Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)

1943-11-20 / 263. szám

2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. november 20í Deák Ferenc magánlevelei kereszt­lányához, Dőry Franciskához Uor kész a legmagasabb politikát követni. Lisszabon Washingtonból eredő angol hírszolgálati jelentés szerint Hull kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya azt tanácsolja: Libanon vívja ki önállóságát. Amszterdam Az Egyesült Államok tengernagya azt mondotta, hogy a németek a legjobb taktiká­val harcolnak a tengeralatti támadásoknál. Elő- jnyük az is, bog}’ sok búvárhajóval rendel­keznek. Stockholm A szovjet hírszolgálat szerint Visinszkyi november 18-án Moszkvából Algírba érkezett. Berlin A legújabb német jelentés szerint Szá- iposz szigetén is partraszálltak a német csa­jotok. Tokió A keletázsiai harcokban japán |kézre ke­rült a Li folyó védelmi vonala. mmAß*m0*tAÄAA*A0*AAA***0*0**ß00V**AW* KimáayManácsos lett vitéz Maira? Lajos és Meres Bonis. Hivatalos jelentés szerint a kormányzó vitéz Makray Lajos címzetes prépost, tolnai plébánost, a kiváló keresztény néppárti pap­politikust, országgyűlési képviselőt, az egyházi élet és a közélet terén szerzett érdemei el­ismeréséül a magyar kormányfő tanácsosi cím­mel tüntette ki. — Vitéz Makray Lajos a mos­tani magyar képviselőház egyik legnagyobb- tehetségű és klasszikus színvonalú szónoka, aki- pék beszédei a nagy római szónokok rendkívüli hatásaival ér fel. Mint legitimista került a parlamentbe, később a keresztény párt tagja lett és a Keresztény Néppárt életében eddig is jelentős szerepet vitt. — Annakidején lu- dovikai tanár volt és mint magasrangú tábori lelkész került Tolnára plébánosnak. Ugyancsak kormányfőtanácsossá név ezte jvi a kormányzó Szekeres Bónis szentben ed- rendi láldozópap, oklev eles középiskolai tanárt, aki az elmúlt esztendők alatt Balatoniüveden a gyógyfürdők kormányzói teendőit látta el. Mint fürdőkormányzó nagy érdemeket szer­zett Balatonfüred fejlesztésben, mert hiszen köztudomású, hogy Balatonfüredien szinte egy­mást követték a nemzetközi és országos vi­szonylatban is nagyszabású ünnepségek, ami nagy ‘megbecsülést szerzett a balatoni kultusz­nak'. Szekeres Bónis kitüntetése egész Zalá­ban örömet keltett. — Asszonyok, akik évek óta renyhe bcl- jruűködéshon szemednek, igen könnyíti szék- iüüíést, kielégítő anyagcserét és jó emésztést érhetnek el, ha reggelen kint éhgyomorra egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvi­zet isznak. Kérdezze meg orvosát! Akkor már a pesti Angol királyné-szállo­dából irányította a nemzeti közvéleményt és a magyar reménykedés egyedül benne volt, iáimkor azt a 27 levelet megírta keresztlá­nyához, Oszterhueber Lászlóné, született Dőry Franciskához, amelyeket meghatódott lélekkel, a haza bölcsének megjáró tisztelettel tartok itt kezemben. Szép betűi, folytonos írása, a külső forma már elárulják kiegyensúlyozott­ságát, egyszerűségét, higgadtságát, pontossá­gát. Látszik rajtuk, olyan egyéniség írta, aki rendet tart a dolgokban. De miért folyamo­dom a grafológiához? Azóta már hitelesebb tudomány, a történelem ítélte mindezt igaz­nak és mindenki tudja, hogy Deák Ferencet, íxiegyépk szülöttét, az elsoroltak mellett szel­lemének fölénye, rendíthetetlen igazságszere- téte, bölcsesége, páratlan önzetlensége a vi­lágtörténelem legnagyobb jellemei közé emelték. Nekem nem kell írnom minderről. Leg­szívesebben egyszerűen leközölném mind a 27 levelet. Mivel erre mód nincs, általános jel­lemzésül ideírom: mindegyikben szerepel sze­rető gondossága keresztlánya, családja iránt; mindegyikben figyelmezteti — úgy látszik — gyenge egészségének megóvására. Még arról is szólok, hogy Dőry Franciska családja Ta- rányi néven él Zalában. Férje ugyanis erre magyarosította az Oszterhueber nevet. Deák levele Marienhadból Ezek után időrendben közlöm azokat a részeket, amelyek nekem a legérdekesebbek­nek tűnnek fel: 1856. július 24-én írja Marienhadból, ahol betegsége miatt tartózkodik: »Az én egész­ségem bomladozott, sokkal rosszabb, mint ott­hon volt, már az úton kezdett romlapi. Még csak négy nap óta vagyok itt, a víznek jóté­kony hatásáról tehát nem szólhatok. Unom itt az életet, még most ugyan van itt néhány magyar vendég, de azok is ritkulnak s pár hét alatt magam maradok a sok idegen kö­zött. Nem szokásom könnyen ismerkedni, s még inkább ellenemre van idegen emberrel bizalmas viszonyba lépni, — de az imáimat és egyediibéget, miire kárhoztatva leszek egy pár ezer ember közepette, tűrnöm kell a gyó­gyulásért.« Magyar, aki csak magyar földön, magyarok között érzi jól magát. 1857. január 21-i leveléből nem sok jót olvashatunk a megyéről: »Zalából semmi új­ságot nem írnak, a minden napi rablásokon és lopásokon kívül. — Itt Pesten történik néha valami csekélység, de azt a lapok is azonnal megírják, így tehát újságot nem írhatok. Azt pedig úgyis tudjátok: hogy szeretlek, s ez már nem is újság.« Sokat és eredményesen dolgozik, de mellékesen veszi saját személyéi még bizalmas családi körben is, amelynek a legértékesebbet adja, a szeretetét. Milyen ta­nulság ez ma, amikor sikerért, előnyökért, fék­telen karrier igényekért történik kevés kivé­tellel minden. Deák Ferenc a hivő ember Igen érdekes, amit 1857. március 14-én keresztlányához intézett levelében annak nő­véréhez, Linához ír: »Néked kedves Lillám tartozom felvilágosítással, melly némileg ment­ségemül szolgál. Igaz, hogy nem feleltem azon kívánságodra, mi szerint szegény kiereszt atyád helyett én legyek kereszt /atyád. De ez nem hidegségből, nem is a mint Te gonoszul s méltatlanul nevezed, megvetésből történt, ha­nem azért, mert nem tudtam még eddig elha­tározni, mennyire tehetem azt joggal s ön lelkem üdvössége koczkáztatása nélkül. Ná­lunk Romai Catholicusokiiál a kereszt atya ellene mond az ördögnek, s az ő incselkedé- séneík^ s e képen némileg felelős kereszt gyer­meke gonoszságáért. — De Te kedvesem, az ördöggel kissé szorosabb szövetségbe léptél. felek lehat, hogy midőn ellent mondásommal az ördögöt hantom, az által Téged bántalak! meg, s azt nem akarnám. Azt is hiszem: hogy l e melletted az ördög ellenében kezessé­get vállalni kissé v akmerő lépés v olna, s köny- nyeu megtörténhetnék, hogy az ördög nem mervén beléd kötni, s félve azon hegyes két Íj élű tüzes fegyvertől, mellyet nyugalom ide­jén fogacskáid mögött rejtesz el, Te helyet­ted engem cxcqwálna, s ezt nagyon restell­ném. Csak két fel tétel alatt fogadhatom te­hát el nálad a kereszt atyai hely ettességet. Egyik az, hogy bontsd fel régi frigyedet az ördöggel, és pedig v égképen, s örökre, mert mi ketten, én és ő annyira feszült s kedvetlen viszonyban vagyunk egymással, hogy együtt nem hivataloskodbatiuik melletted. — A másik fel tétel az, hogy előbb meg kérdezek vala­mely buzgó jezsuitát, ki az ördög törvényét fis jól ismeri: mennyire terjedhet az ördög ha­talma én ream a Te gonoszságod miatt. E két fel tétel azonban bár mikép üssön ki, any- nyi mégis igaz marad, hogy Téged is szeret­lek. Isten veletek! óhajtva várom érkezéste- 1 két, s vagyok láthatni Titeket szíves barát­sággal, szerető kereszt attya az egyiknek, báty­úja. a másiknak Deák Ferenc.« Itt az ön­kéntelenül kínálkozó megjegyzés mellett, mely j szerint nevet v e mond ta meg a nagyszerű dip­lomata az igazat, amely nem fájt, mégis celt ért, leírhatjuk, hogy Deák Ferenc hívő em­ber volt. Maga mondotta, hogy mindig hitt Istenben s lelkében mély vallásos áhítat lako­zott. Amikor halálát közeledni érezte, buz­gón meggy ónt, megáldozott és fölvette az utolsó kenet szentségét. Hiába, a katolikus! Zalából származott, s a liberalizmus nem tudta, megfertőzni. Deák beteg 1859. február 22-én így ír: »E napok­ban én is betegeskedtem. Két napig AblyU vást lázban v oltam. Gyomrom pedig nem volt meg romolva, arra sem emlékeztem: hogy ma­gamat meg hütöttem volna, s így el nem gondolhattam, mi baj készül s jelenti ma­gát nálam lázzal. Már azon gondolat is megj fordult agyomban: hogy mivel Néked, mint írod, a rüh lei ütött a kezeiden, lev eled ál-\ tál talán az ragadott re ám, s a láz annak ‘elő­jele, de Istennek hála a lázas állapot nálom meg szűnt. S a rüh sem mutatkozott ke-í zehnen, sőt még eddig viszketeget sem érzek, való színű tehát, hogy az ream nem raga­dott. De Te ha csak ugyan valóságos rül^ lepett meg, óv atos légy, hirtelen el ne engedd fojtani, mert el fojtva veszélyes lehet. —1 Azonban tréfán kívül, tudom, hogy nem a rüh a bajod, de bár mi kiütés az ne ihirtielem;- kedj vele, semmi kenőcsöket, házi szereket no használj, hanem lia magától múlik, hadd csön­desen lefolyni, s ha múlni nem akar, okos or­vossal közöld, mert minden ki ütés Óvatossá­got kív án, vissza verődve, könnyen nemesebb1 részekre, különösen a tüdőre vetheti magát.« Mint amikor az ország beteg állapotában óva­tosan nyúlt a kiütésekhez és kezelte azt szak­értelemmel, uem vaj Ákos módon, jön fel ben­nem a gondolat, amikor ezeket a sorokat ol­vasom. ! i ; Az utolsó levele 1869-ből való, de töb­bet már nem közlök. Előveszem a piros spa­nyolviaszt. Lepecsételem ezeket a leveleket* ahogy Deák tette. Elküldöm az olvasónak, akii — biztosra veszem — szívesen élvezi Zala* Magyarország nagy fiának sorait. —rög* Sífelszerelést-Rodlit a zalaegerszegi L e v e n t e-Cserk észboltban vásároljon. Tdetan £M. Ajándékkönyvek — JÁTÉKÁRUK és az összes SPORTCIKKEK NAGY VÁLASZTÉKBAN.

Next

/
Thumbnails
Contents