Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)
1943-07-10 / 153. szám
6. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. július 10 Vasárnap délután belerúgtam én is a nyomdászok bokáiba az újságíró-nyomdász futballmérkőzésen. Higyjék el, nem én voltam a hibás, én a labdába akartam rúgni, de a nyomdászok nagyon udvariatlanok voltak, mindig ,a lábam és a labda közé rakták a bokáikat, így hát kénytelen voltam abba rúgni, ami a lábam előtt volt. Mondtam is nekik, mármint a nyomdászoknak: — Ha mi csak egymás lábát rugdossuk, akkor minek ide a labda? Én így nem szeretek játszani. De a nyomdászok nem törődtek ezzel; ők itt is megmutatták, hogy milyen erősza- szakosak és soha nem akarták engedni, hogy én is rúgjam a labdát, csak ők maguk akartak játsszam vele. Közben megtudtam, hogy mi ennek az erőszakoskodásnak az oka. A nyomdászok örök időiétől fogva gyűlölik az írókat, mert bennük látják életük meg- rontóit. Ugyanis, szerintük, a nyomdászoknak nem azért kell dolgozni, mert Éva anyánk evett a tiltott gyümölcsből, hanem az írók miatt, mert ha nem volnának írók, akkor a nyomdászoknak nem kellene dolgozni. Ezért van az örök gyűlölet, ezért nem akartak engedni, hogy én is játsszak a labdával. Nem tudom, hogy ezt a futballmérkőzést ki rendezte, de akárki rendezte is, nem vette észre, hogy volt egy nagy hibája, mégpedig az, hogy sok volt a labdarúgó és kevés volt a labda. így mindig verekedni kellett. De a következő újságíró—nyomdász futballmérkőzésen már több eszem lesz én másképp csinálom az egészet. Viszek magammal egy labdát s míg ők a másik labdán verekednek,; addig én a helyzeteket és a labdámat kihasználva, annyi gólt rúgok a nyomdászok hálójába, hogy a Zalamegyei Újság csak folytatásokban tudja leközölni s még' az unokáink is arról mesélnek az unokáiknak altatódal helyett. De a nyomdászoknak addig sem engedek szabadidőt. Hogy a labdarúgást ne gyakorolhassák, olyan olvashatatlan kéziratokat küldök, hogy minden szabadidejüket annak kibetűzgetésére kelljen felhasználniok. Polgár Lajos. 14*45 15.17 15*20 15*45 17*40 17*50 17*25 1757 8*10 855 10*45 10*55 8*35 9-30 10*10 15*40 15*45 16*25 17*25 17*57 18*19 19*50 14*20 14*58 i. é. i. é. á. é. i. é. i. é. é. é. i. i. é. i. i. é. i. é. é. é. i. é. \ AUTÓBUSZ MENETREND Érvényes 1943. május 17-től. Zalaegerszeg—Keszthely Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 10 00 Bak Hangya szövetkezet i. 9*28 Bak Hangya szövetkezet é. 9*26 Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 9*00 Keszthely Hungária szálló i. 7*25 Keszthely pályaudvar i. —*— — « — Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 17 05 Bak Hangya szövetkezet i. 16*33 Bak Hangya szövetkezet é. 16 31 Zalaszentmihály—Pacsa pu. i. 16*05 Keszthely Hungária szálló i. 14 65 Keszthely pu. i. —■*— Bak—Nova. Bak pályaudvar é. 13*15 Bak Hangya szövetkezet é, 13*10 Nova i. 12*30 Bak pályaudvar é. 6*55 Bak Hangya szövetkezet i. 6*50 Nova i. 6* 10 Zalaegerszeg—Szenta dórján. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. — Bak Hangya szövetkezet é. 7*00 Söjtör Búza-vendéglő i. 6.42 Szentadorján i. 5*10 Bak Hangya szövetkezet é. 15*20 Söjtör Buza-vendéglő i. 15*05 Hétfőn Huhn Gyula regényének közlését kezdjük meg A Zalamegyei Újság szerkesztősége az utóbbi időben kétszer is közölt kisebb regényeket, hogy a napi hírek és a világ torlójdót eseményeinek leírása mellett az olvasóközön- ség egy kevéske szórakozást is kapjon. Ez a gondolat vezérelt bennünket, amikor Huhn Gyula bazitai igazgató-tanító, az ismert zalai író tollából új regényt szereztünk meg. Az új regény közlése hétfőn veszi kezdetét. Humoros tartalmú, falusi eseményeivel, remélhetőleg, sok kellemes percet szerzünk kedves olvasóinknak. „ Apróságok a nagyvilágból A »nagy lábon él« kifejezés a középkori cipődivattal van összefüggésben. Akkoriban a gazdagok, különösen pedig az udvari előkelőségek hatalmas orrú cipőket hordtak, amelyek sokszor olyan óriási méreteket öltöttek, hogy a cipő felkunkorodó orrát vékony lánccal a térdhez kellett erősíteni. Egyes országokban, mint például a XIV. századi Franciaországban a cipő hosszúságát az illető társadalmi állása szerint szigorú előírások szabályozták. Míg egy herceg két és fél láb (nyolcvan centiméter) hosszú cipőt hordhatott, a báró kénytelen volt két (65 cm.), aj lovag másfél (50 cm.), a közönséges polgárember pedig természetesen egv lábnyi (33 cm.) cipőhosszúsággal megelégedni. Bretagneben a házasulandó leányok alul fehér és sárga csíkokkal díszített piros szoknyákban jelentek meg a nyilvános táncai kálimon. Minden sárga csík ezer frank 'évljá- radékot, a fehér csíkok pedig száz-száz frankos évjáradékot jelentettek. A kínaiak a tej, vaj és sajt élelmiszerül való használatát nem ismerik. A védőoltás már az ókori Indiában és Kínában is ismeretes volt. Nem messze attól a helytől, ahol mai Tunisz, a negyedmillió lakost számláló modern város áll, kétezerötszáz évvel ezelőtt a hatalmas Karthago idejében még forgalmas kikötők terültek el. Azóta a Földközi-tenger,, melynek szintje 3—5 méterrel emelkedett, könyörtelenül elnyelte ezeket az egykor virágzó pun városokat. Romjaikat a tenger fenekén még ma is látni lehet. Utcáikban és palotáik ablakain fürge halak mászkálnak. A koffein, mely a kávéról Vette nevét, nemcsak a szemeskávéban, hanem nagy számú más növényben is előfordul. <3roé alom ÉGBEN IRT KÖNYV a címe annak a szenzációs, ismeretlen részletekkel telt Kis Szent Teréz életrajznak, mely most hagyta el a sajtót. A mű szerzője azi amerikai Keyesné, Kis Teréznek legújabb s talán legkiválóbb .életírója, .aki a modern asz- szony tág látókörével, friss színekkel, egészen kiváló stílussal, az élmény erejével és a helyrajz leghitelesebb ismeretének előnyeivel kitűnő munkát végzett. A könyv ott íródott, ahol Kis Terézke iskoláskorában étkezett: a bencés apácák refektóriumában. A fordító Ernő atya mesteri módon adta vissza az angol eredeti minden szépségét, árnyalatát. — Nagy élvezet vár az ú j Kis Te- réz-könyv olvasójára s egyben sok komoly tanulság is! A munka rendkívül alkalmas vizsgái ju- talomkönyvnek, bérmál ás j vagy névnapi ajándéknak, ifjúsági könyvtárak számára pedig — különösen leányiskolákban —- nélkülözhetetlen. A kiállítás a Korda Bt. ízlését és nagylelkűségét dicséri. Ara 4.— P, kötve 8.— P. Legénységi szoba Jegyzi: Bita József. II. Az egyik fiú 24. születésnapját üljük. Az ünnepelt ö rökké javíthatatlan a gyerekes csíny tevésekben és hálátlan hallgatója a komoly intelmeknek. A felköszöntő így fejezi be szavait: — Most pedig kedves barátunk nagykorúsága alkalmából arra ürítem poharamat, hogy második nagykorúsági napját is megünnepelhessük, mégpedig mielőbb. — Milyen másodikat? — csodálkozik az ünnepelt. — Hát a szellemi nagykorúságodét — mondja halálos komolysággal a felköszöntő. * í * Valamelyik uiie kimenőruhában, fessen, de rosszkedvű arcot vágva nyit be a szobába a folyosóról jövő egyik karpaszománvos: — Fiúk, melyitek vállalná egy meghívásos vacsora elfogadását, helyettem? Rosszul érzem magam, semmi kedvem. — Én — jelentkezik a szoba duplaportosa. — En elfogyasztanám helyetted . .. — Mert én is elfogyasztanám helvetteds ha volna ilyen — vág vissza az előbbi. •A * k Van közöttünk egy magántisztviselő is, a »Mega« borszövetkezettől. Őt tréfásan és röviden úgy hívjuk, hogy: Mega. Egy alkalomból egyik szobatársunk mozi jegyváltásokra kapott megbízást a Mega tisztviselőv el együtt a szobaparancsnoktól. A szobaparancsnok ígv szól az első megbízotthoz, akinek — mondjuk — Kiss volt a neve: — Kiss, maga, meg a Mega megváltják' a társaság mozijegyét. k -i: k A szomjas »kantinlakókat« feddjük, mire így válaszol közülük egy. talán Ciceró gondolatával: — Tudjátok meg, hogy a hazáért meghalni — dicső, ám a hazáért inni — jó. * * * A napok gyorsan telnek. Naponta élv ezzük a laktanyaudvaron gyakorlatozó zenekar szebbnél-szebb számait. Az egyik délelőttön Liszt: »Les preludes« című örökszép szimfó- iiikus költeményét játszották. ... A napok múlnak..,. Egyszer majd mi, mostani katonák is letűnünk a katonai műsorról. A »Les preludes« 100 év múlva, sem. k k k A legénységi szoba jellegzetes alakjai, akár az egykori Idegen Légió alakja, a legbensőbb összehangoltságban élnek egymással. A kötelesség és a munka tudatában nyugosz- nak le és a humorban ébrednek. Már megszoktuk az ébresztő gyermekkórusnak reggelenként az ablakon tagoltan becsengő szavait is: »Vi-téz u-rak, dob-ja-nak ki egy kis ko- misz-ke-nye-ret. (Vége.) ■ FERENCJOZSEF KESERÜVIZ
