Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)

1943-08-21 / 188. szám

2 ZALAMBGYEI ÚJSÁG Légoltalmi közlemények Minden lakóházban kifüggesztendő a (»Légoltalmi tájékoztató« és »Légoltalmi tenni-' yalók« (Kapható Káuzli könyvkereskedésben). Pincékből átalakított óvóhelyek előteré­ben „és belöőterében magatartási utasítás ki- Ifüggesztendő. (Kapható: Káuzli könyvkeres­kedésben). j Az óvóhelyhez vezető utak meg j elölen­Üők. Minden lakóház padlásterének minden megkezdett 300 négyzetméter területére egy (egység padlástér tűzvédelmi felszerelést kell (elhelyezni, mely a következőkből áll: 1 drb. ilOO literes, vagy 2 drb. 50 literes szélesszájú víztartó edény, 2 drb. veder, 2 drb. vas- lapát és fél köbméter homok. Minden házcsoportban beszerzendő: 1-től A házig: drb., 5-től 7 házig 2 drb., 8-tól IQ! házig 3 drb., 11-től 13 házig 4 drb. légoltalmi kézifecskendő, önálló házak 1 drb-ot szerez­nek be a padlástér minden megkezdett 300 négyzetmétere után. A légoltalmi házi tűzoltó felszerelésből az önálló házakban és házcsoportokban egyaránt eggyel kevesebb egységet szereznek be, mint ahány kézifecskendőt kell beszerezni, de leg­alább egy egységet kell beszerezni. Egy egy­ség a következőkből áll: 2 drb. veder, 1 drb. legalább 3 méter nyelű szikracsapó, 1 drb. 1 méter nyelű fejsze, 1 drb., a ház tetőszerke­zetének belső magasságához mért támasztó­létra. A padlástér tűzvédelmi felszerelést a pad­láson helyezzük el. A légoltalmi házi tűzoltó­felszerelést és a légoltalmi kézifecskendőket a házban, illetőleg a házcsoportban a ház­parancsnok által erre a „gólra kijelölt alkalmas helyiségben. A Kormányzó Ur legfelsőbb kézirata a háborúban kimagasló érdemeket szerzett honvédek jutalmazásáról A hivatalos lap mai száma a következő, legfelsőbb kéziratot közli: Kedves Kállay! A magyar nemzet éle­téért vívott harcának nehéz napjaiban me­leg szeretettel fordulok azok felé, akik a hon­fiúi kötelességek áldozatos teljesítésében pél­dát mutattak és ébren tartják a vitézség eré­nyét. Bensőségesen átérzett óhajtásom, de szi­lárd elhatározásom is, hogy a most folyó há­borúban kimagasló érdemeket szerzett hon­védek, valamint a közrendészeti szerveknek! kiemelkedően hősi magatartást tanúsító tagjai az áldozatkész vitézség erkölcsi elismerését je­lentő kitüntetésük mellett példaadó magatar - ttásuknak megfelelő külön elismerésben is ré­szesüljenek. Illő, hogy számukra a harc meg­próbáltatásai és áldozatai után a békés jövő jobb létfeltételei késedelem nélkül és előnyt nyújtó különleges elbánással biztosíttassanak. Ennek a célnak megvalósítását/ külön föld juttatásával óhajtom elő­mozdítani, elsősorban a már eddig is eredményes múltra visszatekintő vitézi intézmény keretei között. De biztosítani kívánom őket dolgos, más élet­hivatásukon, illetőleg az életfenntartó munka (egyéb útjain is, hogy minél eredméinyeseb- ben és péídaadóbban állhassák meg helyüket a nemzet életében. Ezért késedelem nélkül és, mind nagyobb mértékben lehetővé kell tennil számukra — ha a megszabott előfeltételek­nek egyébként megfelelnek — a kincstári és egyéb hasznothajtó jogosítványok vagy enge­délyek elnyerését, a közszolgálati pályákon való elhelyezkedést, valamint az önálló életpálya megteremtéséhez anyagi segítséget. Ugyanilyen előnyt és különleges elbánást (kívánok bizto­sítani a jelenlegi háborúban kimagasló kit^n tetésben részesülő honvédek özvegyeinek, ille­tőleg leszármazottjaiknak is, ha maga a ki­tüntetett hősi halait halt, vagy életének utóbb más módon való elvesztése (következtében a kitüntetéshez járuló külön elismerésben jnar nem részesülhetett. Különösen fontosnak tartom, hogy a vitéz­ség ébrentartása és további fejlesztése érde­kében előmozdíttassék annak a lehetősége is, hogy’ a kitüntetett részére (külön elismerésként juttatott jogosítvány vagy engedély .a törvé­nyes feltételelvnek megfelelő utód számára is biztosítva legyen, örömére szolgálna a kér­désnek a lehetőség szerint olyan megoldása, amely az összes ilyen juttatás tekintetében) a törvényben mégszabott közigazgatási eljá­rás után a közreműködést biztosítja a nem­zeti összefogást és a harci érények ápolását testületi szellemben ébren tartó Országos Vi­tézi Szék számára is. ,(MTI) Soha ilyen egységesen nem sorakozott a nemzet hazafiságban, céljaiban, bizalmában és nyugalmá­ban — mondotta Kállay Miklós csütörtöki rádióbeszédében Csütörtökön este Kállay Miklós minisz­terelnök a magyar rádión át szózatot intézett a nemzethez. A miniszterelnök beszédének elején Szent István napjáról emlékezett meg, majd beje­lentette, hogy a nagy király jobbja mögött soha ilyen egységesen nem állt és nem sora­kozott a nemzet hazafiságban, céljaiban, bi­zalmában és nyugalmában, mint most. A to­vábbiakban a miniszterelnök a következőket, (mondottá: Mi a magunk életét akarjuk és fogjuk élni. Meg nem alázkodunk senkinek 'és meg nem alázunk senkit. Mi mások vagyunk, és mások akarunk maradni: nem tudunk máról-holnapra újra és újra vál­tozni. Ez legnagyobb (értékünk. Magunknak talán sok bajt (szerzünk vele, de a világnak értékünket ez jelenti, i A magyar egységről iszólva Kállay Miklós megállapította, hogy Szent iIstv án napján, ami­kor a magyar egységet ünnepeljük, mint egy ember áll az egész ország Kormányzója mö­gött, ő ma íia magyar összefogás, az erő, a hit, a hűség szimbóluma is. A miniszterelnök beszédének további részéiben a következőket mondotta: Nézzetek körül az országban, a rettenetes világégés negyedik évében. Jftt min­denki egyet akar, biztosítani a nemzet és min­den hű fiának létét, sorsát, jövőjét. A nem­zet dolgozik, mint még soha, a föld minden) darabját megdolgoz v a. Nem akarom egyenruhába öltöztetni ( j la miagy ar 1, lelkét akarom (keresnie , Szolgává tenni soha, de pnindent az ( ország és a nép szolgálatába áUíttcá. \ Ma ég körülöttünk minden. Ilyen nagy máglyákat a világ meg soha­sem rakott. Nem mi gyújtottuk fel őket, el­oltani np vagyunk képesek, de a saját por­tánkra, ha vigyázunk, ha résen vagyunk és ripyg ijedünk meg, majd kialszanak a máglyák 6at nem kapnak bele Ids házaink ereszeibe éa mi segíthetünk a világ égő máglyájának el­oltásában. A hivatás, ami reánk vár, az igaz-1 súg, a béke helyreállítása, ,rend fenntartásai* Itthon a nyugalom, a fegyelem és erős had­sereg, künn pedig elfogulatlan és nem szen­vedélyektől fűtött barátok megértése. Minden rajtunk múlik. A belső rend, a hadseregünk! ereje barátokat is szerez ,és csak ez a kérdek, semmi más. Ez lesz a magyar igazság győ­zelme. A miniszterelnök rádiószózatát ^ kö­vetkező szavakkal fejezte be: A lenni, vagy| fnem lenni óráit éljük. Az egyeseknek meg- {adatik a választás joga, a nemzetnek nem. Az) első király választott és mi követjük: a ma­gyar él és élni fog. (MTI) 1943 augusztus Leánykérés Két feketeruhás ember talpal az úton* Egyik fiatal legény, a másik idősebb valamivel. Egyik viaszból készült csöpp bokrétát tűzött a kabátjára, a másik nemzetiszínű pántlikát! a kalapjára. Cipőjük szülte fehér, nadrágjuk! térdig szürke az út porától. Egyik bajuszos, másik bajusztalan. Mennek, mendegélnek, be­szélgetnek. — Komám, — mondja az idősebbik, pántlikás — örülök, hogy mégis engem hitt ól kérőnek. Hanem az itteni szokásokat nem ös- merem. Hogyan szokták itt megkérni a janyt?, — Úgy komám, mint máshun — feleli a bokrétás. — Először megtisztölöd a szü­leit, osztán megkéred a jánvuk kezét a te legböcsületösebb barátod részéi-e. Mármint az én részemre. Most mán tudom komám. Osztán sza-s porázzuk a lépést, mer én máma nem ettem ebédet. Te, megkínálják ily en hely en az érni bért ? i— Megkínálják-é? Három hétig nem tudsz majd utána enni. Én is megkoplaltam a mai íiapot, mer a- Rezi jól tud ám főzni. v— Osztán tuggyák, hogy gyüvünk? > — Tuggyák hát! A pántlikásnak minden aggodalma elosz­lott. Meggyorsították lépteiket és délután féli négykor már a hűvös szobában törőlgettékj izzadt homlokukat. A pántlikás lenyelte a tor­kához ragadt utolsó homokszemet ,is. Elége­detten nézett körül. A szülők is hivatalos komolysággal ültek az asztalnál. Megindult a társalgás. A pántlikás féloldalvást sunyorgatott a, bokrétásra: hun az a jány? — Addig nem gyün be, amíg meg nemi kértük — súgta a bokrétás. Beszélgettek a jégverésről, termésről, meg­vitatták a takarmányozást. Mindenről szó ke­rült, csak a lánykérésről nem. Közben a pánt­likás várta, hogy valaki bort tegyen az asz­Újdonságok Csatlió: Családfa. Gáspárné: Maroknyi boldogság. Benanny: Egy szám kiugrik. Kolos vári: Dr. Csibrák'y szerelmei. Anies: Az idegen nő. Sayers: Mézesbetek. i

Next

/
Thumbnails
Contents