Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-06-22 / 139. szám

■ • • 7 V " ■ f : í: . 1943. június 22. ZALAMEGYEI ÚJSÁG > p*«»1 --f~^< r—1 *"■*( g ^ cf iapi RireR J3úcsú /dsólendván a Szentháromság hegyen Ezrek látogatták meg a régi harcos helyeket Kinevezés. Az igazságügyminiszter a nagykanizsai második közjegyzői állásra dr. Csaplar \ ilmos kispesti köz jegyzőhelyettest ne­vezte ki. — Ferences primicia Nagykanizsán. Nagy­kanizsán vasárnap délelőtt a ferences plé-* bániatemplomban tartotta első miséjét P. Szo- kolai Bernardin. Rézvezetője'P. Gulyás Gel­lert, szónoka pedig P. Labancz Medánl volt. Az ú j szerzetespap nagykanizsai vasutas-csa­lád gyermeke, akit a napokban szentelt pappá püspöke. — Súlyos feladat előtt áll az alsóié ul» M állami polgári iskola. A megtartott beíratások alkalmával az a helyzet adódott, hogy a máris zsúfolásig megtelt polgári iskola 1. osztályába csak a helybeli tanulókat tudták felvenni, míg a vidékiek kiszorultak. Ezek érdekében oly értelmű kérést intézett a polgári iskola igaz­gatósága a tankerületi főigazgatóhoz, hogy az első osztályt engedélyezze párhuzamosan beállítani, mint az az elmúlt évben is tör­tént. A vidék magyarosítását feltétlenül és a legnagyobb eredménnyel a polgári iskola végzi. Hatása a környékre felmérhetetlen. Most mégis ez az intézmény csorbult működésében, amikor nem tudta felvenni a vidéki jelent­kezőket. Reméljük, Alsóiéiulva sok vajúdó kér­dése, így a polgári iskola fejlesztése is. rövi­desen megnyugtató megoldáshoz jut. — Adomány iá Hegyi-család iák. Dr. Ud- var'dy Jenőné Révfülöpről az elárvult Hegyi- család részére 20 pengőt küldött. Ezzel az adományok összege 140 pengőt tesz ki. amely összeget eljuttattuk a családnak. — Csendőrkézre került egy baházó. Furdi Miklós 27 éves muraszemenyei lakos a szőlő­hegyről jövet ittas állapotban összeszólalko­zott Kurucz József hegyőrrel, akit fejszével ügy fejbesójtott, hogy az igen súlyos. fe/i- sérülést szenvedett. Furdi ezután megszökött és a torayiszeintmiklósi csendőrségnek most isikerült elfogni. Beszállították a nagykanizsai csendőrségre. — Liliomszentelés. Mint már jeleztük, a ferencesek templomában június 21-én meg­tartották a szokásos liliomszentelést, P. Pusztav Gábor ferences harmadik rend országos iga&- igatója a 8 órai szentmise után, szentbeszédet tartott. Szentbeszédében többek között rámu­tatott arra, hogyha Szent Antal lelkű lété, szeretető és erkölcse élne a ma ember ében, akkor a szociális bajok magától megoldódná­nak. A rövid szentbeszéd után megáldotta; és szétosztotta a megjelent szerzetesek között Szent Antal tisztáságára emlékeztető érmet. Majd megindult a kedves liliomos körmenet a hívek résztvételével. A körmenet után ereklye- csókoltatással fejeződött be az ünnepély. Alsólendváról írja munkatársunk. Júniusi napfényben fürdik a hegy, a völgy. Bearanyozza a Szentháromság kápolna öreg, kopott falát, rozzant tornyát. Itt-ott felhő- rongyok az égen. Zengő madárdalra élned az ©gesz Muravölgy. S ajtatos, szivQtsmuto, énekkel búcsúsok jönnek a messzi utakon Alsólendva felé. Szentháromság vasárnapja van. Búcsú a Szentháromság kápolnánál. Jódul a nép messzi vidékről, zeng a könyörgő ének, meghatódik a szív, a lélek. Csak a szorongatásban élő magyarság tud ilyen áhítattal búcsúra menni. A tatárok öldöklése elől a templomokba szorult nép tud­hatta csak utódaira hagyni ezt az áhítatod. Csak a töröktől való örökös rettegés ver­hette így össze ezt a népet, hogy .hitét ne veszítse, hazáját védje, életét áldozza. Csak a szláv félkaréj szoríthatja fel így a hegyre, az áhítat, az erő, a hitvallás és hazaszeretet, hegyére ezt az örökké szorongatásban élő ma­gyarságot. Mert küzdeni dicső, harcolni kel], s aki hittel harcol, biztosabban győz. mert a hit győzelemre termett. Alsólendva mindig fontos végvár volt a törökidőkben. S harcait megvívta dicsőn. 340 évvel ezelőtt egy esztendő alatt kilenc török támadást vert vissza. S vájjon mennyit a száz­ötven törökerős esztendőben?! A mai Szent­háromság hegyen is állt akkor egy kísérőd, ahogy régen mondták: »váracsszerú elplnű«. Akkor Hadik Mihály volt annak a kapitánya. Alsólendva várának ura pedig Báuffy Kristóf. Két: rettenthetetlen hős. Jaj. de jött a török. Jött tízszerte nagyobb erővel, mint amennyi ember a várban és a kísérődben volt. Segítség pedig sehol semmi. Fel kellett venni a har­cot: hát felvették, és méghareolták úgy, hogy a török véres veszteséggel menekült el Alsó • lendva alól. Győzött a hit és hazaszeretet! S hogy Hadik Mihály is elesett a harcban, szé­pen eltemették fönn, az elő mű tövén. Mintha onnan és akkor is vigyáznia kellett volna még a török hújkálő csapataira, az egész Mura- völgyre. Jól vigyázott rá, talpig hős a hit* adott elég erőt hátramaradt népének, a lendvái vár sose jutott török kézre. El is mult a török világ. Eloinlott a »varácsszeriű előírni« is. Tég­láiból a Gludov ácz-család építtetett a helyére kápolnát, a Szentháromság tiszteletére. Akkor találták meg Etadik kapitány koporsóját is’. Megbecsülték: a kápolnába vitték. Ma is olt van. S azóta hitet és történelmet tanulni jár fel a nép búcsúnapokon. S az asszonyok kézen­fogva vezetik fel kisgyermeküket, hogy meg­mutassák nekik a régi, nagy harcok helyét, a széles Muravölgyet, amelyért küzdeni keli, s a hős kapitány múmiáját. öté vés kisgyermek voltam, amikor elő­ször vezetett fel engem is jó any ám. Megmu­tatta a vér áztatta rögöket, a gazdag rónát, amelyet nekem is védenem kell majd. Hadik életveszejtő menekülésének útját, a meredek hegyoldalon, a lova lábanyomán kifakadt, vi- I rító hegyi liliomot.. . Hadik múmiáját, ötéves : koromban történelmet kóstoltam. Később el­veszett mégis ez a vidék... A szláv félkaraj akarta felhabzsolni ... S úgy éreztem, én is hibás vagyok: mert tizenötéves fejjel nem keltem védelmére. . . Három, négy, ötéves kisgyermekekei Né­zetnek most is jó anyák. Énekszóval indul a templomból a körmenet. Felmegyek velük. Míg. Istent dicséri szánk, szívünk, szemünk a véráztatta rögökre tapad, meg akarjuk tar­tani magunknak. Kedvesen, szeretettel nézek ezekre az előttem, mögöttem, mellettem ti­pegő kis gyermekekre, akiknek anyjuk Köz­ben megmutatja a völgyet, a hegy'meredekét, Hadik útját, múmiáját, örülök, hogy ezek a kis magyar gyerekek nem az iskolai írás-olvadásból kapják |az első leckét, hanem édesanyjuk drága szép szaván a magyar történe­lemből. S a súlyos magyar történelem őket is hívja, s szívesen indulnak el feléje s élnek-halnak majd érte. Itt, e búcsújárásban láttam meg azt is, hogy a katolicizmus nemzetekfölöttíi ereje nálunk, magyaroknál elválaszthatatlan a hazaszeretettől. Mélyen vágott, szűk hegvúton szorongunk fölfelé. Közel háromezer ember. Mint egy különös, sokfelei összeverődött szekta: mely hisz a magyarság elhivatottságá­ban,- küzdelmeinek sikerében. Vallását gyako­rolja és közben történelmével itatja át lelkét. Kérdezem néhány, komolyarcú magyartól, hon­nan jöttek? — Béláiméról, Csertőidről, a vend falvakból, mind itt vagyunk, akik magyarok - nak tudjuk magunkat. Más csoporttal is be­szélek: Lenti, Csömödér, Páka vidékéről nagy csapat. Felérünk. Milyen kár, hogy ez a messze- látszó kápolna ilyen rozoga állapotban van! Ki gondja ez? — A torony bólint: tán senkié! De tudom, hogy Alsólendva is, a vármegye i is, szép összeget szavazott meg a renoválá­sáfa. Míért késik hát? Mise, áhítatos régi dallamok. Tüzes-szavú prédikáció. Bűnöket tár fel, hibákat ostoroz. Isten, s a hazája ellen vét, aki az induló) magyar életnek gátat vet... S ebben a pilla­natban egy magyar asszony karján felsír egy hét-nyolchónapos kisgyerek, míg mellette kettő a szoknyáját fogja. . . Senkit sem zavar a1 gyermeksírás, de. megenyhülnek az arcok fe­szült figyelései, nem sötét a jövőnk! Gvsr- meksírás és mosoly röppen föl újra erről a harcos magyar földről. S ha most még össze­szorulva figyelünk is itt, kitárul egyszer még MEGÉRKEZIK: CIRKUSZ CARLEE Különvonattal Nagykanizsáról Zala­egerszegre az óriási 2 árbocos vízmentes sátorával. Igazgató: DONNERT BONIFÁC 100 személy, 30 idomított ló, 24 vadálat. Megnyitó előadás: a villanytelep melleti téren 23-án szeréé** este 8 énekor* g«a«srtä^sa 3 3,5 a» o»te 8 árakor

Next

/
Thumbnails
Contents