Zalamegyei Ujság, 1943. október-december (26. évfolyam, 222-296. szám)

1943-10-30 / 246. szám

2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG TT. ' A für'dőtelep lelki képe. Az újságolvasó eléggé, értesülhet .egy-egy fürdőhely életéről. Tudhatja, mekkora volt az idegenforgalom. Majdnem fillérre kiszámít­hatja, mennyit keres egy szálloda Tulajdonosa., Közük vele. hogy a divatos 'színésznő hajnali 11 óra 10 perckor kedvelt 'öl eb evei, a Ku vi­va I és A úr .kíséretéhen vitorlásra szállott, hogy a fény és yíz utólérhetetlep díszletei kö- Tjott felejtse el a színészélet csábító és fá­rasztó. szenvedélyes és idegesítő, sokszínű lám­pással megvilágított, a balatoni/színpadhoz vi­szonyítottan mégis vak világát. Értesülhet'arról Is. biogy a fölkapott író milyen zajos társaság­ban vagy elvonult magányban 'keresi és szem­léli legközelebbi regényének, vagy biztos sikert jelentő színdarabjának boldog és boldogtalan szereplőit. Képeken mutatják be a 'fürdő di­vatját, mely a hajtól a lábkörmökig előírja a kötelező viseletét, meg a szertartást, ,ahogyan megjelenni illik a tevékenységnél, ^melynek homályba veszett célja az egészséges fürdés lenne. Még sok mindent föl Jeheüie sorakoztatni, amiről bőséges beszámolókat kapunk. En azon­ban, egészen szokatlanul, egy lurdőtelep (lelki keresztmetszetéről írnék pár sort. önös cél vezet. Úgy vélem ugyanis, .érdeklődésre szá­míthat nemcsak ritkasága miatt vez a riport, de a természetes kíváncsiság miatt is, amely szereti fölrakott festék, maskara, álarc nél­kül látni az embert; mikor nem a hivatása, ál­lása, neve szerint megkövetelt pózban jelenik meg a köznapi élet, amelyhez a fürdői napok is tartoznak, szín játékában. A balatonfüredi telep kicsi templomába többször betérek. Mintha egészen ^kitáruló kar ölelésébe lépne az ember, olyan kerek a ká­polna. Mindig akadnak ájtatoskodók, akik lel ­kűk boldog és boldogtalan indulatait hozzák ide. Kinn az utcán láttam néhány féri inad- rágós nőt, akik, mint a modern kor első- harcosai, öntudattal járják a világot. Nem tu­dom, kényelmes vagy kényelmetlen-e ez a viselet. Nem tudom, mixel okolják a hölgyek ezt a módit. Azt azonban maguk is '.érzik, ilyen öltözékben nem lehet a templomban meg­jelenni, bármint is igyekeznek a miniden-i napi életben a használat jogosságát biztosí­tani. Valamiről le kell mondani. Vagy a nad­rágról. vagy a templomról. Elhiszem, hogy attól az ólesre vasalt nadrágtól még rendben lehet valakinek a lelke, (Mégis szomorú, hogy hajlandó valaki olyan öltözékben járni az élet útjait, amelyben nem lehet az Isten előttf megjelenni, pedig koldus gúnyában is fogad. A templom lelkészét keresem meg. Dr. Macher Emánuel O. S. 13. azután vigasztalóbb képet fest nemcsak a fürdőtele]) híveinek, de a vendégeknekl a lelki életéről is, mint amilyent a nadrág pillanatnyi benyomása keltett ben­nem. Elmondja, hogy minden vasárnap több, öt-hat hivatalos szentmise van. így a temp­lom 200 hívőhöz (ennyi állandó lakója van a telepnek) szabott kisebb kerete is elégséges ahhoz, hogy 1000—2000, íőkiéiiyben ,3000 va­sárnapi szentmisén résztvevő embert tudjon kielégíteni. Hétköznapokon is sokan kérn/bik részt a legszentebb áldozat kegyelmeiből. A főoltár képére hívja vföl a figyelmemet. Azt a jelenetet ábrázolja, amikor az Ur Jézus a szamariai nőnek »az lörök életről szökellő vízforrás-«róI beszél. A kiöltözött, jóval! odó pompába öltözött, nagylábon élő nőnek az arcán vágy van, a modern ember „nyelvén így mondanánk: nosztalgia, a több élet után, amelyről a Mester szólott. Érzi, a bűnök vál­tozatossága nem ad megnyugvást. Többre te­remtette az Alkotó. Jó kép. Alkalmas kép. A nagyvilágban forgolódó embernek sokat mond. Nekik, az óiét homályos fényeibe va~ kulinknak beszél a magasabb, megnyugtatóbb 1943. október £0. világról. Meg is értik a szavát, bizonyítja, hügpr egyre többen keresik ,az örökélet hét­forrását azok közül, (akik a testi gyógyulást ke­resik a földi kutnál. Egy esztendőben 14 ezer a szentáldozások száma, amely ,a lelkipásztor szerint egyre emelkedik. — Elégedett vagyok — mondja kérdé­semre — azokkal, akik itt megfordulnak. Meg­nyugtató az a fejlődés, amely hitéletet ille­tőleg tapasztalható mindenféle társadalmi osz­tálynál. A fürdő látogatói ugyanis a legkülön­bözőbb rétegekből és a legkülönbözőbb vidé­kekről adódnak. Így országos helyzetről be­szélhetünk és országos viszonylatról ítélhet­jük ezt a bíztató helyzetet. A divat túlkapá­sainak nincs itt talaja. A tömegízlés a régi, komoly hagyományokat követi. Nem »mon­dáin« hely, ahol a föltűnni vágyók, szertelen- kedők, »I láncolok« nem érzik jól magukat. — A templomunknak az alapkövét — éppen százéve helyezték el. 1846-ban készült el egészen. Az ünnepélyes megáld ásán Zalá­nak nagy fia, Deák Ferenc is megjelent. Hiva­tását teljesíti. Szerény, emberhez méltó életet sugároz. A kérész tolt ár fülkéjében egy bronz relief, Jézus lecsillapítja a tengert, tűnik a sze­membe. Megkérdezem, minek éjin!ékére he­lyezték el. — Az 1919. év i kommunizmus idején töb­ben itt, Füreden találtak menedékei a véres kegyetlenkedések, a börtön elől. A sekrestyé­ben felfüggesztett emléklapról olvashatjuk a »bujdosók« nevét, akik emlékezésre ö-s bálából egy áldozta tó kelyhet és ezt a bronzképet adták. Az ismert nevek közül párat leírunk. Dr. Brand Sándor, Kolbenschlag Béla, dr. Schmiedt Ferenc, dr. Terbóez Miklós, a ,Tarányi, a Voj- nits család több tagja. Igen, akkor is vihar volt, mint vala}- ftnikor a gableai tengeren. Az ember az életet fenyegető hullámok közepette természete sze­rint fél tetté életét, talán még inkább az orszá­got. Szinte úgy látszott, nincs menekvés. Ak­kor szólt az L r, és egy szavára mély csendes­ség lett. A régi rém most is kísért. A szívünkben azonban bizalom van. Tudjuk, ha kérjük Jé­zust, parancsol az alvilágból elszabadult ele­meknek. És nyugalom lesz, mint amiben nyu­galmas az este. A növekedő félhold alsó csúcsa múltba kilyukadt volna. Ezüst homok hull az álomba szenderüiő, csendes Balatonra. Fény- utat jelöl. Majdnem úgy érezzük, rá kellene lépni csupán, elindulni rajta és el jmuftik Alihoz, Aki a holdnak, a csillagoknak a saját fényéből egy szikrányit adott, amelyeket kicsi rA Bégének érzésében áhítattal szemlél az ember. —rög. Kedden hoznak ítéletet Furu bűnügyében ^Zalaegerszeg, október 29­Ma egész napos tárgyaláson tovább tár­gyalta dr. Pénzes László tanácsa Furu soro­zatos bűnügyének részleteit. A mai tárgyaláson négy orgazda ellen is­mét részleg-ítéletet hozott a törvényszék,, amely szerint: orgazdaság vétsége miatt Kő­falvi János, Kőfalvi Jánosné, Forgács Dezső Forgács Györgyné szombathelyi lakosokat bű­nösnek mondotta ki, és az enyhítő körülmé­nyek figyelembevétele mellett 6—6 napi fog­házra átváltoztatható 30—30 pengő pénzbün­tetésre ítélte. A rendkívül nagyszámú bűnjel számba­vétele után került sor a perbeszédekre, ame­lyek során dr. Egerváry János kir. ügjyipsz Lévai Kovács Lászióné ellen elejtette a vádat, egyúttal kérte a törvényszéket, hogjy a javítha­tatlan Furu ellen életfogytiglani szigorított dologházi büntetést állapítson meg, meri sem­mi remény sincsen a javulására. Dr. Kardos Jenő ügyvéd, aki 10 évvel ezelőtt is védte Furat, kérte, hogy a bűnösség megállapítása esetében vegyék figyelembe, hogy' a cigány kóborolt. A perbeszédek elhangzó a után dr. Pénze» tanácselnök meghozta határozatát, amely sze­rint, tekintettel az ügy terjedelmes voltára, a tárgyalást keddig elnapolja, amikor kihirdeti az ítéletet. Ezzel Furu, betörő-cigánykirály betörői pályafutásának utolsó állomásához érkezett, mert nem sok reménye lehet arra, liogv ha- I marosan ismét alkalma legyen hasonló bíin- i cselekmények elkövetésére. i i i Szókimondó, független, friss és színes, katolikus újság amely mindennap részletesen és budapesti napilapokat 12 órávaP megelőzve közli a világszenzációkat. Ma tehát lépést |akar tartani a világeseményekkel «««MrumI ? Ara havi 344C6 p. Balatonfüredi riport

Next

/
Thumbnails
Contents