Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)
1943-10-02 / 223. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. október 2. Töhötömke véleménye i a világról i ", I XXI. vélemény. Kedves Nénik és Bácsik! | Sokan ínegfenyegieítek már a/ert, hogyi j ilyen soká nem írom meg a véleményemet azokról, amit körülöttem tapasztaltam. Megverni aztán mégsem hjagyom magainat s így jegy kevéske időt szorítok magamnak e psr sor •megírására. Eddig ugyanis szép nyári, idő volt és édesanyukám mindig sétálni vitt, vagy az ludvari’ja és ott ugyancsak nem sok kedvesni volt ahhoz, hegy firkáígassak. Meg édes- | Apukám is igen keveset van itthon és nem j nagyon beszélgethetünk vele. Úgy hallom tőle különben is, hogy a nénik és a bácsik szintén, szeretnek megfeledkezni másokról, amikor jói (megy a sorsuk. Hát az én sorsom is jól ment s így maradt csak a véleménynyilvánítás. Különben Is édesapukám azt súgta egyik nap.; hogy ma jobb az embernek a v éleményt a véka alá rejteni, mert könnyen baj lehet belőle. — Egyáltalán mi baj lehet abból, ha az ember a meggyőződését mondja meg? — kérdem édesapukámtól. — Tudod, kisfiam, — mondja ő erre — valamikor azt mondhatott az ember, amit) akart, die ma nem lehet. így aztán megtudtam, hogy ma irányítják az ember észjárását is, íami azt hiszem] íánnyit jelent, mintha az ember lát egy szép inagy barackot és felkiált örömében, jaj, dics szép barack. Mire valaki hátulról azt mondjad fnem barack ez, hanem szőlő. Én váltig erőltetem, hogy barack, mert hiszen ismerem csak,t (mindennap eszem. De a bácsi csak erőlteti,; hogy szőlő és annyirja fenyeget, hogy magám is kénytelen vagyok azt mondani, ha keserűen is, hogy szőlő. Hogy aztán miért szőlő), és miért nem barack, azt nem tudom.. . Mindenesetre az ilyen szomorú tapasztalatok után inkább a Gyurka kakassal játszadozom, mivel az szívesen bejön hozzám és engedi magát nyaggatni és nem is akar engem |más véleményre bírni. Nem is értem ezeked a bácsikat, hogy miért akarják, hogy az ember jmindrg mást csináljon, mint, amit a szíve) súg. i Azt azonban nem hallgatom el, hogy pénteken nagyon megijedtem. Édesapukáin ebéd] után szótlanul soká itthon volt, nagyon sokszor felvett, nagyon sokszor megcsókolt égj azt mondta: — Jó neked, angyalkám, nem érted tél még az egészet. Láttam rajta, hogy valami nagyon ag(- gasztja és nagyon szomorúan nézett mindig. Aztán, hogy szaladgálok ide-oda az udvari fűben, egyszeresak felordít valami éktelen nagy hang, mire én úgy megijedtem, hogy sikoltozni kezdtem. Édesanyukám felkapott, édesapukám pedig megcsókolt és azonnal elment. Este aztán megmagyarázta, hogy ez is ahhoz a háborúhoz tartozik, amiről már sokszor beszélgetett nékem. Hát annyi bizonyos, hogy hal lez a háború, akkor én nem kérek belőle, mert jnem szeretem, ha ijesztgetnek. Különben is láttam, hogy nemcsak édesajjukám, hanem á Gyula bácsi is soká itt volt es nagyon nagyon) komolyan beszélgettek, biztosan ők már tudták, hogy engem megijeszt az a kiabáló sziréna. Édesapukám ugyanis azt mondja, hogyi sziréna. Hogy aztán mi az és mi haszna van annak, azt nem tudom. De úgy Látom, nem akarják megmagyarázni, mert azt mondja édes- únyukám is, hogy ráérek én még azt megtanulni? egyelőre csak játsszam. Jó, hát én játszom, azaz leszaladok az udvarra. Rájöttem! ugyanis, hogy innen fentről, a hat lépcsőn nagyon szépen lemehet az ember. Meg kcjll csak kapaszkodni a rácsban és lelépni, aztán; lejebb megfogni a rácsot és utána lépni. Ná,- gyori könnyű dolog, visszafelé meg éppen fordítva van a dolog. Jobb is ez, inkább azt csinálom. Addig azonban mindenkit csókol:( Töhötömke* rte hogy az utóbbi időkben sokat beszélnek a pótanyagokról, annak ellenére, hogy ezek a háborús gazdálkodás nagyjelentőségű és nem lebecsülendő megnyilatkozásai. A póíanyagot sok árucikk gyártásánál a legjobb eredménynyel alkalmazzák Rádiók szerkezeti elemeinél azonban továbbra is nemes anyagokra van szükség. Nem kétséges tehát, hogy egy régi Philips rádiót csak egy új múlhat felül, mert a nehézségek közepette is a régi Philips-pontosság- gal és lelkiismeretességgel készül. Emlékezzünk a régi időkről... Mit irtunk 1923-ban és 1935-ben október 3-án Zalaegerszeg, október 3- Gondolomf ormán előveszek pár bekötött űjságköteget és elmerengek >a múl Ion. A békeidők múltján, amikor Zalaegerszeg még az alkotás-vágyban élhetett. Érdekes képek tisztulnak ki előttünk, ha visszatekintünk a városka elmúlt évtizedeibe. Ezt írtuk 1935. október 3-án: »A főjegyző bejelentette, hogy a vármegye és a város bizottságai letárgyalták a zalaegerszegi kíjzkórháznak megyei kezelésbe való átadásának ügyét éjs a következő megállapodást létesítették: Zalaegerszeg átadja a vármegy érnek a közkórház telkét az épületekkel, berendezésekkel, felszerelésekkel és az új kórházi telekkel együtt ingyenesen, a köv etelésekkel és tartozásokkal terhelten. Ezzel szemben a vármegye átvállalja a városnak a kórházalap- nál lévő 162 ezer pengő adósságát- Ila az! épületek és a telkek megszűnnének kórházi célokat szolgálni, akkor azok visszamennének! Zalaegerszeg tulajdonába, kivéve a jelenlegi elmeosztályt és az esetleg építendő űj épületeket. A Baross-ligeti kisegítő kórházat a várimegye bérbe veszi. Továbbá megvásárolja a? törvényhatóság elmeintézet céljaira a szanatóriumi ingatlanokat és a szanatórium berendezését. Az utóbbit 27 ezer pengőért. Az ingatlanok vételárának megállapítása megegyezés útján, ennek sikertelensége esetén választott!,
