Zalamegyei Ujság, 1943. július-szeptember (26. évfolyam, 145-221. szám)

1943-07-31 / 171. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG

Feljegyeztük,

... hogy nem mindennap top asztaíbaiő udvariassági jelenet játszódott le a helybeli moziban. Az történt ugyanis, hogy három kislány már csak a hátsó széksorban kapott helyet az egyik páholyban. Híradó után jelentkezett csak az| első három szék tulajdonosa, három fiatalember. akik alig foglalták el helyei két, amikor egyszerre csak mindhárman felkeltek és az elsősort átengedték az! utolsósorban lévő kislányoknak. Amikor már teljesen »kimúlik« az ilyenfajta udvariasság, érdemesnek tartjuk a ritka esetet megemlíteni.

.. • hogy a csütörtöki képviselőtestületi ülésen a népszerű »Tóni« is megjelent és csodák csodája, igaz csak többek unszolására, a gyűlés végét is megvárta, amire nem volt inég igen példa. Egyébként a képviselőtestület tagjai közül, tekintettel a szavazási lehetőségre, szokatlanul sokan, körülbelül húszán is megjelentek a nyolcvan tag közül.

.. - hogy pénteken ,délelőtt -humoros eset játszódott le fa postán. A nyilvános telefonfülke előtt üldögél két földművesasszony, az egyik történetesen kövér, ä másik pedig sovány. Üldögélnek és beszélgetnek erről is, arról is. Egyszercsak hirtelen beszalad egy inas és megkérdezi: — Nincsen beim .senki? — és rámutat a telefonfülkére.

— Nincs senki — válaszolja a kövér asszony.

Erre az inas hirtelen belép.

— Hajnye, nem is tudtam, hogy itt is illemhely van — csodálkozik el a soványabb.

Polgár Lajos írja:

Ahogy én látom a rádiót

Mint ismeretes, egy kormányrendelet értelmében a 300 pengőnél drágább rádiók után vásárláskor 30 százalékos fény űzési adót kellett fizetni.

Most egy újabb kormányrendelet ezt az értékhatárt 600 pengőre emeite fel.

A »Rádió Újság« örömmel fogadja a rendeletét s vezető helyen foglalkozik vele.

Többek között ezekét írja: »Sok százezer rádióhallgatót érint ez a szociális és korszerű kormányrendelet. Rengeteg magyar előtt nyitja meg és szélesíti ki az utat a kultúrához. a magyar szellemi világhoz stb.«.

Ezzel szemben én nem mondhatom, hogy szívemből örülnék ez utóbbi rendeletnek. Az elsőt örömmel fogadtam, de a másodikra, szerintem, már nincsen szükség.

Ugyanis én azt hittem, hogv a rendeletnek az a célja, hogy megnehezítse 'a há- romlámpasnal nagyobb készülékek beszerzését.

Mert háromlámpás készülékkel az egész ország területén lehet hallgatni Budapestet, tehát nincs szükség olyan erős, nag<yteljesítményű készülékekre, amelyekkel kitűnően lehet fogni az ellenséges állomások (London, Moszkva) propagandaelőadásait, rémhíreit. Míg a Rádió Újság az újabb kormányrend eleiben a rádió szélesebbkörú elterjedésének a lehetőséget látja, én .addig semmi olyant mem látok benne, ami ,a rádióelőfizetők számának az emelkedését előmozdítaná. Legfeljebb anv- nyi az egész, hogy aki háromlámpás készüléket akar venni, most vesz négylámpásat. Tehát az előfizetők száma ,az újabb rendelet nélkül kormányrendelet, amely a háromlámpásnál na- ■

1943. július 31.

9.

gyobb készülékeknek nemcsak ,az árát telis emelkedett volna, v,

Sokkal célravezetőbb lett volna c'W olvan bellié még fényűzési adóval, hanem az előfizetési díját is. .Ugyanakkor pedi'r a háromlámpásnál kisebb rádiók .előfizetési díját leszállítaná, körülbelül ilyenformán: a detektoros készülékek havi díját legalább 30 fillérben. a lámpás készülékek havi díját pedig lámpánként egy pengőben .állapítaná meg.

Ezzel az intézkedéssel elérnénk azt, hogy rövid időn belül majdnem minden otthonban lenne rádió, mert akik eddig csak hetilapot járattak, azok hetilapjukat .felcserélnék rádióval. mert a detektoros készülék fenntartása sem kerülne többe s így a kormányzat nagyobb eredménnyel végezhetné a rádión keresztül nemzetvédelmi munkáját.

De ugyanakkor a remh írtere jsztők rendbontó munkáját is megnehezítenénk, ugyanis itt. falun, a rémhírterjesztők többször így kezdik :

— A rádióban hallottam.. ■ stb.

S mivel csak Budapest vételére alkalmas rádiókról v an szó, az ellenséges rádióállomások is hiába próbálkoznak propagandaelőadásokkal.

Ami pedig a Rádió anyagi bevételét illeti, én azt hiszem., hogy a mérleg nyeréséi- get untatna.

Mert mégis csak jobb a detektoros készülékek után befizetett sok 50 fillér, mint a seirtal? — addi^, amíg a detektoros hallgatók anyagi helyzete megengedi a 3 lámpás, hangszórós rádiót.

A Jézusfaragó ember szabadtéri előadására készül az egerszegi ifjúság

Tudvalévő, hogy a zalaegerszegi levente- pálya sok kívánniv alót hagy maga után. Kaptak ugyan bizonyos államsegélyeket, de maga az ifjúság is elhatározta, hogy munkájával járul hozzá az otthon és a pálya felépítéséhez.

Mint értesülünk, az ifjúság a »Jézusfaragó ember« című Nvírő darabot kívánják szabadtéren bemutatni. Az előadás előkészítését Ujlaky László, a Nemzeti Színház tehetséges, fiatal tagja vállalja. Előreláthatólag az előadásra Zalaegerszegre érkezik Nvírő József, a nev es iro.

Amikor az előkészületek komoly L stádiumba íendüléseről számolunk be, örömmel hívjuk már fel a város lakosságát a riltkja számba menő élményre. S reméljük, hogy a. városka életét ezzel egy kicsit sikerül majd lázba hozni.

Az előkészületekről később részletesen beszámolunk. 1

Miért?

Ma. amikor a lenni, vagy nem lenni napjait éljük, önkéntelenül tóiul elénk a címül használt kérdőszócska, ha szétnézünk házunk táján, különösen, amikor a 'szívünk fái. a. lelkünk zokog.

Miért türjük. hogv sorainkban mindenhol ó? minden alkalommal helyet találhasson, az elégedetlen, a rosszakaratú hírliarang, a suttogó, a lázító, a hazaáruló elem? Másik: miért kezeljük ezeket az akasztófav irágokatj kesztyűs kézzel? Végül: miérit válunk szövetséges bűntársaikká néma hallgatásunkkal?

Szomorú; a válasz, melyet mindhárom kérdésre nyugodt lelkiismerettel adhatunk. Mert ma az a divat, az az átkunk, megtépázni,, befeketíteni mindenkit, aki nálunk »valaki«, aki közpályán működik, akit a Gondviselés a népek, nemzetek, a társadalom, a köziT- letek és egyedek vezetésére rendelt, lett lé-, gyen az népünk, nemzetének, társadalmunk legjobb, leghívebb és legnagyobb fia, egyenesen jótevőnk, fanatikus (sorstársunk, egy a húsunkból, egy a vérünkből. Aki hozhatja, alkalmazhatja bár a legüdvösebb, leghasznosabb kérdéseket, szabályokat; felállíthatja a szociális intézmények tömegeit, előmozdíthatja a közjólétet. Hiába. A háborús pszihózis napjainkban úgy átitatta, átállította társadalmunkat, a ma emberét, — tisztelet a csekélyszámú kivételnek — nincs olyan emberalkotta szent és üdvös intézkedés, amelyet romlás) felé haladó, helyesen, rohanó társadalmunk! átlagon felüli zöme helyeselni tudna.

Ma csak kritizálni, értékeket bemocskolni elégedetlenkedni, lázítani tudunk és segíteni a haza sírját ásni. De alkotni, összefogni, áldozatot hozni, drága hazánk szent ügyét önzetlenül szolgálni, odaadó hűséggel, megértő, keresztényi szeretettel viseltetni egymás iránt, eltávolítani magyar és magyar közül az elválasztó válaszfalakat, felölelni magunkhoz az elhagyatottat, segíteni a szenvedőn, /békén tűrni a háború okozta kényszerhelyzetet, lemondani a habom előtti átlódról, kényelemről: lakatot tenni a szájra, gombot kötni a nyelvre, felhagyni a bírálgatással, a rémhírterjesztéssel, tisztelettel lenni a tekintély iránt: jaj azt a mai ember legalább 90 százaléka megtenni nem tudja. Nem.

Mert megingott az itthoni emberben az Istenbe vetett hit. Megfordult a v iláír. Az első- világháborúban a templomok zsúfolva voltak. Akkor a fronton ment az istennélküli élet. Ma I helycserével: ott mindenki keresi az Égiek l segítségét. Ugyanakkor itthon ürességtől kon- * ganak a templomok. A ma embere Isten segítségének a kérése helyett, ki kel az ég ellen,