az! — sóhajt Bürge. Tovább rázzák a fejüket. Kívülről lassú eammogás hal latsaik. A két Üreg föl se emeli a fejét, amikor Jancsi benyitja az ajtót.- A Piiska. — mondja halkan. — Kirúgott V — Ki. A bókallóét az asztalon hagyják, megindulnak hazafelé. — Múltkor a Narancs, máma a Miska! Biztony baj volt otthon. Rájött a vész az állatokra. Kezdődött a túlsó faluvégen s vonul végig a falun. A májusi vásárt betiltottá L a gulyás sein hajthatott a legelőre. Mán a tikok is lógatják a fejükéi! — Meg a disznók is a farkukat! Baj. Nagy baj! — Az bizony t Hazaértek. Az asszony, meg Kati ott sírtak az istálló (el#tt. Kis ka. a szép Miska kinyílj tózva hevert a szalmán. — A baromorvos vót itt? — Vót. % — Mit mondott? Bürgéné legyintett. Náthás hangon azé- pegte: — Mán késő vót. Bürgének lekonyult a bajusza. , Majd Görbe" Miska, a haíottgém meg- nyúzza. Otthagyták Riskát, meg az asszonyjiépet. Jancsi Görbe Mihályért ment, Bürge meg Kása pedig kiültek a tornác elé. — Hallod-e, János!? — Hallom! — Mondanék valamit. — Mit?- Itt még nincsen Vendel-szobor. Mi lenire, ha mink hoznánk egyet? — Hová? — Ide mifelénk. Az majd vigyázna a barmokra ! — jól van, sógor! — Te is adnál bele, meg én is. — Neked ott van a Narancs, meg Miska bőre. — Úgy van. sógor! Jobbra nem is tudnám elkölteni!- Én is adok hozzá annyit, abból kikerül. — Úgy van, sógor! Fölirat is lenne. Állította a Bürge, meg Kása család. — Jól van, sógor! Következő héten együtt mentek be a városba. Májas közepére készen lett a szobor. A két ház közé állították. Szép, aranyos bébik - kel volt kiírva: Barmok pátrónusa Könyörögj érettünk. Bürge és Kása család. (K. L.) ci ff Hallgattak' a halottak', mikor meglátogatom okét. Az á dolguk, hogy hallgassanak, mondhatná valaki. Meg elég régóta gyakorolják, megTauulliátta már mindenik. akármilyen pergőnyélvű menyecske is volt. amikor nem neműit ©1 a meghökkenéstől, hogy a halai mindig váratlan hívása hozza hangzott. De másképpen hallgatlak a halottak, mint máskor. Kissé rémülten. Na, nem a riadó szíré: fiájának sikítása. vagy ellenséges repülőgépek bugása miatt voltak ilyen rémülten hallgatagok. A sár tökéletes óvóhely. Telitalálat esetén is legfeljebb kissé felforgatja őket. sokat nem árt nekik. Aliért hallgatnak mégis rémülten. kérdezheti most már jogosán-akárki? Az. északi oldalon téglából épült bástyát lebontották . Megnyitották országuk határát az emberi étet előtt. Hallották a munkások dobogását. amikor ledöntöttek a valamikor büszkeséggel megépített falat. Féltek a földi éíetlőí. amelynek minden vonatkozását ismerik.' árué- íveknek kiszámíthatatlan lehetőségeit nem kívánják. . Közben gondolkoztak a halottak: miért kellett 'tebontani a falat, amelyet • magunknak építettünk? Gondolkodtak mondom a halottak, mert ismerték. hiszen maguk is ifolgos polgárok voltak, a te tartozik« »követel« rovatot, amikor ez többe kerül, mint egy kevés javítás, iáméi b ei meg tehetett v olna szilárdítani élet vészéi vés falat. Ezt a miértet akasztották felém,, de nem kérdőjellé!. Fekete mán ányból és* fehér sírkövekből felkiáltójelet tellek a végére, olyan hangosan, hogyha nem is tettem volna a csendesség országában, akkor is harso- gónak hangzott .. volna. Mondhatom, kényei- i netten ül éreztem magamat. Csaknem áthágtam az udvarias .beszélgetésnek a feltételeit és az. egyik sírnak n; mohás kőszegélyén ülve, majdhem elhibázta te a szót, ilyenformán: na. ne Ízeljetek. Azonban még idejében észbekaptam, összeszedteu. magamat és így feleltem: hát nem tudjátok hogy háború van? Még nem dőlt el a küzdelem arról, hogy tetemeitek felett femplombí igyekvő .hívek járjanak-e. vagy szerelmes párrá 'andalognak-e a körhinta felé. Nem, ti neu szólhattok bele, akármennyire jobban tudja tok, hogy az előbbi az ember számára célra vezetőbb. Ez már így szokott lenni az országokkal a háborúban, nem kérdezik meg őket hogyan szeretnék? Azon még kevésbbé cső dállcozzatok, Ij^gy körülöttetek rombolás ío lyik. Hiszen ezlgy volt .nálatok is a háborúban a ti időtökben is. Mi azután többet jő tié dunk. Tudjuk, hog)' a háború nem lehet esti pán két szomszédos törzs esete-patéja. Á,a egész világra és minden emberre ki kell tér jednie, annyira, bogy hiába forgatom a föld gömböt, amelyre ráfestették a világrészeket világtengereket tartozékaikkal együtt. 'Falas] tíí hegyével sem lehet pontot megjelölni, aho nem lehet háború. Ezután a csecsemők is ki veszik a maguk részét. Mik voltak a bábu rúitok a mienkhez képest? Játékok. Anna] idején elismerem, talán tudtatok a temető kör falat építeni. Templomokat, házakat is tudta tok építeni. De a mai 'ember jobban tud, ala posabban háborúzni, pusztítani. Mit tudtok 1 arról, mi az a bombaszőnyeg, amellyel bet erí tenek egész városrészeket és tökéletesen elíaka I oylan alkotást is mondjuk, mint a kölni dón Szőnyeg lett belőle, törmelék-szőnyeg. Miéi nyugtalankodtok a kissé már düledező tégla fal miatt, tértem vissza az eredeti temáhov Azért meg lehetett volna javítani, okosköd ftak tovább. Háború van, pont. Zártam le ere lyesen és udvariatlanul a vitát, de ők továb is í ciki áltó jelekkel beszéltek. Talán el is fajul fulna közöttünk a véleménykülönbség meg beszóléae a tetttegess-égig. Két ilyen távoli nem zedek, mint mi voltunk, úgy vélem, csak vala I milyen ősi kifejezésmóddal, teszem azt, fifty kössél értheti meg egymást, de kutyaugatási lettem figyelmes. Erről tudtam, hogy a hald tak között még nem vagyok a mennyország ban. Hiszen erről mondják, hogy nem hallat Bélyegz Ägemep i Csert feiMíbm tendeijei s z Bárhol hirdetett p i rod a! mi könyv kapható és rendelhető — Testvér! Ne feledkezz meg a károeultakróí! Hozd ke adományodul a smer- kesztőséEfn-! képkftfé a Zrínyi könyvkereskedésben. m iflus*apai*ti*a Efeszáilt az est. ÁLomruhéját ide dobta a kertünk fölé. Béff hasítok benne magamnak, *ei*i bújok a rongyai mögé. Messze nézek a felhők után, túl a hegyeken, túl a Murán, hol némán őrzi a vad vizet egy haíováuy zalai lány. — Tégted kereslek, szőke Gyermek. ; Mt a Zalapart fakasztott , és elküldött magyarrá tenni, «regvédeni a Murapár tót. . •. Mcgtsinútom nagy-nagy hajadat, aaegfogoin a fehér kezedet • hosszán nézem, úgy. mint rége« «efelejcÄSzirmu szemedet. S ha május este illata kiesalja régi könnyedet, esókot lehetek szívedre s új imát mondok Éretted. |j| Mindenféle vadbőrt: «M'FVMt, $xetv macttkétf 4 $&mmmáá9 t*ös*3£Ot5 «ayérö réfeátp ag*t a legmagasabb napi áron megveszek. RÄPII DEHSS0 iitnrr Berzsenyi Dániel-ufca 55—57. sz. szik' az égig. Hamarosan megjelent a mennyországból kizárt hangnak a tulajdonosa íb 3zeniéi vesen. Nem ott sétált be, ahol most bontották te a íatet. Azt hiszem, valamilyen meréoy- I ettől, cseltől tartott. A sövény kerítésen ugrott keresztül. Azután- egyenesen egyik sírkő felé szaladt. Tövében gondosan elolvasta az orrával az üzeneteket, amelyeket társai írtak. után felemelte a hátulsó lábát és maga is megörökítette mondanivaló]át. Követ dobtam feléje. Ijedten iramodott meg, de hirtelen megtorpant. Vissza tekintett rám szén n éhányóa«, olyan tekintettek mintha mondaná: »Ne zavard köreimet . Mindennek ellenére lábammá! is dobbantva rákiáltottam: nem mészi Még bennem volt az indulat, ezért kissé fei- háborodva kérdeztem: mit szóltok ehhez. Zalaegerszeg egykori polgárai? Azonban nem feleltek. Bölcsen hallgattak. Jól hallgattak. He talán letetet is lehetett volna nekem. Mégis, nem elég nekem ez a felelet, ezért megkérdezem: mit szólnak ehhez Zalaegerszeg mai polgára i ? Es szerencséjük, hogy én kérdezem. Vem az lején említett pergőnyelvű menyecske. __t'»ar
