Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)
1943-07-24 / 165. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. júlhis 24, ■'!» Műsorváltozás f Irta: Bita József Együtt laktunk a legénységi szobában. Kellemes lakótárs volt. Komiszban had apród őrmester, civilben doktorált tanárember, az utcán, kir tűnő vitázótárs, szociálpolitikai kérdésekben; ív tejivóban szürcsölő kisgyermek, a leányokkal szemben szerény és iszemérmetes, $pró csapásokat: némán elviselő és .mindenben szorgalmas. Kicsit könyvmoly, mindent elolvasott, mint Aarany János. A könyv mellett a tisztességet szerette a deg(( jobbján, meg a statisztikát, azután a zenét. Ahogy mindenféle nyomtatott írást elolvasott, aképpen minden zenedarabot szenvedélyesen elénekelt. A laktanya udvaron gyakorlatozó katonazenekar műsorán szereplő kis Verdi darab épp úgy megejtette, mint a Megbocsájlok néked mindent»' című legéijabb keringő. Az énekelhető zenemű-’ íveket a tiszta délek gyermekded áhítatával, szinte zsoltárként énekelte s .szent lelkesedéssel és önfeledt örömmel élvezte, miként ontotta a levegőbe la hangokat, amik büntelen mámorossággal hagyták el a .száját, jókedvűen buzogva és kövérre nőve, mint a megbontott üvegből feltörő habzóbor*. Ebből a tőrőlmetszetl hangulatfajtából nem sok található. Jelleme mindeme tulajdonságok folytán tüstént kibontakozott előttem is örültem barátságának, nem úgy, mint a csendes, örökmosolyú embereknek, akik valamilyen állandó szorongásban és üldözöttségi félelemben élnek s ezért, mintha egyszersmind kegyetlenségre hajlandók volnának. ... Barátom már reggel megkezdte az éneklést s utána napszakonként megfelelő fajta darabokat vette sorba. Reggelenként, mosakodás és mindennapos borotválkozása közben állandóan egyetlen dalt: a »Megbocsátok néked mindent» címűt, énekelte. Sajnos, fájó szívvel kell beváltanom, hogy barátom a szerviség, hangiéira és jókedély mellett, zenehallással nem rendelkezett! Ennélfogva egyazon darabot /négy-öt hangot esve énekelt el. — Édes Jenőkéin — mondtam egyszer neki mosakodás közben (mindig utolsónak mosakodtunk) —, hiszen neked nincs is hallásod. Nem észlelted még? — Észleltem, — komorodott el némi hallgatás után, mintha valakinek azt mondanák, hogy félév alatt meg fog kopaszodni, de azért 'teljesen még nem tudja elhinni. Megállapítottam, hogy erről .valószínűleg eddig még nem is tudott. Jenőt nem sértette ez a tapintatlan őszin;-’ teség és másnap, mintha mi sem történt volna, tovább énekelte kedvenc slágerét, mialatt a fejét és nyakát szelíden .fürösztötte a vizescsap friss vízsugarában. A napok eleinte nehezen, utóbb már szinte észrevétlenül teltek s iáiig virradt fel olyan, reggel, amelyen ne egyidőben álltunk volna a csap alá. így akaratom ellenére fis szenvedő hallgatójául kényszerítettek a körülmények, ‘az áriátlan énekszámnak, amit végtére is halálosan untam, mert valahányhoz beléptem napközben a mosdóhelyi,- ségbe, ahányszor megmostam 'csajkámat, vagy este vizet eresztettem magamra, a képzett-társulás folytán egyszerre csak a ; Megbocsátok néked mindent» ymü, melódiátlanságában zilált zenedarabot véltem hallani. . — Már a hatodik hétben jártunk, amidőn egy reggel, amikor ismét elkoptathatatlan kerinBunda, boa akkor jó, ha Laky szűcstől való Bundák mérték után, mikádók bélelése és galléreiása legolcsóbban ifj.Laky Sándor szficsmesternől készülnek ZALAEGERSZEG Bethlen Gábor-u. 5. sz. gőjét zengedezte, így .szóltam hozzá: — Szeretnék valamit Lkérdezni tőled, kedves Jenő. Borotváját félrekapva, mulatságosán habos arccal fordult felém:;— Parancsolj! — Hát, kérlek... nem állna esetleg szání- dékodban a »Megbocsátok - .»-kai /kapcsolatban... hogy is mondjam ... egy kis műsorváltozást csinálni? Mert nézd, ez az agyonkoptatott, az utcán a suszterinasok által unottá visított, egymagában pedig zeneileg monolom, szúnyogdongás-szerű vacak ság... hogy is mondjam... tulajdonképpen nem is méltó hozzád. Egy hadapródőnnesterhez ... egy tanárembernek ... egy államtudományi doktorhoz. Nézd... — Hát, mit'énekeljek? — kérdezte szolgálatkészen, szelíden, de komolyan, nem véve észre, bőgj' nemcsak a szóbanléVő darab nem tetszik nekem, hanem inkább az énekének hangzallnlan- sága. | Köztudomású, hogy' a zalai olajmezők bőséges földgázt is termelnek s így megmérhetetlen mennyiségű üzemanyag kerül napvilágra. A korábbi megállapítások szerint .-ez a földgáz kiválóan alkalmas a fűtésre, így' önkéntelenül ,ts szükségét érezzük, hogy felhívjuk a ! \ vármegye vezetőit, hogy mindent kövessenek el a zalai .gáznak Zalában való fel- használására. A gázforrások elég közel vannak olyan városokhoz, ahol azt eredményesen ,és gazdaságosan fel is tudják használni. Talán fűtésre is alkalmas tenne, s ígyr nagymennyiségű fát és szenet tudnánk megtakarítani. Többen más lehetőséget ,is felvetettek előttünk, nevezetesen azt, hogy a zalai gépjárműveket. kivétel nélkül, állítsák át gázra. Zalaegerszeg város ezt hivatalosan már meg is tette és örömmel látjuk, hogy kiválóan alkalmas erre a célra. Biztosak vagyunk benne, hogy' Zalában minden gépjárműtulajdonos szívesen vállalná azt, **hogy a^helyszínen vegye át a szükséges gázmennyiséget. Tehát mentesülhetne a vasút attól a nagymennyiségű szállítástól, a i vasutasok a sok kezeléstől^ ami ma ugyancsak terhet és hátrányt jelent a/ közlekedésre. f ( Ma ugyanis az a helyzet, hogy az ismert Schell olajcég veszi át az egész gázmennyiséget és osztogatja szét az országban. Mégpedig igen különös módon. Ugyanis például a zalaegerszegi fogyasztók, ha gázuk elfogyott, a helyi megbízott útján eljuttatják a palackokat Budapestre, ahonnan visszaküldik azokat töltés ivégett a zalai •feleb pekre. Azt hiszem, nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy ezt a luxust ma nem szabad/ megengedni. így az üres palackok .mintegy 350 kilóméiért ' sélakocsikáznak, amíg ismét a töltőállomásra érkeznek, ami Zala- egeszegtől mindössze 30—40 .kilóméter. Arról most nem akarunk beszélni, hogy ugyanakkor, amikor gázra átállított füzeinek kénytelenek állandó zavarokkal küzdeni,.ugyanakkor másoknak nem üzemi célokra vis jut belőle, s a zalaegerszegiek szükségleteiket csak igen nagy' nehézséggel tudják fedezni, nem ?egyszer keserves utazgatás és telefonálások útján. Nem célunk egyelőre .mélyebben rámutatni a kérdésnél megnyilvánuló /helytelenségekre, csak felhívjuk a vármegye vezetőinek figyelmét arra, hogy a lehetőség szerint tegyen lépésekek hogy a gázt, lami a zalai áldott föld terméke, lehetőleg és elsősorban Zalában használhassák fel r a fenti okok figyelembevételével. Az ország gazdasági érdeke éppen annyit nyer, — Ami engem ilel. valami mást, egészen; mást, szebbet, komolyabbat, üdébbel gondolok. A következő" reggelen aztán így szólt: r — Műsorváltozást csináltam. A kedvedért megleplek valami újszerűséggel. ! — Nagyszerű- És mi az az újdonság? — Várj csak, elénekelem. — S énekelte a »Megbocsátok.,..» című keringő!. i ) — De hiszen íez ugyanaz, fiacskám — Ugyanannak ugyanaz, (öregem ... — mentegetőzött szerény' mosollyal, — de ezt meg kell bocsátanod, mert slásd én oly' nagyon szeretem ezt a dalművet, annyira megkapott, hogy ebben a hátralévő (rövid időben már csak kitartok mellette. Tapasztalhatod azonban, (hogy a műsorváltozást mégis megcsináltam, más tényezőre építve; arra, hogy a tempót most jnár egészen frissé, lendületesebbé változtattam. Ugy-e, milyen más most az egész darab? Érzed, kérlek? Ahogy' mosolygott, amilyen gyermeteg-becsületességgel ragyogott felém ia .szeme, én még gyermekesebb egyszerűséggel kacagtam, csakhogy' éppen nem tapsoltam. ha Zala használja minden vonalon a gázt és ezzel sok más fűtőanyag mentesül, mintha apránként szétszórják a gázt az országban s egyik helyen sem sikerült gyökeres segítséget nyújtani. Azt’ hisszük, elképzelésünk nem tkeresztülvihetetlen és nagy' lépéssel vinné előre vármegyénket az iparosodás terén is. Alázatosan jelentem, megérkeztünk a munkából... — Alázatosan jelentem, nagyságos Szerkesztő űr, megérkeztem — állít be a szokott önérzettéit pénteken szerkesztőségünkbe Kulcsár Sándor cigányvajda, aki nevezetes társadalmi rangjába# megfelelően ezúttal is .fehér panama kalapot és elegáns nyári ruhát viselt. A jelentkezés kissé meglepett, mert nem tudtam mire vélni a dolgot. Hamarosan kiderült azonban, hogy munkából jött. Valamikor a ta/* vászon jött haza 11 hónapi szolgálat után a frontiról és alig egy hónap múlva, mint bandagazda 28 munkással indult el Bajára, hogy sommásmun.- kát végezzenek. — Hát aztán ment-e rendesen a munka? — szegezzük mellének a .kérdést. — Az első napokban bizony' keservesen ment a dolog. Azt mondták, hogy' rossz a kasza. Mondb lani ngkik: a fenét a kasza rossz, a hátúj ja1.' Azt kérdik, milyen hátujja rossz? Mondom nekik: az ember; gyenge, lusta az ember, aki kaszál vele. — Nem volt velük semmi baj? — Nem kérem, úgy eldolgoztak, mint akárki más, szinte csoda, hogy a cigány így eldolgozik. — Mennyit kerestek fejenként? — Én voltam a bandagazda, én 10 mázsa* gabonát, míg a. többiek fejenként (i mázsa gabonát kerestek. így beszélgetünk Kulcsár Sándorral, aki beismeri, hogy' bizony nem szokta a cigány a szánkást s más komoly munkát sem, de azért a muszáj csak megtörte mindegyiknek a csontot a derekában és szépen eldolgozgattak s nem is volt Velük semmi baj. örülünk, hogy a zalaegerszegi cigányokat sikerült, ha hatósági kényszerrel is, de rábírni a becsületes munkára s így (megszerezhetlek valamennyien az évi gabonaszükségletüket s ezzel a közellátás rendkívül nagymértékben mentesült. Biztosak vagyaink benne, hogy a zalaegerszegi cigányokat néhányszori kényszer alkalmazásával rá lehetne szoktatni a becsületes munkára, ami a, legelemibb követelmény mindenkitől, 'aki enni akar. Reméljük, a hadviselt Kulcsár Sándor vajda lassan rászoktatja a munkára fáraó szélhordta népété fcntitnl Zilll» i »Ili üNEt
