Zalamegyei Ujság, 1944. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)
1944-03-08 / 55. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. március 8. I. lyamat a halhatatlan lélekben történik, lát- katatlan. Mégis megvan ia változás. Íme, az akárki által inogta paszta Iható bizonyíték. Az #lején mindjárt lelkigyakorlatot hirdet a fialtál plébános, hogy mintegy szántással készítse elő a talajt, iparosok, kereskedők, vagy foglaljuk össze a tartalmas szóban, a polgárság számára rendezi meg. Hivatalosak a mesterek, segédek, tiyudók és mindezeknek hozzátartozói, rokonai. Megjelennek, ha fölfelé kerekítjük a számot, összesen harmincán. Ma csupán a kereskedők, az iparosmesterek maguk megtöltik a Kid tárház nagytermét a kizárólag számukra tartott lelkigyakorlaton. Pedig külön tömeg jelenik meg, amikor a tisztviselők, I különböző egyesületek rendezik meg a maguk lelkigyakorlatait. Mindenesetre jelzi ez a sok gyónó, áldozó, szentmisét hallgató mellett a lelki igényt, amelyet megteremtett. Mik voltak az eszközei V Imádság és munka. Lelkiélete minden pap és hívő számára példakép. Szentbeszédei min donna pi elméi ke d és ein ek el m é 1 y ü lé sei h ő 1 hangzottak, éppen ezért visszhangra találtak. Jellemző erre a más a ilágnézetet valló hallgatónak önkéntelen vallomása: »beszélni, azt *ud«. Ez magában mégsem magyarázza a változást. De nem kell külön szólnom arról, hogy mennyit dolgozott. Erről mindenki tud. Fáradhatatlanul járt hívei után, akiket személyesen ismer a legkisebbtől a legöregebbig. Tudja bajukat, gondjukat. Nehézségeiket, kéréseiket ©lviszik gyóntatószékéhez, ahol mindig vár, irodájába, ahol mindenkit fogad. Segít egész •rejével, minden összeköttetését kihasználva, jobban segít, mintha a maga dolgáról volna szó. Ez a segíteni akar ás röppent el ajkáról, mint »Zala segélykiáltása«, amikor ,a csúcspontját érte el a gazdasági krízis. Néhány sorát, mint az aggódó szívnek ütemét, dobogását, ideiktatom: »Hogy nagy, szí\szaggató nyomorban élnek embertársaink százai, azt mindenki Üudja és érzi, ha járt már azokban az utcákban, ha benézett azokba a szomorú lakhelyekbe, ahol sorvadó, éhes, mezítelen, didergő gy ermekek gubbasztanak, ahol nincs öröm. ahol szegény szülők szívét felszántotta a keserűség. Sötét, vizes, nedves lyukakban, szeles vagonokban. deszkabqdékban micsoda nyomor húzódik meg. a jó Isten a megmondhatója. Az ínség szava a szívünkbe markol és sikolt, mint a fuldokló ember: segítsetek, ne hagyjatok el«. Hitelszövetkezet Ez a segíteniakarás jelentkezik, lamikor a Zalaegerszegi Hitelszövetkezetnél elvállalja az elnökséget. Lelkesít, indokol: ».az igazi népbarát indulatot, a rátermettséget abban látom, hogy az Egyház, szemben minden idők piócáival, lerakja a hitelszövetkezetek alapjait, megvédi a nyomorultat, rászorítja p. kíméletre a pénzes embert; a gazdasági fejlődésnek pedig E ompás lendületet ad, elülteti azokat a csírá- at, amelyek a mai gazdasági élet alapjai, megind í tói, kifesi ető i«. Ma is, ha valaki karácsony este kereste otthonában a zalaegerszegi plébánost, nem találta. Azokat a házakat járta, ahol a nyomorúság és szegénység a Megváltó első karácsonyi éjtszakáját példázza. De nemcsak karácsonyi szórakozása ez. Máskor is, alkalmas és alkalmatlan időben megkereste az elhagyottakat, szűkölködőket, hogy megvizsgálja a helyzetet és segítsen. Segített a magáéból. Azután megindította munkatársait, akiket az egyesületekben fáradhatatlanul nevelt, hogy a társadalom is tegye kötelességét, gyakorolja a felebaráti »zenetetet. Hitélet llúsvét, karácsony idején a betegek, öregek gyóntatása szívügye volt. Akikről talán mindenki megfeledkezett, a Plébános számon- Itartotta őket. Felkereste a tehetetlenségük miatt elhanyagolt szobáikban, odúikban. A Szentségekkel erősítette türelmüket. A hideg tél, a csaknem járhatatlan út a hegyek hajlékai között, nem jelentettek akadályt, ynert a test- roncsokban is halhatatlan telkekről a an szó, akiknek megmentése a lelkipásztor [elsőrendű feladata. t Elsőpénteken, de máskor is, a v áros műiden híve láthatta, amint ministránsgyennek csengés lámpával jár előtte, .amint karingbe, stólába öltözötten vitte az Oltáriszentséget azokhoz a betegekhez, akik különben nem tudnának belekapcsolódni az Ur Jézus Szívének szeretésébe, engesztelésébe. S a hívek a példa nyomán megtanulták az első parancsolatnak a gyakorlását: Uradat istenedet imádjad. Ma már buzgón, alázatosan térdelnek le, amikor (az Ur J ezus kilép a város utcájára. Akarta híveinek ezt az Istent elismerő lel- kületét. Amikor egyre jobban kiveszőben van a Dícsértessék, a római katolikus köszöntés, amellyel pedig nem embernek, az Ur Jézusnak hódolnak. Zalaegerszegen, akiket tanított, nevelt, Dícsértessékkel köszöntének. Az ungv ári apostoli kormányzó,, amikor a kis kommunista államból, Csehországból idejött, boldogan állapította meg: »Zalaegerszegen még tudják dicsérni az Istent«. Nem mondtam a megfelelőbb mondatot: Zalaegerszegen megtanulták. A Plél )ános tanította meg. Az egyesületek is előkerültek *az előbb. Nem részletezhetem mindenben munkáját. Jellemzésül egy kérgeskezű munkásember szavát idézem, aki a Munkásegyesület tagja: »csak a Pnelátus űr jöjjön el a közgyűlésre, akkor biztosan jó lesz és rend lesz«. Pontosan, szabatosan, érthetően közli elgondolásait, amelyek mindig határozott célt jelentenek. Erről tanúskodik a Ilölgykongregjáció, a Szociális Misz- szió Társulat, a Férfi liga, ,az Egyházközségi Képviselőtestület, amelyeket maga szervezett és vezetett a hosszúi időn keresztül, amelyekben minden tag elindítást kapott, hogy kifejthesse értékeit. Nem csoda, ha lelkesedéssel segítették elhatározásaiban, amelyek meg is valósultak. A hittudományi hetek, a konferenciabeszédek a legidőszerűbb témákkal, a különféle egyházi ünnepélyek, a hathatós és fáradhatatlan lelkipásztornak eszközei, minden esztendőben sorra kerültek. A művelt és egyszerű hívők egy aránt megkapták azokat az eligazításokat. amelyek megmutatták a különféle viszonyok között, hogyan is kell tenni, ha lelkűknek az üdvösségét akarják, meg életüknek a boldogságát keresik. Notre Dame Ha szétnézünk Zalaegerszegen, nagyszerű épületek tűnnek fel, amelyekkel a Plébános akarta gazdagítani híveit. A plébánia megépítése, az öregtemplom restaurálása, a Kultúrház kibővítése, a hatalmas Ferences templom a kolostorral, az ország egyik leggyönyörűbb iskolája, a Notre Dame zárda, a Szent József- Otthon, amelyikben elaggott hívei találhatnak meleg szeretetre, amikor a föld kihülőben van számukra, az ő alkotásai. Ha ezeknek az épületeknek képeit egyetlen képeslapra összegyűj- tenénk, az emberek önkéntelenül azt mondanák a világban: »milyen szép ez a Zalaegerszeg!« Szép, mert a Plébános, a krisztusi parancs szerint pásztor. Mint újságíró, mindegyik épületnek a szerepéről külön riportot írhatnék. 11a városépítő mérnök volnék, bőven lehetne írni arról, mit jelentettek ezek az épületek a város rendezése szempontjából, de egyszerű rátekmtéssel is észreveheti mindenki, mint lettek ezek a formás fejlődés elindítói. Gondoljunk esak a Ferences templomra, amqly mögé utcák épültek. Így helyesen öldösödött ki a v áros. \ agy gondoljunk a Notre Dame zárdára, amely körül a város legszebb, legegészségesebb része van fejlődőben. Bővebben nem írok minderről, de így felsorolva is elegendő a fokozott tevékenységnek igazolására. így, úgysem szerepeltek még sohasem a Zalamegyei Újságban, amelynek pedig alapítója és fenntartója, amelyért Bangha Béla, a nagyszerű sajtóapostol, mondta a fiatal Plébánosnak: »Irigylem ezért a lapért«» Értette az újság, a nyomtatott betű jelentőségét. Amikor még másféle hatalom, a baloldal öntötte a maga szennyes áradását Magyar- országra, amikor hallatlan vakmerőség volt szembeszállni ezzel a hatalommal, »Vigyázzatok az újsággal« címen röpiratot készít. Nem fél a hatalmasoktól. Minden vétküket a szemükbe vágja, mert ki akarja nyitani a közv élemény szemét, föl akarja rázni az aluszékony keresztény tömegeket: »szeretném, ha bűvös hangom volna és vele bejárhatnám a hármashalom és négy folyam vidékét; szeretném, ha felrázhatnék minden szívet, ha tárogatók hangjával korbácsolhatnék fel minden magyar keresztény lelket palotákban és bogárhátú, szal- máfedeles viskókban. Óh, ha úgy bekiálthatnék a szívek mélyére markoló hangon: »Vigyázzatok, emberek, az újságjaitokra!« Hitet, Istent, hazát tagad meg, akinek kell niég a régi újság. Elmúlik, eliramlik az élet, ne akarj úgy meghalni, hogy az utolsó óra mardosó kín legyen ; azért a bűnért, amit a sajtó révén elkövettél. Ne akard, hogy hitvesed, gyermeked, hazád, kereszténységed vádolva álljanak vonagló tested mellé..., mert kígyók mérgét, pusztuló hazát, hitet hagytál nekik örökségül...« Kissé szabadon, ahogyan éppen eszembe jutottak, írtam le az eddigieket. Tessék összeilleszteni mindent. Akkor azután megérthető, — amikor beleforgatunk a zalaegerszegi plébánia halotti anyakönyvébe, a melyben a végső számadást találjuk, a legfontosabb, az emberek örök sorsát eldöntő adatot, — honnan van, hogy Zalaegerszegen a szentségek nélkül meghaltak száma, ellentétben a régi időkkel, a lehető legkevesebb. Azt hiszem, nem tévedek, amikor éppen ezt az adatot közlöm, mert huszonöt év plébánosi működéséről akartam szerény jelentést tenni. A püspöki biztosi működése Ha nem is jegyezték fel ezt a nagyarányú munkásságot, mégsem maradhatott elrejtve az illetékeseknek figyelme elől. 1921-ben a kerület élére esperesnek, 1924-ben, tehát 32 éves sem volt, pornói apátnak nevezték ki. Az es- perességrőí nem írok bővebben, mert az a papok vezetését jelentő működés. Az apátságról sem, mert az megtisztelő címzés, amellyel fiatalon, mint a mai időkben az országban senkit, emelték a méltóságra munkája elismeréseként. 1927-ben püspöki biztos lett. Erről akarok írni, mert ebből egészen világosan látható, hogy méltó ember a megyeszékhelynek Plébánosa. Tizennyolc lelkészséget, közülük egy végleges plébániát létesített, mint püspöki biztos. Mit jelent ez, világosan tudják azok, akik ismer- (télka valamikori állapotokat és akik látják, milyen nagy lendületet jelentett iez a göcseji magyarok életében. Valahol olvastam egy helyről, melynek nem volt temploma. Még a hitetlen író is sivárnak, szomorúinak festi. Zala is sivár, szomorú hely volt. A Püspöki Biztos is így látta. Ezért építtette a tizenegy plébániatemplomot, meg a hét kápolnát, hogy szebb, lelket gyönyörködtető legyen így is a megyénk. A valamikor elhagyatott falukban tizennégy plébánialakot is épített, hogy a papoknak, akik közvetítők Isten és ember között, akik a templomokban a híveket szolgálják, otthonuk legyem az elhagyott falu. Ha együtt képzeljük el a harminckét épületet, szinte el sem tudjuk hinni, hogy egy embernek elhatározása létesített® mindezt a semminél is kevesebb szegénységből, Be a mindennél többet érő buzgóságból, amely, benne volt és amelyek másokban gyújtott ki. Pedig nem említettem még a hat rom. kát, iskolát, amelyek építésével, külön hangsúlyoznom sem kell, nagy jót tett Zala megyének» A művelődés, a szellemi színvonal emelése, aa ország ügye, amelyet az iskolaépítés elsőrangúan szolgál. A kiválóan katolikus jelentőséget aláhúzza, hogy iskolaépítő programmjával háromszáz, szórványban élő katolikus gyermeknek biztosította katolikus iskolákban való nevelését, oktatását. J,
