Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)
1943-09-28 / 219. szám
*. EALAM1BGVEI LJ8Á0 1943. szeptember 28V* tSSmmSmmmmmmmmamammammmmmmmmmBamsmm gyönyörűsége. Most javítják. Persze, ceak belülről. Tágítják, hogy jól mondjam, meri a régi falak vastagságából faragnak le, hogy az a Í )ár centiméter, a mérnöki rajé szerint, feltéjt- eniil meglegyen .. . Iskola lesz belőle, az őszre- már a polgári iskola két osztálya ott tanul. Helyes. De, hogy művészembert nem kérdeztek meg a javítások megkezdése előtt, az is bizonyos. Vagy ha kérdeztek is, nem hajoltak a szavára. Pedig, de kár lenne kivenni a régi formájából! A várdomb fáit úgyis levágták. Pedig Szépek voltak, árnyat adtak, madárdalt ontottak és romantikus volt a környezet. Most úgy tudom, parkosítva lesz. A parkosítás azonban nehéz dolog ott, ahol ,ez belekerül tízezer pengőbe és van rá a községnek ezer pengő. Jobban bele kellene nyúlni a községnek az ügybe, hiszen idegenforgalmi érdeke, hogy szép és látványos legyen a vár környéke. Lehet, hogy kellemesen csalódunk. A vár álján vezet lel egy ősi út a szőlők felé. Régen kocsiút volt. Erre közlekedtek is. Ma már gyalogosan csak nagyon nehezen lehet rajt’ feljutni a legközelebbi hajlékig is. Egyik oldalán beleszaladt az út az árokba, hol friss hegyi forrás vize csörgedez. Évek óta nincs javítva, nem gondol rá senki. Omlik tovább s szegény kis hegyi iskolásgyermekek vájjon merre kerülgetik majd ki a patakot dombot, az úttá lan utat, a téli nagy havazások, sarak idején? De a gazdák is merre közelítik meg szőlőjüket, hogyan gondozzák azt, amiről pedig adót fizetnek? ... De jöjjünk lé a hegyi iítról újra a városkát)«. A Vártól a Koronáig A templomtér rendezett, jólesB zöld igesztenyelombok takarják. Előtte a piactér. Tiszta. A templom körül virágok nyílnak. Furcsa azonban, a templomhoz közel ültetett jegjr- nyenyárfasor. Megnőnek és szélben, viharban súrolni fogják a templom tetőpárkányát, letörik a bádogcsatomát. Pedig de nagy kór lenne a nemrég szépen restaurált szép templomért! A plébániaépület kertje mellett vezet fel az út a Szentháromság kápolnához, a Hadik- erkélyhez. De ezt nem jelzi semmiféle útjelző. Találomra, vagy kerdezősködés után térnek erre a vendégek s bosszankodva tekeregnek a hegyi úton fel a sok útelágazás között. Általában a legkisebb nyoma sincs annak, hogy itt vendégforgalomra is számítanának, vagy gondolnának. A várat is, a Hadik-erkélyt is a fels«ft- badulás két esztendeje alatt a vendégek ezrei látogatták meg, s ezt a jó alkalmat elszía- lasztották, hogy vendégkönyvet nyissanak. A vár meszelt falai szolgálták erre, de azután vájjon hová írják majd nevüket a látogatók?... A templomtól az országzászlóhoz érünk. Megemeljük a kalapunkat és azt teszi mindenki, aki itt elmegy. Egy éve elmúlt, hogy áll, de bizony senki sem tudja, hogy ugyan mibe került. Jobbról a Községháza, előtte a Korona- szálloda. Régen azt írták ki: Városháza. Miért lett újra községháza, amikor fáj ez a lend- vaiaknak? —»..á —. (Vége.) Mindenféle vadbőrt: sisrvaily őzei) macskái) pézsmát, bapzot, »nyári rókát, nyiel-** a legmagasabb napi áron megveszek. 2* W® megeröxes, Berzsenyi Dániel-utca 55—57. sz. ^iWirtriiiwrvr iwirviriinir«><vtr-5~ A francia forradalom „vívmány ai(i a mai közellátási fogalmak Ma 150 éves a maximális ár, a kenyérfejadag, meg az egységes kenyér Nehéz viszonyok közt olyan gazdasági rendszabállyal kell megbarátkoznunk, amelyeket békés, normális időkben nem ismerünk. A közvélemény ügy gondolja, hogy ezek a rendszabályok mai keletűek, vagy legalább nem korábbiak az első világháborúnál. Pedig nem negyedszázados a múlt juk, hanem épp másfélszázados. Az ellátottak és termelők nem ülik meg a jubileumot; de, ha ezt nem is teszik, elgondolkozhatnak raj ta. A francia forradalom »behozta« a szabadságot; az úrrá lett 200.Ü00 főnyi párisi csőcselék legyilkolta a királyt, királynét, a társadalom elejét, elűzte vagy legyilkolta még a kórházi betegágyak 14,000 irgalmas nővéréi is. Háborúba bonyolódott kifelé az aurópai hatalmakkal, de befelé is, legjobb polgáraival és megyéivel is. Kifosztotta és megszüntette az Egyházat, a francia állam fölnevelőjét. Ez aztán a közélelmezés terén termelte meg gyümölcseit. Az általános gazdasági pangás idején szembekerült a termelő és fogyasztó. Már 1793. tavaszán követelték a gabonaárak maximumának az egész országra érvényes megállapítását, a gabonakereskedelem eltiltását, az országos gabonakészlet hivatalos jegyzékét. Az éhínség beköszöntött Párásban és a vidéken, mert a háború megfosztotta a földművelést a munkásoktól, a bizonytalanság - miatt rejtegetni kezdték az élelmiszereket. Nem érkezett a vidékről vágómarha, gabona, “bor stb. A hús- és kenyérkiosztásnál jelentkeztek a legnagyobb zavarok. Az élelmiszerek ára emelkedett, a napszám csökkent. Semmi kivitel, semmi bevitel. A gyárak vesztegeltek. A kormány mindent szabályozni akart. A konvent határozattá emelte, hogy a gabona mázsája 14 livrenél többe nem kerülhet. Robespierre dörgi: az élelmiszerek felől borzasztó, de bölcs törvényeket kell hozni, amelyek az életfenntartást biztosítják, de a gabonauzsorásokat kiirtják. A sansculotte-had, a nadrágtalanok Uiéveu becézett csőcselék, nem éri be ezzel. Küldöttséget menesztenek a konvent elé és azt követelik, hogy történjék már valami, hogy a dolgozó munkásság éjjel pihenhessen és ne legyen kénytelen egy darab kenyérért a pékboltok előtt »csorogni. Chaumette azt feleli az eg'yre erősebben benyomuló tömegnek: jön h maximum. De ez egyre azt emlegeti: mit ér a szabadság kenyér nélkül! Erre kihirdetik a tömegnek: a polgárok ezentúl fel ötkor ménjeinek a pékek elé, a pékek ötkor nyitna/.; a kenyér öt fontot nyom és jellel lesz ellátva. Közben az állam gabonavásárlása havi 100 —120 milliót nyelt el. A bankóprés eszeveszetten működött. A maximumra, vagyis a legszükségesebb élelmiszerek legmagasabb árára vonatkozó törvény épp' 150 esztendeje, 1793, szeptember 29-én lépett hatályba. Nem kevesebb, mint 40, később 45 cikk árát állapítja meg a törvény. A cikkek közt vannak az élelmiszerek (friss és sózott hús, szalonna, vaj, marha, sózott hal, só, cukor, méz stb.) italok (bor, sör, pálinka, sőt az almabor is), ruházati cikkek (vászon, gyapjú áruk, kelmék, lepedők, gyári anyagok), lábbeli cikkek (bőr, -cipő, sőt a fa- cipő is), tüzelőanyagok (fa, faszén, kőszén,) faggyúgyertya, lámpaolaj), edények (zománc1 művek, vasedények), termelvények (kender, dohány), sőt az esztergafúró is. Az eredmény: a nép megromlott lisztből készült kenyeret evett. Sokan még ehhez sem juthattak. Az árakat a konvent t. i. bölcsen úgy állapította meg, hogy az 1 790. évi árakhoz 33, a munkabérekhez pedig 50 százalékos íel- | árt engedélyeztek. Mintha három év alatt, külső és belső háború közepette csak harmadával növekedett volna a drágulás! A konvent azonban meghozta rendelkezését: mindazok, akik a vásárlás vagy eladás alkalmával a megszabott árat túllépik, büntetésképp az áru értékének kétszeresét fizetik s bekerülnek a gyanúsak! j névjegyzékébe. Az összeget a feljelentő kapja, j A kereskedők boltjukban kifüggesztik a hivatalos árjegyzééket. Két tejes asszonyt tej uzsora miatt ítéltek el; baljukban a tejesköcsögöt, jobbjukban a »fekete« árat kellett vinniök. (Nem lenne célravezető ma is? A szerkó A kereskedelem megrémült, az áruszállítás elakadt. A péküzletek előtt a tömeg egyre nő. : Átkozza »a testvéri« kormányt, élteti a régit, amelynek tagjait a királlyal együtt vérpadra küldték. A tejtermelők, mivel a tömeg ingyen elszédte tőlük a piacon vagy már az o'djM vezető úton a tejet, nem jönnek a piacra. Behozzák a havi kenyér jegyet a pékek és fogyasztók ellenőrzésére, az egvenlőségi (ma egységes) kenyeret, amelyet azonban nenn egyenlő áron fizettek! a vevője, a tehetősebbeket pótlásra kötelezték. A hús fontja 13 sous. De a mészárosok csak csontot és hulladékot adtak. A jó húsért »feketén« háromszoros árat fizettek. Legendre mészáros, aki nagy politikai sze- « repet vitt, indítványozta az eltörölt Egyhavi j böjtje mintájára, de szabadságszeretetből vál- I laíandó polgári böjtöt, vagyis a húseledeltől j való teljes és állandó tartózkodást; hogyha I már húst nem ehetik a polgár, legalább fagy- ; gyúgyertvája legy en világításra. Az eddig le- I vágott marhák t. i. annyi faggyút sem ad- | nak, amennyi a levágásuk m e g v i 1 ág í tás áll o a I szükséges. Kom entbiztosok járták a vidéket I és mindenütt prédikálták az ríj böjtöt. A hall- | gatók egyrésze — befelé — nevetett az isten- { télének böjtjén, a másik része úgy visel-? ! kedetc. hogy sokan összerogytak a ldmerü- j léstől, sokan éhen haltak, vagy a Szajnába \ vetették magukat. Felállították nagy garral a ! lelencházakat, de 14 gy ermekből 13 ny omorban I halt meg. A lakosság rátért a nem maximált ’ kutyák és macskák irtására. A patkány már | ínyencebb ételnek kínálkozott. No, lám, ösmerjük a jubiláló fogalmak | eredetét: maximális, hivatalos árjegyzék, ár* | drágítás, üzletek előtt várás, felár, följelentő, j kenyérjegy, egységes kenyér, hústalan napok stb. , A jubileum kapcsán elmélyedés! tárgyul kínálkozik a háborús gazdálkodás és a közellátás fejlődésének mérve. 1793-ban a párisi férfiak nőruhába öltöztek és így családonként két háziasszony strázsált az üzletek .előtt. mindaddig, amíg; a konvent halálbüntetést nem szab a forradalomban elnőiesedett férfiakra. 1943-ban Budapesten a tejüzletek 'előtt, állnak a nők, az anyák sorban. Előzékenyen engedik előre az egykés fővárosban a csecsemővel karjukon megjelenőket. Az egyik csecsemő azonban megunta az ácsorgást (pedig kapott volna a tejből!) és kifeslődve a pólyából, leugrott a szerető anyai karokból és mint nyújtózkodó igénytelen kandúr, általános csodálkozásra, tovább állott. A tömeg megkeves- bedett, mert a tejleső, de magzata - veszteit) »anya« is kiállt a sorból. Tegyük teil a kérdést: vájjon 1793. francia nőies férfiai, avagy 1943. magyar csecsemő- kandúrja jelent-e nagyobb fejlődési fokot a közellátás terén? Hirdessen a MLMEGYEI ÚJSÁG-ban Eredményes — gyors és biztos! ; , U .. I, ■ .i.. ■ I ' «
