Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)
1943-09-23 / 215. szám
äSALAMEGYEI CJ8ÁG 1043. szeptember 2.TT Zalában ez is megtörtént.. i. Minden falunak vannak apró tréfái, meséi, a irt üss ágii i a saját életéből, melyeket azután előszed nyugodt óráiban és elkacag fölöttük, a agy önérzetét duzzasztja velük. Néhány ilyen adatot összegyűjtöttem környékünkön és tovább adom a betűk útján, hogy a ma problémákkal zsúfolt emberének arcára legalább egy futó mosolyt rajzolhassak, vagy pár »virtus-képpel« igazoljam az »igazi« zalait. 1 lacsuk egyetlen mosolyodat is kapom érte, egyetlen, névtelen olvasó, akkor is érdemes lesz leírnom, mert ma nemcsak a vér, nemcsak a könny drága, hanem a mosoly is, mert abból van a legkevesebb. A »FÉLPARASZT» Van a falunkban egy magashomlokú, izmos, barna fiatalember. Az ősei nemes birtokosok voltak, de ő biz nem nagyon melegedett össze a földdel. V igéckedett. Hol mint ügynök, hol mint pártember — s miegymás formájában dugta fel a fejét. Egyszer mégis, hogy hogynem, elhatározta, hogy »paraszt« lesz. Vett hát két tehenet, csináltatott egy érj! szekeret és egy szép napon kezéjbevéve az ostor!, elszekerezett egy meszebbeső földjére szántani. Nem ismerve az eke járását, olyan mélyen nyomta a vasat a földbe, hogy a fel- hasított barázdák lövészárkoknak is megfeleltek volna. Természetes, hogy ettől a túlterheléstől estére kelvén kimerült a két jámbor állat. Hazafelémenet az erdő mellett az egyikből végleg kifogyott az erő és kidőlt a ja-* romból. A a igéé levette az állat nyakáról az igát, maga bújt bele és kilométeres utakon izzadva,, verejtékezve, húzta a szekeret a még szuszogó Bimbóval együtt egész hazáig. Pár hét alatt se tehén, se szekér nejrrá volt a »félparaszt« udvarában. A HARANGOZÓ. Nem volt babonás ember Jóska bácsi, de azért kiverte a víz félelmében, mikor az alábbi esetet átélte. Hajnali harangozásra indult. Persze, sötétben. Amint a kapun kilépett, valami megkapta a lábaszárát. Rúgott egyet. Erre már tolakodva verte ia lába fej ét is. Futni kezdett. — Óh éjiszakák szörnyű szellemei! Boszorkányok, rontóhadak s egyebek! Mostmár a másik lábát is vagdalni kezdte a súlyos valami. — Csak most az egyszer szabaduljak meg a rémektől, többet sohasem átkozom a vén kuruzslót, mert bizonyos hogy ő szabadította rám a polcol összes sétányait! — fi>- gadkozott magában. Homlokán gyöngyözött a hideg veríték. Közben kifullva, lihegve közeledett a templomhoz. A titokzatos valami pedig egyre csat- togóbban verte a bokáját és rángatta a nadrágja szárát. Lenézni sem mert. Rémülettel eltelve állt meg a nagyajtó előtt. A csattogás megszűnt, de a féllábát még mindig fogva tartotta a rejtélyes valami. — Ezizlal a iszörnye- teggel mégsem léphetek he a torony alá — gondolta szívdobogva — és rerriégő kézzel gyufát gyújtott. De a másik pillanatban /már! gyorsabban, mint méggyujtóttá — cl is fújta, nehogy A alaki észrevegye, a agy véletlen meg is lássa. Aztán lehajolt és nagy lélekzetvéjtel közben lehúzta lábáról a feneketlen, lyukas szakajtót.... (Folytatjuk.) Hogy válik be a kultuszminisztérium kezdeményezése: arádióis kola Éppen. egy diót telt el azóta, bog) kultuszminisztérium megkezdte u rádióiskola előadássorozatát. Előre meghatározott Tűm - ;d szerint folynak nap-nap után az előadó; jk', hogy ismertessék a diáksággal a tananyagot, hogy az iskolaév késedelmes megkezdése miatt ne szenvedjenek hátrányt azoknak az iskoláknak tanulói, ahol csak november 3.-án kezdődik a rendes tanítás. A rádióban elhangzott óra mellett természetesen az iskolákban lévő szaktanárok szívesen állnak rendelkezésére a diákságnak. Ugyancsak minden középiskola gondoskodott arról is, hogy az iskolában megfelelő rádió álljon rendelkezésre azok számára, akik odahaza nincsenek abban a helyzetben, hogy saját rádión hallgathassák az órákat. Mint fentebb említettem, éppen egy hét múlott el a rádióiskola előadásainak megkezdésétől s így érdekesnek ígérkezik, hogy miképpen is válik be a kultuszminisztérium érdekes újítása, amelyről, őszintén megmondhatjuk, hogy a következő a véleményünk: túlságosan Mindenféle vadbőrt: szarvasi, özet, macskát, pézsmát, borzot, nyári rókát, nyislAt a legmagasabb napi áron megveszek. RADU DEZS& tímár Zalaegerszeg, Berzsenyi Dániel-utca 55—57. sz. ívwwvvwimwiwwiwsswwwiwvww újdonság ahhoz, h gy kellő eredményt elérhessen. De lássuk esdi., mit mondanak az iskolák. A tanfelügyelőség Berreg a telefon és feltesszük az első kérdést: — Semmi! — szól a lakónikus válasz. — Én nem foglalkozom a rádióiskolávaí s íny nincsen is ezzel kapcsolatosan véleményem. A kereskedelmi iskola Ferenczy Zoltán tanügyi főtanácsosnak, a kereskedelmi középiskola igazgatójának már van A’éleménye. — Hogyan illeszkedik, Méltóságos Uram, a kereskedelmi iskola ifjúsága a rádióiskolai előadásokba? — Tanulóink az intézet nagytermében rendszeresen hallgatják naponta az előad ásóidat.' — Mi a véleménye Méltóságodnak a rádióiskoláról ? — A gondosan kidolgozott, lényeget szemléltetően ismertető előadásokat szemmel!áthatóan nagy érdeklődéssel hallgatják tanulóink. Szorgalmuk és érdeklődésük megkönnyíti majd! a novemberben kezdődő munkánkat, amely a szertárak szemléltető eszközeivel az anyag megértését alaposabbá teszi és szakirányba kiegészíti. ; FERENCJOZSEF KiSERÜVIZ VWttáAWMMWWMMMMVWMVVMAAmWMIM nyitjuk a tanulóifjúság azon része számára, akiknek nincsen otthon rádiójuk. Mindennap 4—5 tanár is résztvesz ezen az előadáson- A tanulók eleinte meglehetősen nagy érdeklődéssel jöttek, később azonban csökkent az érdeklődés és változnjk a megjelentek száma. — Hogyan látod, van gyakorlati jelentősége a rádióiskolának? — Az kétségtelen, hogy nagyon jó előadások- hangzanak el. Mi azonban csak a tanulók testi jelenlétét figyelhetjük meg, hogy, aztán min .gondolkodik és lépést tart-e az clő- jadással, azt már nem. Tehát csak a. testi jelenléte a biztos, a lelki nem. Hiba, hogy csak egyszer hangzik el egy előadás, már pedig az köztudomású, hogy a diáknál az ismétlés rögzít a legjobban. A szakismereteket termé- szetesen szélesíti. Fenn marad azonban a kérdés, hogy hányán hallgatják a városban és különösen a AÚdéken szétszórva élő diákok? A gyakorlati értéket ez adja meg. A Aáros többi középiskolájában még nincsen kialakult vélemény. De ennyi talán elég is, mivel .leszűrhető a tapasztalatokból a pedagógusok véleménye, hogy a rádióiskolának a art szaktudást szélesítő, az iskolai tananyagot részben helyettesítő haszna. A diák Az ajtó előtt ebben a pillanatban egy. középiskolás diák jelenik meg. Azonnal behívom, hogy elbeszélgessek vele a rádióisko- Iáról. — Hallgattál már a rádióban előadást? — Hallgattam. — Mindennap meghallgatod? — Én nenx idevalósi \ agyok, hanem vidéken lakunk. Rádiónk nincsen, de összejövünk, egyik-másik diáktársammal. Sajnos azonban kevés az, amit ezekből az előadásokból meg lehet jegyezni. Nincsen lehetőség az ismétlésre és tulajdonképpen ismeretien előttünk még a tananyag is. ’— Hát mégis, tanultál valamit már eddig az előadásokból? — Hát .... keveset* — Mit szólnál, ha számonkérnék az előadásokat ? — Ez már bajos lenne, mert hiszen a mi falunkban is a 25 diák közül csak hárman hallgatjuk. Hogy aztán a többi hogyan adna számot az előadásokról, azt nem tudom. Hiszen nincs .is mindegyiknek rádiója. így szól a diák! De vájjon mit szól a szülő? Ezt is megtudjuk hamarosan, mert hiszen szülőt, azt lehet találni szépszámmal akár az utcán, hivatalokban, vagy bárhol máshol. — Hát, hogy milyen mértékben veszik! hasznát a diákság a rádióiskola anyagából? Annyi haszna mindenesetre van, hogy naponta egy-egy időt legalább hasznosan töltenek el a tanulók... Amint látjuk, a nyilatkozatokból beigazolódik fentebbi állításunk, hogy túlságosan új még ahhoz a rádióiskola, hogy gyakorlati haszna lehetne. (sz.-) A gimnázium Az ifjúság másik nevelője, Ivántfi János gimnáziumi igazgató következik ezután, öt is megkérjük, mondjon valamit a rádió iskoláról s a helybeli gimnázium kapcsolatáról. — Az iskola nagytermét naponta megNagyobb méretezésű Poi f-f ogat nagyon szép kivitelben eladó Telepi Hizlalda, } e v e c 8 e r
