Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)

1943-09-25 / 217. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG

1943. szeptember 25*

Csikó, meg a halottkém

Szüretelni megy az egész ialu.

A sógorok és komák együtt tartanak, segítenek egymásnak. Több kéz többet tud dolgozni. Ismerőseink is. ott baktatnak az úton:' Bürge János feleségével, fiával és leendő menyével. Velük tart még a nászuram, nászasz- szony, meg Kása Abris sógor a feleségével. A menetet a falu bolondja zárja be, a Szepi Jancsi. Virágos kalap a fején, pity kés mellény van rajta és pepita szoknya. Szakálla kéit- araszos. Hosszú, színes pántlikát lógat a kezében. Hol megy, hol fut. Néha ugrik egyet, mint valami csikó. Ilyenkor aztán kirúg s melléje nyerít egyet. A gyerekhad nevetve kíséri. Tetszik nekik a bolond, aki mindig kitalál valamit, amin nevetni lehet. Most meg énekelni kezd:

— Bikkfa, cserfa, bagyarófa bast virágzik,

Az én kedves kisagyai ob hassal jádzik,

Jádzál kedv es kisagyakb éd deb bádob,

Csakhogy ecccr szerettelek, azt sajdálob.

*

A sajdálob után ugrik és nyerít. A gyerekek sapkájukat dobáljak jókedvükben. Anász- iasszony hasát fogja neveltében. S minthogy az asszonyok semmit nem tudnak megállni szú nélkül, odaszól:

— Te, bolond, vesztedet érzed!

A bolond nyerít rá. A nászuramnak nagyon tetszik ez a méltó válasz s vigyorogva1 mondja:

— Na, ez akkurátusán mögfelelt.

De rögtön után behúzza a nyakát s a pipájával szutyogat, mert a nászasszony villámló szemekkel nézett rá. Csodálatos, de most nem szólt semmit. Erről a nézésről később azt mesélte a nászuram az örömapának, hogy a villogó ménkű csak pislákoló istállómécses lehetett hozzáképest.

Az útról a lucernásnak tértek le, hogy I közelítsenek. A darázsfészket óvatosan kikerülték. De a bolond nem volt annyira bolond, hogy a jó út helyett a rosszat járja, és így] történt, hogy a darazsak tanyája fölött nyerítette el magát. A darázshad sem volt rest, körülzúgták a bolondot, aki egy tucatnyi fullánkkal futásnak eredt. Nagy ívben ugrotta át az útmenti árkot és az éppen arra vágtató szekér elé hemperedett.

Csődület. Kiabálás. A kocsis izzadt üstökét kotorta.-— Nem értem! Iszen idejében megálltam! Hozzá se értek a lovak!

Vizsgálták, forgatták a bolondot. Nem mozdidt. Azt mondja Bürge:

— Na, ennek mán nem köll doktor, csak a halottgém. Menjetek érte!

— Gyüvök! — hallatszott a lucernás felől Görbe Mihály hangja.

Csak a darázsfészekig gyű ti, onnan kezdve futott. Futott? Rohant! Ordítva rohant. Kati szedte ki belőle a sok fullánkot.

Mihály először megnyálazott, bütykös ujjaival és a darazsak gazdájának nem éppen szíves emlegetésével dörzsölte el a szúrások piros, lángoló nyomait, és csak aztán vette szemügyre a bolondot. Széles kézmozdulattal állt oda: j

— Na, félre, asszonyok!

A nászuram lesújtó pillantást v etett a hátrahúzódó nászzasszonyra, miközben őmaga tüntetőén a halottkém mellé állt. Görbe Mihály szabályszerű vizsgálat alá vette a bolondot, ami abból állt, hogy össze-vissza forgatta. A bolondnak letyegett a keze, lába. Aztán Mihály fölegy enesedett:

— Hát megvonánk. Most mán csak el köll temetni, ügy meghótt ez, mint az élet!

Eltemetni? — kérdezte Kása Abris.

— Miből? Nem vét ennek pénze sose.

— Hát, majd ki fizeti a falu — húzta meg nadrágját hivatalosan Görbe Mihály.

— A falu-e?

— Vagyis a község. Mégis hát, nem áshatjuk el úgy, mint egy csikót!

A csikó szóra a bolond felnyitotta a üzemeit. Fölugrott, rányerített a bámuló halottkémre és nyargalni kezdett a lucernáson át. Persze volt esze a darázsfészket messze kikerülni. A gyerekek zsibongva talpaltak utána.

Görbe Mihály hol a bolondot nézte, hol a csípéseket vakarta.

A nászasszony, minthogy, asszony, szólalt meg elsőnek:

— Te, Mihály, én most csak azt nem tudom, hogy melliketek a bolond.

Mihály visszakérdezte:

— Mellikünk?

— Melliktek a bolond kettőtök közül? Mihály a nászasszony elé állt:

— Kettőnk közül? Hát: te! 1 K. L.

Töhötömke belép

Irat: Nemess Ernő.

Hosszú asztal körül Szekszárd bora mellett Művészek, szobrászok, írók tervelgetnek.

Magas röptű szókban Szív, ész harcol csatát,

Valahol a felhők Régióit járják.

Álmaik kinőttek Rendes emhersorsból.

Onnan lopják őket A magas menny boltiról.

Koccintásuk izzik Mámor ragyog benne:

Istenek derűje,

Olympwszok lelke.

S mint, ha ez a világ Nem is földi volna,

Szebbnél-sze bb szavakat Gsokroznak csokorba.

De nyílik az ajtó,

Relép Töhötömke.

Vidám, tízhónapos Bűbájos emberke.

S mint, ha villámostor,

Felhőt szaggat széjjel,

Csillogó utat tép Művészek lelkében.

Minden művészetnél f A legszebbet adja.

Szobát, szívet betölt Gyermeki mosolya.

éféapi fíirefi

A kalocsni

Az esős, őszi reggelen a villalakás hálószobájába jól behallatszott az esőcsatornán lezúduló víz baljóslatú zuhogása és az esőcseppektől minduntalan végigszántott ablakon ^ beszűrődött a komor reggeli világosság. Kovács János tisztviselő szótlanul, gyorsan öltözködött és éppen olyan nyomott volt a kedélyhangulata, mint huszonöt évvel ezelőtt, a konviktusi rideg reggeleken. Valóban, ebben a reggelben nem volt semmiféle vigasztaló momentum. A kávét ismét hideg-langyosán hozta be a kis bejáróslány, hideg volt a mosdóvíz, sőt a szoba is, mert még nem volt itt a fűtési idő és már itt a/ szobában is a tagjaiban érezte a kinti levegő nyirkos nedvességét. Ekkor azonban a felesége előkereste a hosszúruhás! szekrény aljából a*tavasz óta pihenő ka- locsnikat és Kovács úr arca felderült, mert eszébe jutott, hogy kalocsnis lábakkal nyugodtan belegázolhat a kisvárosi utca még oly mély tócsáiba is és mégis bent a hivatalban a kalocsni lelni zásakor majd milyen jólesően állapíthatja meg, hogy teljesen száraz maradt a cipője. Szerte a világon sok millió Kovács János életében a kalocsni az egyetlen megnyugtató dolog az ilyen esős reggeleken és biztos, hogy} a kalocsni feltalálása a valóságban nagyobb kihatással volt az emberiség életére, mint egy csomó vele egykorú politikai, társadalmi és művészeti esemény* Mégis, a kalocsni nincs henne a lexikonban, utánjárás nélkül nem tudjuk megmondani, hogy ki volt a feltalálója és valószínű, hogy7 megszületése óta a földgömbünkön elhangzott sok-sok szónoklat közül még egy sem méltatta a kalocsait. Ez is azt bizonyítja, hogy az emberek még nem ismertéle fel a dolgok igazi jelentőségét és a szerény kalocsni éppen úgy túlesik az emberek értékelési körén, mint a többi hasonszőrű társa: a fogkefe, a zsilettpenge és a cippzár. (bnp)

Donászy Ferenc irta:

»Bátorság! Mindenhol az Isten szeme őrködik felettünk!«

— Istentiszteleti hír. Folyó hú 26-án a zalaegerszegi főtemplomban a vasár- és ünnepnapi 9 órai szentmisék újból megkezdődnek.

— Miniszteri köszönet az Iskolásokat Segítő Vármegyei Karitás/aak. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter köszönetét fejezte Jki a Csáktornyái áll. népiskola tanulóinak cipő- segélyért.

— A Katolikus Legényegylet megkezdte évi munkáját. A Katolikus Legényegylet választmánya csütörtökön este tartotta évadny itó, ülését, amelyben megbeszélték az egyesület aktuális kérdéseit. A tagok állandó összejövetele október első keddjén veszi kezdetét. Az első választmány i ülés megállapította, hogy a togold fele teljesít katonai szolgálatot a fronton és közülök számosán eltűntek, a hősi halottak! jgzáma pedig, a hírek szerint, négy. Ezzel a: zalaegerszegi ifjúsági egyesületek közül a Katolikus Legényegylet hozta a legnagyobb áldozatot a haza oltárán.

— Virágzik a vadgesztenyefa. Nem mindennapi természeti tüneményben gyönyörködhettek azok, akik az elmúlt napokban valamilyen céllal az Ipartestület hely iségében jártak. Ugyanis itt kivirágzott az egyik vad- gesztemefa és mintegy 30--40, szépen fejlett virágot hozott. Az érdekes másodvirágzásnak sok nézője akad.

— Divatos női ruhák, blúzok, szoknyák, gyermekruhák szép választékban találhatók a Schütz árúház ruhaosztályán.