Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)
1943-09-22 / 214. szám
«ABAMHGYEI 0J9ÄG 1943. szeptember 224 J&ev&nfe és Sport ' —w— ft honvédelmi miniszter elrendelte, hogy szeptember 26.-án az egész országban »Gvorslevente-napot« Íveli rendezni, a nagy, nyilvánosság, hatóságok bevonásával, amely- Inek keretében meg kell emlékezni a most folyó háborúban a keresztény Európa védelmében elesett gyorscsapatbeli (páncélosok, gép- kocsizók, kerékpárosok és lovas csapatok) hősökről és a jövő feladatairól. A zalaegerszegi iinnepségiet a levente egyesület rendezi a lev. csapatparancsnokok bevonásával vasárnap, 26.-án déli fél 12 órakor a Hősök emlékműve előtt. Az ünnepséget ünnepélyes istentisztelet vezeti be, amely a főplébániatemplomban lesz megtartva délelőtt 10 órakor, a szentmise után a levéntecsapatok, küldöttségek és a nagyközönség levonul a Hősök emlékművéhez. A templomban a küldöttségek részére fenntartott hely iíll rendelkezésre. Hasonlóképpen istentiszteletet tartanak a református és evangélikus templomban is. A Hősök emlékművénél az ünnepély pontosan fél 12 órakor kezdődik, melynek a rendjel a következő: 1. Fogadás. 2. Hiszekegy, játssza a levente zenekar. 3. Dr. Zsidó Sándor, a Levente Egyesület elnöke ünnepi beszédet mond. 4. A hősi emlékmű megkoszorúzása a gyorslevente küldöttségek által. 5. Báró 4fisdemeteri Gaudernák Emil ezredes, állomásparancsnok a gy őztes kerékpáros leventéknek kiosztja a díjakat. 6. Himnusz, játssza a levente zenekar. 7. Elvonulás. A rendezőség ezúttal is meghívja Zalaegerszeg megyei város hazafias polgárságát. ZAMNEGYEIUJSÍG (Politikai napilap) Felel5« kiadót GAAL ISTVÁN o—— Készült a Zrínyi Nyomdaipari Rt. gépein. Rüaiaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Nyom daher 15: GAÁL ISTVÁN. *&ilm~Szinfiá* —o— ÉLETRE ÍTÉLTEK. Bemutatja az Edisou-mozi csütörtökön fél 5, fél 7 és fél •), pénteken fél 7 és Íé4 9 órakor. Egy férfi életének' tükörképe ez n film, amelynek főszerepét .Jávor Pál alakítja. A történet középpontjában álló férfi nagy bűnt követ el, megöl egy nőt és bűntudata és önvádja olyan erős, hogy a híróság előtt nem akarja menteni magát és lázadozik, amikor halálos ítélet helyett — életre ítélik, vagyis életfogytiglani börtönt kap ... Élni, dolgozni akar, pedig feje fölött ott lebeg a megbélyeg- zettség pallosa. Az életre ítélt ember Afrikába menekül a társadalom és egv nagy szerelem elül. Barátja — Petrovich Szvetiszláv játssza az ügyvédet és barátját, aki segíteni akar riadta, s neki van a legnagyobb része abban, hogy az életre ítélt embert sikerül az életnek meg- mentem. <: Többi főszerepeket Zádor Gyöngyi, Som- lay, Hídyéghy Valéria, Makláry és Peéry Piri játszák. Bunda, boa akkor jó, ha 1 Bundák mérték után, mikádók bélelése és g&llórezása legolcsóbban Lakj szűcstől tálé ZALAEGERSZEG Bethlen Gábor-u. 5. sz. ifj.Laky Sándor szficsmésternál készülnek cJlpróMróetéseÁ Az üzlet, az ipar és a mai kereskedelmi elet lelke a hirdetés. Hirdesse minden eladni-, vagy vemiivalóját a Zalamegyei Újságban. Eladó a város belterületén több lakásból álló ház. "Bővebbet a Hit el szövetkezetben. Jutalomban részesítem, sald elveszett Erax Extra órámat e lap szerkesztőségébe behozza. Bútorozott szobát keresek. Khüber, Telefon 24. Elcserélném a város központjában levő kétszobás, különálló házban lévő régibéres lakásomat 3 szobás, különálló házért, esetleg távolabb is. Cím a kiadóban. Nyomtatványban Papíráruban Könyvekben Kegyszerekben R I N Y I hírszolgálatban, elevenségben, színességben pedig a Zalamegyei Újság mindenkor vezet. ______ Mi óta i isim (Regény.) 52 Irta: HUHN GYULA. — Kevés szőlő van már. Sokan volnánald hozzá, nem érdemes nekikezdeni. Még pár vigasztaló szóval csitította őket, a art áj 1 to v ább indu Itak. . A gyerekek féltek, hogy a szomszédban: is így járnak. Szívesen fogadták be őket. Másutt is. Minden ült. iZengett a méta, zengett a hegy, csak Koltayy szive volt egy kicsit tompa. Elnvomta, ne vegyék észre a gyerekek. Ne lássák, hogy sebet kapott megint az a szív, mely csak a jóságot ismerte. Ne lássák, hogy szomorú az, aki maga iaz életvídámság, mert egész élete a vidám élet elővarázslásáért megfeszített vidám munka! Egy víg, zengő napnak élményével tértek haza a gyerekek. Mindegyik vitt haza pár aradozo szót a tanítóról. Még Dóczi Ferkú is. Dóczi Gáspár a maga dicséretének érezte! a gyerekek rajongását. — Megbabonászta a gyerekeket is, meg a falut is. — Garbonciás lehet! — vélekedett az asszony és hamarjában megvigasztalta magát egv keresztvetéssel. — Garbonciás az eszed toktya! — feddte .az ura. — Ember ez, mégpedig a javából! Klára néni napról-napra jobb szú vei volt a tanító iránt. Kezdetben bele-beleharapott mindenbe, amit a tanító csinált. Szokatlan, új, rendkívüli és egyben rendellenes volt minden neki. A gyerekek elismerő szavai, a rajongás, mellyel tanítójukon esiiggtek, iassan-lassan gondolkodóba ejtette Klára nénit. Egyszer aztán becsúszott gondolatai közé a legnagyobb, ami tőle telett: —- Mégiscsak töméntelen dolog az, amit csinál. Lassacskán azon vette észre mágiát, hogy tiszteli ezt a fiatalembert. — Egész nap dogozik, mint a paraszti népség, ha az oskolábú kigyün. Ebbű az egybű jó lett vóna az én onokámnak. Másbú peig mégse lett vóna jó, mer mér úgy hallom, sokat forgolódik az urak között. Uhhallom, má az al- ispánne is parolázott. No, nasszó ez, he kő csak vallani. Nem való hozzá az én onokám! Ma- raggyon csak meg mindenki a maga nyájánál Este azon kapta magát rajta, hogy imádkozik a tanítóért is. Jólesett neki ez a rajtacsípés. Másnap megint a kezébe nyomott iskolás unokájának egy tyúkot. — Vidd el ezt a tikot a tanéttó úrnak, Monmeg neki jje, hogy tisztőtetem! A gyerekeknek szántam, ha elfogaggya. Jó szívve leű- döm. Alig várta, hogy megérkezzék a gyerek- Tyúk nélkül jött. — Hála Isten, megén efogatta. Nem lia- rakszik. Az Isten álgya meg minden lépéséti Vörös Péter elgondolkozott, amikor a tanító elment: — Eccer már faképné hattam. Úgy is; lehetne mondani, kiattam az uttyát. Ászt hittem, rám se néz többet. Most idegyütt. Ulác- cik, nem tart haragot. Nem haragtartó, ölég szépen szótt, én meg ölég kurtán. Tán kár is vót. Töprengett, tűnődött, meg csak szedte ei kövér fürtöket. f Felesége nem sok vizet szokott zavarni túra dolgában. Most mégis megkockáztatta véleményét :-— Én aszondom, nem köllött vóna ennyi- rán legorombéttani. Péter odanézett: — Micsoda legorombéttás? Én csak aszon- tjajni: magunk is végzünk vele. Talán neani mondtam igazat? — Nem avvót a haj, de ollan nem szívesen mondtad! Péter megrántotta a szőlőtőt: — Hát hogyan mongyam? Má megéri beavatkozó a más dógába. Mink füzettyük» Mibelülünk él! Alkalmazkoggyék ü! (Folytatjuk.) , 1 A
