Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)
1943-12-31 / 296. szám
XXVI. évfolyam. 296. szám. Á R A 20 FIL L É R. 1943. december 31. Pi'MEK* —M—WWPBMBMWWa——8Bt8MWMMCMM——8Bt. ZALAMEGYEI ÚJSÁG ‘teliseféw egy hóra 4.40. íiegyedévrí; 9.30 9 Politikai napilap Psíelös swfkwrt«: SZAÍvAL FERENCSzeiiMZtdség és kiadóhivatal! lAMefensxegj, SvéchenyMér 4. Telelőn; VM iw Boldog újesztendőt! 1944. Meglesne» kezünkben a toll, ami- J kor először írjuk le: 1944. Az emberiség tör- | ténelmében sok-sok ezer újév köszöntött be. A homokóra sokszor kiürült már, sok napot szórt bele az elmúlásba. A napóra évezredek óta vetíti a világmindenség körútvonaláí.. Az Idő egyjhangúan végzi a maga útját. Evek éveket váltanak. Látszólag nyugodtan váltják egymást a szilveszterek és újévek. Az időnek folyama miauig ugy anaz. Csak az ember fodrozza föl, hozza hullámverésbe, löki \ iharba azt évek egyhangú láncolatát. Az ember az. aki eseménnyel, tartalommal tölti meg azt a keretet, amelyet esztendőnek, évnek hívunk. Az 1944. esztendő reánk köszöntött. Újév napja egy pillanatra a jelent rögzíti. Amíg kimondom e szót: jelen, arra talán már a múlté is lesz. örök emberi, kogv a jelen csak futó-móló pillanat. Csak a műit létezik és a jövő hajnal pírja dereng a történelemben. Az emberiség legjobbjai is éppen ezért foglalkoznak a múlttal és prófétáinak a jövőről. A jelennel égy tudomány sem foglalkozik. De az •egyszerű halandó ember is így tesz. Elmereng a múlton. Felidézi az elmúlt idők szépséges emlékeit, bánatos f.)e a ipvötxs tmvz. Föl-föl szív úrv ányözik előtte mindaz, amit a jövő méhe takar. Vár, remél és hisz. Ezért mondja újév napján: Boldog újesztendőt. 1944. beköszöntője egészen más, mint az elmúlt éveké volt. Azokban az években a boldog újesztendő köszöntése legtöbbször csak üres szó volt, tartalomnélküli udvariasság, az emberi illem nemes gesztusa. Hisz embertársát becsüli meg, neki jót kív ánv án az új esztendőben. A régi békeévek kívánsága más, mint a háborús éveké. De 1944. háborús évnek kívánsága is más, mint az előző háborús éveké volt. Nagyobbak lettek az emberi szenvedélyek, hatalmasabbak a háborúnak mindent felperzselő lángjai. Tavaly újévkor az -ember jobban tudott hinni, erősebben tudott remélni a szellem diadalában, a megértés jóakaratában. és, düh, harag, 'megpróbálíatá:-... összeszorul a szív. Sírni szeretne, fájdalmasan felnyögni a pusztulás láttán a többre teremtett ember. Könny .csillog a szemében. A fájdalom könnye. De ebben a könnycseppben nemcsak a fájdalom, a megpróbáltatás keserű íze van, hanem felcsillan benne a reményi szivárványszíne is. Lesz még egyszer ünnep a világon, boldog igézete. Ez ;< nagy emberi ünnep képe bontakozik ki előttünk 1944. év küszöbén. Ünnep, amikor minden nép megtalálja a békés fejlődés útját, ünnep, amikor nem a pusztulás keserű, fojtó gőze száll felfele, hanem a magáratalált emberiség hála- áldozata, Te Deurnja. Minden nép, nemzet rátalál arra az útra, ahol nemzeti jellegét megtartva, függetlenségének szabadságában, polgárainak emberies életével dolgozhaíik a romok eltakarításán és az új otthonainak felépítésén. Remélünk az ünnepben, Remélünk a felépülő katedrálisökbjan, templomokban, házakban. A templomokat olyan szeretettel építő hitben, amely a középkorban fel' tudta építeni azokat a csodálatos dómokat, amelyekben a hit tartott örömünnepet. Igen, szeretnénk \ remélni a hitben. A hitet ’őNodía üveg kor- , szakunk, amely leborult; a gép előtt, a pénz előtt, hogy imádja. Pedig ez a hit adott boldogságot, jogrendet, emberi életet. Ragyogó, nagyszerű kép. Illúziók kergetnek. Szőjjük a mese-álmokat most, 1944. hajnalán. Szinte már halljuk a nagyszerű Tie Deumot, a béke szimfóniáját templomainkból. De nem vétkes ez az illúzió, nem hiba a délibáb kergietése? Éppen a háború utolsó felvonásában, amikor elszabadulnak a fúriák, a gonosz szellemek, hogy lángokba mártsák még azt is, amit oly féltékenyen őriztünk. A dráma, utolsó felvonása a legijesztőbb, mert ott a halál suhogását vél jük hallani. Mindenütt a halál, a pusztulás képe mered felénk. Európa elözön- lé’séről ír, beszél a v ilág. A légitámadások fokozódnak. Nagyobb a valószínűsége a pusztulásnak, a könyörtelen támadásnak, mint bármikor az emberiség történelmében. És ez a pusztulás közeledik felénk. Az idegháború már itt van. Félünk, hogy a lángok átcsapnak és perzselnek kultúrát, életet. De mégis hiszünk az új esztendőben és számunkra nem akasztó- í a-humor: Boldog újesztendőt. Szilárdan bízunk abban, hogy az emberiség éppen a gyilkol ási szenvedélyében ébred arra, hogy nem állat, hanem ember, akinek az a parancs adla- tolt: szeretet. Bízunk az isteni kegyelemben. Ez a kegyelem megvilágosítja az értelmet és I jóra ösztönzi az akaratot. Hiszünk abban, hogy; végül Isten tervei diadalmaskodnak a sátán konkolyhintésében. Istenben bízunk és nem csalatkozunk. Imádságra kulcsolódik az 1944. esztendő hajnalán kezünk és felsóhajtunk: Isten, tadj hazánk, Magyarország felett tiszta, szép eget. Adj nekó-áv békéi, békességet, amelyet karácsony éjtszakáján nyilatkoztattál ki nekünk. Istenben bízva, boldogan köszöntjük egymást: Boldog újesztendőt. Boldog újesztendőt a magyarnak. Boldog újesztendőt a világnak. l'volf ay Lajos. Őszinte beszélgetés Zalaegerszeg polgármesterével a városka jövendőjéről Nézzük csak, 1943. év mennyi és mennyi .álmot temetett el. Mennyi álom, mennyi ábránd, mennyi illúzió foszlott széjjel. Hittünk akkor abban, hogy az ember megtalálja az utat a kézfogáshoz, a megértéshez, a háború szenvedéseinek elmúlásához. A viszály nem vérzett el a csatákban. A viszály még nagyobb, a szenvedély hatalmasabb és az indulat elhomályosította az értelmet s gúzsba kötötte az akaratot. A béke aranyhídját bombázók aobbantottak széjjel. Amit a jóakarat megcsinált, azt szétbombázta az emberi harag, szenvedély. Amit nappal épített, azt éjjel szét- -szabta. ügy csinált, mint a görög királykis- tesszony. Nappal szőtte, hímezte a remeket, -’éjjel pedig széjjelbontotta. Az emberiség többet rombolt, mint épített. Lerombolta a nyugodt családi otthonokat, a munkások házait, évszázadoknak beszédes emlékeit, dómokat és templomokat. Igaz ugyan, hogy épített lövészárkokat, kényelmes bunkerokat, hatalmas kaszárnyákat, gyártelepeket, ahonnan ezerszám repülnek Fi a repülők, az emberi Szellem t sód ás alkotásai. Az erőfeszítés nagy arányai, ib. munka teljesítményei csak arra valók voltak, bogy meg teljesebbé tegyék a pusztulást, nyomort. Emberek^ százezreinek nincs otthona, ahol'lehajthatná fáradt fejét. Békét! en, fáj - kialmas élet. Kihűlt az emberi érzés, megder- ^nedt a ezelleni. S jött helyettük az eldurvult , Zalaegerszeg, december 31. Nemrégen kedves munkatársunk, Görög László írt nagyobbszabásií cikket Zalaegerszeg háború utáni fejlődéséről. Ebben a cikkben foglalkozott mindazzal az égető problémával, ami Zalaegerszeg életét és jövendőjét jelenti, így tulajdonkéfppm a cikknek csak a másik oldalról való megvilágítása a célunk, (amikor felkeressük hivatalában vitéz Tamásy István df. polgármestert, hogy kikérdezzük, mit is tartogat a város lakossága számára az újesztendő, illetve milyen tervekkel megyünk neki a háborús újabb esztendőnek és a háború utáni időknek. No, de kezdjük csak elölről. Tamásy polgármester ezúttal igen el van foglalva és az akták közé temetkezve találjuk szobájában. Szinte meglepődik, amikor a mellének szegezem a kérdést: — Polgármester I ram, mit tartogatsz tarsolyodban számunkra ? — Mit? — teszi hozzá elgondolkozva. — Vannak terveim és elgondolásaim, mert, hidd el, minket is izgat ez a kérdés, ha látszólag' nincs is rá időnk és minden igyekezetünk a közellátási nehézségek kiküszöbölése felé irányul is. Terveim azonban nem is annyira a következő 1944-es esztendőre, műit inkább az elkövetkező békeesztendőkre szólnak. — Olvastad Görög Laci cikkét Zalaegerszeg jövendőjével kapcsolatosan? — Igen. Megállapítottam, hogy nem bántam akarás, hanem a jóindulatú segíteni akarás vezette. Természetes azonban, hogy nem ismerheti a város nehézségeit és így a megvalósítandó problémákat rendszertelenül sorolja fel. Nekünk pedig tervszerűen kell a munkákat végezni, mert így megvalósíthatóbb és anyagilag is kifizetőbb lesz. 6:3 — A mostani nagy megkötöttség mellett mit lehet: tenni? — Már most úgy irányítom a város pénzügyeit és gazdasági természetű ügyeit,- hogy azok az elkövetkező béke idején hasznosíthatók legyenek. Ami a pénzügyeket illeti, azt mindenesetre tudod, hogy súlyos adósságokkal küzdött a város. Azt sohasem szónok meg hangoztatni, hogy a városnak polgármesterségem első idején a hatmilliós vagy ónnal szemben hárommilliós adóssága volt. Munkám mindvégig arra irányult, hogy visszaállítsam a város hitelképességét, hogy majd szükség esetén, amikor újabb beruházásokra is lehet gondolni, újabb hitelt is igénybe vehessenek. Ha minden az eddigi mederben haladhat, 2—3.
