Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)

1943-10-30 / 246. szám

Q94Ó. Oktober 3U.

ZALAIMEGYEI ÚJSÁG

5<

Feljegyeztük,

... hogy pénteken érdekes körlevelet kaptak a helybeli piperekeríeskejdok az egyik nagy szappaiig/y^rt ó J, nevezetesen a Haidekkertől, amely szeript csak abban,

,( az esetben szállíthatják le a megrendelt szappanszállítmáayt, ha a rendelő meg- i felelő mennyiségű szöget is küld a szállító , ládák leszögezésére. A piperekenetskedők,

1 mondanunk sem kell, hogy nagy meglepetéssel olvasták a körlevelet, mert hiszen valószínűnek tartják, hogy a megfelelő szegmennyiséget nem siketül megszerezni és elküldeni a gyárnak, Ändert hiszen éppen a legutóbbi közignajgatási; ülésen hallottunk panaszokat arról, hogy a gazdák sem juthatnak megfelelő mesiy- nyiségű szeghez. Vagy csak nag^' utánjárással és csak utalvány ellenében. A piperekereskedők pedig utalványt nem kaphatnak, mert hjteen azoknak a feite teleknek, amikhez ezt kötik, bármeny- nyire akarnak, nem tudnak megfelelni*

—o—

■sj ... hogy dr. Tóth Géza zalaegerszegi;

születésű rendőrsegéd fogai mazó t, a hírek szerint, a főkapitány Zalaegerszegre helyezte át. A hír hivatalosan nem nyeri) megerősítést és el sem helyeztek senkit .Zalaegerszegről.

—o—

... hogy Görög László kórházi lelkész, lapunk ismert, kitűnő munkatársa, nem régen érkezett haza hosszabb tartamú balatonfüredi üdüléséről, amiről lapunk hasábjain is beszámol a közönségnek.

—o—

... hogy meleg családi ünnepség volt felelős szerkesztőnknél, mivel 28-án töltötte be Töhötöm ke életének első évfordulóját.

— o—

... hogy dr. Hollós Ferenc ügyvéd elhalálozásával két fiatal ügyvéd között osz- , lőtt meg az ügyvédi hagyatéka. Az ügyvédi irodát ugyanis dr. Marton Gyula, míg a hitelszövetkezeti ügyészi fUztet dr. Winkler István ügyvéd kapta.

—o—

.... hogy november elsejém megválik; komiszától egyik, népszerű humorista munkatársunk, zdki több, mint egy esztendeje teljesít rendkívüli szolgálatot.

..... ■. . <r<

Bőséges rizstermelés Magyarországon

Budapest, október 29.

A magyar rizstermelés nagyobb területiekre való kiterjesztése arra vezetett, hog)é A rizstermés ebben az évben sokkal nagyobb lett, mint azelőtt. A rizstermelő terület most körülbelül 2.900 hektárnyi lehet. A legfontosabb és legtermékenyebb terület a délmagyarországi Bánát. Az ottani termőterület körülbelül 1.800 ha-t tesz ki. Az idei rizstermés ha-ónként átvetőleg 28 métermázsát eredményezett, de voltak csúcsteljesítmények, melyeik az 50 métermázsát is elérték- Maga a bihari kerület 5 millió kiló rizst fog szállítaná* A minőség nagyon szép és megfelelő. A rizst mindjárt helyben tisztítják meg a héjától.

A magyar kormány célja, hogy a rizs- termelés arányait továbbra is növelje, amihez hozzásegít a sok, újonnan vízzel ellátott terület is, melyeket mind erre a célra fognak felhasználni. Különböző fajta rizsminőségekkel kísérleteznek, hogy minél jobb árut szállíthassanak majd.

3Pr. w iFERENCJOZSEF

KESERUVIZ

Nemesnép. október 30.

A községben a napúkban sugdolózni kezdtek az emberek, amely szerint Marton Fe- rencné született Szakái Mária újszülött gyermeke gyanús körülmények között meghalt.

A sugdolózásról tudomást szerzett a szent- Syörg)'völgyi- csendőrség is, s azonnal megindíÍ tóttá a nyomozást, amelynek eredményiéképpen jelentette a zalaegerszegi ügyészségnek,, a gyafnús halát. Az ügyészség vizsgálati indítványt ter jesztett a vizsgálóbíróhoz, dr. Czcg- lédy Ferenchez, aki ma délelőtt elrendelte a boncolást, amelyen résztvettek dr. Delv Károly és dr. Szekeres Sándor törvényszéki. gin osok is.

Elefánt a női ruhákon

Bizony, esendők vagyunk mi, -emberek! É3 állhatatlanok is egy kicsit! Ami jó volt tegnap, ma nélküiözhetőnek, holnap nevetségesnek, holnapután károsnak, azután már rossznak tartjuk. Könnyű leik? ismerettel Icsz- szük múlttá a jelent, sokszor —- már jó előre — a jövőt is! És legtöbbször mégcsak szern- pillánk sem rezdüI meg hozzá.

Milyen állhatatosan tudunk állhatatlanok lenni! Milyen szilárdan ingatagok: És milyen következetesen következet! en ek!

Nem új dolgok ezek! Nem is új felfedezések! Régen megmondta már a bölcs: Nincs semmi új a Nap alatt.

A költő ugyanezt így fejezte ki: Mindennap új csodára ébredünk! Minden igazság rejteget magában igazságot, de viszont minden igazságnak megvan az ellenigazságp is.

Két — majdnem egyenragúan súlyos — közmondás is ezt látszik bizonyítani. Nem a ruha teszi az embert! — mondja az egyik. (A magyar.) Ruha teszi az embert! mondja a másik. (A német.)

Melyiknek van igaza?

Reménytelen volna erre kielégítő választ adni. Van valami picurka igazság egyikben is, van valami csekélyke igazság a másikban is. Embere meg felfogása válogatja, melyik javára billenti a mérleget.

Az életnek sok megnyilvánulása mutatja ezt a kettősséget, mely néha ellentét, (ha nem is éppen költői), néha meg csak ugyanannak a tételnek a változata (ha nem is éppen eszmei).

A sok közül leginkább kettő az, mely a legtisztábban állítja elénk az jenfbieri gyarlóságot a következetesség, az állhatatosság és a szilárdság terén. Azaz.. . mondjuk csak ki az igazságot: mindezeknek ellenkezőjét.

Egyik a politika, másik a divat.

Előbbi a férfiak gyengéje, másik a nőké. (Ila szemerny it sem akarunk tágítani az igazságból, hozzá mondhatjuk mindegyikhez a leginkább szót. Tehát amaz leg inkább a férfiaké, emez leginkább a nőké.)

Tudom, kicsit hazabeszélek, ha azt mondom1, hogy a férfiak kevésbbé állhatatlanok a politika terén, mint a nők a divatén. (Ámbár a politika és a divat édesjó. sznite (természetes kétféleségu azonosság!)

Ha azt olvasom, hogy V Y. képviselő úr ura belépett az Egyedül Okosok Pártjába, nem lep meg egy cseppet sem. Nem lepődöm meg, noha azt is tudom, hogy ugyanez a jeles hazánkfia tegnapig a Yilágbolondítók Pártjából dorongolta naponta legalább tízszer az Egyedül Okosok Pártját.

— Mondom, nem lepődöm meg, merthogy ez politika, s megszoktuk, hogy a politika »úri huncutság«. Ebből pedig veszedelmes bizonyossággal következik az állhatatlanság és egyéb, ilyesfajta, furcsa »erények«.

Ha pedig azt látóim, hogy Prufyi kisasszonyka ma gyümölcskiállítást visel huncutul pörge kalapocskáján, holnap meg már kopár erdő karsztoskodik ugyanott, hogy holnapután csirkeborító alakú és nagyságú kalapocskáján állatsereglet-részletet hordozzon; mégkevósbbé lepődöm meg. Sőt, már-már természetesnek veszem ezeket a természeted erősségeket.

De!

De: nem tehetek róla, ha az enyhe mosolyon kívül szánalmát is, sajnálatot is, bo«=rszúságot és keserűséget is érzek.

Szánalmat, hogy »delnőink« a nő majdnem »totális« felszabadultaágának korában is rabok. Saját maguk rabjai, a rosszul értelmezett korszerűség rabjai, az utánzás hanyag és ostoba előkelőségének rabjai, ,a fentünni- vágyás könnyedén könnyelmű lidércének rabjai.

Sajnálatot érzek, hogy a nő magasztos hivatását sokan oly vásárias tarkaságéi szellemi silánysággal vetélik el.

Bosszúságot érzek, boga amikor recseg- ropog fejünk felett a tető, akadnak, akik a papagájokkal kacérkodnak tarkaságban, ai szétpattogó tűzzel szemük villanásaiban, s a szolid jóízléssel a feltűn ős égben.

Keserűséget érzek, hogy amikor tapák, férfiak, testvérek és gyermekek néznek naponta farkasszemet a halál ijesztő alakjával, akadnak, — jaj, de sokan akadnak! — akiknek egész életfelfogása a holnap ruha- vagy kalapdivatjának alakulása. Keserűséget, hogy a hulló vér nem imára ku lcsol tatja a kezeket, hanem hajbodorításra és kalapcicomázásra. ÍCe-, serűségeí, hogy a merevedő 1* a tor. a'zemek rera imára nyittatják az ajkakat, hanem »ugy-e, édes, jó áll a kalapom?!«-féle fecsegő időtöltésekre.

Az érkező legújabb divat (a lapok di- vatrovatai szerint) állatokat festeni, vagy hímezni a blúzokra, akár a mellső részre, akár az ujjaira.

Amikor erről olvastam, szemem előtt végigszaladt a kép, falum képe. Cirok Mari sárguló, megvénüít arcával és foszladozó szok- nyácskájávaí; Nagy Kati lábujjait mutogató ünnepi cipőivel; Kiss Pist;i téli cémaruhájával és vacogó fogaival; egész iskolám összes tanulói didergő összehúzódottságukkal.

Hölgyeim! Nézzék meg Cirok Marit, Nagy Katit és Kiss Pistit!

Hiszem, hogy nem elefántokat \és zsiráfokat és gazellákat és tigriseket hímeznek ruháikra, hanem meghímezik a boldogabb magyar jövendőt!

Azt a magyar jövendőt, melyben nenn'1' lesznek télen cérnaruhában didergő ,kispistik, de nem lesznek divatmajmoló prutyikák sem.

Azt a magyar jövendőt, melyet a falu és város, szegény és gazdag, a csizma és nadrág egyaránt óhajt és érte egyaránt dolgozik, ha valóban — miagyar!

i HUHN GYULA.

Mindenféle vadbőrt:

sxaT'vafttf úmbí, maesk&tj péxmnt&*| nyári

röfeátj n'f

a legmagasabb napi áron megveszek.

RI90 O:

tfm

* a 'S3**? . #3 Üítj

Berzsenyi Dániel-utca 55—57. sz.

MM

Gyanús haláleset liemesnép községben