Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)
1943-09-18 / 211. szám
2 ZALAMEGYEI ÚJSÁG I94X szeptember 18^, Mussolini Olaszország szellemét testesíti meg. Élete az olaszoké, az olaszok élete az ő élete. Tudtára adta a népnek, hogy Mussolini már eo-észsé^es és a közeljövőben ő is fog beszélni. Romaiak, olaszok, gyülekezzetek Mussolini köré, bízzatok és Olaszország nem fog elbukni _ fejezte be beszédét PavoHni. Pá ris Páris bombázásának 291 áldozatát ma temetik Párisban. Nantes legutóbbi bombázása alkalmával a halottak száma 500 fölé emelkedett. A város képe nagyon siralmas. A hajléktalanok száma 10 ezer. Légitámadások érték Le Creusot és La Rochelle városokat is. Páris Francia Marokkóban eddig 67 nacionalistát ítéltek halálra. New-York Uj Guinea sziget környékén nagy légi- csaták voltak az elmúlt napokban. Lassan elfogy a nyár... Mint lánglelkű művész kezében, aranyhár- fán a dal, lassan, szívfájdítóan lassan elfogy ja nyár.. . Az arany hurok még rezegnek a raj- ítuk futott forró daltól, de azután kisimulnak1 jés fáradtan elnyúlnak a Művész Kezében ... Isten csodálatos hangszere, a nyár elpihen. A Főid arcára nyugodt megelégedés ül: Szép volt — sóhajtja és lehunyja a szemét. A virágok bársonylevelei halkan rápereg- jnek csukott pilláira. A méhek utolsót keringenek a széteső kelyhek fölött. S a fáradtmosol) ú ég alatt feltűnik egy- egy búcsúzó fecskeraj. Kis karcsútestű, úri fecskék, Isten veletek... És üres lett a Tőke- kémény nagy, fehér gólyafészke is. A múlt héten már mindig lehajtották fejüket szép, komoly lakóik, csak a szemüket emelték fel költői messzenézéssel és belerévedtek a csendbe. Szívükbe akkor már távoli tájak hívásra Szorult és fájdalmasra feszítette madár lelkűket. S egy napon csak ideszáílt az egyik a szomszéd Kovátsék kéményére, szemben az ablakunkkal és szívet-lelket szomorítóan elkezdett kélepelni. Búcsúzott... És nem láttuk többet. A patakok folyása is meglássuk Minek sietni? Elmúlás van. Búcsúzás. És ki siettetné a búcsúzást?. .. Az akácok második virága gyorsan, épp jól van gyorsan, mint ahogyan jött, elmegy. — Álom volt csak, szép fehér álom — sóhajtják a fák és a keserű valóságtól kihullik az .első szál dús zöld hajukból. A másik hirtelen utánaőszül: sárgára. A lilaakácokon még remeg néhány halvány fürtöcske. Talán olyan mindegyik, mint ja halkodló 18 éves lány. Összeszoru! az ember szíve, ha ránéz. A rózsák utolsó virága szétdül és ernyedten hull a többi után: A kertek megtelnek őszirózsákkal. wwwwwwwwwwwwwwwwwww A falu felett hosszúkat repülnek a fehér libák. Az útparton lekonyult növények, kókkadl- fejű kórók jelzik az utat merre a lomha kánikula elvonult. A réteken gnégegyszer felcsillan a kasza. Suhogása nyomán vékony rendekre dől a sarjú. Vadszegfű, kaíáng és .a többiek meghalnak, hogy helyet adjanak az ifjú kikirícsnek. Száradó testükből illatosán szökik ki az utolsó lehelet és körüllengi a gereblyéző lányok karcsú alakját. Azok csak annyit mondanak: szénaillat ... De a szú elnyúlik ajkukon és liosz- szan néznek az apró pitypang kalapok után, melyek úgy szálldosiiak a hamiskék légben, mint csöpp ejtőernyősök a mesterséges ködben. Fogy, egyre fogy a nyár... í Az almák nagyokat koppanva esnek a földre. Pirosak, sárgák. A szilvák kékezüst színe alatt ízes sárga húsban duzzad a zamat, ~ A szőlőszemek átlátszók a beléjük csörgött fénytől és vékonyan sápadtak, mint a nemes arcbőr. Kis szitáló esti ködök festik őket hűvösen hamvasra. S a heg) oldalra boruló alkonyaiban megszólal a »cűr-bogár«. Szívettépő szomorúan fújja az elmúlás dalát. A hármat nesztelen súllyal ereszkedik alá. A kis tücsök ma még iszik egy cseppet a gyöngyöző kristálypohárból és húz egy utolsót. Holnap aztán hóna alá csapja hegedűjét és úgy eloson, hogy észre sem vesszük. A csillagok hűlő fénnyel gyúlnak ki az az ég sötétkék boltozatán. Fehéren ragyognak. . . és fehér, nagyon fehér a Tejút is. Itt-ott még lefut egy-egy gyémántszí vű kis csillag a magasból, és szétszórja fényét az éjtszakában. Ha .sokáig nézzük ilyenkor a csillagokat, szívünkre fojtó fájdalom telepszik és sírnunk kell. Csak sírjunk. Hadd follyanak végig a könnyek az arcunkon, a nyálainkon. Ne töröljük le. A nyárvégi est felcsókolja. Érdemes elsiratni a nyárt... A fű között erre már apró mécsesek gyúlnak. Hogy is mondja a költő?: — Isten kicsi lámpásai. Szent jánosbogárkák. Az árnyékok nagy takarással rájuk feküsznek, de ők átcsillognak az árnyon is. Szellő csak egy darabka libben, de már (az is siet elbújni a fák közé. Talán egy ijedt tündér lehelte ki valahol. S fent a hegyen búsan, szomorúan megszólal a tárogató. Egy feketehajú, karcsú diák lelke sír benne. Búcsúzik a szabadságtól: a mézillaIos hegytől, a fűvek bársonyától, a pa- takvögytől, a falujától... Zokog a szép, magyar hangszer. Hosszan elnyúló hangja fájdalmasan terül szét a völgy felett és finom remegéssel száll a torony csúcsára s azontúl az erdő felé. Egy darabka foszlány letörik hangjából valahol a folyó felett: beleesik a vízbe és tovább énekel a hahókkal. S együtt csobognak, együtt dalolnak a fínomlelkű fiúról, még akkor is, amikor már a feketehajú diák az egyetem padjai fölé hajolva fényesíti elméjét egy megkínzott nép javára, vagy titkos lombikokat lesve keresi a. lencsében vegyi sejtek rejtekét. ... A tárogatóból halkan elfogy a dal. És lassan, szívfáj dítóan lassan, elfogy a nvár... NOVAK MARIA. ©Asszonyok és leányok Őszi ruháink felfrissítésére itt van újból a jó barátunk, a fehér garnitúra. Télről eített sötétkék vagy fekete ruhánkat már el kell készíteni, ha egy-egy tea, vagy baráti összejövetel lesz, legyen mit magunkra venni. A télen megszokott és túl díszes gyöngyhimzés! helyett kis kihajtó, vagy inkább sálgallér és manzsetta, modem hímzéssel, igen finom és emeli ruhánkat, ünnepélyesebb alkalomra fehér tüli fodor a nyakkivágás és az újj befejezésére. Mindkettő nagyon szép, de csak ha mindig frissen mosva, vasalva van. Mert nincs csúnyább látvány, mint egy szürkésfehér, törődött gallér a ruhán. Egv asszony, akinek csak a legkisebb divatfantáziája van, egv fehér gallérral vagy zsabóval a legegyszerűbb ruhának is ünnepélyes fényt tud kölcsönözni. * Az idei kabátokat és kosztümöket nagy, bársonyzsebek és gallérok díszítik. Ez a divat) a drága szőrmeárak mellett áldásnak számít. Szépségben pedig semmivel sem marad a szőr- mediszítések mögött. * A nyári, divatban igen sok és szép ruhát láttunk, amely több színből volt összeállítva. Ez a szép fazon az őszi kollekciókban is szerepel, azzal a különbséggel, hogy míg a selyemruhák több színből v oltak csíkozva, addig az őszi szövetruhákat a szövet alapszínének árnyalataiból készítik. * Ila sötét diófabútorunk légypiszoktól szennyezett, akkor annak eltávolítására egy tiszta puha rongyot mártsunk bele langyos tejbe és ezzel dörzsöljük le a bútort. Utána, tiszta, szárazruhával .dörzsöljük szárazra. Hogy, a diófabútor újra szép fényes legyen, használjunk hozzá terpentines bútorpasztát. * * «' RECEPTEK: Mogyorós csemege. 10 deka mogyorót pirítunk, letisztítjuk és megőröljük. Pirítunk 10 deka cukrot és miközben pirul, az őrölt mogyorót közé vegyítjük. Ezután a cukros mogyorót megőröljük, vagy megtörjük. 10 deka vajat, 10 deka cukrot, 2 tojás sárgájával gőzöli sűrűre főzzük, a porrátört, pirított, cuk- rosmogyrót belekeverjük és két nagy ostyalap közé töltjük. Az ostyalapot lepréseljük és másnap apró kis kockákra vagdaljuk. Hideg helyen pár hétig tarthatjuk. * ' Tearudacskák. 20 deka diót mégdarálunk egy tojás fehérjével és ízlésszerinti vaníliás porcukorral nagyon jól kikeverjük. Rudacskákat formálunk belőle és ostya (orvosságostya) lapokra helyezve, tepsibe tesszük; az egy tojás sárgáját cukorral habosra keverjük, egy citrom lereszelt héját adjuk hozzá és ezzel a kikevert tojássárgájával megkenjük a kis rudacskákat. Ezután sütőbe tesszük és nem annyira sütjük, mint inkább szárítjuk. * ,*• * Alma pong ólában. A szép, egészséges almákat megtisztítjuk, magházát kivágjuk és vékony karikákra szeleteljük. Készítünk sűrű pa- lacsintatészlát, a villára szúrt alma. /.e eteket belemártjuk a keverékbe és forró /sírbai. mindkét oldaláé p rosra sütjük. Melegített tálra szedjük és fahéjas cukorral meghintve; forrón tálaljuk. ; , i
