Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)

1943-07-17 / 159. szám

2.

I

ZALAMEGYE1 ÚJSÁG

v 1943. július 17i

Kenyérgabona, kenyér- és lisztellátás

(MTI) A vámőrlési tanúsítvány ellenében 1943 december 31-ig megőröltethelő kenyérgabonameny- íiyiség a vámőrlésre jogosult háztartásának minden egyes tagja részére fejenként száz kilogramm. Ha a vám őrlésre jogosult a fenti időpontig pieg- őrlésére engedélyezhető teljes kenyérgabonámenvoy iségnek sem saját terméséből, sem lei me szerbem "járandóságából nincs birtokában, az elláfj tatlanság időtartamára kenyér- és lisztjeggyel látják el. Egy személy egyhavi kenyér- és liszt-, jegye ellenében húsz kg-mal csökkentik a Vámőrlésre engedélyezett kenyérgabonamennyiséget.

A vámőrlési tanúsítvány tulajdonosa azon a címen, hogy a vámőrlésre engedélyezett kenyér- gabonamennyiséget nem termelte, vagy szerezte meg, nem tarthat igényt kenyérgabona kiutalásra. Ebben az esetben a vámőrlési tanúsítványt vissza kell szolgáltatni a községi elöljáróságnak, amely ahelyett kenyér- és lisztjegyet ad ki.

Akinek vámőrlési tanúsítványa van, kenyér- lés lisztjegyet csak a vámőrlési tanúsítvány visszaadása mellett és csak akkor igényelhet, ha igazolja, hogy saját terméséből vagy egyéb természetbeni járandóságából a saját és a háztartáshoz tartozók kenyérszükségletét fedezni nem tudja.

Amennyiben a vámőrlésre jogosult háztartás összes kereső tagjai mezőgazdasági munkából élő napszámosok, vagy pedig saját gazdaságukban rendszeres testi munkái végeznek, az ellátatlanság

időtartamára az őket megillető kenyér- és liszt- jegyeken, valamint pót jegyeken felül háztartásonként még egv személy részére a nehéz testi munkások számára rendszeresített kenyérpótjegy illeti meg akkor is, ha a háztartáshoz tartoztok' egyébként nehéz testi munkás pótjegyre nem jogosultak.

Az, aki tpunkabér, vagy egyél) természetbeni járandóság címén gabonát szerez és vámőrlésre jogosult, de július 31-ig nem igényelt vámőrlési tanúsítványt, kptcl.es a megszerzéstől számított lő napon belül a lakóhely szerint illetékes községi elöljáróságtól vámőrlési tanúsítványt kérni, vagy pedig a kenyérgabonát a vásárlásra jogosított: kereskedőnek megvételre felajánlani.

I^a a gazdálkodó szántóterületén a többi művelési ágak, tehát rét, legelő, kert, szőlő, erdői folytatásához szükséges természetbeni munkabér címén kiadandó kenyérgabonamennyiséget saját gazdaságában termelni nem tudja, akkor a köz- ellátásügyi minisztertől kérheti erre a célra key nyérgabonakiutalását. Ebben az esetben a kiutalt kenyérgabonamenuyiségnek megfelelő búzaegység- számmal a gazdálkodó beszolgáltatási kötelezettségét felemelik, azt a gazdálkodót pedig, akinek szántóföldje nincs, meghatározott fajú és mennyiségű termék vagy termény beszolgáltatására kötelezik.

alatt gyönyörű kis kertet varázsollak. Nem tudni, honnan virágmagvak kerüllek elő s rezeda, estike, meg nefelejls magvakat slzóriak a pázsit-? fűvel körülvett ágyakba. Ha kivirágoznak, tündérkert lesz itt minden bizonnyal...

I mini kell még, hogy a fiúk munkájuk melleit mindenkor becsülettel végezték szolgálatukat s több, mint ha éjtszakai orvlövész támadóid- sérlelet utasítottak vissza fölényesen. S bár sokszor reggelig tartott a virrasztás, másnap mégis irissen indultak neki a mezőnek, az ő új birodalmuknak.

A munka ugyan hamar elfogyott, de a régi" közmondást, tudniillik, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot és a vetést, itt is alkalmazták. Ha másra nem, kisétáltak a vetéshez egy pipaszóra ... ,

A brjanszki erdő mélyén így harcol ekével és karddal kezében a magyar honvéd.

Aratási üzenet húgomnak

Irta.- Novak Mária.

A rozstáblák fehérre érlek.

Ma arattunk az e’ső nap.

Sárgafényű sugárajkával barna-pirosra csókolt a nap.

A rozsszálak szép, lenge teste karomra dőltek melegen*

S szívem friss ritmussal dobbant )

a t’szla, szent földszerclem.

Az új kenyér drága illatát lehelték az érett kalászok.

**************************************************************************

Ekével és karddal harcol a magyar honvéd

(Honvéd haditudósító osztály. Gerenda László karp. honvéd.)

Hál kilukadt a szög a zsákból. Dolgozni szeretnének.

S rendek szélén felém nevettek kékszemű kis búzavirágok.

Errefelé nehezen köszönt be a tavasz. Olykor-olykor játékos kedvében megmutatja magát teljes pompájában. Igenkor íze van a levegőnek, ereje a napnak és hódító illata n földnek. Dó azután elborul és heteken át metsző északi szél tépi az erdő fáit, jeges eső zuhog a mezőkre jaj annak a réti virágnak, amelyik az' . elsői meleg napra kíváncsian kidugta fejét a földből.

Ahogy aztán mégis beköszöntött a tavasz, embereinken észrevehető nyugtalanságot figyeltünk meg. Sokáig nem állhattuk szótlanul a dolgot s egyiket, névszerint Szabó Gábor tizedest faggatni kezdtük: mondaná meg, mi a baj, hátha segíthetünk rajta. Mély, belülről jövő sóhaj volt a válasz. '

— Az a bajunk, jelentem alázatosan, hogy- tavaszt érzünk itt mindnyájan. Valamennyien szántóvető emberek vagyunk odahaza. A föld a mindenünk, mert abból kapjuk a kenyeret. Hozzánőt- tünk ahhoz a munkához s így tavasz táján hiányzik nekünk az eke szarva... Aztán meg el- facsarodlk a szívünk, ha látjuk ezt a csóré pusztaságot, ami. itt van. Drága jó föld ez, százszorosán fizetne, ha foglalkoznának vele.

— Egyszóval öreg, hiányzik a munka? — csapunk rá a kérdéssel.

Megvillan a tekintete.

— Hiányzik, instállom. Ha mi megmutatnánk

ennek a népségnek a munkánkkal, hogy mi. vau nálunk odahaza, bizony elcsudálkoznának! De kenyér lesz is akkor bőven. ;

*****W********lf****W****»*¥*******»**¥«

Mindenféle vad bőrt:

Í

siamtf, őzet, macskát, j pézsmát, borzot, nyári ! rókát, nyalat

a legmagasabb napi áron megveszek. !

RÄDU D£ZSO tímár* ;

Zalaegerszeg,

Berzsenyi Dániel-utca 55—57. sz. ;

^^A^lMl**^*^*^!*^********»^*********

— És mi lesz a szolgálattal? — próbál ellenvetést a századparancsnok.

— Ne tessen bennünket félteni, hadnagy úr. Megálljuk ml a helyünket a szolgálatban is éppen úgy, mint azelőtt. A munkát meg mindig a szabadnaposakkal végezzük.

Jó. A századparancsnok derékszíjjal köt és elindul az ezredparancsnokságra.

— Ezredes úr, alázatosan kérek engedélyt arra, hogy századommal a biztosítókörletem közelében fekvő területet megműveljem.

És elmondja az ezredesnek a századnál észlelt jelenségeket.

— örömmel egyeznie bele, de a legfon top sabbról megfeledkeztetek. Honnan szereztek vetőmagot.

Az engedély tehát megvolt, de a vetőmag- probléma a parancsnoknak is szöget ütött a fejébe. Mindjárt sietett is ezt közölni Szabóval.

— Pillanatig se tessék ezen aggódni, délutánra lesz annyi vetőmag, amennyi csak kell.:

Három emberrel, meg egy hosszú, vékony vaspálcával elindult felfedező útra. A leégett falu üszkös roncsai közölt elkezdtek kutatni. Egy egész mélyre leszaladt a vaspálca.

— Ássatok! — adta ki az utasítást az embereknek.

Feltárult a rejtett gabonásüreg, amelyben gabona és »kartoska», burgonya volt elrejtve. Az orosz falvak — Szabótól tudtuk meg — |ele vannak ilyen rejtett magtárakkal. A lakosság azonban nem a magyarok elől rejtette el ^élelmiszerét, hanem a saját fajtája, a rekvirálók, a kolchosz-végrehajtók elől.

Másnap reggel alighogy feldugta fejét a nap, a romok között talált és kiélesítetl ekék beled hasítottak a zsíros földbe. Az emberek ingujjra álltak az eke szarvánál s akárcsak otthon, »Isten segíts» jelszóval nyomták a földbe az ekét és felnéztek az égre ...

Három nap alatt megvolt a szántás. A század körlete valóságos gazdasághoz hasonlított. ESLcék. boronák, vetőgépek sorakoztak egymás mellett, katonás sorrendben, kocsik fordultak az udvarra Vetőm aggal i n egrakva.

— Legalább száz holdnyi területet vetünk be — adja ki az utasítást Szabó, aki úgy érzi mügét, mint egy uradalmi ispán — s ha nekünk nem is kel], hadd lássa ez a kódis népség, kikkel vjan dolga és mit lehet ezzel a gyönyörű földdel csinálni. Fogadom, hogy nem lógnak éhezni a mi termésünkből...

A'századparancsnok fedezéke elé két nap

— Kishúgom, a messt3 városban nem sír-e néha füledbe

1 a zalai lankákon ringó búzafejek méla éneke?

I Nem járt-e néha eszedbe ?

1 a régi nyár, az aranymuzsika,

mikor együtt hajoltunk Veled v izzadt arccal a marokra?

— Kishúgom. majd mire hazajössz > a kápolnás, hegyi búcsúra

fehér lisztből új kalács kerül pehelysárgán az asztalunkra. <

*************************************

Egy Nemzetvédelmi Kereszt

Nemrégen a Kormányzó Tóth Péter gön- térházai malomtulajdonosnak a Nemzetvédel- ipi Keresztet adományozta, ami megyeszerte nagy örömet keltett, mert Zala magyar történetének tonlos fejezetei fűződnek Tóth Péter nevéhez, akinek hazafisága közismert és nagy szerepet játszott az elmúlt évtizedekben is.

Tóth Péter, a marburgi ál lám ügyész vádirata szerint, Szerbiában a magyar állaül részére rendkívül fontos és jelentős katonai értesüléseket szerzett, kipuhatolt titkos katonai terveket és általában bizalmatkeltő fellépésével értékes adatokat szerzett meg.

Résztvett az alsólendvai tellenJörradalom- ban, amelynek bukása után elbujdosott, majd börtönben szenvedte végig a kommunizmus uralmát. Később a határszélen szerzett adatokat a gyanús elemekről. A szerbek ugyan mindent elkövettek a megszállás évei alatt, de Tóth Péteri nem tudták eltéríteni, sőt, a felszabadulás pillanatában ismét rendíthetetlen bátorsággal teljesítette magyar kötelességét. Ebben a kérdésben, majd Zala későbbi történetírói lesznek hivatva méltatni a malomtulajdönos érdemeit.

Mi örömmel vesszük a Nemzetvédelmi Ivereszt adományozást, mert benne »egyike kapta meg azoknak az elismerését, akik azt a legjobban megérdemlik. Legyen ez Tóth Péter számára biztatás az elismerés mellett, mert nagy nemzeti feladatok várnak még rá, 'amihez erő és kitartás kell s amit biztosak Vagyunk benne, hogy becsülettel el is végez-