Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)

1943-10-30 / 246. szám

Q94Ó. Oktober 3U. ZALAIMEGYEI ÚJSÁG 5< Feljegyeztük, ... hogy pénteken érdekes körlevelet kaptak a helybeli piperekeríeskejdok az egyik nagy szappaiig/y^rt ó J, nevezetesen a Haidekkertől, amely szeript csak abban, ,( az esetben szállíthatják le a megrendelt szappanszállítmáayt, ha a rendelő meg- i felelő mennyiségű szöget is küld a szállító , ládák leszögezésére. A piperekenetskedők, 1 mondanunk sem kell, hogy nagy megle­petéssel olvasták a körlevelet, mert hi­szen valószínűnek tartják, hogy a meg­felelő szegmennyiséget nem siketül meg­szerezni és elküldeni a gyárnak, Ändert hiszen éppen a legutóbbi közignajgatási; ülésen hallottunk panaszokat arról, hogy a gazdák sem juthatnak megfelelő mesiy- nyiségű szeghez. Vagy csak nag^' után­járással és csak utalvány ellenében. A piperekereskedők pedig utalványt nem kaphatnak, mert hjteen azoknak a fei­te teleknek, amikhez ezt kötik, bármeny- nyire akarnak, nem tudnak megfelelni* —o— ■sj ... hogy dr. Tóth Géza zalaegerszegi; születésű rendőrsegéd fogai mazó t, a hírek szerint, a főkapitány Zalaegerszegre he­lyezte át. A hír hivatalosan nem nyeri) megerősítést és el sem helyeztek senkit .Zalaegerszegről. —o— ... hogy Görög László kórházi lelkész, lapunk ismert, kitűnő munkatársa, nem régen érkezett haza hosszabb tartamú ba­latonfüredi üdüléséről, amiről lapunk ha­sábjain is beszámol a közönségnek. —o— ... hogy meleg családi ünnepség volt felelős szerkesztőnknél, mivel 28-án töl­tötte be Töhötöm ke életének első évfor­dulóját. — o— ... hogy dr. Hollós Ferenc ügyvéd el­halálozásával két fiatal ügyvéd között osz- , lőtt meg az ügyvédi hagyatéka. Az ügy­védi irodát ugyanis dr. Marton Gyula, míg a hitelszövetkezeti ügyészi fUztet dr. Winkler István ügyvéd kapta. —o— .... hogy november elsejém megválik; komiszától egyik, népszerű humorista munkatársunk, zdki több, mint egy eszten­deje teljesít rendkívüli szolgálatot. ..... ■. . <r< Bőséges rizstermelés Magyarországon Budapest, október 29. A magyar rizstermelés nagyobb terüle­tiekre való kiterjesztése arra vezetett, hog)é A rizstermés ebben az évben sokkal nagyobb lett, mint azelőtt. A rizstermelő terület most körülbelül 2.900 hektárnyi lehet. A legfon­tosabb és legtermékenyebb terület a délma­gyarországi Bánát. Az ottani termőterület kö­rülbelül 1.800 ha-t tesz ki. Az idei rizstermés ha-ónként átvetőleg 28 métermázsát eredmé­nyezett, de voltak csúcsteljesítmények, melyeik az 50 métermázsát is elérték- Maga a bi­hari kerület 5 millió kiló rizst fog szállítaná* A minőség nagyon szép és megfelelő. A rizst mindjárt helyben tisztítják meg a héjától. A magyar kormány célja, hogy a rizs- termelés arányait továbbra is növelje, ami­hez hozzásegít a sok, újonnan vízzel ellátott terület is, melyeket mind erre a célra fognak felhasználni. Különböző fajta rizsminőségekkel kísérleteznek, hogy minél jobb árut szállíthas­sanak majd. 3Pr. w i­FERENCJOZSEF KESERUVIZ Nemesnép. október 30. A községben a napúkban sugdolózni kezd­tek az emberek, amely szerint Marton Fe- rencné született Szakái Mária újszülött gyer­meke gyanús körülmények között meghalt. A sugdolózásról tudomást szerzett a szent- Syörg)'völgyi- csendőrség is, s azonnal megindí­Í tóttá a nyomozást, amelynek eredményiékép­pen jelentette a zalaegerszegi ügyészségnek,, a gyafnús halát. Az ügyészség vizsgálati in­dítványt ter jesztett a vizsgálóbíróhoz, dr. Czcg- lédy Ferenchez, aki ma délelőtt elrendelte a boncolást, amelyen résztvettek dr. Delv Károly és dr. Szekeres Sándor törvényszéki. gin osok is. Elefánt a női ruhákon Bizony, esendők vagyunk mi, -emberek! É3 állhatatlanok is egy kicsit! Ami jó volt tegnap, ma nélküiözhetőnek, holnap nevetsé­gesnek, holnapután károsnak, azután már rossznak tartjuk. Könnyű leik? ismerettel Icsz- szük múlttá a jelent, sokszor —- már jó előre — a jövőt is! És legtöbbször mégcsak szern- pillánk sem rezdüI meg hozzá. Milyen állhatatosan tudunk állhatatlanok lenni! Milyen szilárdan ingatagok: És milyen következetesen következet! en ek! Nem új dolgok ezek! Nem is új felfede­zések! Régen megmondta már a bölcs: Nincs semmi új a Nap alatt. A költő ugyanezt így fejezte ki: Minden­nap új csodára ébredünk! Minden igazság rej­teget magában igazságot, de viszont minden igazságnak megvan az ellenigazságp is. Két — majdnem egyenragúan súlyos — közmondás is ezt látszik bizonyítani. Nem a ruha teszi az embert! — mondja az egyik. (A magyar.) Ruha teszi az embert! mondja a másik. (A német.) Melyiknek van igaza? Reménytelen volna erre kielégítő választ adni. Van valami picurka igazság egyikben is, van valami csekélyke igazság a másikban is. Embere meg felfogása válogatja, melyik javára billenti a mérleget. Az életnek sok megnyilvánulása mutatja ezt a kettősséget, mely néha ellentét, (ha nem is éppen költői), néha meg csak ugyanannak a tételnek a változata (ha nem is éppen eszmei). A sok közül leginkább kettő az, mely a legtisztábban állítja elénk az jenfbieri gyar­lóságot a következetesség, az állhatatosság és a szilárdság terén. Azaz.. . mondjuk csak ki az igazságot: mindezeknek ellenkezőjét. Egyik a politika, másik a divat. Előbbi a férfiak gyengéje, másik a nőké. (Ila szemerny it sem akarunk tágítani az igaz­ságból, hozzá mondhatjuk mindegyikhez a leg­inkább szót. Tehát amaz leg inkább a férfiaké, emez leginkább a nőké.) Tudom, kicsit hazabeszélek, ha azt mon­dom1, hogy a férfiak kevésbbé állhatatlanok a politika terén, mint a nők a divatén. (Ámbár a politika és a divat édesjó. sznite (termé­szetes kétféleségu azonosság!) Ha azt olvasom, hogy V Y. képviselő úr ura belépett az Egyedül Okosok Pártjába, nem lep meg egy cseppet sem. Nem lepődöm meg, noha azt is tudom, hogy ugyanez a jeles ha­zánkfia tegnapig a Yilágbolondítók Pártjából dorongolta naponta legalább tízszer az Egye­dül Okosok Pártját. — Mondom, nem lepődöm meg, merthogy ez politika, s megszoktuk, hogy a politika »úri huncutság«. Ebből pedig veszedelmes bi­zonyossággal következik az állhatatlanság és egyéb, ilyesfajta, furcsa »erények«. Ha pedig azt látóim, hogy Prufyi kis­asszonyka ma gyümölcskiállítást visel huncu­tul pörge kalapocskáján, holnap meg már ko­pár erdő karsztoskodik ugyanott, hogy hol­napután csirkeborító alakú és nagyságú kala­pocskáján állatsereglet-részletet hordozzon; mégkevósbbé lepődöm meg. Sőt, már-már ter­mészetesnek veszem ezeket a természeted erős­ségeket. De! De: nem tehetek róla, ha az enyhe mo­solyon kívül szánalmát is, sajnálatot is, bo«=r­szúságot és keserűséget is érzek. Szánalmat, hogy »delnőink« a nő majd­nem »totális« felszabadultaágának korában is rabok. Saját maguk rabjai, a rosszul értel­mezett korszerűség rabjai, az utánzás hanyag és ostoba előkelőségének rabjai, ,a fentünni- vágyás könnyedén könnyelmű lidércének rab­jai. Sajnálatot érzek, hogy a nő magasztos hivatását sokan oly vásárias tarkaságéi szellemi silánysággal vetélik el. Bosszúságot érzek, boga amikor recseg- ropog fejünk felett a tető, akadnak, akik a papagájokkal kacérkodnak tarkaságban, ai szétpattogó tűzzel szemük villanásaiban, s a szolid jóízléssel a feltűn ős égben. Keserűséget érzek, hogy amikor tapák, fér­fiak, testvérek és gyermekek néznek naponta farkasszemet a halál ijesztő alakjával, akad­nak, — jaj, de sokan akadnak! — akiknek egész életfelfogása a holnap ruha- vagy kalap­divatjának alakulása. Keserűséget, hogy a hulló vér nem imára ku lcsol tatja a kezeket, ha­nem hajbodorításra és kalapcicomázásra. ÍCe-, serűségeí, hogy a merevedő 1* a tor. a'zemek rera imára nyittatják az ajkakat, hanem »ugy-e, édes, jó áll a kalapom?!«-féle fecsegő idő­töltésekre. Az érkező legújabb divat (a lapok di- vatrovatai szerint) állatokat festeni, vagy hí­mezni a blúzokra, akár a mellső részre, akár az ujjaira. Amikor erről olvastam, szemem előtt vé­gigszaladt a kép, falum képe. Cirok Mari sár­guló, megvénüít arcával és foszladozó szok- nyácskájávaí; Nagy Kati lábujjait mutogató ünnepi cipőivel; Kiss Pist;i téli cémaruhájával és vacogó fogaival; egész iskolám összes ta­nulói didergő összehúzódottságukkal. Hölgyeim! Nézzék meg Cirok Marit, Nagy Katit és Kiss Pistit! Hiszem, hogy nem elefántokat \és zsirá­fokat és gazellákat és tigriseket hímeznek ru­háikra, hanem meghímezik a boldogabb ma­gyar jövendőt! Azt a magyar jövendőt, melyben nenn'1' lesznek télen cérnaruhában didergő ,kispistik, de nem lesznek divatmajmoló prutyikák sem. Azt a magyar jövendőt, melyet a falu és város, szegény és gazdag, a csizma és nad­rág egyaránt óhajt és érte egyaránt dolgozik, ha valóban — miagyar! i HUHN GYULA. Mindenféle vadbőrt: sxaT'vafttf úmbí, maesk&tj péxmnt&*| nyári röfeátj n'f a legmagasabb napi áron megveszek. RI90 O: tfm * a 'S3**? . #3 Üítj Berzsenyi Dániel-utca 55—57. sz. MM Gyanús haláleset liemesnép községben

Next

/
Thumbnails
Contents