Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)
1943-11-03 / 248. szám
2. 1 ZALAMEGYEJ ÚJSÁG 1943. üiovcmber 3. Zalaegerszegen biztosítja a polgár- mester a téli tűzifaellátást Zalaegerszeg, uovvnibrr 3, Sok panasz hangzott el az elmúlt .hetekben, amely szerint a zalaegerszegi két es kellőknél nem lehet tűzifát vásárolni, holott a nyár folyamán nagyarányú szállítások voltak Zalaegerszegen. Ma délelőtt, ennek a lehetetlen állapotnak megszüntetése érdekében, vitéz Tumásy István polgármester magához hívatta a zalaegerszegi ^kereskedőket és felkérte az erdőhivatal vezetőjét ,is az értekezleten való részt vétel re. Ennek a megbeszélésnek eredményóképpen, a kormányrendelet és az ,alispáni rendeletnek megfelelően, kötelezte a polgármester a fakereskedőkét, hogy bizonyos mennyiségű tűzifát tároljanak azok részére, .akik nem tudnak nagyobb mennyiséget tárolni. Ugyiancsak megbeszélték a vágások és szállítások ügyét is, aminek következtében előreláthatólag nem lesz fennakadás Zalaegerszeg faellátásában. Egyébként nyilvántartást is kötelesek vezetni a fakereskedők a v ásárlókról, hogy így megállapítsák, ki mennyi készlettel rendelkezik. Ebergényben is megalakult a Jézus Szíve Szövetség Ebergéay. november 2Vasárnap, Krisztus királyságának ünnepen, fényes keretek közt történt Ebergény községben a Jézu9 Szíve Szövetségbe a tagfelvétel. Az avatást háromnapos lelkigyakorlat előzte meg és kedves családi ünnepély zárta be. Csütörtökön este 6 órakor a zsúfolásig megtelt kápolnában P. Illy Károly ferences plébános kezdte meg a missziót. Kifejtetté) Jézus Szíve Szövetség lényegét, kötelességét. Pénteken reggel 8 órakor P. Póe/a Árpád káplán tartotta a szentmisét és szólt Jézus irgalmas Szívéről és a jó szentgyónásról. Este litánia keretében Jézus Szívének felebaráti sze- retetéről volt az elmélkedés. Szombaton reggel a szentmisén áldoztak az iskolások. Szombaton este volt az< utolsó beszéd a lélek értékéről. Mit (tett a lélekért az Atya (Isten, mit a Fiú isten, lés jnljt a Szentlélek Isten ? (Mit tesz érte a sátán, a vifag!, a test? Mit tegyünk egyetlen, halhatatlan lelkűnkért? Vasárnap délelőtt 10 órakor volt a nagy- mise, amelynek keretélven kifüggesztették .Jézus Szíve lángoló képét a templomban. Délután 3 óra előtt mái1 sereglett a nép. Az iskola udvarán tízes eső portoltban felálltak; elől egy leventecsoport, majd három leány-, hat asszony- és két ,férfi-csoport. P. Illy Károly plébános, a Jézus Szíve Szövetség igazgatója, lelkes, buzdító beszédet tartott, melyben az állhatatosságra hívta fel a hívek figyelmét. Kis legendával világította ezt meg. Grigely Ilona tanítónő vezetése mellett elmondották a fogadalmi imát. A szertartás után a tagok, (meg a többi hívek a feldíszített iskolaudvarba mentek, ahol újból Jézus Szíve ünnepélyt tartottak. A műsor első száma: »Szent Szívhez« : Szavalta Borbély Jolán elemista. A vers után felhangzott az ebergényi Leánykor éneke, az »Istent akarjuk« című énekkel. Kokas Ibis elemista .»Királyunk vagy« című verset szavalta. Az ünnepi beszédet Po.lcza Árpád mondotta. Többek között a katolikus öntudatról beszélt és kiemelte annak jelentőségét, hogy a 2000 éves Egyháznak vágy-link a fiai. Annak az Egyháznak, amelyet! Krisztus Urunk alapított, amelynek szavai, Krisztus szavait őrzik, amelyért a vértanúk! meg tudtak halni, amely annyi szentet, hőst tudott adni az Egyháznak. ^ beszéd után Krisztus király szavalókórus következett Böles- kei Lajostól. Előadták az ebergényi leventék Jézus Szíve Szövetség tagjai. Utána a Leánykör éneke következett. Szukony Rózsi előadást /tartott a modern leányról. Fűzi Mária elemista fés Borbély Annus szavalatai következtek. A tapsvihar után a zalaegerszegi Leánykör kiküldöttei szerepeltek egy-egy v erssel. Először Pornál Mária gimn. tanuló és Pornai Éva. Mindkettőt dr. Pórusai Gyula ,gimn. tanár írta. Végül Tornyos István ebergényi bíró, a falu nevében köszöntötte P. Illy Károly ferences, plébánost 40. születésnapja alkalmából. Farkas Ágota elemißta kedves ünnepi vers közepette adta át a virágcsokrot a plébánosnak. A kedves kis családi ünnepély t a Himnusszal fejezték be. Az énekeket Grigely Ilona ebergényi tanítónő vezényelte, harmóniumon meg Kékesi János igazgató-tanító kísérte. Városi képeslapok n. I A járdán valaki nekem rohan. Majdnem elhordat a csomagjaival. Majd egy nyurga &e- | géd robog el mellettem. Gyors kopogású kis- j asszony jön szembe velem. Majdnem fut. Az út közepén egyetlen autó száguld. De az aztán száguld! — Emberek, hát miért ez a rohanás ? Nem látjátok, hogy nyugalom van, halódás, ősz?! Nézzétek azt a dereshajú öregurat ott, a túloldalon, a cserkészbolt előtt! Milyen nyugodtan lépeget. Tekintete a kirakatra esik. Ernyedt szeme melegen simogat egy teniszütőt. Még mosolyog is hozzá. Fáradtan, keserűen: — Minden elmúlt... Fiatalság, erő, ügyesség. Pattogó labda, piros pálya, fehérruhás fiú, rózsaszínarcú lány. Szerelem... Minden... Csaló a nyugalom maradt meg. A csend . . . — Lgy-e, emberek, nem érdemes rohanni, csak halkan, csendesen a szív ütemére... A sarkon halkan forgolódik a gesztenyés. A húgom elneveti magát: — Milyen tökéletes! Mint az elemista könyvünkben: a sarkon sült gesztenye. — Látod, ez már igazi ősz — mondom elnyújtottam Egy divatárú üzlet előtt haladok el. Két asszony megy be. Pullóvert és meleg kesztyűt kérnek. A szél felkapja kabátom alsó sarkát és hazug, fiatalos lobog ássál lengeti. Benn az üzletben már pullóvert és meleg - kesztyűt vásárolnak az édesanyák. Egy vékony, szőke diák fordul be a mellékutcába. Sapkáját hátul összefogott kezében szorítja. Fejét érdektelenül hordozza a válla, felett. Cipője orrával egy letört aszfalt darabot piszkál. És fütyöl: — Minden elmúlik egyszer ... — Igazad v an, Te, ismeretlen, szőke diák, de azért Neked most idelopok valamit: Lesz még május és Te még fiatal vagy ! Az őszt hagyd meg a költőnek, a nagyot álmodokFERENCJÓZSEF KISiRilViZ nak, minden szomorúságával, elmúlásával.— Ügy-e, furcsa ez az ellentmondás? Ne kutasd’ Tőled kivételesen kérem ezt. Te más N agy . . . A régi temetőn megyek át. Valaki elsiet mellettem, és vigyáz, hogy az avarba ne lépjen. (Talán a cipőjét félti?) Belemerítem a lábamat a levélrengetegbe. Bokáig ér. Lépé- | seirn alatt zörög, muzsikál, sír az avar. Hallgatom. .. és a hármas mélyhangot átfolyatom a szívembe. A nagy kereszt előtt állok. Aranylevelek simogatják a szenvedő Krisztus-arcot. Talán, a bűnösök helyett is. Imádkozni akarok, de nem ér fel ajkamig a sző. \ annak percek, dinikor úgy össze-i esurran a lélek mondanivalója, hogy nincs ima, melybe beleférne. Ilyenkor kérő, imádó, hallgatás borul a szívre. Néha fáj, néha kínoz, néha elringat. Es tudom, hogy a töviskoronás Mester megérti ezt a hallgatást. .. Estefan már: csendes félhomály. A Deák- tér mellett ballagunk. Hárman. A Várkert fái össze-össze borzadnak, ahogy leveleiket elnyelik az óvógödrök. A kis huUdogálók nem értik, mi ez az új mélység, amibe bele kell esniök. Az öregektől úgy hallották, hogy puha fű' lesz a párnájuk az örök álmodásra. És itt van a cikk-cakkos fekete vonal- Félnek tőle. Nem tudják, hogy az most jó. Amelyik csak teheti, felreröppen fölötte. A Haza Bölcsének barna homlokára még esik egy kis világosság, nyugat felől. A templom elé érünk. Az örökmécses piros fénye hívogtfltón lobog odabenn. — Menjünk he, csak egy percre! —■ mondja abkettőnk föle magasodó Harmadik. És velünk jön a Negyedik is ... A csillagok már kiírták gyémántbetííiket az opálos égharangra, amely hős takarással hajol fölélik. Északon ritkábbak a gyémántbe- tűk, de fölöttünk ragyognak. Egy kedves, régi ház tövében állunk. Azt gondolom: nem megyek he, nem szabad ma meleget, szeretetet ereznem; kinn maradok a L fal tövében a vadszőlő susogása között és sírok valamiért, amit a csillagoknak talán elmondhatok. De nem merek szólni és... és egy kicsit I már nem is akarok, csak felmegyek az ismert lépcsőkön és hagyom magamat abban az éde* tudatban ringatni, hogy boldog vagyok... Mert ott benn piros szívek tüze melegít. Van, aki megért... és úgy érzem, már nemcsak a csillagoknak beszélhetek. Mikor újra kinn vagvunk az esti fényben, mondani akarok valamit. Fájdalmasat. Sebettépőt. De a szavak szétszakadnak ajka- 1 mon. Mintha a szél tépne >egy száraz levelet. A válasz úgy jön rá, mintha a csillagok! t közül jönne. Érett, tiszta leányajkon szól ht>z- p zám az Édesanyám. Megértem. A kórház elé érünk. Anyám fehér lelkei visszalebben oda, ahonnan elszállt és megérinti az én lelkemet: azt akarja, hogy hallgassak. Mint az őszi éjtszaka. i Könnyesen... j Mert a kereszt, hamar kereszt, {nem azért j van, hogy mással megosszuk, magunknak kell hordoznunk. A legnagyobb harcát úgyis mindenkinek magának kell megvívnia. , Egyedül. Hogy fejére hullhasson a dér, ar. z lősz, me ly nélia koraezüstösen az arcra is l ányat inul. A halál csókjától. NOVAK MÁRIA*
