Zalamegyei Ujság, 1944. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)

1944-01-27 / 21. szám

ZALAMKGYEI ÚJSÁG 1544. faiul ár 27. Villáminterjú egy kisleány­nyal, aki szeretne színésznő fenni Zalaegerszeg, jj.umár hú. Megiftuls, hogy vasárnap este Hompó Ró/a zalaegerszegi OTf tisztviselőnő a várat­amclyu . szereplője Hompó Róza 21 éves tiszt­viselőnő, aki kihúzta |a színházat 10 perces előkészület után a hajhói íigyanuyira, hogy Buhns zavartalanul ment mindaddig, amíg... Kanul megbetegedett Bikás Mária helyett a Bu- bus Klán szerepébe ugrott be. A félbeszakadt előadás után született meg e kis riport... .... Már kabátban áll a színpadi be- |áratnál eav szőke kislány és csendesen be­szélget, amikor bemutatják, hogy Hompó Ilóza mentette mea a vasárnapi Bubus előadást. Azonnal mellének szegezzük a kérdést: — Kislány, hány éves? — 21. < ’ — Hogyan kerüli a színészek közé? — Az előadás előtt 10 perccel Perháta ltoméi bemutatott Pálffy Lajos titkár úrnak, laki megkért, hogy ugorjak be. — Játszott már színpadon? i — Sokszor. Műkedvelőkkel. — Ismerte V aszar y János Bubus-át? — Nem ismertem. Egyszer ^olvastam el |a szöveget és a jeleneteim előtt megmagyaráz­ták, hogy mit kell csinálni. — Hogy fogadta a közönség? — Azt hiszem, meg voltak velem elé­gedve. mert nagyon megtapsoltak. Nagyot ka nyári tunk a kérdésen. — Mi volt jobb: a hivatalban ülni, vagy' színpadon játszani? — A színpadim/, nagyobb kedvem van, mint az OTT íróasztalához —- mondja gon- iJolkodás nélkül. — Gondolt már arra, hogy tehetséget színpadon értékesítse? — Mindig szerettem volna színésznő lenni, ide a szüleim tiltakoztak és megakadályoztak ebben. ^ t. . ; t — További tervei? Tusnády Pálffy La jos színházi titkár köz­beszól : — Kérem, Szerkesztő Űr, akinek ilyen tehetsége van, nem szabad másra gondolnia sem, mint a színpadra. : — Maradok az OTInál — mondja szo­morúan Hompó Róza.-— Pedig higyje meg Szerkesztő Ur, nem ltudtunk volna játszani, ha nem jön ez a tehet­séges kislány — igyekszik meggyőzni Hlatkyné Sándor Anna. Bikás Mária oly hirtelen betege­dett meg, hogy kénytelenek lettünk volna mást elkezdeni Neki azonban alig kellett valamit magyarázni, máris nagyszerűen csinálta sze­repét ... Eddig van a kis megtörtént valóság, Fülöp István: A könyv és művelődés Magyarságunk úgy áll egy évezred óta az idegen népek tengerében, mint egy árva, rokontalan gyermek. Sokszor éreztük, hogy mi milyen ágró 1 a/.akadtak vagyunk. Ilyenkor mindig szerettünk volna nagyon európaiak lenni. De ez csak az álmok szertcí'oszló köde maradt csupán, mert mindig visszarántott ben­nünket egy-egy megrendítő csapás, amely visszahordatta velünk őszinte, tiszta magyar múltúnkból ,a keleti puszták vérében és szí­vében megacélosodolt szellemet. Ez volt a mi sorsunk, örök idézése a múltnak, amelyből fajtánk lute és szelleme sugárzott felénk. Ez a balsorsunk, mert vért és gyászt követelt mindig. De köszönet és bála a magyarok Is­tenének, ez volt a megtartó erő egyedül. Ebben a megtartó erőben a költők és íróink voltak jelen és jártak az élen, hogy világítsanak, hogy utat mutassanak tévelygő; népünknek. Az írók voltak mindig számunkra nehéz sorsunkban magyar akaratunk kovácsai és magyar szellemiségünk megmentéi, ük vol­tak az elhagyottak, .a gyengék tolmácsai, ök voltak az élet, ;az akarás, a harcokban a kemény ellnenáliás és a győzelem. Mindig az írók és költők meneteltek népünkkel a vesze­delmek ellen, hogy megtartsanak bennünket magyjamak és ha kellett, ellenzőt tettek a szemünkre, hogy ne kacsingassunk, vagy be­fogták néha a szemünket, hogy ne lássunk, de ugyanakkor értelmet sugároztak a szívünk­be, bogy nyíljon meg a magyar értelem és liogy megértesse velünk az egyedüli erőt : ma­radjunk józan ésszel, szüntelenül erős akarattal magyarok. , < Nehéz sorsunk, küzdelmes (ezredévünk a kard népévé tett bennünk. De nemzeti nagy- létünk nagy' temetője, Mohács, a kard népéből a könyv népévé tette nemzetünket. Könyv­vel és karddal indultunk a török világ két­oldali elnyomása ellen. A szorítóba került ma­gyarság élére Pázmány Péter állt és kemé­nyen hirdette tiszta bihari magyarságával: »Nehéz egy belül viszálykodó országnak idegen segítséget venni, mert (a segítség is ellenség szokott lenni.« Ezek ,a hangok keményen kop- pantak a széthúzok és testvér testvér ellen acsarkodók fejére. A gyengéden simogató kéz, a mosolygó elbűvölő erőszakra Csokonai, és Berzsenyi vá­laszol kemény, tiltakozó hangon. Majd a ki­egyezés utáni évek idegen ízű áramlásának Ady nemzedéké vet véget. Trianon nehéz igá­jában a teherbíró nép, küzdelmek és nehéz sorsokhoz szokott lelke válaszol a világnak: mi magyarok élni akarunk. Az elnyomatás súlytos évei, a nyomorúságunkból való föl­emelkedni akarásból mindig és folyton szel­lemi virágzás fakadt. Az írók és költők vallo­másaiban népünk hangja szólalt meg. Iállí­tásaikból erő és igazság hangja szállt felénk. Feddő szavaikból megé.reztük, a mi bűneinket és megtudtuk, hogy mikor követtük el ön­magunk' és nemzetünk ellen legnagyobb hi­bát. Ébresztő és buzdító, harcos szózataikból erőt és elszántságot merítettünk a Jelemelke­dés ú j útjaihoz. Bölcsességük az igazság kere­sésére késztették a fogékony magyarságunk legjobbjait, hjogy mindenek fölött erezzük azt, hogy: »Műiden becsületes szívnek legszentebb a bén.« Érzelmi áradásaikban beleolvad a mi szívünk rezdülése is és közös gondolatokkal segítjük egymást a boldogulás útjain. 1 ütiir Druszáik minden sora vissza-vissza teres az Is­lenhez, amely imádságként zsong a szívünk­ben, amelyben mélyen gyökeret ereszt az al­kotó szeretet. Ki tehát a/z író és költő számunkra? Elet, erő, hit és akart. Életünk, szebb jövőnk forrása. Béke és megnyugvás az élet nehéz perceiben. Megértő jóbarát, ki mindig) mellettünk áll, ha nehéz napjainkra orvos­ságot keresünk. A magyar lélek ma a nemzeti lét kér­déseinek bús gondolatain borong Kivezető utat keres a nagy zűr-zavarból. Néha olyan üres­ségeket találunk napjainkban, mikor a fárad­ság után kimerülve térünk pihenőre. Ilyen­kor vigasztalásul mellénk szegődik, mint meg­értő jóbarát a könyv, amely nem esemény és puszta papírhalmaz, hanem az író táki a közösség' nyitott szeme, öntudat és élet­parancs "számunkra. Bízzunk jóbarátainkban, a könyvekben, ben­nük megtaláljuk az életünk értelmét és pa­rancsát is és Isten legremekebb alkotmányát és adományát: az pszt, az értelmet. A rendőrség óralopásért3 letartóztatott egy teskándi legényt (Zalaegerszeg, január 27. A zalaegerszegi rendőrségre feljelentést tett Kovács Árpád órás és ékszerész, hogy! kedden a hetivásár ^alkalmával egy fiatalem­ber, amíg más vés őket szolgált ki„ egy vekker­órát ellopott. Azonnal megindult a nyomozás, amelynek során kiderült, hogy ugyancsak kedden Farkas Ferenc órásüzletéből is eltűnt egy zsebóra. Hamarosan, kiderült aztán, hogy a lopásokat Csarmasz Lajos 31 (éves teskándi legény kö­vette el, aki be is ismerte tettét. A rendőrségi Csarmaszt szerdán délelőtt letartóztatta. wmAwwwmwwwwwfwwwmmwmm c{fcáóió-müsor ÁLLANDÓ KÖZNAPI MÜSORSZÁMOK BU­DAPEST I. HULLÁMHOSSZÁN: 6.40: Torna. Hírek. Közlemények. Hang* lemezek. 10: Hírek. 11.10: Nemzetközt víz- jelzőezolgdlat. 12: Déli harangsző. Fohász. Him mis/. 12.40: Hírek. 13.20: Időjelzés és víz- állásjelentés. 14.30: Hírek. 14.45: Műsorismer­tetés. 15: Árfolyamhírek, piaciárak, élelmi­szerárak. 16.20: Hírek német, román, szlo -i vők és ruszin nyelven. 16.45: Időjelzés, hí-1 rek. 17: Hírek szlovák és ruszin nyelven. 18.50: Hírek. 21.40: Hírek, sport- és lóversenyered- m én vek. 23.45: Hírek. PÉNTEK, január 28. 8.35: Délelőtti muzsika. ' 10.15: Melles jj Béla-zenekar. 11.15: A Folyamerők fúvósze­nekara. 11.40: Előadás. 12.10: A rádiózene- \ kar műsorából. 14.00: Szalonegyüttes. 15.05: j Filmdalok. Közben 15.30: iparügyi előadás. 16.20: Vonósnégyes. 17.00: Tánczongora. 17.15: ! Előadás Benczúr Gyuláról. 17.35: Haendel: Orgonaverseny. 17.45: Nemei hallgatóinknak. 18.20: Magyar népmuzsika. 19.00: Az »Éjféli dal« közvetítése a pécsi Nemzeti Színházból. 20.00: Akiket mindig szívesen hallgatunk. 22.40; Nagy mesterek — örök művek. yHumwan érne**. fis&amsewmm No de mi azt sem mondjuk, hogy men­jen szír?padra, vagy maradjon tisztviselőnő. ILi feltétlen tehetség, úgysem lehet vissza­tartani

Next

/
Thumbnails
Contents