Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-04-23 / 92. szám
1943. áprflfs 24. Ä^LAMEGYEI ÚJSÁG 3*i Dr. Brand Sándor alispán felhívása a vármegye lakosságához a hadikórház sebesültjeinek támogatására Brand Sándor dr., vármegyénk alispánja, a következő felhívást intézte a vármegye miniden hatóságához és közönségéhez: A zalaegerszegi hadikórház sebesül t jei és betegei iránt Zala vármegye társadalma eddig is olyan megértést és támogatást tanúsított, hogy őszinte örömmel közölhetem vármegyém községeivel és lakosságával a zalaegerszegi katonai á 1 lomásparancsnokság, a k6rházpa- ranesnokság és a Bajtársi Szolgálat, valamint az ott gondozást és ápolást élvezett sebesülitek és: betegek őszinte köszönetét és háláját. Ebben az akcióban pénz- és természetbeni adományok gyűjtésében községenkint más és más volt az eljárás és most abból a eél 1x5!,i hogy az eljárást a v ármegye területén egyöntetűvé tegyem: 1. ' Arra kérem vármegyénk kipróbált köz- igazgatási tisztikarát, kérjék fel nevemben i városi (községi) levente egyesületek vezetőit és a parancsnokságokat, hogy ebbe az akcióba minden községben, illetve városban vonják be a leventeifjúságot. 2. ) Az adomány gyűjtés rendszeres keresztülvitele érdekében legcélszerűbb, ha a gyűjtés; minden községben (városban) minden hónap első vasárnapján történik. 3. ) Amennyiben a vármegye más városában, vagy községében hadikórház (kiegészítő kórház, vagy katonai üdülő, illetőleg katonai gyógyintézet állíttatik fel), az elsőfokú hatóság előterjesztését kérem és várom arra nézve,, hogy az új intézményhez a vármegye melyik járásának, illetve községeinek adományai szolgálta tandók be. 4. ) Tekintettel arra, hogy Balatonfüreden iS hadikórház működik, az ottani társadalom áldozatkész közreműködésével, ezért úgy rendelkezem. hogy a tapolcai és balatonfüredi I. János asztalosmester végigmustrálta a koporsót: no, ez is kész, mondotta önmagának, mivel csak egyedül volt a műhelyben. Alost már meghalhat valaki, legalább akadna gazdája s én is keresnék, a tisztelendő tír is. keresne, na meg az a szegény kántor iparra is ráfér egy kis kereset. így gondolkozott János mesteU": s tudja Isten, meddig fűzte volna még pogány gondolatait, de hála Istennek, kopogtattak az ajtón. János mégegyszer végignézett az elkészült koporsón, majd hangosan mondta: szabad. Az ajtó nyílt, s János legnagyobb örömére, a főtisztelendő űr lépett be rajta. Mái* azért .»'örömére«, mert ami. bútor van a tisztelendő úréknál, annak legnagyobb' részét János mester csinálta és így indokolt volt az a feltev és, hogy új munkaalkalomra van kilátás. — Jónapot adjon Isten. János mester, — köszönt a tisztelendő úr, szokott nyájas hangján. — Jónapot tisztelendő úr, mivel lehetnék szolgálatára? t isztelendő úrnak mindent a legolcsóbban számítok, azt hiszem, eddig sent volt panasz a munkámra. Bocsánat, János mester, ha alkalmatlankodásnak veszi is ez a látogatásomat, de meg kell mondanom, hogy most egészen másért kerestem fel. járások adományai a balatonfüredi hadikórház mellett működő Bajtársi Szolgálathoz szolgáltatandó be. 5) Arra való tekintettel, hogy a közelgő húsvét igen alkalmasnak látszik a gyűjtésre, azt kérem, hogy az első, vagyis áprilisi gyűjtést a leventék a húsvéti ünnepek alkalmából és a leventebizottságok irányítása mellett ejtsék meg és az adományokat juttassák ei a fent megjelölt helyre. Tájékozásul közlöm a közigazgatási hatóságokkal, leventeegyesületek v ezet ősegeive;l és a vármegye mindenkor kipróbált, hazafias szellemű és áldozatkész lakosságával, hogy a hadikórházhoz befolyó pénzadományok mindenekelőtt arra a célra fordít falnak, hogy az otthonukba hazatérő, kórházi, ápolást már nem igénylő, rokkant, vagy csökkent munkaképességű, elsősorban zalai honvédeink olyan gyors,, ideiglenes és egyszeri pénzbeli támogatást kaphassanak, hogy a szegénysorsú családnak bizonyos ideig anyagi gondja ne legyen, lia már otthonába visszatért, de kereseti lehetősége korlátozott és ezt az akciót addig és oly; mértékben kívánjuk folytatni, amíg a törvényhozási intézkedés a kérdést majd intézményesen megoldja. Ez a felhívásom a városban (községben) a szokásos módon kihirdetendő és az elsőfokú hatóságok vezető nevemben kérj ék fel támogatásra a helyi sajtó képviselőit is. Ehhez a munkához a szeretet, az együvé- tartozás és honvédségünk tagjai megbecsülése' jegyében szólítom fel a vármegye mipdfenj hű fiát. Zalaegerszeg, 1943 április 17. Dr. BRAND SÁNDOR, Zala vármegye alispánja.; — Tisztelendő urat mindig szívesen látom, csak tessék helyet foglalni, — mondta János barátságos arccal. Tisztelendő úr helyet foglalt, majd halkan kezdte: — Mester uram, nem akarom, hogy az ideje kárba vesszen, tehát azonnal a dologra térek. Mar több vasárnap is hallottam, mikor a háza előtt elmentem, hogy dolgozott, mert kihallatszott a fűrész hangja és tegnap sem volt templomban, pedig tegnap Nagypéntek volt. Nem azért jöttem, hogy ezért szemrehányást tegyek, hanem megkérném arra, hogy holnap, húsvét szent ünnepén, ne dolgozzék, hanem jöjjön el a templomba, a feltámadás ünnepén ennyit igazán megtehet. Ne felejtsd el, hogy van magának egy nyolc éves kis- lánya, mit gondol az, ha édesapját a feltámadás ünnepén dolgozni látja. Már pedi<* minden gyermek a szüleitől tanul legtöbbet! Remélem, meg tudja ezt érteni. . — Igen, megértem — mondta János; mester, —- tisztelendő úrnak így kell beszélnie, mert ebből el. Tisztelendő úr újszülötteket; keresztel és halottakat búcsúztat, mert ez a hivatása, en bölcsöt es koporsót csinálok, mert ez az én hivatásom. A mai kor modern embere tisztában vau azzal, hogy az élet nem más, mint üzlet, az ember »vesz«; és »elad«, ennyi az egész. Ha valaki születik, az is üzlet, ha meghal, az is A Husvét a tavasz ünnepe. A levegő tele van az élet kibontakozásának hevével. A kék végtelenben vígan vitorláznak a pacsirták és reggelenként csodás zsolozsmát zengenek a világ Teremtőjének, aki megfoghatatlan gondoskodásával a kihalt' földbe életet lehel a fagyott barázdákon megcsillanó napsugár nyalábokkal. Itt-ott kibújnak sorban a védések és apró, húsos iSzíklevelüket belecsóválják a mézédes levegőbe. Az ember, a világ földi ura, maga is megbűvölten áll, miközben ki- fehérült homlokán egymással kergetőz- nek a pajkos hajszálak és karonfogvái táncolnak a Nap előreküldött, bizsergő kis sugaracskáivaí. A munka be van már vetve a földbe, a fákra kiült a zöhí lomb és körös-körül megtarkálotí a világ. Ekkor köszönt be az idén az Egyház legnagyobb ünnepe, a Húsvét. Sohasem tudok eltelni a húsvéti misztériummal, ami Krisztusnak virágszőnyegen való je- ruzsálemi bevonulásával veszi kezdetét,- hogy aztán Jeremiás próféta siralmaival vesse előre megdöbben tőén komoly és' mégis *a végtelen színskálával keresztüli szőtt Nagyhetet. A Nagy csütörtök olyan, mint maga a tél. Az Egyház megszaggatja ruháit, lerombolja az oltárok díszét s úgy áll olyan kifoszt ottan, de fenséges hallgatásban a templom, mint a nagy természet, amelynek megfagyott göröngyei fe- j lett suhog a halál. Valóban, az ember húsvételőíti kora a végtelen halál-láncolat I volt, amíg meg nem jelent Krisztus és1 fel nem áldozta magát, hogy sötétségünk, elkárhoztatottságunk végtelen függönyén rés támadjon, amelyen megláthatjuk az Istent. A Húsvét a taviasz ünnepe, mert amikor a világ megváltódik Krisztus halála áltál, ugyanakkor a. tél fagyossága, borzalma is felenged és megszületik a tavasz, amely minden esztendőben új csodát hoz. Az élettelen, megkeményedett magok csodája, amit maguk előtt lökve kiemelkednek a földből, hogy hatalmas növésükkel új növényt, új magokat, új életet hozzon mindannyiónk számára. Ily enk or, ha kint járunk a term észéiben, végtelen lenyűgözően tárul elénk aí [ világ, a virág, a fák1 zöldsége és mindezek!" mögött a végtelen, alkotó Isten,l aki megfoghatatlan nagyságában arra is gondol, hogy a virág kebelében méz teremjen, a méz csalogassa az apró állatokat, amelyek mohó, tavaszi lázukban; virágport hordanak a bibére, amelynek1 tátogató szája megtermékenyíti magában a gyümölcsöt, a magot, amely a kék égből ráhulló napsugár melegében megérve, tovább teljesíti örök körforgását. Milyen közel is van, aki ezt a körforgást elindította. Csak ilyenkor, a húsvéti komor imák és csodás szertartások gyertyáinak rőt fényében döbbenünk Rá, aki velünk van mindig s ilyenkor kitárja a testét, hogy megtaláljuk a minden szépségen túli nagyságot és szépséget, igazi élethivatásunkat és célunkat, Magát, akit. bármennyire is tagadni merészelnénk, mindennek a z u r a, mindednek a k o r m á n y z ó j a, s akinek akaratából mozdul meg élettelenségéhő! a világ1 ■» mindaz, amit a véges emberi nyelvünkkel1 cs agyunkkal úgy hívunk: minden, Ö a M i n d e n! (s z.) sürgősen keresek. 25--30 holdig. Ajánl. „Budapesti cég“ jeligére. Tenzer hirdetőbe, Budapest, IV. Szervita tér 8. A modern ember Elbeszélés irta: Polgár Lajos.
