Zalamegyei Ujság, 1944. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)
1944-03-04 / 52. szám
1944. március 4. mmmmm ZALAMEGYEI ÚJSÁG * iiiliMmr-nr Futólagos emlékezés a legnagyobb magyar Munkácsy Az i 940-es évek majdnem mindegy ikére egy centrárium esik. Ünnepeljük ama láíig- tdmcknek emlékét, akik az elnvomu-fás korszakában és az azt követő illőkben megmir.at- iák. hogv mii tiki a magyar. l iven \ oil Munkácsy Mihály, akiké.1 leg hatalmasabban nyilatkozott meg a magyar lélek kéj till kötő tehetsége. 1844-ben születeti Muiikácson. \agyon- lal.m kincstári bis atalnak gyermek:: wtlt. \iy ja az 1848—49-i szab.udságharcban való. szerep- I(:sé.ért a bokÖN étkező meg!óriás áldozata lett: anyját sírba vitték térje szenvedései. Munkácsy ár\aságra jutott s a családi melegből, egv idegen v ilág nvomorúságába kerüli. Az: űri mi fiiba I) nevelkedett, érzékeny le-lkü, álmodozó gyermek keserv es meg])róluíltatásokon esett át. Rokonai asztalusinasimk adták. Lelketlen mesterénél durva bánásmód lesz része, átéli a szegénv emberek világának szenvedéseit. AZ ELINDULÁS. Már inas korában rajzolgat. Rajzaival legény korában a kicsinyes vidéki társadalomban nagy sikereket arat. Közben — hosszú betegsége ideje alatt -— megismerkedik az. első. akadémikus tamdtságú testöv el, Szia mossy Klekkel. Rzanmssv maga mellé veszi. Munkácsy moll (ín igyekszik tőle eltanulni a festészet titkait. Mestere biztatására 1868-ba,u Pestre megy. ahol önállóan dolgozik nagy szorgalommal, megnyeri Ligeti Antal tájkép festő jóindulatát, aki az ösztöndíjai is megszerzi neki. 1865-ben Bécsire megv Rabihoz. Bécsi tartózkodása röv idebb volt. Münchenbe kerül 1866-b.an. Ott Pilotynál, W agner Sándornál. Adumnál próbálkozott, igazi tehetsége azonban ill sem tudott kibontakozni. A klasszikus gipszül it vén v ek rajzol gn tá s á I:. a /. elméleti ton to I gátasokat. kom|)ozíci;6s törv ényeket: idegennek érezte. 1868-ban Düsseldorfban azonban neki való emberré akadt. Ludwig Knau na. Knarr túl ugyan nem kapott remis/érés kon detúrát, inkább csak tanácsokat. s neki. köszönd eg *. i.ozy végleg megszabadult a hideg akadémiai máztok Knaus a lelkére kötötté, bogy a valósághoz igazodjék. Munkácsy éppen ilyen vágyakat táplált lelke legmélyén. I kállaikul erőfeszítéssé! dolgozol (. Eérfikorba lép, tehetségé elveszti La.nos fogyatékosságait:. Megfesti első nngv kompozícióját. a Siraiomházal. amellvel messze maga mögött hagyja mesterét, az egész düssiddorl i zsói le r k é p fest észetet és mindén addig éli magvar festőt. Nélkülözései végelérnek, huszonhárom éves korában megkezdődik d Lada hit ja. A Siralomház-ut kiállította a párizsi nagy Szalonban. A rendezőbizottság, alig. hogy a képet megpillantotta, alig térit magához, a meglepetéstől. A közönség bámulva állt a kép elolt, amelyet mindjárt riagv arany éremmel tüntettek ki. PARIS. 1872-ben Parisba költözött és egész életén át ott is maradt. Egymásután állítja ki a Tépéscsinálokat, amely még megrázóbb és jobban festett, mint az első nagysikerű miivé, utána az Kjjeli (‘zavargókat. majd a Zálogház-at. a falu hősét. Egv csomó kisebb képet alkot, ezek között is remekművek vannak, mint például a kö- pülő asszony, a E-ahordó asszony, a Búcsúz- kodás. De nem ki d)b értékűek azok a tanulmányok ..ame’vekkel a komo-ozí iókra készül1. Közülük némelyik a kifejezés frisaeségebjen és erejében felveszi a versenyt ivagysikerű kompozícióival is. melyeket csak gondos latolgatás után juttatott a közönség elé. 3, íKattSMUMi Paa! László felébreszti benne a táj kéj) szépségeinek addig csak szunnyadó élvezetét. Lelkének fes/.üIlsége ezekbe is átömlik. mint ahogyan egyéb műveiben is felfokozott érzés- világ ölt látható (estet. Megfestette a Kolpueki parkul. a kukoncatörést és egv csomó más iáj- képet, amelyek a realista táj kép festésnek kimagasló teljesítményei. Az 1876-ban kiállított Műterem elárulja azt. hogy az egykori nyomorgó [asztaloslegény' hova került. Művészetébe, ezzel a képpel bevonul. mint téma a lelkiekben és anyagiakban gazdag életkörnvezet. A szegénvemberek világa, mint téma elkopott, összetettebb és és választékosai)!) témavilág következik. Az 1878-ban kiállított Milton tetőpontján áll annak, amit .Munkácsy elérni tudott, fűre nemcsak Paris, nemcsak Európa, hanem az egész világ felfigyel, fj műkereskedője végigutaztatja e festményt Európán, Amerikám. Munkácsy világhírűvé válik. Nálunk nemzeti hősként ünnepelik. Műkereskedője megFalusi libák Bolond zivatar volt. Eső ugyan csak pár szem havasest) esett. (Március végén még lehet. Ámbár, ha zsákban viszik ,is keresztül a határban, ilyenkor már úgy is árt). De a szél megmutatta haragját: megtépte a zsuppos pajták északi ormát. S a fák is inkább szerettek volna elbújni valahová, mint künn ács-orúgni: hajladoztak, bukdácsoltak a szélben, mintha valami bujólyukat nézegetnének a földön*. .Meghajolt minden a szél alatt, csak a libák állták hősei sen a vihart: feltartották a fejüket és szembe fordultak vele. Pedig csak egyszerű falusi libák. Sok szenvedés ért már az, életben. Diákkorom koplalva vív ott harcai, fériikorom rám- sűlyusodott balsikerei és szerencsétlenségei a földig hajlították magasba törő ágaim. vágyaim. S az élet is. így : Klet, hatalmas volt fölöttem, mint Pilátus: megkorbácsolt és mosta kezeit. Már-már azt hittem, éu hibáztam s porba esett az. életein. De jött a vihar, s láttam az oktalan libát. Megszégyenültem s felszegtem a fejem. Alig múlt el a vihar .nagyja, ahogy az ablaknál ülök. valaki elmegy az ablak előtt. Férfi. Szemben a viharral. Igv szép! No, hiszen kipörgeti a szél, akárhová tart! De ni csak. hozzám jön. Befordult a kiskapun. llát persze, nem ismertem meg. régen láttam. Bejö.n. A Eüzv Gyula. Régi iskolatársam, f estő is különben- V iharos ember. Együtt ettük a sok dohos tarhonyát, ápo- rudult káposzta főzelékei. Együtt repültünk ki falu men tő «ltunkra is. s azóta sem találkoztunk. Tizenöt éve mái- ennek. I gy an mi szél hozta most? Ámbár elég nagy vihar volt, amint mondtam. — Látom, a vihart nézted, — mondta az első csodálkozáson tűi.-— Miről?-— Merthogy olt áll a széked és a hamutálcád az ablaknál. — llát. úgy van. A vihart uéz-em. Meg ezeket az oktalan libákat, hogy szembefordultak vele. a helyeit, hogy elbújtak volna.-— Látod, ez az én esetem. Magam is így csinálok, mint ez a fiba. Viharban élek: hát szembefordulok vele. A libától tanultam. Kert: »nincs okosabb, mint a lúd..« — dúdolta halkan —. majd azt mondja: Adj egv cigarettát! S ahogy rágyújt és gondolkodva a magasba lujja a füstöt, szemei mérhetetlen mesz- szeségbe. tengereken, világokon tűi. talán a nap útján, talán azon is tűk a múltba merülnek . Hagyom. Tudom, hogv a múlt messze van s nehéz onnan visszakerülni a mindennapos mindennapba. Későid) hozzámfordul. Nemcsak a fejével, a, tekintetével, hanem egv kicsit az egész testével. leikével is. De mindezt óvatosan. S így tetszett nekem. Szeretem nézni az óvatos embert. S meg- Ügy ellem már. akit sok baj ér: óv atosabb lesz. A nős embert például elég nagy baj érte: óvatosabb is ám! Mások azt mondják rá: megembereseifelt. megkomolyodotl. Én azt mondom: óvatos: nem akar többé hibázni. Minden mozdulata a benső meggondoltságot. mérlegelést árulja eb Ah •ogy hozzám fordul, azt mondja: — Untatnálak, hu elmondanám, hogv tanul tani meg ezt a liba módszert. S mikor kíváncsiságom meggyőzte, li-ogy nem untat, még szívott egyel a cigarettából és lassan beszélni kezd. Ahol én voltam. Borsodban, százával egyelték a répát a falusi lányok napszámban. Az »úr« naponta kilovagojt hozzájuk s akire rávágott a lovaglóostorával, annak tudnia kellett a kötelességét... De akárhogy is beszélték ezt, nem hittem el. A v életlen egv szer a szemembe v ágta hitétlenk edésemet. A fizetésemért menteni be az »úrhoz«, mert másnap sürgősen utaznom kellett. Este volt. A szobájában titokzatos fém derengett. \ ár nőm kellett és jólesett ez a várakozás. Egyszer csak autó állt meg a lépcsők előtt, s az »úr« sietve eltávozott. Autóba ült s csak annvit szólt: — Maga meg várjon. Elment. S én vártam. Negyedóra sem telt ól: halk és szemérmes kopogás ,az ajtón, s választ sem várva belép egy leány. Csupa, egv láng az arca. I án szép is volt, és nem lehetett több tizenhat évesnél. Rátámadok: — Aliért jött? — Az »úr« parancsára. — l lát nem szégv elled magad? — keltem ki a nyugalmamból. — Alit csináljak? — vonta meg a vállát. Ibi nem jövök: apám »megv« a cselédségből. De még a rokonság is. Igv meg: az én életem egv áldozat. Rettenetes düh forrott bennem. A ala- hogv gátját szakította bennem a vihar. Megfogtam a lánv karját és kicipeltem onnan. Ki, ki. el, el s a szüleihez értünk ek Másnap elutaztam skót nap múlva ugyanoda értem vissza. S megtartottuk az esküvőt. Nekem szemembe mondták: bolond. S annak: falusi liba. Arról a határról sietve kiadták nekem a nv űIpasszust. Mentünk hát, mentünk és nyomorogtunk. Még szerencse, hogv fiatalok voltunk. S biz.onv meg kelleti tanulnom a liba- módszert: feltartani a fejet a vihar elé. Csak egyetlen vigasztalásom volt: hogv a feleségem nem volt elvan liba. mint amiben bolond voltam én, mert állásom még ma sincs, de van öt édes gyermekem, II. S,
