Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)

1943-09-04 / 200. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG jli943. szeptember 4. < rnrnmammmmmmmmmm ■.'7 De jó is a szerkesztőnek!? Nyögdécsel reggel nyolckor a szerkesztő, (amikor a posta üres és Schmidt úr az ablaknál ínéitatlankodik kéziratért. — Szerkesztő Ur, kéziratot kérek! — Azonnal! — kiált vissza ilyenkor fris­sen a ^szerkesztő és megvillogtatja kezében a munkatársát, az ollót. Azután egy darabig csend lionol a szer­kesztőségi berkekben. Csak az írógép kattog (ütemesen. Brrrrr! — Ordít felé a telefonj de szerencsére rövid öt perc alatt kiderül, hogy téves kapcsolás. Megy tovább az írás. — Nagyságos Ur, kérem, baj van a cigá­nyokkal. Tessen már megírni, hogy nem sza­bad nekik a városban járni — lopakodik be ]az ajtón a cigány vajda. — Jó, meglesz — válaszol a szerkesztő és írni kezd tovább. Azaz csak kezdene, de ebben a pillanat­ban ismét hallatszik a szerkesztők átka, a [Brrrrr! ( — Halló! — Halló? — nyögnek a túlsó felén. — Halló, itt... szerkesztő, tessék! — Halló! Hirdetni szeretnék! — Azonnal átadom a kisasszonynak! öt percig csend, majd a kisasszony fordul ía szerkesztő felé: — A szerkesztő úrral szeretne beszélni... / — Halló! Tessék! — Mibe kerül kérem ez a hirdetés? — Hangzik a túlsó oldalról. Ismét szaladnak a sorok az írógépből. Persze nem sokáig. — Feri bátyám, szerezzél az előadásunk­hoz egy Cupido szobrot — könyörög níeim- sokára az egyik műkedvelő. — Cupido szobrot! Azt hiszitek, a zse­bemben hordom a Cupidókat ? Azután megint az írás következik. De az óra fél 10-re fordul, amikor éppen gyűléfe kezdődik a megyeházán. Rohanás a gyűlésre. A 10 percesnek vélt gyűlés egy óráigj tart, persze a szerkesztő a tűkön ül ilyenkor, mert: tudja, hogy odahaza minden ötpercben kinyílik az ablak: — Kéziratot kérek!.... Kéziratot kérek. Vissza a szerkesztőségbe. Leül és zordan írni kezd. De megint jön a telefon és megint a szerkesztőt kérik, majd a vonal túlsó felén hosszú mesébe kezdenek, miközben szegény szerkesztőnek a homlokáról csorog a víz! Ide­gesen órájára néz, majd negédesen elrebegi; kezét csókolom! Valami érthetetlen jelzőket sorol a foga alatt, majd újra írni kezd. De jönnek a bará­tok ! ; — Ugy-e, nem zavarlak?.. . Lgye-e rá­érsz egy pillanatra?... Nem haragszik, ha! egy kicsit benézek? — Sőt, nagyon örülök — erőlteti ilyenkor magát a szegény szerkesztő. És folyik a dis­kurzus az írásokról, a divatról, a politikáról és meg a nyavaja tudja miről. De a szerkesz­tőnek kedvesnek kell lennie, pedig tűkön ül, mert elkésik a lap és időnként, mint valami! vádoló nagy refrén fel-fel hangzik: — Szerkesztő Ur, kéziratot kérek! De a barátok nem veszik észre magukat. Écákat hoznak, tippeket súgnak meg. Egyik jobb a másiknál, csak éppen az a baj, hogy! felhasználhatatlanok s közben egyik sem veszi észre,. hogy az idő szalad,, jön a távirati Iroda,. Itt a lapzárta ideje, kevés a szedés, nincs) kézirat, itt a sok anyag feldolgozatlanul az asztalon, ök csak beszélnek, érdeklődnek, fel­tartják az embert. Majd egyszer csak megunják magukat és elköszönnek, mert ebédelni kell. Erre a szer­kesztőnek csorogni kezd a nyála s eszébe Jut, hogy ma még nem is evett, mert a kis­gyermeknek is alig elég a tej, a darabosat mej^ nem elletik. Közben ott kinn delet harangoz­nak, mire elkészülnek az utolsó kéziratok, beadják az első levonatokat. Kezdődik a kor­rektúra! Minden szerkesztő álma, vágya és legnagyobb öröme! ?!... Valahogy így készül az újság. Mert ugy-e, nagyon jól megy a szerkesztőnek! Caieref Lakász — Kérem, mondtam, hogy a kisasszony intézi — és leteszi a kagylót a kisjaisszonyf jelé. i Tovább kattog az írógép:... Furu társai... Brrrrrx!... Brrrrrr! A szerkesztő azonban ír tovább, a kis­asszony pedig felveszi a kagylót. * — Szerkesztő úr kérem, a telef on... I Dühösen átveszi a kagylót és beleordít1:! 1 — Halló!... Itt... szerkesztő. — Elveszett a selyempincsim! — zokogja la drót túlsó végén egy fuldokló negédes hang. — Elveszett? Hála Isten! Egy vacak öleb­bel kevesebb van! — Maga szemtelen! Hogy mer ilyent , mondani? Azt akartam, hogy írjon róla egy; icikket. — A kutyáról? — Igen. Mert nagyon aranyos volt ám... I — Kérem, nincsen helyem ... — Hátha valaki megtalálta. — Megtalálta, megtalálta! Ha gyerek lett volna, az nem veszett volna el! A drót túlsó végén gorombán levágták a kagylót. Hátul pedig kinyílik a kis ablak és! megszólal benne egy férfi hang: — Szerkesztő Ur, kéziratot! — Honnan adjak, ha nincsen! Nem látja, Hogy........nének elveszett a kutyája és cikket akar róla íratni! — Teljesen kifogyott a kéziratom ... Erre a szerkesztő levágja a gépben lévő két sort és átadja azzal, hogy a többi mlájjdf (jön. A pénteki tárgyalást negyed 10 órakor nyitotta meg Pénzes László dr. tanácselnök és megkezdte a fiatalkorú vádlott kihallga­tását. A fiatalkorú cigánygyerek mindent le­tagadott. Az volt pedig ellene a vád, hog(v; Tótvázsonyban ruhákat lopott Szabó Bélától. Tagadta az őrfalui lakásfosztogatást és a pince- fosztogatást is. Az elnök elébetárta a csend-' őrségi és vizsgálóbírói beismerő vallomásokat is, de a cigánygyerek megmaradt vallomása mellett. Ezután egy fiatalkorú szombathelyi laka­tossegédet hallgattak ki, aki szintén részese- volt a Furu-féle lopásoknak. Több vádpont­ban újból kihallgatták Sztojkó Mátyást is. Ö is megmaradt tagadása mellett. Az orgazdák közül Reiner Miksa pest- erzsébeti kereskedelmi ügynök elismerte, hogy ékszereket vásárolt Gómán Jánostól, de még sem érzi magát bűnösnek, mert tudomása sze­rint Gómánnak ószeresi és zsibárusi enge­délye volt, tehát így ő nem gyaníthatta, hogy! az ékszerek bűnös úton jutottak hozzá. A többi orgazda szintén azzal* Védekezett, hogy nem tudott az áruk lopott eredetéről. Horváth Józsefné Horváth Hona szombat- helyi cigányzenész felesége a szembesítés során nagy derültség közepette kikérte magának Fu- rutól, hogy őt cigányasszonynak nevezze, mert ő nem cigány, hanem »népzenész«. Sztojkó Mihály 31 éves mosonmegyei ló- kereskedőcigány (Hanzi) tagadta a vértestolnai lopásokat, de tagadta azt is, hogy akár Furut,, vagy a többi cigányokat ismerné. Tanúkihallgatások során a kihallgatott csendőrök azt vallották, hogy sem Fururaj Eng. sz. 693| 1941—42. A Keszthelyi Gyorsíró- és Gépíróiskolába beíratások] folyamatban vannak. Tanévnyítás: szeptember 15-én. Ajánlatos mielőbb jelentkezni. Állami vizsga! Utazási kedvezmény! Összes állást vállaló növendékünket elhelyeztük. Kérjen ismertetőt! Keszthely, Erzsébet királyné-utca 18. — Telefon; 150. sem a többi gyanúsitottra nézve nem alkal­maztak kényszereszközöket, erre szükség nem is volt, mert azok még el is játszották lo­pásuk színhelyén az egyes eseteket. A kihallgatott bizalmi férfiak is megeriősí- tették a csendőrök vallomásait. A dömötöri rablás áldozatát, Babos Sá­muelt is kihallgatta a törvényszék. Elmon­dotta, hogy Furu szúrkálásai következtébenf közel két hónapig állott orvosi kezelés alatt­A bűnjelek számbavételezése és osztályo- 1 zása után dr. Eger vár y János kir. ügyész kérte a tárgyalás elnapolását és a meg nem»' jelent orgazda-gyanúsítottak újból való idé­zését, vagy az igazolatlan távolmaradás esetén az elővezetésüket. Arra Ts kérte a törvény­széket, hogy az újvidéki cigánytelepről Sztojkó Máriát, akit Furu állandóan bűntársának és vadházastársának nevez, állítsák elő a törvény^ székre, mert erős a gyanú, hogy az a személy; nem is létezik és Furu ezt csak azért találta ki* hogy mentesítse igazi bűntársait. A bíróság a bizonyítást kiegészítő indít- iVánynak helyt adott és a tárgyalást elnaj-* polta. Ujabh vádlottak rnégidézése miatt elnapolták Furu és társai nagyszabású bünperét

Next

/
Thumbnails
Contents