Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)

1943-11-17 / 260. szám

2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. november 17. ról, amely szerint a bolgár nép a támadást nyugodtan fogadta. Az angol repülők leginkább H munkás csaladok hazait bombázták. 1 öbb munkáscsalád esett áldozatul. Ismerteti ezen­kívül a bolgár belügyminiszter nyilatkozatát is, amely szeriül ez a támadás féhemagyaráz- hlatatlanul in ege á tolja azokat az állításokat, hogy Bulgária kívül van a veszélyen. Ankara. A köztársasági néppárt képviselőt értekezletén, amely tegnap délután ült össze, a török külügyminiszter beszámolt a hely­ijeiről. Washington. Az amerikai közvéleményt rendkívül foglalkoztatja, bogy mi a jelentő­sége a szovjet nagykövetnek a lengyel kér­désié vonatkozó követelésének. Ez visszhangja annak, hogy Sztálin politikai tekintetben senki­inek sem enged beleszólást. A névtelen levél egyre-másra sűrűbben kopogtat szerkesztősé­günk asztalán. Hol jótanácsok, hol kioktatások, hol egyéb kerül napvilágra a névtelen sorok közül. Mi a magunk részéről legtöbbször > ad akta« tesszük a papírkosárba, mert hiszen nin­csen ideje arra a szerkesztőségnek, hogy a felgyülemlett munka közben néhány rossz lel­kiismeretű ember lirkálmányaiv al foglalkoz­zon. Sokat elhallgatunk, de most meg kell mondanunk, hogy sehol az országban annyi névtelen levelet nem írnak az emberek, leg­alább is a szerkesztőségek részére nem, mint éppen Zalaegerszegen, ami azt bizonyítja, hogy az emberek egy része kificamodott lelkiisme­réttel jár. Kificamodott lélkiimercttel, mert állításait, véleményét, megjegyzését nem meri névvel hallatni és nincsen annyi becsülete, hogy ja Rámondott szóért vállalni is merje a felelős­séget. Nem mi állapítjuk meg, hanem mások-, hogy a név telen lev él firkálás a legjellemtele- nebb emberi tulajdonság. Rongyembernek is ne- vezhetnők az ilyet, mert hiszen minden tekin­tetben rá is szolgált arra. Hogy ezeket a név telenül írt és »becses« címemre megküldött leveleket forgatom, eszembe jut az elmúlt választás, amikor az ellenzéki oldalon egy vármegye választásának sajtóját vezettem és bizony, mondhatnám hi­vatalból, igen sok borsot törtem az ellenfelek orra alá. Hadakoztunk szóval és írásban csak­nem egy hónapon keresztül, ahogy ilyenkor lenni szokott. Sok álmatlan éjtszakát és kel­lemetlen percet szereztem másoknak, de név ­telen levelet egyet sem kaptam. Pedig nem hinném, hogy rosszabb embe­rek. rosszabb magyarok laknának Zalegersze- gen, mint más városban, legfeljebb néhány embernek több becsületérzésre lenne szüksége, mert a sötétben bujkálás, a névtelenség ho­mályából köpdösni valakire, nem magyar jel­lemvonás. Magyar ember ugyanis nem kap­ható becstelenségekre. Ügy látszik, sajnos, mint minden szabály, ez alól is vannak kivételek. Vagy talán azóta fejlődtünk volna idáig? Talán a korszellem hozza magával, hogy ma már elfelejtik aláírni az emberek selejtes elme- futtatásaikat? Talán ez is olyan korszellem, mint, ahogy Budapesten az egyik lap kriti­kusait kitiltották az igazgatók a színházból, mert nem a szájuk íze szerint írtak? Errei szeretnék választ a név telen 1 tikászoktól. (sz) aFilm ~ Sz Az Edisen mozgó csütörtökön és pénte­ken Theo Längen nagyszerű darabját, a NÁSZÚT HÁRMASBAN-t mubatja be. —o— Az előadások kezdete csütörtökön három­hegyied 4, lel 6 és pénteken fél 6, fél 8 óra­kor vau. Hogyan működik a diplomácia? Az 50 éves néppárt történetéből Azt hiszem, másban is kíváncsiság van, mit jelenthet az, amikor valami nagyjelentő­ségű dolgot diplomáciai úton intéznek? Ho­gyan tesznek a diplomaták? Azt tudjuk: si­mán, udvariasan, csak néha keményebben, óva­tosan, köriilírtan, szűkszavúan egyenesen, messziről megkerülve, világosan, homályosan, egyszóval diplomatikusan beszélnek. Mégis, részleteket is szeretnénk látni. A mai idők dip­lomáciai lépéseit nem ismerjük, csak annyit tudunk róluk: csődöt mondtak. Ezért jött a háború. Azóta a fegyverek beszélnek első­sorban. Az időről azonban, amely már történe­lemmé lett, értesülhetünk. Ilyen érdekes, rész­letes, alapos beszámoló Salacz Gábornak két füzete. Az egyiknek címe: Báró Bánffy Dezső római akciója a néppárt ellen: a másiké: Az Agliardiaffaire. A néppárt 50. jubileumi évé­ben vagyunk. Ezért tartom az érdekessége mellett időszerűnek is, hogy a két tamdmány- nyal foglalkozzam. Nem kritikát, nem beszámolót akarok (adni. Erről eleget mond, ha megjegyzem, hogy hí ind a kettő a »Regmim Egyháztörténeti Év - könyv« különlenyomataként jelent meg. in­kább a diplomáciai vonatkozásokat vázolnám fel, ami annál érdekesebb, mert a szereplők: Mindenki előtt, XIII. Leó, a Berum Novarum pápája, a finom ós tökéletes vatikáni diplo­máciában is messze kimagasló alak, Bampolla bíboros államtitkár, szabadelvűségbe v a- kult Bánffy miniszterelnök, a mű­velt és úri Káinok), mint külügyminisz­ter, az ügyes és tisztán látó gróf Revertera, Magyarországnak vatikáni nagykövete. Itt vallomással tartozom. Kidolgoztam mind a két füzet diplomáciai menetét. A ke­vés szó mellett is túlnőtt az újságírás kere­tem. Ezért nem közlöm. Helyette inkább Re- verterának kihallgatását XIII. Leó pápánál vá­zolom ide. Előzményül csupán ennyit: Bánffy, hogy a néppártra csapást mérjen, a bécsi nuncius- nak, Agliardinak visszahívását akarja kikény­szeríteni. Revertera nagykövet megkerülve Rampollát, kihallgatáson jelentkezik XIII.. Leónál. Hivatkozik arra, hogy Agliardi elját­szotta bizalmát még Ferenc Józsefnél is. A pápa így felel: »Mikép lehetséges ez, mikor meg legutóbb is olyan kitűnően bánt az ural- , kodó Agliardival?« Revertera nem azért volt diplomata, hogy meg ne feleljen. Az ural­kodó kitűnően bánt Agliardival, hangoztatta, s mindig is így bánik vele, amíg nuncius, hogy megtisztelje ezáltal képviselőjének személyé­ben magát a Szentatyát. Kiemelte, hogy a nunciusnak a pártja a kormányellenesekből adódik. \ issza kellene hívni, ismétli. »Hogy Agliardit visszahívjam! Ezt semmi esetre sem teszem meg!« — szólt közbe a pápa. A való­ságos helyzet szerint, még hozzáfűzi: »Büntes­sem meg őt azért, amiért megsértették? Nem, önmagam megalázása lenne ez? Nem, semmi­esetre sem, ez nem lehet!« Revertera arra hivatkozik, több forog itt kockán, mint Ag­liardi személye. »Szentséged bizonyos lehet fc­Bunda, boa jő, ha Aundák mérlék után, üi kádók bélelése és &?.'k4r«ása legolcsóbban Lek; szftcstői való 4 AL AEQERSZEG iüthien Gábor-u. 5, sz. ifj.Laky Sándor szfiesmesternól készülnek lőle, elegendő ok lenne azonnali visszahívá­somra, ha azt sejtenék, hogy nem kedvel Szent­séged, vagy valami okot adtam az elégedet­lenségre. Ez diplomatasors.« A Szentatya tudja azonban, itt nem Agliardi személyéről van szó csupán. Ezért errdíti, hogy a magyarok cselt vetettek neki, hogy szabaduljanak tőle és a külügyminisztertől is. Azután szabadon szabad- elvűsködhessenek, gondolhatta tovább a nagy­követ. Ezért enged és nem bukás-jei- legű visszahívást kíván. A pápa enliek inódját Agliardinak bíborossá való lei- nevezésében látja, amire nincs mód egyelőre, mert nincs üresedés. Revertera hiv atkozik olyan, nagykövetekre, akik visszahívásuk után több hónapig vártak a bíborost kalapra, ők vissza­hívattak, Agliardi visszahívására — sz.ögezi 1c álláspontját a pápa — semmi ok sincs. Rever­tera megkérdezte erre, hogy meddig kell még várni a nuncius bíborosi kinevezésére. A pápa kitérően válaszol: »Ne kívánjuk az élők ha­lálát.« A kihallgatás végétért. íme egy rövid párbeszéd. Mennyi szín, szellem, pontos felelet gyönyörködtet. Érde­kesei)!), mint a maszkba öltöztetett színpadi megjelenítés. Valóságról volt itt szó. Azóta a történelem a (néppártot, amely el­len, mint eszme, világnézet teilen folyt a küz­delem, igazolta. A \ atikán (politikájáról be­bizonyította, hogy a javunkat lakarta, jegyez­zük meg, mint a?két tanulmány végső fog­lalatát. —rög. Fontos levente híradás November 19-én a Zalaegerszegen pénte­ken foglalkozó leventék foglalkoztatása elma­rad, helyette másnap, 20-án. azaz szombaton reggel negyed 8 órakor kezdődik a gyakorla­tuk, miért is ezek a leventék a Berzsenyi Dá- niel-utcai sorompónál tartoznak jelentkezni csapatparancsnokaialmái a fenti időben és zárt menetben vonulnak ki a csáesi legelőre, ahol résztvesznek a páncélos (harckocsi) bemutató gyakorlaton. Vidéki csapatok résztvétele is kívánatos (apródok nélkül) a bemutatón. Ezek akként induljanak, hogy háromnegyed 8 órakor je­lentkezhessenek körzet parancsnokaiknál. A szemlegyakorlaton résztvevőknek ez a foglalkozás helyett elmarad, otthon a követ­kező foglalkoztatás. Lev cnteparancsnokság. Hirdessen a *3 31? & S; f*. %*» f ** V Ban ij'tLtií'tíM i ifi yjaMrDím Eredményes — gyors és biztos! MEGHÍVÓ. Miután a Hölgykongregáció Szent Erzsé- bet-ünnepélyére külön meghívót nem bocsátott ki, ezúton hív juk meg az érdeklődőket és sze­retettel várjuk november 18-án este negyei 7 órakor a Vármegyeház dísztermébe. Elnökség. MtíSOR: 1. Egyházi Ének- cs Zeneegyesület. Ve­zényel dr. Winkler Tstv án karnagy. 2. \ersek: Szavalja: \ öröss Ferenc. 3. Rachmaninoff: Prclüde Cisz. Liszt: Coa- sollations Desz. Zongorán előadja Sanits Gé- záné. 4. Ünnepi beszéd. Mondja: dr. Kozma Ferenc hitoktató. 5. Melodráma Szent Erzsébetről. Szöveg: Szepessy László, zene Demény Dezső. Előadja: Futaky Majna, zongorán kíséri Takáts Éva. 6. Himnusz. Belépődíj 2 és 1. pengő.

Next

/
Thumbnails
Contents