Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-06-19 / 137. szám

1943* június 19.

ZALAMEGYEI ÚJSÁG

5, ''

Feljegyeztük,

• • • hogy a héten kedves veadégie volt a Zalamegyei l jság saer kész tőség ének. Vitéz Hajmássy Lajos, az ismert operett- bonviván, lloníhy Hanna partnere, aki, zalai származású fiatal feleségével és Ba- ráth Ferivel látogatást tettek Szakái Ferenc szerkesztőnél, aki egyúttal azt elárulta, hogy hol lehet legjobban Zalaegerszegen ebédelni. Vitéz Ilajmássyék igen szívesen meg is invitálták felelős szerkesztőnket budapesti otthonukba. A neves művész és felesége innen az állomásra autózott, majd Nagykanizsa felé folytatták útjukat. E kedves látogatás alkalmával készítette Baráth Feri a lap más helyén található riportját, amit örömmel adunk közre, mert egy neves, zalai származású művészről szól, s aki írta az országosan ismert riporter és színház rovatvezető.

— hogy Baráth Feri és felesége csütörtökön befejezte zalaegerszegi szabadságát és visszautazott a fővárosba. A városban többeknek feltűnt, hogy Baráth szerkesztő úr hosszú sétákat tett és sokat tárgyalt felelős szerkesztőnkkel.

... hogy nagy előkészületek folyna!^ szerkesztőségünkben az újságíró—nyomdász labdarúgómérkőzés megrendezésére A jövedelmet valószínűleg a Bajtársi Szolgálatnak juttatják.

... hogy a szombathelyi teniszverseny ifjúsági győztese, Kovács, akinek tehetségére sportkörökben is felfigyeltek, Kovács Károlyiak, a Vármegyei Bank és Takarékpénztár vezérigazgatójának a fia.

., . hogy Újhelyi Anna, lapunk munkatársa, az utóbbi időben azért nem irogat a Z. U. hasábjain, mert, előreláthatólag, augusztusban lesz az esküvője s természetesen előtte igen nagy az elfoglaltsága.

•.. hogy korábban a háztartási tanfolyamról írt riportunk helyszíni látogatássá alkalmával a tanfolyam isták zöldborsó, főzeléket és rántott csirkét ígértek, ha szép riportot írunk róluk. A szép riport megvolt, de a zöldborkő főzelék, rántott csirke »garnirunggal« elmaradt, sőt, a tanfolyamot is a legnagyobb csendben zárták be. Ugylátszik, volt kislány, aki nem kívánta a nyilvánosságot.

... hogy komikus jelenet játszódott le a legutóbbi hangversenyen. Ugyanis az! egyik hölgy a mellette lévőről egy harmadiknak franciául nem éppen kedvesen emlékezett meg. Komikus a dologban,' hogy az illető nagyszerűen megértette a francia beszélgetést, de nőről lévén szó, kénytelen volt ia kellő megtorlástól és kérdőrevonástól eltekinteni- (Vigyázzunk, mert esetleg mások is tudnak idegen nyelveket és baj lehet az ilyen megjegy-/ zésekből.)

Bunda, boa akkor jó, ha

!

Bundák mérték után, mikádók bélelése és

gallérozása legolcsóbban

Laky szűcstől való

ZALAEGERSZEG Bettiién Gábor-u. 5. sz.

szücsnieste'iiól Mine*

A Máigol lain Unni

A mull héten a »Szakadék« előadásáról írtam.

Ott láttam a falu örök harcai, nemcsak a kenyérért, hanem a bűn ellen is. Láttáin a küzdő, földtű ró fajtámat, azt a népét, amely, ha a jég elveri a határt, újra szánt és újra vet, ha a tűz felégeti a házát, újm épít, a; nélkül, hogy panaszkodna, de feUajdul akkor, ha elveszti legdrágább kincsét, az igazit, a pótolhatatlant, a gyermeket. Láttam ott, hogyan fog össze a nép. ha veszélyt érez, hogyan fogják meg egymás kezét, hogyan lendülnek védekező harcba, ha közülük csak egyet is bántani akar valaki. Láttam ott, hogy ez a nép szinte egyé forrt, s olyan elkeseredetten üldözte a bűnt, hogy még a szeretett tanítójuktól is elfordultak, mert benne bűnpártolót láttak. Tisztalelkűdk ők, küzdenek a kenyérért, a gyermekeikért és békéért.

Most, Pünkösdhétfőn pedig a falu békéiét, a falu mosolyát láttam Salomváron a leventeleányok találkozóján. Mert le ven tele ány - n ap volt Salomváron. Hat község leventeleánvai jöttek el Salomvárra, hogy közelebbről is megismerlek egymást, hogy megszoríthassák egymás kezét s mint sorstársak, de úgyis, mint magvar leventeleányok felvegyék egymással az örök kapcsolatot, hogy a jövőben együtt, egyakarattal dolgozzanak.

He eljöttek azért is, hogy egy kis mosolyt, egy kis napsugarat hozzanak, s hogy egv kicsit szórakoztassanak bennünket. Elhozták a búzavirág kékségét a szemükben, a pipacs pirosságát az arcukon, a pacsirta dalát az ajkukon és a falu békéjét a szívükben.

Délelőtt beborult az ég, közijén eső Is szemergélt. Már attól féltünk, hogy el kell halasztani a szépnek ígérkező napot. Délután mégis kiderült, elszéledtek a felhők s lemosó lygott a nap, bizonyára ő is kíváncsi volt ia zala völgyi leventeleány okra.

Délután két óra körül az idő. A templomtér öreg gesztenyefái és hársfái alatt tolong a nép. Sokan vannak és még mindig jönnek, várunk. Horváth Károly leventével beszélgetek. Szeretem ezt a fiút, nagyon élénk, a leventecsapatnál segédoktató, de másért is szeretem, ő hozza nekem mindennap a postát.

— Zalalövőtől Zalaegerszegig múld itt lesznek a leventeleányok — mondja —, ha az idő miatt el mernek indubii. Több nép, lesz itt ma, mint egy vásáron. Odanézzen, — mutatott az útra.

Kerékpárosok jöttek, dehogy' jöttek, özönlöttek, vidékről, az utca már tele van néppel. Egyszer csak kocsizörgést hallunk, mindenki arrafelé néz, feltűnik egy kocsi, tele leányokkal. A kocsi elhalad mellettünk, a leányok

»Szehl) jövőt« köszöntéssel integetnek felénk. A kocsitábláról olvasom az írást: Boncod- földe. Utána jön egy másik kocsi: teskáu-- diák, majd a zalaháshágv iák jönnek hosszú sorokban, gyalog és így tovább.

Először az iskolaudvarra mennek s mikor együtt vannak, nólaszóval kivonulnak a leventepályára. Már messziről feltűnik a magasan lengő nemzeti zászló: lobog a szélben, mintha integetne felénk. Sietünk, mert nem jut hely. A szellő pedig halkan dudorássza: Isten hozott, Isten hozott.

Ahogy megérkezünk, a nézőközönség elhelyezkedik a hatalmas leventepálya körébe. Mazzag Pál salomvári tanítóval próbáljuk felbecsülni, hogy milyen számú nézőközönség lehet. Persze ez lehetetlen, végül megállapítjuk, hogy jóval túlhaladja az ezret.

Közben a lev enteleányok felsorakoznak a hármashalom előtt s eléneklik az indulójukat, majd Márkus Anna, teskándi tanítónő bevezetőbeszédet mond:

— A szeretet hozott össze bennünket^ erre a kézfogásra, — mondotta — hogy ezután, ha bár egymástól távol leszünk is, de gondolatban mindig fogjuk egymás kezét. Mert ha valamikor össze kellett fognunk, akkor most össze kell fognunk, eggyé kell lennünk, mert a haza így kívánja.

Elsőnek a teskándi leventelányok sorakoznak fel a pálya közepén, húsz levente- leány, egyforma ruhában, hajuk piros szalaggal átkötve. Szinte másodpercek alatt körben állnak és szép magyar nótákat énekelve, gyönyörű göcseji táncokat és népi játékokat mutattak be. Szív et-lelket gyönyörködtető látnivalókban van részünk. A nézőközönség minden számot szűnni nem akaró tapssal jutalmazott.

Utánuk a salomvári leventeleányok következtek, negyven leventeleány muttatta be csodálatosan szép táncát és népi játékait.

Majd az alsóbagodiak és a vitenyédiek! együtt jönnek, elbűvölően szép, amint harmonikaszóra hetáncolnak a pálya közepére. Tizenhat leány egyforma ruhában, hajuk kék szalaggal átkötve.

Utánuk a boncoclföldiek követkéznek, tizenhatan vannak ők is, s harmonikaszó kísérettel mutatják be változatos táncaikat éa játékaikat.

A böcleiek váltják fel őket. Tijzjefnlrat

wwwwwwwtwwwvwvwwwwww

— Jó! szórakozik és a heti rádióműsora ís megvan, ha a Képes Krónikát megvásárolja.

Kormányzó Urunk sebesüli hősökkel beszélget