Zalamegyei Ujság, 1944. január-március (27. évfolyam, 1-73. szám)

1944-02-07 / 29. szám

^ajuam&GYEI ÚJSÁG 1944. február 7. A vármegye e$yik legjobban sikerült csuhé- tanfolyama tartotta záróvizsgáját Boncodföldén Boncod földe, február 6. — Kiküldött munkatársunk jelenti: — No, a nagyszakállú százesztendős jövcu- dőmondó az idén is bebizonyította a gyeríy a- szentelői hatalmát, tmert valóban, hogy amed­dig a nevezetes napon besütött a nap. vasárnap ugyanannyira befútta a szél a havat, már ter­mészetesen csak ott. ahol éppen erre a célra az ajtót nyitva felejtették. Mert úgy táncolt, viháncolt, üvöltött és száguldozott, vagy ép­pen egy irányba rohant a tarkára festett ég alatt a téli szél, hogy önkéntelenül is Petőfi Sándor Barabás cigány karaván című képére írt nagyszerű versének idevágó soraira gon­dol az ember. De egy kissé elkalandoztunk, azaz, job­ban mondva, még meg sem érkeztünk utunk céljához, mert ía veszekedett szélben ugyan­csak nehezen poroszkáltak az igában egyébként is megfáradt lovacskák* a község felé, de egye­lte snejk a legjobb akarattal sem csúfolható úton. Az jégen egymást hajszolták a világos és a sö­tét jfelhők, a reumások havat jósolnak nekünk. Én ráhagyom, mert hála Isten, ilyen baro­méterem ezideig nincsen s őszintén kijelentem, nem is lelkesedem érte. A földek és a mező még fekete téli mélységben pihen, csak a ker­ítek alján meghúzódó mogyoró eresztette útnak sárga barkáit. Sajnálom szegény barkákat, mert fázhatnak azok is. mint mi itt ketten, a koe-i- derékban. CSUHÉKLÁLLÍT ÁS. No, de egyszer mindennek vége van, így jaz útnak is és csak lekaszálódhat az ember meggémberedeít tagokkal a kocsiról. Ili még egyet-kettőt körbetáncol velünk a szél, majd Bekövetkezünk egy iskola terembe, ahol a fenn­tartott székeken kívül alig van talpalattnyi hely. A falakon kukoricacsuhé-dolguk sorakoz­nak s a fekete iskolatáblán a tilalmazó írás: »A lei állított tárgyakhoz nyúlni tilos!« Ha ti­los, hát örök emberi bűn következtében magam is kíváncsian emelgetem fel egymásután a kiál­lított tárgyakat. Csak néhány nevet sikerül kiböngésznem: Ma lies Mária, Sipos Eins, Ávár Anna,'Avár Mária, Avár Sarolta, Ávár Regina, Győré Gizella, Vince Margit. Győré Margit, Kálmán Magija stb. Közben oldalbalökik az embert, mert más is kíváncsi a kiállított tár­gyiakra, s így nem sikerül több nevet felje­gyezni. Csak azt látjuk, hogy a kukoricacsuhé- ból. a haszontalannak hitt kukorica levélből mennyi érdekes táska, szatyor, cipő, papucs, kenyereskosár és Isten tudná megnevezni, mennyi apróságot lehet készíteni s amint a gyakorlat mutatja, a készített dolgok igen tar­tósak is. , ZÁRÓVIZSGA. Mint megtudom, a boncodföklei kalász- lányok a kiállítással karöltve, természetesen hosszú műsor keretében bemutatják tudásukat is. Daday László igazgató vezetése mellett már harsán is az ének. a Kalász-jelige. Utána Noé .János plébános mond igen megszívlelendő be­szédet. amelybői megtudjuk azt is, hogy az egyhónapos tanfolyamon 22 leány és, 2 asz- szony, no meg néhány legény szorgos kod ott. Kiemelte beszédében, hogy a kiállítás a falu Ós a v áros össze fogásáb ól jött létre. A város it szellemi vezető, míg a falu a vezetet!. amely az anyagiakkal köteles hozzájárulni a. mai ne- *Wóz viszonyok között a '/áros életének kony­ái yel »bértételéhez. A falu korábban magára volt hagyatva, s akik vezették, nem értet 'ék meg a íiivaiásukal, vagy pedig uem remlelkeziek az7;al az anyagi alappal, ami szükséges bit, j volna. Pedig ez a kiállítás és tanfolyam is ékes bizonysága, hogy mennyi értékes erő lakozik a 'magyar emberben. Jelképet lát abban, hogy a magyar falu. amikor az emberek egymást öldösik dühükben, dolgozik és eddig 'lesett haszontalan anyagokat hasznosít u maga és az iegész nemzet számára. Sorszerűség v an eb- i ben, mert csak azok a népek állhatják meg a • helyüket, amelyek megértik az idők szavát. ! Rámutatott arra, hogy a falu lakossága, akár j a gyermek, kíváncsi. Láthatjuk, hogy szorgal­mas munkával mit érhetünk el és, hogy in/nv nyíre iszükséges a v áros és a falu kézszu vitása. i Hogy mennyire rá vannak utalva egymásra. í Ezek után köszönetét mond mindazok­nak, akik a tan folyamot elősegítettek. Majd : Mali es Mária, Ávár Mária, Ávár Regina szava- j lata, \ inee Anna és Kálmán Magda magán- I énekszámai, Győré Margit búcsúzó ja és a kar j népdalegyvelegei váltogatták (egymást. A szép és nívós záróünnepséget Egyed Jó- I zsef körjegyző szavai zárták he, amelyben ki- S emelte, hogy a tanfolyam a népművelést és j a közellátást szolgálta. Visszatekint a régi | időkre, amikor a falu teljesen maga gondos- ! k’odott használati szükségleteiről. Kéri egyrít- j tál, hogy hasznosítsák a tanultakat úgy a koz- j ség, mint a nemzet érdekében, hogy ne csak ; parádé íegyjen ez a kiállítás és tanfolyam, í hanem komoly munka is. EGV1K LEGJOBB TANFOLYAM- j \ Az ünnepség után a közönség még soká együtt maradt és eigyönyörködött a kiállítás valóban szép és finom anyagában. Igaz ugyan, hogy magunk nem sokat értünk az e fajta dolgokhoz, hát nekiszegeztük ceruzánkat So­mogyi Marilla mellének, hogy vallja ki az igazságot: — Meg' van-e elégedve a kiállítás anya­gával és a tanfolyam eredményeivel'( — Nagyon, — ragyog fel a szeme egyik legjobb tanfolyamunk volt, ami annak az eredménye, hogy Tóth Gizi, a tanlolyam- vezető. a legjobb ianíolyamv ezetónk. aki a kanizsai vezetőképzőt is elvégezte. Most csak azt szeretném, ha az egész kiállítási anyagot bevihetném a háziipari üzletébe es eladhat­nám. — No és mi az akadálya ennek ? — teszem fel a kérdést. — Nem adjuk, nem adjuk! — kiáltja egy­szerre felém 24 leány. Mire én azt a tiszteletteljes előterjesztést tettem a háziipari osztály vezetőjének, hogy pakolja össze az egészet és vigye magával, hiszen erre joga van... — Csakugyan! — lelkesedik Marilla. Ei „HSAGYítil JÖtfŐNSC“ NÉP- ÉS KÖLCSONKÖNYVTÁR ZALAEGERSZEG, KOSSUTH LAJOS U.55. Nyitva: S'&ea*4án déleiét 8—12-ig, i 5—8*ig. Magyar írók 100 legszebb könyve. Bi&kftiriiifök h ö i©íi kföd^esmény. azonban olyan fenyegetően leptek j fül velem szemben a leányok, hogy kénytelen voltain a .legújabb stratégiai eveihez folya­modni és ha ái ozott el ion támadássál kivágtam magam a leány-gvaruből. TOVÁBB DOLGOZNI. Aztán Tóth Gizellát vesszük elő, aki. a leg­lelkesebb háziipari tan ft »ly .am vezető a megyé­ben és dicsérjük a leányok munkáját. Lát­szólag jólesik a dicséret, ami szívből jön. A .beszélgetésünk folyamán szívesen vállalkozik' arra, hogy újabb álomáshcl véről is heLenkint ellátogat Boncodföldére, mért maga is saj­nálná, hogy ez a komoly és szép eredmény a többi községekhez hasonlóan ■elvesszen az ■egyetemesség részére. Sajnos ugyanis, a leg­több helyen a tanfolyam befejezése után el­felejtik a munkát és legfeljebb a maguk szá­mára készítenek néhány dolgot, de eladásra nem. pedig a háziipari osztálynak éppen az a eélj a. hogy a tanfolyamokon elsajátított tu­dással dolgozzanak továbbra is és nagyobb mennyiség termelése után mód legyen arra, hogy a piacra dobják és ezzel keresetet bizto­sítsanak azoknak, akiknek télen nincs más el­foglaltságuk. i Boucodföide talán kivétel lesz. — erő­síti meg Tóth Gizella —. mert itt olyan lelkes emberek'.vették kezükbe a dolgot, mint Da day László igazgató neje, aki fáradságot nem kí­mélve, tanítja és vezeti a Kai ász-leányokat. Az 6 lelkes igyekezete és akaratereje bizto­sítja a további munkát. Annál inkább is, mert a lelkes munka támogatásában Noé János plé­bánosnak, Dadny László igazgatónak és Egyed József körjegyzőnek is nagy része van. akik mindent (elkövetnek, hogy a sikeres tanfolyam tijtáíi a lányok, amíg a nyersanyag tart. tovább foglalkozzanak, ami annál inkább is fontos, mert hiszen a becslések szerint az egy hónap munkája máris ezer pengőnél nagyobb érté­ket hozott ki a kuboricacsuhéból... .... Mennyi érték van a magyar népben, mennyi érték van az elvetett nyersanyagok­ban, mennyi pénz az eldobott és értéktelennek hitt hulladékokban. Mennyi színes álmot, ma­gyaros ügyességet, találékonyságot, szépséget és eredetiséget lehetne be lev inni az ilyen tan­folyamok keretében a falu életébe, ha min­denhol lenne ilyen lelkes vezetőség, amely nem riad vissza a családja mellett az egyéb elfog­laltságtól sem, hanem megérti, a fa!nvezetők kötelességeit, hogy nem önmagunkért vagyunk, hanem a közösségért. Szakái Ferenc. közönségünk kedvence új filmjében is az marad, aki eddig volt: szép és tehetséges. ÁLIDA VALLI LÁTHATATLA B ILI NCS Kedden és szerdán Ed m&mhrnnm «IWWWWWWWWWWWWWWWIWWAAW V atikánvaros. A pápa együk billióshoz in­tézett üzenetében kijelentette, hogy a mostani j körülmények között nem tud lépest tenni a \ béke érdekében.--;--- i í ig iel megismétlődött. Mindez egészen olyan volt, I mint a régebbi időkben. Heggel 4—5 óra kö- I zott ébredtem fel és úgy éreztem a nagy zaj- { ban, mintha az egész német tégi erő jött volna i Anglia fölé.

Next

/
Thumbnails
Contents