Zalamegyei Ujság, 1944. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)
1944-02-26 / 46. szám
8. megszakítása Argentínáinak külsőleg nem Iio- Bűtt bekét és belsőleg nem hozott nyugalmat. Kívülről a Nagybritannija által támogatott Egyesült Államok folytatják nyomásukat Ar- tfentínával szemben. A l imes címíí amerikai Kap odáig megy, hogy Argentína kereskedelmének teljes zárlat alá való helyezését követeli. Azt is követelik, hogy szakítsa meg kapcsolatát Spanyolországgal. Argentína kormányának szakítása a tengellyel, belpolitikai lag hasonló válságot idézett elő, mint. aim aki < lején Chilében, amikor az ottani kormány ugyanerre • z álláspontra határozta cl magát. A külföldi tájékoztató szolgálat ezek alapján .arra a következtetésre jut, hogy Argentína helyzete még mindig tisztázatlan. STOCKHOLM. Londoni jelentés szerint az anzjói hídfőállás térségében a helyzet változatlan. ZALAMEGYEI ÚJSÁG békevilag országházában képzelnünk magunkat?! Nem félremagyarázása, nem félreértése-c ez az tij kor új követelményleinek? \ aj jón, van-e olyan jelentősége egyetlen valamelyikünknek, hogy e miatt, tehát egy személy miatt, háttérbe kerüljön a közügy, a megoldandó kérdések egész raja? Nem, uraim! Most nincs erre idő! Hagyjuk a személyi vonatkozásokat! És hagyjuk a politikát azoknak, akik icrre illetékesek ! Mi pedig egészen egyszerűen ne legyünk mások, mint — magyarok! De annak aztán valóban azok! * * * Az ilyenféle személyi térre terelődő felszólalásnak sokszor nem kívánatos tünetek a kő vet kezmén vei. Legártalmasabb ezek között a két tá1944. február 26borra szakadás. Majdnem ez történt most is. A közbekiáltások özöne mutatta, bogy nagy az ellenvélemény . Ez egy magában még nem v olna baj, hisz az ellenvélemény kialakulása természetes velejárója a vitáknak. A baj csak az. hogy az ellenvélemény ebben az esetben majdnem elvi síkra tolódott, s már-már az osztályellentét ismertető- jeleit mutatta. Nem, erre aztán a legkevésbbé sincs szükségünk! Különösképpen ma! ITa volna osztályellentét, azt kemény kézzel kellene szétzúznunk, nem pedig fenntartanunk, vagy kiélesítenünk. Fontoljuk meg jól. hogy minden szó gyengítheti a nemzet életerejét. Márpedig erejét vesztett nemzet Hazát veszt! Hontváry (Huhn) Gyula. Novák Mária: Modern Mackó-kaland Pókafán LONDON. Tito és Mihajlovies között tárgy alások indultak meg a seregek egyesítésére. STOCKHOLM. Befejezték a katonai v izsgálatot a Stockholmra és környékére dobott bombák ügyében. Megállapították, hogy kétségtelenül szovjet eredetűek. MADRID. Az amerikai főváros politikai köreiben az a nézet alakult ki, hogy az argentin kormány Ramires lemondásával olyan helyzetbe jut, mint Bolívia. ZALAI JEGYZETEK Szállóige lett, jhogy a magyar politikus és jogász nép. Arra a falusi emberre, akinek eszejárása ugyancsak csavaros, azt mondják: politikus egv ember. Aki pedig jól ír, vagy más i— egyébként talán ártatlanocska ügyben határozott-forma és főként többféleképpen magyarázható véleményt sziporkáztál, azt mondják: úgy ír, úgy beszél, mint egv ügyvéd. A politikus, meg az ügyvéd személye meglehetősen összeforrott a magyar szemében. Joggal-e, vagy jogtalanul, azt most ne firtassuk! (No, lám, belőlem is kicseppent egv kis jogi fejtegetés, politikummal körítve!) Annyi bizonyos, liogv a közélet egész területén tapasztalható a magyar eme két tulajdonságának gyakorlati érvény esii lése. Nézzünk csak egv kissé körül a legutóbbi megv egy ülésen történtekéin! Egv nagykanizsai ügyvéd nagy vihart felvert beszédéből csak úgy záporozott a politika! Nem nélkülöztük a személyes élt sem! Nem csoda, ha az elnöklő főispán végül is kénytelen volt erélyesen végetvetni. a ném éppen tapintatos felszólalásnak. Uraim, uraim! ládán most mégis félre kellene tennünk a mcgvegv üléseken a politikát, meg a személv i ;y.oi)utkozásokat! Amikor milliók.és milliók élet-lialálhar- cukat vívják: amikor olyan bizonytalan az emberi élet, mint a holnap: amikor gyerekek járnak télen majdnem mezítláb iskolába: amikor a nemzet a lét, vagy nemlét küszöbén áll: amikor a llaza mindenkitűi a legnagyobb áldozatot követeli meg és amikor mindenkinek meg is kell hoznia a lehető legnagyobb áldozatot — nem időszerűtlen »egv kicsit« a jó felvesz a ZALAMEGYEI ÚJSÁG Kiadóhivatala Széchenyi-tér 4. Az órára pillantok: 10 perc alatt tizenkettő és nekem tizenkettőre az irodában kell lennem. (ívőrs léptekkel indulok neki a ia- gyos útnak. Alig érek a falu derekára, kis barátságos kölyökkutya szegődik mellém. Pillanatra eszembe jut többször hangoztatott »ónem«: »nem vagyok kutyabarát«, de megint csak meghazudtolom magamat. Neműzöm el az eb fit. Szép világosbarna, majdnem puli- bongyor-szőre van. Törpe lábai aprózva hordozzák dundi kis testét. Orra és a fülhegye, amelv egészen le van törve, sötétbarna. Gyermek» iza Imii szemei vannak. Néha • rámnéz, eléírnigrik, hozzámsímul, velem tart. Ahogy nézem, felébred bennem a hasonlat: akárcsak egv medvéboes. El is nevezem Mackónak. Érdekes, hogy megérti. (Mit ért és mit nem ért eav kiskutya). \ irgonc gyepek haddal kerülök szembe. Repülnek a köv ek Mackó fele. Magam felől hívom és a »tüzelők« felől állok. —- Te. öcsi, ne dobáljatok, mert megsi- mítlak benneteket! — mondom a lcghirhed- tebb nebulónak. A kövek leludlanak. Odább két kis pöttöm emberke 1 rül az utunkba. Mi a neve a kis kutyának ? kérdezik. — Mackó, — mondom nevetve. — Mackó, Mackó! — ismétli a két gyerek — és körülugrálják, simogatják a kutyái. Szinte fáj nekik, amikor továbbmegyünk. Alig van két percem, amikor az iroda- ajtóhoz érek. Mackó ott okvetet len kedik a lábam alatt. Kinyitom az ajtót. Mackó bedugja az orrát és meg akar előzni. Hopp, pajtás, vissza! — mondom és legurítom a lépcsőn. Besurranok. Szerencsére csak Ilonka, ;iz irodákisasszony van a hivatalban es így nem kell zavarba jönnöm Mackó miatt. 1 izenket- tőre v égzünk. Egv hivatallal odább. Az ajtónál az előbbi szerepét játszó cl Mackó, de itt ügyesebben: becsúszik. Takarodsz ki! — szólok rá fenyítve, de l’ista, az új firkász, közbeszól: — Ne űzd léi! Akkor látom, hogy csak ketten vannak Piroskával és egy »páciens«. — Jó, — mondom — és beteszem az ajtót. I De helyes kis kutya. A tied? — kérdezik. — Nem, az úton találtain. összerakják az aktáikat és megyünk tovább. Ok délre, én északra. ^ Mackót útközben sokan megnézik, megdicsérik. Ibi nálánál idősebb rokonnal találkozik. egészen közel jön hozzám, védelmet keresőn. Dje a kis Áginak hetykén utánafordul. — No, csak nem bolondozok Mackó? — nézek rá nagy kérdőjellel. A lábamhoz simul. Felugrik a kabátomra. — No, jól van, no, — mondom — és megveregetem a bundáját. Két kilométeren jött velem. Már hazafelé tartunk. Csúnya, nagy kutyák dühösen ugatnak bennünket a kerítések mögül. Mackó egyet sem vakkant. Most már úgy jön mellettem. mintha az enyém lenne. Innen-onnan. nevető arcok fordulnak felém, mert mégis csak furcsa, hogy én kutyával megyek végig az utcán. Néha egv-egy nyitott kapuba beszalad Mackó, de a legkisebb jelre engedelmeskedik: visszajön. Mind sűrűbben vannak nyitva a kapuk és mind sűrűbben szaladgál be Mackó. Már nem is figyelem, úgyis kijön. Magasabbra igazítom a kabátom nyakán a (német és tovább kopogok a fagvon. A patika előtt hátranézek. Mackó sehol! . Most mit csináljak? \ árok. Semmi. Nem jön. Elindulok lehangoltam kedvetlenül. Nem j gondoltam, hogy ígv elbúsít egy kiskutya. A ! nyáron még mosolyogtam valakin, aki majdnem sírt. mert látta, amikor az autó elütött egv kis kutyát. Most itt vagyok én, ugyanazon a helyen, a pékműhely előtt és egv elveszett tacskóért bánkódom. A túlsó soron szembejön velem az egyik irodatiszt. — Császár űr, kérem — szólok át neki, ha véletlenül találkozna egv mackószeru kiskutvávak tessék megijeszteni, hogy utánam Jöjjön. Megígéri, hogy szívesen. Alig haladok párszáz métert, Császár űr távoli hangját hallom mögöttem: — Itt a Mackó! — és.űzi utánam. Megfordulva biccentek, hogy köszönöm. Mackó rohan, mint a szél. De félúton hirtelen megáll. Na, mi ütött beléd, miért nem jössz? — morgok magamban keserűn. Fülét sem billenti. Különféle taktusokkal hívom. Kézzel, fejjel intek neki. — Mackó, gyere! Kutyuskám, ide! Nem jön. Csak néz tétován, idegenül. Csaléteknek ledobom elébe a zsebkendőmet. Egy asszony nevetve figyeli kísérletemet. Ellestél leni magamat és gyorsan felkapom la zsebkendőmet. Mackó ezalatt eltűnik. \ árok még egv darabig, de csak nem akar mutatkozni a gyapjas bundája. Szégyenkezve megindulok hazafelé. — Elvesztettem egy kiskutyát, egy kis gyámoiatlan állatot — fájdul fel bennem a gyávaság megalázó érzete. S nem tudom, mi éri útjában, talál-e :mm- lielyre ? Szerettem volna elbújni magam elől szégyenemben. De a hátam mögött felbukkant az utitárs. \ áralkuiul. Rám se pézett- Peyág- tatott a kisküzbe, ahonnan hozzámszegődölL Elhagyott, minit a szyl a patakot. \
