Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)

1943-11-05 / 250. szám

i'"wiiu wum cm miriiriT'MTrrnmnr

2.

zalamegyei újság

se1)l> cirkálót süllyesztettek el, több cíikálót súlyosan megrongáltak.

Stockholm. Moszkvai hivatalos közlés szerint hivatalos amerikai küldöttséget neveztek' ki Moszkvába. A küldöttség létesítésének célja az orosz és amerikai katonai együttműködés.

Nápoly. Viktor Ernáimé) Nápolyba érkezett. Több helyen a király érkezésének politikai jelentőséget tulajdonítanak, mégpedig a fasiszta ellenes pártokkal kapcsolatban. Ba- dogUo kijelentette, hogy Olaszország a legrövidebb időn belül visszanyeri erkölcsi szabadságát.

Berlin. A német megszáIkicsaptatok elrendelték, hogy nem adható munkanélküli támogatás azoknak az olasz munkanélkülieknek, akik nem akarnak Németországban dolgozni.

; " t

Budapest. Az ipartestületi jegyzők és titkárok részére most múlott meg a budapesti tanfolyam, amelyen Bornemi sza Géza ipur- Ügyimíi liszt er mondott beszédet, amelyben ki- ; •emelte, hogy az i(>arosságra az rország jövője } szempontjából nagy feladatok várnak.

London. Az angol fővárosban mára vir- J Hadé éjjel ismét légiriadó volt.

a szerkesztőhöz

Tekintetes Szerkesztő Ur!

Engedje meg, hogy a napokkal ezelőtt lezajlott légvédelmi riadóval kapcsolatosan Tegyek néhány megjegyzést meggyőződésemről.

A tény az, hogy a hatóságok hoziak bizonyos intézkedéseket és tekintve, Jiogy törvényeken alapuló állam vagyunk, azt nekünk be kell tartanunk, mert mi lenne, ha a törvényeket csak mi. az ízlésünknek és kényelmünknek megfelelően tartanók be. A falusi lakosság, tekintettel arra, hogy hetipiac volt, szintén nagy számban tartózkodóit a város) területén és ennek megfelelően sok baj is volt vele, de korántsem annyi, »mint a városi, kaputos emberekkel, akik szinte kéjei égnék abban, hogy megmutassák hatalmukat és tekintélyüket, amelynek alapján nekik senki sem mer szólni. Nem akarok ugyan neveket említeni, de tudok olyanról is, ^iki feltette a karszalagot, hogy aztán kényelmesen baza- sétálhasson ebédelni. Azt hiszem pedig, a hatóságok nem azért láttak el néhányunkat hatósági karszalaggal, hogy a riadó ideje alatt kényünk és kedvünk szerint hazamenjünk ebédelni, hanem valami kötelesség teljesítése lejében.

Igentisztelt Szerkesztő Uram, ezt én igen szomorú jelenségnek tartom, mert ha a nagy- közönség is kibírta ebédelés nélkül, és ha a nagyközönségnek is hiba csúszott az időszámításába, a légiriadó matt, akkor nem találok mentséget azok részére, akik hivatalos jelzésüket használták lel arra, hogy ebédelni menjenek el.

f ia ugyanis az egyszerű embernek kötelessége betartani a légvédelmi rendelkezésemm********************************

j Mindenféle vadbőrt: j;

ssamtfy őzet, macskát, ! pézsmát, fooä*xoi, íny ári !; székét, nyjM

! a legmagasabb napi áron megveszek. ! ;

: RABU D£.Z5^ ;><

: Berzsenyi Dániel-utca 55—57. sz. J | I

két. méginkább elvárjuk azoktól annak be- íarsát, akiktől példamutatást, esetleg tanítást várunk. Itt lenne már az ideje annak, hogy becsületesen mindenki betartsa a rendelkezéseket. amelyek egyformán szólnak napszámosnak. iparosnak, gazdának és tisztviselő- nek. Ideje lenne mar, hogy fegveimet tanuljunk és fegyelmet mutassunk mi, akiknek az kötelességünk is lenne.

Egyúttal azonban el kell ismernünk azt is, hogy a múltéval szemben, valóban fegyelmezettebben viselkedett a közönség és szórványos esetektől eltekintve, különösebb rendzavarás nem is történt. De még fokozottabb fegyelmet kell követelnünk mindenkitől.

Zalaegerszeg, november 4.

Őszinte híve:

(Tejes aláírás.)

Zalai hadjárat

ii.

Éjiéire érkeztem meg a helyre, áltól ,1 döntő küzdelemnek keilen? történnie. A tévedésekkel elaknásított terep nehézségei, lui in egkés leltet te k, mégsem akadály ózhattak meg írtamban. Általában csekélyek azok az akadályok, amelyek az ember útját állják. Még eddig mindenki elért az élet ,v égére. A közbüi- eső állomások a jellemnek legalább annvi' eredményei, mint amennyire a sorsnak, vagy fellengzősebb szóval, a végzetnek. Nem érdemes nagyon örvendezni vagy szomorkodni miattuk, lul leszünk rajtul, es legfeljebb így emlékezünk: hát igen, szép volt, vagy: menynyire tudott fájni. Az emlékezésben azután, egyforma indulattal jelentkezik, ami a múltban annyira különböző volt, hogy kacagtunk vagy jajgattunk miatta. Mintha piros-fehér csíkos anyagot feketére festettek volna, dalán az időben van egyfajta vegyszer. Amint átitatja az eseményeket, egyenlővé, emberen történt dolgokká egyszerűsíti vagy színtele- níti. l

Maradjunk meg azonban a végzetnek A szobába érv e. kirak tam a küzdelem elé»Tel tételeit. a bőröndöm tartalmát. Először a keve- reten halmoztam föl a holmikat. Mint a tábornok a harc elolt, szemlét tartottam, liogv utána pontos csatarendet sorakoztathassak. Az egész úgy festett, mint az olasz torony, am elv’ ferdesége miatt lett hírhedtté. Ekkor lépett közbe a I élei metes éjtszakai kísértet, a végzet. Keresztülsuhant a szobán. Rárontott az ingekből, cipőkanálból, üvegekből, fadobozos bo- rotv akeszletből és egyéb hasonlókból álló építményre, amely a váratlan támadást nem bírta. Mintha kisebbméretű bomba zuhant volna valamilyen láthatatlan repülőgépről, lassan fölmoraj ló és egyetlen csattanással végződő dörrenés hailattszott. Egy pillanatig dermete-n álltam az utána még csendesebb éj tszakában. Azután siettem fölszedni a padlóra esett dolgokat, mintha ezzei visszafejleszthetném, meg- nemtörténtté, jóváíehetném az akaratlan lármát. Hamarosan tapasztalhattam: az emberek között nem lehet jóvátenni semmit. Hála az anyagkihasználáson alapuló építkezésnek, a szomszéd szoba alvói is úgy' hallhatták, mint váratlan repülőtámadást. Csak amikor egészen fölocsúdtak, akkor jelezték felháborodott kifej ezésekkel örvendezésüket, hogy nem történt semmi bajuk. Mellékesen megjegyezhetem, másnap elköltöztek a szomszédból. Nem ) sikerüli a jóvátétel.

Egy gyakorlattal rendelkező I

bérelszámolót j

és egy gyakorlattal rendelkező

raktárkönyvelőt j azonnalra alkalmazunk. j

Németül tudók előnyben. Iparvállalat j jelige alatt kérjük az ajánlatokat kiadóhivatalunkban.

—o— i

1943. november 5*

igaz. ezzel a mondattal az egész éjt.-za- kát átugrottam. Erről az időről katonai szakkifejezéssel ennyit jég', űzhetek löt: nem történt a hadjárat során nem mi emmé-i ■ méltó. A reggelt mégsem • hagy hatom ki.’ A késői lelek vés után, korainak mondható ébredés következett. Nemi a természet tette, hogy a hajnali pírkadást már láttam, de a fekvésben — először úgy véltem, azt éjtszakai kellemetlenkedőt szidják, de tévedtem —- kipihenten es erőteljesen perlekedtek eg\ mással — mert azok voltak — a házastársak. A vékony falon keresztül minden szót hallhattam. Az eszmecserébe nem volt kedvem beleavatkozni.

is eszembe ötlött, hogy eszközt tudnék ajánlani az ilyen megalázó helyzetnek a kiküszöbölésére. Mi lenne, ha a veszekedés helyett dinerhez méltón imádsággal kezdenék a napot? Nem lehetett azonban gondolkozni* olyan hangossá fejlődött a esete-paté. Talán; olvasóim így az újság mellett higgadtan meg tudják tenni a következtetést.

'velük, a veszekedőkkel kapcsolatban kiderüli. hogy úgy járnak az emberek között, min! Ivét szerelmes galamb, mégsem voltak szeretetreméltók. Úgy látszik, nem a falaki vastagítása segíthetne ily en hely zetben. A szellem, a lelkűiét, amely az életforma következtében valakiben kifejlődik, nem csukható falak möge. Kiárad a világba. Ezért említhetem: a legmagasabb kultúra sem ér egy lyukas húsé fillérest, ha nincs mellette a lélek kultúrája.

Ez különben eszembe jut akkor is, mikor délelőtt Rabindranath Tagore-nek, a nagy indusköBőnek hársfáját szemlélem. Gyógyulása emlékére ültette el >Balatonfüreden. Azóta meghalt, az általa ültetett fa azonban él, terebélyesedik. A Nobel-díj nyertes író hasonlítja a mai, nyugati ember kultúráját a zsiráfhoz, amelynek nyaka olyan hosszúra megnyú- lott, hogy a feje mérföld messzire került a testétől. Hiába legelheti mohó éhséggel a legmagasabb fák leggazdagabb lombját, az eledelnek olyan hosszú utat kell megtennie a testig, hogSy a IszSve, a v érellátás központja v érszegény, nyomorék marad. Mikor tovább lépela a fától, repiilőgépbúgást hallok, de nem látok semmit, v ilahol a felhők fölött járhat. Hiába van magasan, legyintek ernyedten, távol kerüli az égtől, ez a mai ember, mert niaíe$ a lelkében kultúra.

Pedig elég megalázottan járnak körülöttem az emberek. Szívbajjal. Az egyforma betegség, egyfajta cinkosságot alapít közöttünk; mint valami tilos és titkos, egy kicsi szégyen- leni való és öntudatot adó, de semmiesetra sem szalonképes szervezetnek lennének tagjai. Jelszavuk is van. Nem mondják ki, dó leolvassák egymás ábrázatáról: tudom, hogy a* Vagy az élettel. Némelyik mégis pökhendes- kedik. Mint a kakas a szemétdombon, gondolok az illetlen hasonlatra, mikor látom, mennyi erőfeszítéssel merevíti egy enesre magát, tolja ki a mellét, ahol bankóktól duzzadt tárcáját akarja sejtetni. A győzelemhez háromszor pénz kell csupán, ahogyan a háború szakértői és kontárai egyformán vallják. Mégi# gyanakvás van bennem, mikor a pénz tulajdonosait kémlelem. Inkább a vereség nyomait látom rajtuk. Ahogy lábadozón imbo- Iyognak az őszi levélhullásban, arra gondolok, földi eszközzel nem lehet ö győzelmet kivívni. lla meg a pénz sem segít a végső diadalhoz, akkor más földi eszköz még esélytelenebb.

Levonom a zalai hadjárat végső következtetését, amely, akármilyen legyen a terep, az egész világon érvényes: a hadjárat sikere» befejezéséhez, a győzelemhez Isten kegyelme kell; ehhez pedig a lélek (kultúrája segít. Ismerős ez a mondat. Mintha pnár mások is eljutottak volna ehhez az eredményhez. Gondoljanak azonban csak arrla: Semmi sem új a Nap alatt. —i*g.

Hirdessem a

ZALAMEGYEI íiJSÁG-tan

Eredményes — gyors és biztos!