Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)
1943-09-04 / 200. szám
6. ZALAIMEGYEI ÚJSÁG 1943. szeptember 4. Hatvankét évvel ezelőtt, szeptember 4-én, keltezve, így ír az akkori »Zala« című heti- lap: v »Gsabrendck, szeptember 4. A csabrendeki takarékpénztár épületéről zászló leng, jelezve, hogy az intézetet mély gyász érte. Szeretett aleln ökvezérigazgatója, nagys. nagymádi várbogyai Bogyay Antal földbirtokos stb. e közszeretetben, általános! tiszteletben álló férfi meghalt orgyilkos kezek által... . ... Augusztus hó 31-én ílátzky Kálmán csabrendeki úrnál vadászat volt, amelyen a boldogult is résztvett, miután reggel családjától elbúcsúzott, az egész nap vadászott, estefelé visszatérve Hátzky Kálmán úrnál maradott estebédre. Többen voltak jelen, midőn nyolc és félóra felé az ebédlő ajtajában há-f rom fegyveres egyén megjelenik, a puskái', maguk elé tartva, kiáltják: — Senki meg ne mozduljon! Azonban a jelenvoltak mégis a mellékj szobákba szaladtak, csak a házikisasszony nem bírt az ijedtségtől helyéről mozdulni. Ennek leírása folytán a zsiványok kö-i zéptermetúek, német kabáttal, lengyel nadrággal voltak ruházva, fejükön jáger kalap; volt, az arcuk tökéletesen s erősen be voltf kormozva, úgy, hogy az arcvonásukat kivenni lehetetlen volt. A gazok látván, hogy az urak a m;ásik( szobába menekültek, az a'jtót magukra zárták, a kisasszonytól azt követelték, hogy az ajtót nyissa ki, míg ez az ajtóig, ment, a menekül-í tek vélvén, hogy az ablakon át szabadra menekülnek, JBogyay Antal úr leugrott, lábai alig érhették a földet, midőn künn erős puska- duivanás hallatszott, melynek áldozatja e drága; ie tisztelt férfiú lett, a puska, mint későbl ( constatálták, a legnagyobbfajta nyúlseréttel volt betöltve, a tüdőt széjjelmarcangolta. Midőn a puska eldördült, az áldozat, mint tisztelendő Czompó helybeni káplán mondja, e szavakat mondta: Ne bántsatok. De hiába mondta, a halálos sebet már mekapta, földrerogyott, vérben fetrengett. ( A zsiványok erre menekültek a Magyar- utcain át a csabrendeki hegynek, tízen voltak, nappal látták őket jönni, s menni is látták, de ki sejthette volna, hogy ők azon embfertj ölték meg, akit Csabrendek és megyeszerte, mindenki, ifjú és öreg egyenlően szeret, egyenlően tisztel.« ' Az érdekes és a mai szemmel nézve bizony nehézkes és alig érthető riport meglehető.^ lekicsinyléssel nyilatkozik a nyomozó ható-i Ságokról, akiktől csaknem világos este márj 10 tagú betyárbanda járt és gyilkolt a faluban. De a magyar ú jságírás fejlődését is szemmel kísérhetjük. í Bunda, boa akkor jó, ha Laky siscstöi való Bundák mérték után, mikádók bélelése és gallórwása legolcsóbban ifj.Laky Sándor szficsmesternél készülnek ZALAEGERSZEG Bethlen Gábor-u. 5. sz. Mint megtudjuk, a meggyilkolt földbirtokosnak nyolc gyermeke volt. Míg az özvegyet oraviczai és nagygöre -önvi M i h á 1 o v ich Idának hívták. Az érdekes cikk természetesen más érdekes adatokat is tartalmaz. Megtudjuk belőle, hogy az akkori veszprémi püspököt dr. K o- vá ts Zsigmondnak hív ták, a v ármegye alispánja bocsári S vast! ts'Benő volt, míg a; helybeli törvényszék elnökeként Cl yömör ey, Vincét emlegetik. Koszorút hoztak a koporsóra! a temetés napján jóbarátai, a darányi, Osz- terhuber, Hertelendy és Gyömörey csaladok. Többet ezeken az adatokon kívül nem! említ az egykori riport és azzal is adós maradt, hogy sikerült-e megállapítani a nyo-i mozás során a betyárok nevét. Mindenesetre megállapítható ebből a cikkből, hogy a múlt század végén, amikor általában már kiveszőben voltak a betyárok, s csak itt-ott garázdálkodott egy-egy elárvult szegénylegény. Csabrendeken 16 tagú banda hatolt a községbe. Zalában már valószínűleg nem is volt állandó búvóhelyük, hanem a Bakonyból rándultak le néha. Mindenesetre az is igen furcsa, hogy dj 10 tagú betyárbanda nem vitt magával semmit, hanem megelégedett egyetlen ember meggyilkolásával. Holott a betyároknak éppen a rablás volt mindenkor a főcéljuk. Bogyay Antal, a meggyilkolt földbirtokos, egyébként Bogyay Elemér takarékpénztári ve- vezérígazgató, kormányfő:a'.;ács. snak unoka- bátyja volt. Darázsfészek őszi szántás. Itt az ökrök, ott a lovak tiporják a ba~( rázd át. így megy ez már év ek óta. Szánt a; két Bürge, apa, meg) a fia. János, meg a Jancsi. Máskor is csak szántottak, az eke ^zarváítf igazítva, lehajtott fejjel. Jancsi akkor is fütyült, János akkor is fejét ingatta a taktusra. Szünet közben meg-megpattant az ostor. Ez is a nótához jár. Most azonban / vidámabb! a füttyszó, vidámabb a taktus. Sűrűbben pat- tanik az ostor. Jövőre több száj vár kenyérre^ Gyarapszik a család1 allééndő if jú Bürge János- néval, azaz a jelenlegi Borzon Katival. János a rozsföldet szántja, Jancsi a lucernást. A lucernás mellett kitaposott út v an, ptt szoktak a falubeliek átvágni, mikor af hegyre igy ekeznek. Szüret előtti az idő, készíteni kell a hordókat, csapokat. A horgos felé hosszú az út a hegyre, így Bürge liioerpá-v jáu megy át mindenki, mert még az ú,t(tat is takarékoskodnak. Mindig gyakrabban hangzik az Aggyisten, Fogaggyisten. Vannak, akik megállnak egy szóra: / — Hát mégis elveszed, Jancsi? — El. — Borzon Katit? Azt a kódist? A senkiházit? — Azt. Osztán mi köze hozzá? — Semmi. Csak úgv mondom. Már veszedelmesen szól a fütty. Jancsi] haragszik. János feje is ingerülten üli a taktust. Jancsi egy darabig felelget minden átjárónak: mi.köze hozzá? De a türelemnek is (van határa. Végül az apjához fordul: — Iclesapám, ha mégeccer valaki kérdez, hát istókuccse megcsapkodom a lábaszárát az ustorral! S közibecsap, a lovaknak: győ! Egyszercsak megáll: — fdesapám, nem tudok tovább szántani! , — Mér, Le? , t • Ves*bőczy Jogi szeminárium mindenféle jogi vizsgákra, | is előkészít« í Legujubb Jegyzeteit bérbe is adja méltányos feltételek mellett. Budapest, IX., Üllői- ut 3. Telefon: 187—689. — Mer darázslécek van az ólamba! Bürge János a kupáját vakarja. — Ernrná baj! Odamegy, megszemléli ő is a darázsfészket. Megint vakarózik1. Aztán a homlokára üt;' — Te! Nem kérdez ám többet senki!l De még erre sem gyűrinek! Gyere, fölszántjuk) a rozsfődet, éccaka osztán eligazéntyuk a da- rázsfécket! f Úgy is lett. Éjjel ásóval, kápával mentek ki. A kitaposott lit közepén gödröt ástak. Pontosan út közepére. — Na, — mondta Jancsi, — aki sötétbe1 gyün erre, még a lábát is kitörheti. — Nem töri ki a lábát senki, mer Hűltem etjük. { — Akkor hát mér ássuk? — Majd mingyán meglátod. Mikor készen lett a gödör, odamentek darázsfészekhez. — Nem csípnek? — kérdezte Jancsi. — Éccaka? Ne félj semmit! ) ) János széles kört húzott ásójával a fészek köré .Pár óvatos ásónyom után kiemelték az egész fészket. A szállítás már könnyebb munka volt. Aztán vigyázva elhelyezték az egészet! az útra ásott gödörben. Gondosan húzták rá a] földet. Nyílást is hagytak kijáratnak. — Na — mondta János —, ezek mán) tuggvák a kötelessémiket. DC. o Mire a Kaszás-csillag feljött, már ott- hon is voltak. Mikor a napsugarak végigcirógatták a dermedt fűszálakat, a darazsak is felébredtek. Először csodálkozva röpködték körül az új) házuk táját, de aztán mindegyik ment a maga munkája után. Ahogy a harmat felszáradt, megélénkült) a határ. Biirgéék megkezdték a szántást, aj szüretelni-készülők megkezdték a lucernáson1 az átjárást. Jancsi úgjy állt a barázdában^ hogy aki beszélni akar vele, a darázsfészek! mellé kerüljön. — Hát mégis elveszed Katit? — El én. ; — Hej, azt a nemjóját! Ez darázs vót 1) — Lehet. Megcsípte? — Meg, azarinyát. A part szakaggyon rád!1 Meg a másik is! Jujjü A mindenit!|ü Na, aznap volt mit nevetni. Még liozzáj a fél falu keresztülment a lucernáson. Még ai sógor is: Kása Ábris. Fcljlábon sántikált tora« Estefelé dagadt lábakkal ereszkedtek lei a hegyről a szürete lök. Együtt jöttek valamennyien s hol egyik vakarta, hol a másik) nyálazta a lábát. Mikor a lucernáshoz értek, egy pillanatra megálltak. A két Bürge akkor rakta fel az ekét a szekérre. Mikor a kitaposott útra néztek, megint vakarták, mélázták) a lábukat. Aztán megfordultak és kitértek jobbra, az országúinak. Jancsi ut ánnukkiáltott: — Mér nem gyünnek erre?! Közelebb vaui Nem felelt senki, de a lábukat vakarták. — Hát mégis elveszem ám a. f^orzonl Katit! Erre már megjött a válasz, sziszeregve, dühösen és keserűen: — Bánja a ménkű! KOCSIS LÁSZLÓ. y<
