Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)

1943-08-07 / 177. szám

EAEAMEGYEI ÚJSÁG

la húgon vítek.annes .níeg, náluk nem szabad clkönyvelni-a győzelmet . ,

Nincs olyan vállalkozás, .hogy ott ne lenne |a gépágyú is. Nem indul olyan szerelvény! a pályáinkorról, amelyre r í ne kapcsolnák n német, klack, vagy ig pia gyár vasúti gépágyú iegv-egy. különlegesen erre a célra épített kocsiját. Mindenhol megállja a helyét a magyar gépágyú. Tüzérei érzik, hogy ők a magyar hadikrónika nagy tüzéreinek: a Jvons'tantiaá- polyt megvívó Orbán mesternek, a Budavárát visszafoglaló seregben jeleskedett Tüzes Gábornak és a szabadságharc Gábor Arqnjéuák a vitéz utódai.

Nagyrév! György főhadnagy.

Legyünk üszinSékl

Az őszinteség az isteni erények egyik legszebb virága. Gyakorlói, megvalósítói megás mintha kiveszőben lennének, különösen napjainkban.

Igaz: az őszinteség hiányát látjuk már a világ teremtésének az idejében ősszülőink bűnbeesésekor. Amikor inkább hallgattak a csábítóra, és bűnüket leplezve, ahelyett, hogy őszintén megvallottak volna, engedetlenségüket, szégyenük tudatában: elbújtak az UT elől... ,

( Sajnos, ez a XX. század mai emberei- inek is a bű képmása. Ügy látszik, az ősi- bűnnel, annak első mellék hajtásaként virágzott ki és él kiirtbatatlanul az •emberisében ez iaz átkos natúr,a — az őszinteség hiánya. — Hej pedig. ..

Ha valaha, úgy szerencsétlen korunkban, az egész világon .amikor süvítenek a szirénák, az ég felhőiből termékenyítő eső helvett a mindent megsemmisítő bombák lnillanak, az ágyúik torka pedig állandóan okádja a tüzet, városok, falvak omlanak össze, az ember-testvérek ezrein, százezrein kívül pótolhatni lan kul túrkincsek pusztulnak el valóban helyénvaló volna: legyünk őszinték...

Hogy miért? Azért, amíg Ádám és Évaként elbújunk a becsületes helytállás elő!, amíg ajkunk fázik az igazmondástól, hibáink bevallására képtelenek vagyunk, vagy azt megtenni nem is akarjuk, nem is szándékozunk; addig ámításban, hazugságban élünk. Alattomos ellenség az ember — emberfssítv-érélnek. Hiszen szava más, mint a szíve diktálta szó.

Tettunk képmutatás! Hazugság még az imádság az ajkunkon is. Csodálkozhatunk ilyen farizeust élet mellett, amilyent ma élünk, így is van, ahogy van? Lelkem teljes határozottságával állítom: Nem. Állításom igazolására nagyon is időszerűnek tartom Grő-z József kalocsai érsek űr szavait.. amikor állítja:

— Nekünk van száz és ezerféle gépünk. \ an autónk, van rádiónk, van hangosfilmünk, ismerjük az északi és a déli sarkot és tudunk sokfélét, amiről 30—40 évvel ezelőtt halvám sejtelmünk sem volt, de mi hasznunk belőle?

— A hajunk több, a sivomorúságu ak nagyobb, mint valaha. Hogy miért? Azért, mert a XX. század emberének csak anyagi, csak technikai kultúrája v olt és van, de nincs vagy nem elég a lelki kultúrája. A XX. század megtanította az embereket követelőzni, de nem

Mindenféle vadbőrt:

szarva»!, őzet, macskát, pézsmát, borzot, nyári rókát, nyalat

a legmagasabb napi áron megveszek.

RADU DEZSŐ tímár

Zalaegerszeg,

Berzsenyi Dániel-utca 55—57. sz.

MMMAMMMMMAAAAW********

tanította ni cg .őket tűrni. Megtanította élvezni, de nem (tanította meg őket lemondani. Meg- tanította Őket harcolni, de nem tanította meg őket szerelni.

És megállapítja:. az 'anyagi.;, a technikai, kultúra mellé szükséges az emberiség számára ja lelki '.-kultúrái, Több evangélium, hogy boldogjaid) tudjon lenni. (Eddig az. érsek szavaié.

Lelki kultúra... Miben sáli az s hogyan szerezhetjük meg azt? dia mindenben alárendeljük magunkat hiteti lakaratának. Tudunk tűrni, lemondani, szeretni. Llu őszintén tűröm a nincstelenséget, mivel Istentől jön, őszinté i lemondok a régi íjó világban megszokott ké1943. aiígpsztus 7.

(nyelemről Isten szeretethől, . ha őszintén ést mindenekfelctt szeretem az Istent, embertár- saihtal pedig úgy, 'mint önmagamat. Akkor cs úgy: kérhetjük az Istentől: szüntesse meg a rettenetes háborút és küldje el az (> drága békéjét, amely után az embsr-testvérek milliói oly eped ve várnak.

De amíg nem 'leszünk őszinték, amíg szavunk csak ámítás és farizeusi, cselekedetünk képmutatás, addig balgaság,- pusztán önámítás, ábránd minden tettünk az óhajtott, a boldogságot adó béke (után, Azért tehát elsősorban: legyünk őszinték!

Vörös György.

Vasárnap én is strandoltam

Megígértem Olvasóinknak, hogy beszámolok arról, hogy miképpen is strandolnak az emberek általában. Közben azonban olyan (nevezetes lesemém történt velem, hogy ezt írom le mások steandolása helyett.

Az történt ugy anis, hogy Keszthelyen jártam. Még pedig nem is gyalog, hanem autóbusszal. Azt írhatnám, hogy megjártam Keszthelyt autóbusszal, mert valóban így is történt. Délután 2 óra 5 perckor ind ültü nk el zsúfolásig megtelve a Hungária elől. Az uta sok egy része hamarosan el is kókadt s bizony eibóbiskolt, mások nekivetkőztek és kevés számú utasnak meg arra jött kedve, hogy viccelődjék.

Nem is lett volna semmi baj, ha nem következik Zalaapáti. Ez a község hozta’ a hajt, mert az autóbuszunkat lóbögöb-invázió lepte meg. Nosza felélénkült izibe mindenki és megindult a v adászat. \ alóságos irtó had járat indult -a kocsiban, amely ezalatt Apáti után következő hegy legtetejére kapaszkodott fel. Alig mentünk húsz métert, amikor egyszerre a méter hirtelen megállt és egy lépést sem volt hajlandó tenni. Nézegettük jobbra, balra, de hiába, nem fogott.-— No tessék csak türelemmel lenni, mindjárt meglesz! — kaptuk a nyugtató szóka..

De biz a kocsi vagy Irtásiéi órát nem indult sehova. Ekkor érkezett meg az elleu- kúcsi s hamarosan sikerült is megállapítani, hogy a motorban egy fagáskerekccske törött csak el, amely nélkül azonban üzemképtelen.

Az utasok lassan szétoszlottak, pár száz méterre kis- erdő húzódott, odamentek, a többiek pedig részint idegesen járkálva, részint a búzakereszt tövébe húzódva, kerestek menedéket a rettenetes melegségben, amely ellen semmi nem adott a helyszínen menedékét, mert jobbról hatalmafs tarló, lódról pedig egy kukoricái old terpeszkedett, de közelben még egy bokor se volt. Erőt adott azonban a remény, hogy elmentek a segély-kocsiért. Ismét eltelik egy óra, két óra..'. Semmi!... Egy- szcrcsak feltűnik a szomszéd hegyen a segély kocsi. -Jött nagy port verve, gangoran, m1 pedig ekkor már a melegségtől szomjúságtól és az éhségtől elcsüggedve, félig ájul tan hevertünk az út mellett.

Nosza kiugrott a kocsiból három szerelő s egy tisztviselő. Belenéznek a motorba s elhangzik az ítélet:

— Félórai munka az egész!

Többen megkockáztatják a kérdést, hogy miért nem megy ülik tovább a jó kocsiv á', hiszen az itt áll üresen. Miié azt válaszolják, hogy azt a kocsit nem lehet potyán járatni most, mert az járatba megy és helyette nem lehet másikat küldeni, mert amink a száma van be jelentbe. Közben persze egyik félóra telik a másik után, de bizony mi csak nien:/ indulunk. Közben leáldoz!k a nap a völgyivé.

Egyszer csak l'elzúg a motor, beszállás, indulunk. Elindultunk valóban. S meg is érkeztünk kerek ötórai késessel Zalaegerszegre.

1 lát valahogy így nyaraltam én vasárnap, amikor száraz tarló volt a strand l-ö • vényé, a vizet gyöngyöző ltom lökünk szolgál tutin .. • Monti ja v alaki azt, hogy # ez nem strandolná, ülni öt óra hosszat rekkenő bőségben egy bedöglött autóbusz mellett és \ árui

a jószerencsét, hogy egy szeresük elindulhatunk hazafelé.

Az egyik hölgy'ki is jelenti nyomban:

— Kétszer utaztam autóbuszon, először és utoljára.

Ezen persze magam sem csodálkozom, ‘mert betegen és kimerültén, fájó gyomorral érkeztünk haza valamennyien. ,

Cherei Lakász.

Polgár Lajos írja:

Ahogy én látom

Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara Heti Tudósítója júliiis 24-iki számában olvastam: «Az ezüstkalászos jelvény magánúton való megszerzése« cím alatt: Kamaránk kérelemmel fordult a föleiműveiésügvi miniszterhez, hogy olyan kézikönyvet adjon a gazdái t jak és általában a falusi gazdalakósság kezébe, amely felöleli mindazt, amit a tanfolyam resztre-J v ölnek el keli sajátítani a két- vagy7 három- hónapos .tanfolyamon. Tekintettel arra, hogv, nem tartható annyi tanfolyam, mint amennyi községben a tanfolyam tartását kérik, kamaránk részéről indokoltnak tartottuk azt a1 javaslatot, hogy a vizsgára jelentkezők a nekik adott kézikönyvből elkészülhessenek és így sikeres vizsga esetén ezüstkalász jelvény viselésére jogosultságot nyerjenek.

A miniszter nem járult hozzá a javaslathoz, azon megok »lássál, hogy módszeres tani tás nélkül, a könyvből való tanulás nem sokat érne. a könyv egyes részeit esetleg meg sem értenék, vagy összezavarnák a tanulástól legtöbb esetben elszokott gazdák.

A fentiekhez őszintén hozzászólva, ieuzat kell adnom mind a kettőnek.

Igaza van a Kamarának abban, hogy á tanulni akaró gazdáknak lehetővé kell tenni i tanfolyam elvégzését, még akkor is,' ha az csak magánúton volna megvalósítható. Mert megfelelő számú gazdasági szaktanár hiányában, vagy más hasonló okok miatt nem maradhatunk le a nagy- , v ilággazdasági (vejr.-i senyben. , ' " j

De igaza v an a földművelésügyi miniszternek is: módszeres tanítás nélkül a könyvből való lanuiás nem sokat érne.

Mégsem lehet a magántaníolv-am kérdését -ezzel elintéz'ettnek tekinteni. Sokkal .égetőbb a kérdés, semhogy ilyen egyszerűen elintézzük. Létünk, nemzeti .felemellyédésüiik egyik fő feltétele: gazdatársadálmunk minél sürgősebb és szélesebb körű kiképzése. Tehát meg kell keresni a módját annak, hogy a gazdasági magánfaníolvamok megvalósíthatók legyenek.

Én még a tél föl várnán foglalkoztam a gazdasági magántan folyamok gondolatával a Zabmiegyci Újságban s egyben rámutattam annak egyetlen, legcélravezetőbb megoldására. Én a magántanlob unokát a rádió közreműködésivel láttam megv alósítha tónak.

'Többek között ezeket írtam a »Búdiós fan tő K amok re aid szélesítése« cimű cikkemben: »Egvik legfontosabb s egyben ] egsíi rajoséi 4> a gazdasági tanfolyamok rendszeresítése

ti enne. Ez a rádiónak nem okozna n agy obb goy-