Zalamegyei Ujság, 1944. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)
1944-01-08 / 5. szám
ZALAMEGYM UJSi« 1944. január Si Karácsonyi pálinka avagy: miért van Biirgének négy lába? Fekete karácsony, sáros és náthás, a begyre vezető út is sáros, az agyag csak úgy) ragad Bürge csizmájára. A fia is veszkődik, bottal segíti magát, hogy még sötétedés előtt lelérjék a falut. Hátizsákban viszi a kis hordót, fele borral. Kell a }>or ebben a párás időben, ©e meg különben is a karácsonyi szalonna nem ízlik bor nélkül. Viszi hát a bort hazafelé. Nagyokat kell lépni a sáros úton és vi- & ázni keik hogy meg ne csússzon a csizma. \z úthajlathúl már látni a karácsonyi tülkei Azt i rakják, hogy akik a szomszédos fel vakból jönnek éjféli misére, ne fázzanak, melegedhessenek. Na, ma korán tüzet raktak! Idős Bürge már fáradt. Fázni pem íá- Bíik, hiszen a hegyen forraltbort ittak. A legszélső házban lakik a nászuram sógora, ott megpihennek egy kevéssé. Szívesen fogadják őket. Éppen a legjobbkor tértek be, ott vannak \]>e tlehenxesek. Csendben hallgatják őket, közben Bürge azon gondolkodik, hogy7 miért nyomja úgy a csizma a lábát. Pedig a kapcát jói {tekerte fel. A sarkánál van a baj, s ha fölemeli a lábát, akkor . sajog. Na, otthon majd megigazítja. A sógorasszony pálinkát vesz elő. Bürge köszöni, de ő most nem iszik. Jancsi se. Csak egy kicsike kupicával. A kicsike kupica legalább féldecis. Másodszor is kell inni, mert párosával szép az élet. Tovább is lehet folytatni: három a magyar igazság, negyedik a ráadás! Node haza is kell már menni. A negyedik háznál Görbe Mihály kiált: — János, gyertek idei — No, mi köllV — Mán régen meg akartalak kínálni ekkis pálinkával, de sose gyűltetek erre. Hát mast gyeitek be! — Csak egy kupicával, Mihály. A harmadik kupica után Görbe Mihály7 azt' mondja: ~ v — Te, János, neked lovaid vannak. Hol-' nap gyün a fiam, hozd haza az állomásról. — Jó, meghozom — mondja Bürge, s már tudja, hogy miért olyan szíves a Mihály. —- Fene ezt a csizmát! De már mennek is, mert erősen sötétedik. Itt-ott már lámpát is gyújtottak. — Nézd, fiam, Bprzonéknál mán ég a velág. Oda bemenünk. csak a csizmám miatt is! Ifjú Bürget a menyasszonyához zavarják beszélgetni, az öreget pedig pálinkával Iánál ják: — Biztosan megfáztatok az úton. öreg Bürge a harmadik kupica után leveti a csizmáját és a lábán niegnyáíazza a törés helyét. Azután íöldhözvágja a sapkáját: — Tyűhaj! Sósé halunk meg! Nászú ram is ezen a véleményen van. Közben Bürgének viszked a csizmanyomott sarka. Fölemeli a sarkát, hogy megkotorja. Csak elhőköl: egyik lábán sincs csizma! — Né, — mondja Bürge, — hát ez meg hogy lehet ? Fölemeli a másik lábát. Ránéz. Megijed. Mind a kél lábán csizma van! Na, boszorkányos dolog! Ismét az előbbi lábát emeli föl. Megnézi, aztán elrémül: egyik lábán sincs csizma. — Teremtőm! — nyílik .kerekre a szeme. — Négy lábain van! Föláll. Nézi a lábait. Valóban, négy lába van, kettő csizmás, kettő csizmátlan! Kétségbeesik: — Jaj, ha az anyjukom meglátja! Fiain, Jancsi fiam, segíts! Jancsi nevet. Aztán fölrángatja apja lábára a csizmát. Bürgével már néni lehet bírni*: — Most meg mind a négy lábamon csizma van! Menjünk haza, fiam! Az utcán ránéz Jancsira: — Ni, még ti is kelten vagytok? Akkor hát gyertek, vezessetek! Jancsi vezeti. Bürge ránéz a fiára. Két hátizsákot lát rajta. Mindenről megfeledkezve, rácsapkod a Jancsi vállára: — Derék gyerek vagy, fiam, hogy gondolsz apádra. — Hogyan ? — Hogyan ? Úgy. hogy két hordó bort hoztál! Kocsis Uászlá. A szombathelyi egyházmegye fejlődése 1893—1943-ig Zalaegerszeg, január «. Két könyv van előttem. Az egyiket az 1943., a másikat az 1893. év jelöli. Mind a kettő a szombathelyi egyházmegye adatait tartalmazza. Egészen érdekes feladatnak ígérkezik, hogy átkutassam: mennyit is fejlődött) az egyházmegye ötven év alatt. Igaz, akkor még Nagymagyarorszag volt és ide tartozott hozzánk a mai Burgenland, de azóta visszatért a vend-vidék. így, a még elszakított területet kikapcsolva, a csatlaké-, zott területet tekintetbe véve tesszük számításunkat. A 60 burgenlandi plébániát nem számítva, 1893-ban 128 plébánia volt az egyházmegye területén. Ma 166 van ugyanitt. Tehát 38j plébánia alakult azóta. A római katolikusok száma akkor 282.000 volt, ma 417.000 kikerekített számmal. Tehát ugyanazon a területen 135.000-rel szapo- ! rödott a hívek száma. A luteránusok száma ’ akkor 50.000-re. ma 57.000-re tehető. Egé- I szén világosan 1 •».':* dk • különbség az erkölcsi | erő tekintetében, an ekyel az Egyház és a íe- f lekezelek rémiéire-' a k. Ugyanígy meglátszik ugyanis ez a kisszé vuí reformátusok között. 50 évvel ezelőtt 15-70. ma 15.737 él az egyházmegye területén. Egészen világosan bizo-- ínyiítia a tételt: a katolikusok jelentik a nemzetfenntartó elemet. .Minket, zalaiakat külön érdekelhet, .milyen a fejlődés Zalának azon a részén, amely a szombathelyi püspökség területére esik? 1893-bafi 30 plébánia szolgálta a hívek lelki gondozását, ma 48. A különbség, amely- 18 é j plébániát jelent, akkor mutatkozik nagyságában, ha meggondoljuk, hogy megszűntek a 24 kilométerre terjedő plébániák, ahol a lelkipásztori feladatok’teljesítése éppen a rossz utakkal rendelkező területnagyság miatt majdnem lehetetlen volt. Az új plébániák missziós munkát végeztek a minden lelki ós szellemi érték elől elzárt területen. Vallás szerint így alakult a fejlődés: A római katolikusok száma 112,465-ről ’ 150.424-re (az átlag szerint 165 ezernek kellene lenni!), a luteránusoke Ildiről 2259-re, a kálvinistáké pedig 4590-ről csak 6938-ra emelkedett az ötven ev alatt. Itt meg kell jegyezni, hogy a két felekezet számának csekélyebb emelkedése is inkább a beözönlésnek következrjaenye. Bizonyításul Zalaegerszeget említjük, ahol akkor 80 luterá- |nus és 57 kálvinista volt. Ma 345 és 289 a számuk. Ez a szaporodás, különösen, ha tekintetbe vesszük a felekezeteknél jelentősebben tapasztalható egykét, nem lehetséges. Nem ezt akartam azonban elsősorban megállapítani megyénk adataiból, inkább az igazi örömet, hogy a valamikor mostohagyermek sorsát viselő Zala, édesgyérmékként, fejlődhetett. Törődtek vele. Különben ez a fejlődés. az egy évtized alatt alakult 18 új lelkészség, amely az országos helyzetet tekintetbe véve is kimagasló eredmény, nem magyarázhat* még. Adja az Isten, hogy a nagyszerű munkának fokozott eredményei legyenek a jövőben. Szorgalmas kéz dolgozott az Ur vetésében. Kív áiiunk további jó munkásokat, folytatókat. Akkor a növekedés, amelyet egyedül az Isten ad, nem maradhat el. Most még az azóía keletkezett intézményeket nézzük. A szerzeteseknek e3 szerzetesinőknek 35 új intézménye létesült az elmúlt ötven év alatt. A Zalában keletkezetteket felsoroljuk. A ferences kolostor, a liatalmas templom mellett, a Notre Dame nővéreknek min- j den igényt kielégítő gyönyörű kolostora, is- j kólája, fnternátusa Zalaegerszegen. Ide sorol- j nók még a Szent József-otthont is. Az adattár ! azonban nem tartalmazza, mert nem egyházi I nővérek végzik a gondozást. Ugyancsak az öt- ! tea év folyamán telepedtek le Zalaegerszegem az Isteni megváltó Leányai, ük ne a közivor- | házban és a városi szegényházban teljesítik j hivatásukat. Letenycn ugyancsak a szegény- ház munkáját teszik. A premontrei nővérek Nagylengyelben, -a Jó Pásztor Leányai pedig Alsóíendván .működnek hivatásuk szei int, Ezek egyike sem létezett 50 évvel ezelőtt. Az olvasónak talán feleslegesnek látszik ez a felsorolás. Türelmetlenül fut keresztül ' rajta. Pedig érdemes- elszemlélődni az ötven év alkotásain, falán érdemesebb, mint a ma | ismerős és annyiszor felsorolt adatokon, ame- I lyek szerint 15 hajó elsüllyedt, 500 repülőgé- I pet lelőttek, 1000 páncélost elpusztítottak. Úgy j véljük, többet jelentenek az Isten dicsőségének, j az emberiség boldogságának egyedül léiive- • ges szempontjából. —rög. i Mindenféle vadbört: •»»«•wgsat, őssel, sn&üfck&ip ü?yÄ?t,2 fitófeátp nyiSlAt a legmagasabb napi áron megveszek. ii ftlDU DEZSŐ ftimár ^ataeBerikzegj Berzsenyi Dániel-utca 55—57. sz. Hl R DESSEN A ZALA.MEGY El ÚJSÁGBAN saw;-:»7.i ' m~ imii niwiiiíí íiiiiiiSiiliiíiilíiiiirfifii i ” KMGMRuaa e- ■ -■y m A a magyar „ÉLET“, ha búzakötvényt veszel, a»r^:.^enawta«aHBaaMMHaaBMaMMaaBE*ii<aaaBssaB9BBBaca«aaaBBH életbiztosítást kötsz m aap; • *,~i ‘jnassfcsaiw 'ctAawaataesö
