Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)
1943-12-27 / 292. szám
1943. december 27* 2. FERENCJÓZSEF KESERŰVIZ kifosztotta a lakosságot, a közeli [napokban megsemmisítették a német csapatok. A kommunisták valóságos rémtetteket követtek el a szlovének között. A szlovén sajtó hangsúlyozza, hogy a szlovén nép mindén erejével szembeszáll a kommunizmussal. Nápoly. Alexander főhadiszállásáról jelen tik, hogy Tortona északi részében nagyon hevés utcai harcok dúlnak. A kikötő egyik részét még a németek tartják. A 8, hadsereg elfoglalta Crecchio községet. Berlin. Német tengeri erők egyik köteléke december 26-án az Északi-tengeren megtámadott egy, Szovjetoroszországba induló hajókaravánt. Yjchy. Doulusban egy 18 éves lengyel zsidó a rendőrőrszobába ment és a zsebében egy bombát vitt. Amikor a szobába ért, a bomba felrobbant és széttépte a zsidó testét. Több ember megsebesült, kettő meghalt. Lisszabon. György angol király a birodalom népeihez intézett beszédében ki jelentette. hogy bár fényes képeket alkottunk magunknak a jövendőről, nincsenek rózsás álmaink azokról a napokról, amelyek {plőttünk1 állanak. A jövendő napok a legsúlyosabb küzdelmet fogják hozni. Genf. Nápolybúl jelentik, hogy Clare megtiltotta az 5. hadsereg katonáinak, hogy Nápolyba betegyék lábukat. Berlin. A Tortonáért dúló súlyos harcok során az ellenség december 26-án este benyomult nagy veszteségek árán a sárosba. A Notre Dame líceum-képzős leányok karácsonya Notre Dame líceum-képzős, diáksapkás leányok járták a város szegény negyedeit. Feneketlen sárban, mert az anyagi szegények útjai járatlanok. Sokan úgy vélik, járhatatlanok és talán azért lettek számukra örökké járatlanok. Nem is gondosan készített, nyomorúságot messzire felejtő cipők, csizmák teszik ezeket mindig járhatókká. Nem csizma kell ide, hanem lélek. Krisztus tanításától megtermékenyített, törvényeiben becsületesen eljáró emberi lélek. Ez a lélek lehet csak tulajdonosa olyan szívnek, amelyben Krisztus szerété Lének melege cl. könnyet, vizet, sarat szárít, melegít. Megrövidített tanév, dupla munka a tanulásban nem akadályozhatta ezeket a jkongre- gánista növendékeket abban a kedves elhatározásukban, hogy szervezzenek, különféle holmikat, tárgyakat készítsenek, amelyeknek értékesítéséből karácsonyi örömet lopjanak szegénységtől szenvedő családok leikeibe. A Mária Kongregáció karácsonyi vásárját előkészítették, megszervezték, lebonyolították, s vele párhuzamosan egymás között gyűjtést rendeztek. Lisztet, babot, diót, cukrot, burgonyát, vágott lót hordtak össze a jobban nélkülözők szamára. Mindez nekik is fáradságot, lemondást, önmégtagadásl jelentett, de panaszra sohasem Nyílott ajkuk. Örültek a lemondásnak, ön- megtagadásaikban, láradozásiúkbían boldogságukat lelték, mert Isten akaratát tették, ember lestvéreiket lettel szerettjék. A terményeket, és a vásár jövedelméből 600 pengőt örömmel vitték azokon a járatlan utakon a fiatal apostolok. A szegények útjain, Isten útjain jártak ők is. Leányok, maradjon, ez így. Sohase áltasson. Titeket az Lr figyelmeztető szava: »Az ér? utA a a a Iáitok«. ZALAMEGVEI ÚJSÁG Somogyi betyárok rabolták ki Deák Ferencet és sógorát Irta: Gönczy Ferenc ny. kir. tanfelügyelő, múzeumigazgató i i. A somogyi betyároknak szűk volt Somogy vármegye, bekószálták ők, igazán szószerint véve, Tolnát, .Baranyát, Zala megye déli léiét is. Zala megyében egyik legérdekesebb, or- J szagos hírűvé vált rablásuk a pusztaszenílászlói volt, ahol akkor éppen Deák Ferenc, a »Haza bölcse« tartózkodott. E kis falu Zalaegerszeg- tői délre 17 km-re fekszik, a Zalában dél- északra egymással párhuzamosan futó bályos völgyek egyikében, amely nyugatra ezek között már a legutolsó. Itt született Deák Ferenc (s nem Kehidán, mint [egyesek tévesen írják) s itt szereteti sógoránál, Osztcrhuber Józsefnél tartózkodni. Az egyszerű nemesi kúriát én is megszemléltem. Udvarában lombos vadgesztenye fák csoportja adott árnyat. Nyáron ez alatt szeretett Deák Ferenc üldögélni. Egyszer — 1863-ban — e csendes faluban is megjelent négy somogyi betyár Hajnal Jancsi vezetése alatt, éspedig pandúr ruhában, hogy az ottani egyetlen birtokost, Osz- terhubert kifossza. Az eset fenti év pünkösd előtti szombatján volt, késő este. A lapok annakidején sokat írtak e rablásról, mert Deák Ferenc személye is érintve volt. A leghitelesebb leírásul S.-né Nagy Kornéliát tekinthetjük, amely a Fővárosi Lapok 1863. évi április 20-i számában jelent meg, aki állítólag Deák Ferenc elbeszélése után írta le az esetet. Helyszűke miatt jelentékeny részeket el kell hagynom, így — a többek között — a betyároknak a házba yaló bejutását, a házi személyzet elzárását, stb. Így mondta el Deák Ferenc az, esetet: »A betyárok a lakásba jutva, mindenekelőtt az »uraság:< holléte felől kérdezősködtek, aki akkor még nem tért haza a szomszéd Tófej községből. A szoba leány, akit faggattak kérdéseikkel, megjegyezte, hogy Deák uraság a vendégszobában van. — Hát ki az a Deák uraság? — kérdezte Hajnal. — Az a házi uraság sógora. — Az? Hát vezessen hozzá! Erre felnyílik az ajtó s belép két betyár. Az egyik parancsoló Lag szólt [amannak: — Kulics! Ide állj, s húzd fel a fegyvert! Ha ez az úr itt megmozdul, lődd főbe rögtön! Szót fogadott s két lépésnyire fegyverét. felhúzva, fejemnek szegezte. Fia csak véletlenül is megmozdulok, (vagy a rabló fegyvere véletlenül elsül, azonnal végem. Életem igazán csak egy hajszálon függött, ültem ott hidegvérrel s rettegve gondoltam szegény sógoromra. Az első rahló közelebb lépve hozzám, azt kérdé: — Hát maga az a híres Deák Ferenc, akit mindenki emleget ? — Deák Ferenc én vagyok, de híres-e, nem tudom. . — No, én meg Hajnal János vagyok Somogy megyéből, ha hallotta híremet. — Nem biz én, — feleltem neki. — Ni, hát most majd megismerkedünk — mondotta Hajnal kemény hangon. — Hát maga a háziúr sógora? —- Az vagyok. Hát, mit csinál itt? Itt szoktam nyaralni, élvezem a jó levegőt, az időmet pedig mindenféle [esztergályos munkával töltöm. — Azzal? És mi mindent csinál? — Hát nézze, itt van mindjárt egy alma az asztalon, ezt is én faragtam, — szó lék neki, csakhogy szóval tartsam. — No, ez bizony szép! — felelte a rabló —1 s elnézeget te a faragványt. A szobalány e közben elsompolyigott s bemen vén a belső szobákba. rémülten szólt Manci húgomhoz: — Teusasszony kérem, rablók vannak itt, az Istenre kérem, bújjon el! — Uram bocsa’! — Mit beszélsz te itt? | Hogy volnának rablók! — De igenis, kérem a lásson azok. mert a Deák uraságot egy már felhúzott puskával őrzi. De már erre .Manci húgom is elhitte a dolgot és ijedtében a hálószobájában lévő sub- láda fiókjából rögtön szedte össze pénzét, s elrejté. E közben jött meg sógorom, akit Hajnal a vendégszobába kísérv én, parancsoló hangon riadt r á: — No, öreg úr, le kell ülni! — Micsoda? -— kiált fel sógorom haraggal, aki a sötétben még nem látta a másik rablót. Botját, kalapját letette az asztalra, Hajnal pedig odalépve, a botot ledobta a földre és így szólt: — Ennek a földön a helye! De erre mái sógorom dühbe jővén, rákiált a rablóra: — Micsoda vakmerőség ez? — Csillapulj édes sógor, — szóltam hozzá — ezek is szegénylegények, — egy kis segedelemre van szükségük. — Vagy úgy, azok? — viszonozza sógorom megrettenve. — De hát mit akarnak tőlem? — Csak lassan öreg úr, csak lassan! Ide vele a kézét. v . , pjj Hajnal összekötözte szegény sógorom kezét erős zsineggel. — No, most csak elő a pénzzel, gyorsan előre! — S egyet lökvén sógoromon, 'íbőre- tuszkolta, én pedig mondám sógoromnak: — Add át nekik honlévő pénzedet, Józsi, hadd menjenek aztán ezek a legények. — Sógorom erre lement az ebédlőbe. Hajnal odaszólt hozzám: — Jöjjön az iír is velünk! így értünk az ’ ebédlőbe, ahol a szobalány remegve állott. Ennek megparancsolta a rabló, hogy gyújtson gyertyát. (Folytatjuk.) Anyakönyvi hírek Egyheti bejegyzések a zalaegerszegi áll. anyakönyvi hivatalban: Születés: Ekler József bognármester és Németh Magdolna Margit leánya r. k. (Bu- csuszentlászló), Szabó József könyv kereskedő és Hegyi Mária Mária leánya r. k., Heigli Kálmán filmszínházgépész és Zsoldos Mária Kálmán fia r. k. (Zalalövő), Gáspár Ernő állam- rendőr és Szabó Teréz Emma leánya r. le.,, Sztojkó Anna vándoreigánynő halvaszületett fia (Bácsföldvár), Patyi Sándor távirdamun- kás és Bödör Teréz Sándor fia r. k., Tuboly Ernő kisbirtokos és fakó Ágnes István fia ref. (Kislengyel), Hóbár István napszámos 6a Berta Ilona írén leánya r. k., Szanyi József áll. tanító és Fekete Rózsa György fia r. k. (ZaLabér), Dén Gyula v árosi útkaparó és Horváth Anna László fia r. k.. Kelő vies Mária napszíímosnő Erzsébet leánya r. k., Tóth János napszámos és Zsuppán Erzsébet János fia r. k., Horv áth Kálmán szobafestőmester és Pressing Mária Alma leánya r. k. Halálozás: Vaihiai Salamon ny. állam- vasúti elöljáró 72 éves izr., Meksz Mihály molnársegéd, 41 éves r. k. (Diszel), (Fehér Rozália tanuló 8 éves r. k., Nyakas Kjároly, MAORT-munkás, 3! éves r. k. (Szécsisziget), Varga Teréz 14 év es r. k., Kerkai Mihály napszámos 84 éves r. k.„ özv. Karaklai Ferencné Zsoltár Anna 91 éves r. k. Házasságot kötött 5 pár: Kaczor Sándor földműves özv. Varga Máriával r. k.. Szökrö- nyös László m. kir. postaforgalmi gyakornok Ebcdli Máriával r. k.. Varsányi Árpád műszaki tisztv iselő ölbér Rozália Máv kezelőnővel r. k., Tamás István földműves Szűcs Erzsébettel r. k., Tiborcz Endre magántisztviselő ág. h. ev. Cseri Mártával r. k.
