Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-06-26 / 142. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG A szepetki Leányegyesület látogatása J3akonyjákón Egy mesét olvastam valamikor régen. Már nem tudom, hogyan kezdődött, hogyan végződött, csak arra emlékszem, hogy sokáig foglalkoztatta gyermeki fantáziámat a ragyásképű legény története, aki egy hétszergörbe üdvas fában tündérkisasszonyt látott egyszer la Bakonyban. És emlékszem, akkoriban miniden vágyam az volt, hogy eljuthassak són is abba a csodálatos erdőbe és megkeressem a mesék tündérki sasszony át... Ez a régi-régi vágyódásom bukkant elő a feledés ködéből, amikor a Városlőd-Kis- Jődi megállónál, lekászolódva a zsúfolt vonatfolyósóról, felhőfátyollal haragxvszöld ormain, elénkkomorlott a rejtelmes Bakony... Október óta készültünk erre a látogatásra. Azóta, hogy Szépeikén jártak bakonyjákói, németajkú testvéreink, akikkel — élénk levelezés formájában — ma is fennáll kapcsolatunk. Szíves meghívásuknak teszünk most eleget, amikor Bertha Sándor zalaegerszegi hitoktató úr vezetésével 17-en elindultunk újnak a szepetki egyesületből. Na és nem feledkezünk meg a társaság 19-dik tagjáról sem. Szép úrról, aki Szepetken hűséggel szolgálja la MÁV-ot, de most harmonikájával zenekart van hívatva helyettesíteni. Az állomáson Ékes Kató, Bakonyjákói tanítónő siet elénk. Az ősszel ő is járt Szepetken. ismerősként üdvözli hát a társaságot és vezetésével indulunk neki a girbe-görbe utcáknak, hogy néhány kilóméteres gyaloglás után laz etdei vasút megállójához érjünk. Én erre nem ülök fel, mondja Szép úr és gyanakodva vizsgálgatja a fa-szállításra szolgáló kocsit, melyen most rögtönzött deszka- padok csábítják pihenni az utast. De a lány- eereg fáradt már, no meg élményre éhes, hát boldog zsivajjal rohamozza meg a sebtében^ kinevezett »bakonyi gyorsot«. Végül Szép úr is mégadja magát: kis sóhajtással feltelep- Bzik, féltőn ölelve harmonikáját... Aztán szuszogva, pöfékelve megindul a csepp mozdonv és belefúrja magát az erdőbe. Olyan ez az utazás, mint valami csodálatosan szép álom... Fejünk felett összel>orulnak a Bakony fái, későnnyíló akácok integetnek, vadrózsák lengetik rózsaszín zászlóikat. És szívből, boldogan, felszabadultan dalolnak, kacagnak a lányok. Egyszerre ritkulni kezdenek a fák. A viszontlátás öröme ragyog fel az arcokon: a farkasgyepűi megállónál bőszoknyás sváb leányok virágcsokrokkal integetnek felénk. A mi kedv es októberi vendégeink. .. Miad itt vannak: az Agnes, a Bézi, a Náni, a Zsuzsi. meg, a többiek... Van persze ölölkezés, csó- kolódzás. Csak Szép ór nézi búsan a kisvasútat. , Elmennék rajta Jákóig — sóhajtja, ellentmondva előbbi nézetének. Farkasgyepűtől jó fél órai út Bakonyjákó. Mire a faluba érünk, csapatosan siet a nép a szentmisére. Fényes csizmájú férfiak,.sötétruhás assznyok állnak a templom előtt és kíváncsian mustrálják végig az érkező »vendég« lányokat. Azokat pedig egymásután nyeli el egy-egy fehérfalú kis ház kapuja, hogy alig percek múltán újra találkozzanak a jákói templom nagymiséjén. A szentélyben térdelek, ahonnan jól látok mindent. Ma búcsú van. talán azért jöttek ennyien. A derűs boltívek alatt szorong a nép. Elől a símárafésült, szőke lányok soraiban ismerős, szepetki arcok világítanak... Felzúg az ének. A mi füleinknek idegen a szó, érthetetlen a felolvasott evangélium. Annál nagyobbat dobban a szívünk, amikor a német prédikáció után. plébános úr magyarra fordítja a szót. És könnyesen hajol arcunk az imakönyv fölé, amikor boldog meglepetésként felhangzik: »Bús magvarok imádkoznak, égi Atyánk Hozzád!...« Szívünkből "1 tűnik minden szorongás. Úgy érezzük: hazaérkeztünk. Meleg, délutáni verőfény önti el az is- kaloudvart. Bakonyjákó apraja-nagyja ott szorong a magyarruhás szepetki lányok körül. Csillannak a párták, suhognak a selymek és egyik-másik sváb" apróság nyitott szájjal feledkezik a magyar színek csodálatos harmóniájára. , — Ilyen szépet csak Pápán láttam egyszter a moziban— sóhajtja egy fiatal menyecske és tán’ századszor simogatja végig tekintetével a magyarruhás lányokat. Fonvódi Vilmos plébános úr beszél. Szavaiból árad a szeretet a zalai föld iránt, amelyet rövid itt tartózkodása alatt is megismert, megkedvelt. És köszönti a Zalavölgv leányait, akik eljöttek a Bakony rengetegjébe, németajkú testvéreikhez. A szepetkiek válasza után aztán működésbe lép Szép úr is. Magyar táncok gyönyörködtetik a szívet-szemet, magvar nóták ringatják el a lelket... A zalaistvándi kis' Polgár Mariska szólóéneke őszinte tetszést arat. És Novak Mária szavalata után a sváb község lakói ajkáról egy szívvel-lélekkel felzúg a Himnusz. Másnap délelőtt kirándulunk az erdők Kormányzó lm Vk F ává 'áfával megkezdődet! a Sajó-csatorna építése. 1943. június 26. f közé rejtett vadászkastélyhoz. Végesvégig a Bittva vize mellett fut az ösvény... A kristályos kis patak csobog-locsog mellettem. A Bakony fái dicsőséges múltról regélnek és előttem dalolnak, egyre dalolnak a lányok ... Gyöngyöző forrásból iszunk, tarka lepkéket kergetünk és a kastély nagy halastava csupa' kipirult, nevető leányarcot tükröz vissza. Egy darab boldog béke ez a délelőtt, 1943 nyarán. A délután már a búcsúzásé. Két kocsi áll elő. Azokra préselődik fel a társaság. 17 kilométer ide Pápa, indulni kell... Az ablakokból, kapukból kezek intenek utánunk, kendők lengenek és egyre több arcon gördül le a könny... A faluvégen mégegyszer megállunk. Fonvódi plébános úr beszél, de szavait most alig értjük... a jákói lányok jobb- ról-balról felkapaszkodnak a kocsikra, átölelnek bennünket... aztán még egy testvéri kéz- szorítás és indulunk.. . Fehér porfelhő támad mögöttünk és egykettőre eltűnik benne a jákói toronyi a falu házai és az utánunk integetők arca... Eltűnik benne a drága Bakony... A mi visszaintő kezünk is lehánvatlik, hogy egyszerre sürgős dolgot találjon a sze-. műnk a környéken ... Selyemkendős menyecske szorong mellettem, itt a kocsin. Jákói lány volt, az ősszel ő is eljött Szepetkre. Most boldog asszony, magyar férfi felesége valahol a megye keleti részén, de hazalátogatott, mert hallotta, hogy jönnek a szepetkiek. Szégyenlős mosollyal súgja: — Mert én Szepetknek köszönhetem a boldogságot, kisasszony, kérem. Soha nem néztem volna magyar legényre, nem mentem volna magyar faluba, ha az ősszel nem kerülök magukhoz. Ott ismertem meg a magvarokat s a! magyar falut... Ez az egyszerű, de súlyos vallomás volt talán a legnagyobb öröm az egész kirándulá- son. Bőséges jutalom minden izgalomért, fáradságért, áldozatért. ___ Mert ha semmi másért: »ezért« érdemes volt vállalni mindent, , És most már mögöttünk van a jákófl út... De tudom, hogy sokszor üdít ntajd! még az emléke is. Ila lehunyom a szememet, hallani vélem a Bittva csobogását, amikor pedig valami nagyon szépet álmodom, akkor az erdei vasúton utazom, vidám leánysereg kacaja közepette. De nem csupán egyre fakuló emlékeket Koztunk magunkkal. Sokkal többet ami ál. Magyar öntudatunk erősödését, kötelességeink felismerését és azt a szent fogadást, hogy lä szívünkben kinyílt szeretetvirágot ápolni fogjuk. Mert kinyílott a bakonyi erdők között, azon a felejthetetlenül szép két júniusi napon, amikor kékebb volt az ég, .fodrosabbak a fellesek és tisztább volt a lélek. c? Háry Emma. cTilm~ózinfíát Szombaton fél 6, fél 8, v asárnap fél 4, fél 6, fél 8, hétfőn fél 6 és lel 8 órlakor ásd Edisonban: HÁZASSÁGGAL KEZDŐDIK. Uj magyar film. Főszereplők: Muráti Lili, Hajmássy Miklós, Bilicsi, Jiajnay, Déri Sári. Kedden, fél 4, fél 6, fél 8, szerdán fél 6, fél 8, csütörtökön fél 6 és fél 8 órakor: BŰNÖS VAGYOK. Nagysikerű magyar film. Főszereplők: Kamarás Gyula, Mezey Mária, Csortos, Ilácz V ali«
