Zalamegyei Ujság, 1944. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)
1944-02-12 / 34. szám
2. M ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. február 12. a nézőtéren. Még nyugtalanok, még bennük él a külső, sietős világ. \ árakozás is van bennük, amit fölénnyel lepleznek. Nem akarják, hogy valaki észrevegye ,a meglumy ászkodást, amely a zenével szemben olyan megmagyarázhatatlanul bennük van. Mint a kutya, amikor halott van a házban, szűkök vinnyog, ugyanúgy viselkednek az érzékszervek. Tudják, egyelőre még jlányit az értelem, de azután jön a zene, — Tolsztoj szerint a legnagyobb kerítő, legveszedelmesebb csábító —, amely az értelmet leigázza, törvényiéi t megszünteti. Az ember, mintha kábítószertől volna zsibbadt, csak hallgat. Jajgatás nélkül viseli, hogy legtitkosabb. meg legfájdalmasabb bensőjében szabadon vájkáljon a zene. Majdnem úgy látszik, hogy a karcsú, elegáns alak. a karmester, amint pálcájával int, hajlong, az adagot mérné, amennyi az ember idegrendszerének kellő hódít ásóhoz szükséges. Teljes lesz a hatás, amikor felgördül a bársonyfüggöny. A sötét nézőtérről úgy tekintenek az emberek a kivilágított színpadra, mint az élete fogytáig börtönre ítélt rab nézheti cellája kis ablakának vasrácsán keresztül a csillagos eget. Azután a szereplők az élet, az emberi élet zörejeit dallamokba rögzítetten közlik. amelyről a figyelő csaknem meredten állapítja meg. úgy magában: jé, hát ilyenV Nem csoda, hogy amikor a felvonás véget ér, felszabadultan verik össze a tenyerüket, mert véget ért a kábítás, amikor rabok ivottak,, de láthatták a csillagos eget. Meg talán egyfajta 'ébresztő eszköz is a tapsolás, amely magához térít. Megindulnak kifelé. Óvatosan a nyomukba szegődöm, mint a detektív, mert meg akarok tudni róluk valamit, amit talán maguknak sem vallanak be. A teremben, ahol kissé felszabadultan csevegnek, dohányfüst terjeng. Átmenetnek kell ez a kev éföbbé erős kábítószer. I la társam nem is hívna föl figyelmemet, észrevenaém a kört, amelv egy feltűnő és fi ital hölgy körül alakult. Fekete s elviem ruha, a varrónők ügyeskedése, csak kiemeli tökéletes alakját. Férfiak forgolódnak körülötte, majdnem mint a körhintán, a csacsin, a lovon ülők a verklis körül, csak nem elvan szabályosan. Érzem, nem egészen rossz a hasonlat. Más szempontból mégis talán megfelelőbb így, mint az estéli bogarak a lámpás körül. Nézd — szó! társam —, azt mondják, a legszebb nő itt. Eddig inkább a körülötte zsibongókat szemléltem. Rápillantok. Nem sok kell az esztétikai ítélet kialakulásához. A kép jut eszembe. Leonadro da Vincinek az Utolsó vacsorája. Levelezőlapon láttam a csaknem vétket, amikor a nagy mester világhírű festményét erős1 fényezéssel, rikító színekkel, ahol lehetett, aranyos vonalakkal torzították el. Szép lehetne, de amint betegsárgára festett haja kerekíti »kikészített« képét, amint vérvörösre lakkozott körmű kezével, mintha ragadozóé lenne, amely az imént vájkált a zsákmány véres búsában, osztogatja kegyeit, a jóízlésű ember majdnem sajnálkozik az elrontott Isten-teremtményen. Amikor elhajítom a cigareltacaonkot, kissé mosolyogva gondolok a torz ötletre: holnap majd olyan csupa aranyos-rózsás lapot küldök a frakkos uraknak, amelyiken ugyané: ak aranyos betűkkel olvashatják: Szívélyes üdvözletül a jóízlésűeknck. Azután amikor visszaballagok ia páholyba, arra is gondolok, milyen szerencse, bogy W agnernek v olt ízlése, különben V otán bizonyára valami slágerre! adná a vétkes vval- kürnek. Rrünhildának értésére a büntetést, ilyenformán: Jaj. mag i rossz... Saxophon, meg bavvai-gitár kísérné az ítéletet, esetleg még jazzdob. Azonban másképpen van, egészen másképp. A vonós és fúvó' hangszerek tökélete en közlik a bűnt és bűnhödést, amit a világ! sorsában olyan . szem I éj tetőén láthat, érezhet a mai nemzedék. Talán (‘/.ért síelnek olyan menekiiiéss/erűui haza az emberek \\/ elsötétített Resten az előadás után? —rög. AMSZTMM) VM. A brit hírszolgálat közölte, hogy Kdén az angol alsóházban válaszolt a munkáspárt képviselőjének a Churchill-koranány elleni láma- dúsaira. Főképpen a madridi brit nagykövetről volt szó. Tapolcán e^y teherautó összeütközött egy vonattal 4 halott és 7 súlyos sebesült Tapolca., február 12. Megdöbbentő szerencsétlenségről érkezett hír ma délután lapzártakor a Zalaegerszegi I kir. ügyészségre Tapolcáról. A rövid telefonj el entés szerint egy, munkásokat szállító teherautó beleszaladt az egyik vonat mozdonyába. A szerencsétlenség következtében az autó teljesen összetört, a mozdony súlyosan megrongálódott. A romok közül 4 halottat, 7 súlyos és 3 könnyű sérültet emeltek ki. A zalaegerszegi kir. ügyészség azonnal megtette a szükséges intézkedéseket. Mit kell tudni a hadisegélyek felemeléséről? A m. kir. minisztérium rendeletével a hadisegélyezésről szóló rendeletet 1944. február hó f. napjától kezdve az alábbiak szerint módosította: liadisególyben részesítésnek csak abban az esetben van helye, ha a bevonult hadköteles szolgálata egyhuzamban legalább tizennégy napra terjed. A jövedelmi határ Zalaegerszegen havi 150 pengő. A hadisegély összege a bevonult szolgálatának mindén megkezdett naptári hónapjára a köv etkező: a legalább középiskolai négyosztályos, vagy ezzel tanulmányi szempontból egyenlő végzettségű, illetőleg v égzettségre tekintet nélkül az önálló iparos, vagy önálló kereskedő bevonultnak: felesége után havi 60 pengő, feleség' nemlétében ;az első gyermek után 60 pengő, többi hozzátartozója után fejenkint 24 pengő, az előbbi pont alá nem tartozó többi bevonultnak: felesége után havi 43 pengő, feleség nemlétében az első gyermek után 48 P, többi hozzátartozója után fejenként 24 R. Megszűnik a hadisegély a következő hó J. napjától kezdve, lui & bevonultat nemtóuy- léges viszonyba helyezik, illetőleg a szolgálatból elbocsátják (leszerelik)-: I la azonban a bevonultnak egyhuzamban teljesített szolgálata a nyolc hetet (56 napot) eléri, vagy azt meghaladja, a hadisególy a szolgálat megszűnését követő naptári hő végével szűnik meg. Házárverés | február hó 16 án 9 órakor a nagykanizsai járásbíróságon árverésre kerül a Nagykanizsán Király utca 30 szám a'att lévő emeletes bé^hás, Egy terv a csecsemők kelengyeellátásáról kaptuk ős változatlanul adjuk közre az alábbi érdekes levelet: Mélyen Tisztelt Szerkesztő L r! Ismerv e a Szerkesztő l inak a nemzet es a család iránti szeretetét, soraimat szíveskedjek .közölni és az arra illetékesek előtt feltárni ^"3 pártfogolni kegyeskedjék. Napjainkban különösen sokat halljuk, hogy kell a magyar, erről írnak az újságok és beszelnek a szónokok; sok gyermekre v an szükség. Ez lielyjes is, hisz a nemzet alapja, a (sok) gyermekes család, most nem arról van szó, ahol nincs gyermek, hanem ahol van és ahol akarják is, hogy legyen, azonban — sajnos — a születendő gyermeknek szükséges kelengyéről nincs úgy gondoskodás, mint ahogyan lehetne. A gyermek a honvédség és a nemzet egve- nes utánpótlása, szeretném és lehetne, hogy róluk éppen úgy történnék gondoskodás, mint a katonákról (amikor születik, értem). Igen helyes lenne, hogv amikor az anyakönyvi hivatalba bejelentenek egv élő cseesemőszüle- test. ugyanakkor a szülő kapna egv utalványt a szükséges kelengyére és ruhára, megfelelő árban és a kelengye lenne úgy, mintha katonáknál (egyszerű, jó. odavaló, mosható anyag). Mert hisz az újszülöttre nem tudják a régi ruháját reáadni. En hiszem, hogy ezzel is előmozdítanák néhány százalékban a születési arányt és sole szülőnek segítenék a mai időkben megosztani a gondjait, olyanokét: akik ezt igazán meg is érdemelnék. Szeretném, ha soraimat illetékesek meg- szív lelnék és maradok köszönetéin kifejezése mellett a Szerkesztő L i nak tisztelő hív e: I (Teljes a burás) Özv. Reményi Mátyásaié és gyermekei Lajos és György, valamint az egész rokonság nevében fájdalomtelt szívvel tudatja, hogy forrón szeretett férj, édesapa, testvér és rokon Reményi Mátyás forgalmi adóhiir. ti**t folyó hó 10 én este 7*10 órakor életének 54 ik, házasságának 26 ik évében rövid szenvedés után az Úrban csendesen elhunyt. A megboldogult hült tetemét, folyó hó 13 án délután 7s4 órakor fogjuk az újtemető halottas házánál a róm. kát. egyház szertartása szerint beszenteltetni és örök nyugalomia helyezni. Az engesztelő szentmiseáldozat a megboldogult lelkiüdvéért folyó hó 15-én reggel 7*8 órakor fog a plébánia templomban az Úrnak bemutattatni. Zalaegerszeg, 1944. évi február hó 11. Mindnyájunk szeretető kisérjen örök utadon! A gyászoló család.
