Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-06-18 / 136. szám

2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. június 18. & rencsében hazafinak lenni csak könnyű kö­telesség, a balszerencse csapásai között meg nem rendülni, magasztos polgári erény!« — ö a mai magyar életnek a jbizftos (alapja, amely a múltra épült és szilárdan all a viharban, ő az a magyar férfi, aki( nemzetét a ma világának szörnyű (krízisén átvezetheti. — Adja a Mindenható Isten, Qtojgy ai nemzet minden tagja felismerje és átérezze ezt a valóságot és bármily nehéz időket hoz­zon még a jövő számunkra, egy emberként álljon mindig országmentő és országgyarapító Főméltóságú Kormányzó Urunk mögött. — A Gondviselő Istennek pedig azért, hogy Öt nekünk adta, soha eléggé hálás nem lehet a magyar és kérjük öt, hlogfv ályljaj meg hosszú élettel, egészséggel, hogy szellemi és testi erejének teljében, c nemzet élén állva, megélhesse azt a boldog, békés korszakot^ amelybe küIdetésszerűen Neki ko}'\ a magyar nemzetet átvezetni. Dr. Tarányi Ferenc felszólalása — Nemzetiszínű keretben díszeleg a mai törvényhatósági bizottsági közgyűlésre szóló meghívó — mondotta dr. Tarányi Ferenc fel­sőházi tag —, nemzetiszínű zászló leng az Őrig vármegyeházán, ünnepi köntösben van ma a vármegyeházán minden ember, aki le­vetette hétköznapi gondját, haját, nyugodt és kiegyensúlyozott arccal ül itt. Mindmegannyi hirdetője annak, hogy a tekintetes vármegyé­nek nagy napja, pirosbetűs ünnepe van, ami belső érzéseinknek hálaadóját akarja Magyar- ország kormányzójával szemben leróni azon alkalomból kifolyólag, hogy a Gondviselés kü­lönös adománya képpen szellemi és testi egész­ségének teljében érhette meg születésének 75. évfordulóját kormányzóságának 24. évében. — A hála, általában, sem a múltnak az elégikus érzése csupán, a jelein esetben pedig hódolás az érdemnek és kifejezése annak, hogy ismerjük nemzetünk 1Q0O éves történel­mének úgy a régebbi fejezeteit a századok távlatában, mint azon századot, amely éle­tünkben folyt le és tudjuk azt, hogy az 1914 éta ránk köszöntött nagy idők eseményeinek felsorakoztatása adja meg Horthy Miklós élet­rajzát. — Ma, amikor minden kiadott tiltó ren­delkezések dacára Európa államfői követeik, vagy távirat útján fejezik ki Szerencsekívá- nafáikat és zászlódíszben ünnepelhet a Fel­vidék egy része, Erdély, a Muraköz és Bácska is, Zala vármegye közönsége tiszta lélekkel és emelt fővel sorakozik az ünneplőkhöz csak úgy, ahogy a zalai bakák meneteltek az élen, mint a nemzeti hadsereg első alakulatai a nemzet vezérének legendás bevonulása alkal­mával az ország fővárosába, akkor a bűnös Budapestre és ahogy ott voltunk a zalai kép­viselők* teljes számban a nemzetgyűlésnek kor­mányzót választó gyűlésén és ahogy a vas­zalai gyalogezred zászlós zen telési ünnepélyén, Nagykanizsán, színről-színre volt alkalmunk! hódolni öfÖméltóságának és ezt megelőzően, egy esztővel előbb, megyénk székhelyén és ebben a gyűlési teremben. — A születésnap, általában, a visszaemlé­kezés ünnepe, de Horthy Miklós kormányzó­nak a méltatásánál az események felsorolása helyett gondoljunk az ókor nagy bölcsének, Platónak arra a mondására, hogy hazát szeretni annyi, mint ki .ölről félelmeteséé, belülről nyugodttá tenni! Ennek megvalósítása annál nagyobb fe'alat volt Horthy Miklós részére a lecsonkított or­szág felemelése, amelyen a forradalom vihara Öltözködjünk TÓTH GYULA úri *8 női szabóságából m immmam—mmmm Kész ibát és tü -»ztály UridívaiJ és s, veteladás ™—W j söpört végig, mert ez a nemzet több, mint egy ezred évet Európa olyan földjén élt le, ahol nagy nemzetek nagy s érdekei ü|t-> köztek állandóan, ahol több könny fakadt, mint győzelem és ahol állandóan nagy katasz­trófákat, nagy véráldozatokat kellett elhárí­tanunk, ahogy legutóbb is történt. Saját vé­rével áldozott negyed századdal ezelőtt a kor­mányzó Ottrantónál, majd fiának és helyet­tesének elvesztésével. — Születésnap, általában, inkább családi ünnep, amikor három generáció felsorakozása képezi a kontinuitást és fakaszt könnyet az ünnepelt szeméből. Hajoljon raes; a tekintetes törvényhatósági bizottsági közgyűlés mélységes tisztelettel a főméltóságú család előtt, azzal a hő fohásszal a Gondviseléshez, hogy adjon megnyugvást a szülőknek és az özvegynek! egyaránt az elszenvedett súlyos veszteségért és fakasszon ríj reményt az új generációnak sikeres fejlődésével. Országos viszonylatban pedig legyen a mai nap, nagy megpróbáltatás idején,! a magyar lélek felemelkedésének napja hitünknek és bizakodásunknak is, özvegyek­nek és árváknak, gyermekeiket vesztett szü­lőknek egyaránt, és hirdesse szerte a nagy világba a kiállott próbákat és Istentől kapott államalkotó és nemzetfenntartó elejét, amely­nek teljes elismerése lehet csak majd a ránk­virradó áldástadó békének egvik alaptétele. Áhítatos szívvel kívánjuk', hogy így legyen és tisztelettel kérem a tekintetes törvényi) a tó - got, hogy' a főjegyző úr által beterjesztett] javaslatot elfogadni szíveskedjék. Á főjegyző indítványa Dr. Schmidt Jenő vármegyei főjegyző ezután beterjesztette a kisgylűlés javaslatát, amely szerint a törvényhatóság három zalai legszegényebb hadiárva felnevelését vállalja, köztük egyet a visszatért délvidékiek közül és a felnevelésükről költségvetésűén gondos­kodnak. t Ugyancsak javasolja a főjegyző, hogy táv­iratilag üdvözöljék a kormányzót, feliratüag1 küldjék meg a jegyzőkönyvet a kabinetirodá­nak és bízza meg a gyűlés az alispánt, hogv a gyűlésen elhangzott beszédeket nyomassa ki és küldje meg a törvényhatóság tagjainak. * * * Különösen szép részlete volt az ünnep­ségnek a Pál és Indra cég kirakata, ahol nemzetiszínű pompából emelkedett ki a Kor­mányzó arcképe. Hatalmas babérkoszorú kö­zepén látható volt a Novara és másik felében a fegethof. Két, legendás tengeri hajó, amely minden emberi képzeleten felüli harcokban szerzett a magyarságnak dicsőséget. A ki­rakat üvegén jobbról és balról pedig »Fény nevére, áldás életére« felírás olvasható. Ez volt a legszebb kirakat, amelyben valósággal ragyogtak a magyarság szent színei. Itt említjük meg, hogy Pál József keres­kedő tengerész volt és így tulajdonában levő képeket helyezett el a kirakatban. Zalaeger­szegen egyébként is megfigyeltük, hogy a tengerészek nem feledkeztek még meg a dicső­séges múltról, mert minden hazafias alkal­mat megragadnak, hogy lelökhessék magukra a régi tengerészruhát és együttesen megjelen­hessenek a nyilvános, hazafias ünnepségen, örülünk ennek, mert a magyar múlt megbe­csülését látjuk ebben. Ennek a múltnak meg­becsülése a Pál és Indra kirakata is, amihez garutálunk. A téli csata magyar bősei A hivatalos hadi jelentések annakidején többízben kiemelték a szovjet ellen küzdött, bonved panceloshadosztály érdemeit, amely a legnagyobb hősiességgel és önfeláldozással fe­dezte a gyalogseregtestek menetét mindenütt, ahol ezt súlyos veszedelem fenyegette. Január derekától egészen a téli csata befejezéséig, mindig a legválságosabb helyeken jelentek meg a páncélos hadosztály egységei és a harc­kocsikötelékek, valamint gépkocsizó lövészek a vakmerő fegyvertények egész sorozatát haj­tották vé^re. O Klausz István zászlós 1943. január 18-án azt a parancsot kapta, hogy járőre élén te­remtsen összekötie'ést a Nikolajekva környé­kén harcoló gépkocsizó lövészeink, valamint az Ilovl iánál már bekerített magyar és német csapatok között. Klausz zászlós e feladatát kimagasló bátorsággal és példás eredménnyel oldotta meg, annak ellenére, hogy bekerített saját csapatainkat igen erős szov jetkötelékek szorongatták. A kis magyar járőr halálfélelmet nem ismerő zászlósa nyomában meglepetéssze­rűen áttört a gyűrű legalkalmasabb pontján, bejutott a bekerített csapatokhoz s átadhatta azok parancsnokának a páncéloshadosztály biz­tató jelentését. Utóbb, amikor a bekerített csapatok ki­törtek a gyűrűből, hősiesen harcolt az át­törőoszlop élcsapataiban. Különösen kitüntette magát a gépkocsteó lövészek harcaiban vitéz Lacz Csaba főhad­nagy. 1943. január 20-án éjjel önként jelent­kezett egy rombolójárőr vezetésére, amelynek: célja az volt, hogy a nikolajevkai vasút-' állomáson veszteglő vasúti szerelvény moz­donyának felrobbantásával szakítsa meg, il­letve rongálja meg a vasútvonalat az ellenség mozgásának hátráltatása céljából. Bár ez a feladat szinte megoldhatatlannak látszott, mert Nikolajevka körül igen jelentős bolsev ista érők állottak, Lacz főhadnagy mégis habozás nélkül vállalta ezt a rendkívül veszedelmes feladatot. Páratlan ügyességgel sikerült járőre tagjaival beszivárogni a vasútállomásra és ott. az oro­szok kellős közepén, felrobbantotta a moz­donyt és súlyosan megrongálta a pályatestet. Érthető, ha az ellenség valóságos hajtóvadá­szatot rendezett a vakmerő járőr kézrekerí- tésére, vitéz Lacz főhadnagy azonban kisiklolt a bolsevisták közül, sőt visszatérése közben még egy, az ellenség kezén lévő vasúti völgy­híd pályatestét is megrongálta. Mintegy 15 kilométernyi út után, amelyet nagyrészt az ellenség hátában tett meg, visszavezette em­bereit saját csapatainkhoz. Vállalkozásának je­lentőségét és fontosságát a vasútvonal meg­rongálásán kívül fokozza az a körülmény is, hogy az igen nehéz utóvédharcok során a válságos helyzetben lévő és már majdnem kö­rülzárt páncéloshadosztályunk harcterüleléről kiindulva hajtotta végre. 1943. január 26-án Schultz Aladár tarta­lékos hadnagy azt a feladatot kapta, hogy zárja le az ótat Nikolajevka déli kijáratánál, bocsátkozzék tűzharcba az ellenséggel és csak harc árán, halogatva vonuljon vissza. Schultz hadnagy megszállotta a megjelölt területet es felkészülten várta a bolsevisták támadását A hajnali órákban felbukkantak az ellenseg fel­derítő csapatai. Schultz hadnagy a géppus­kával, valamint egy árkász rajjal megerősített szakasza élén a legnagyobb hidegvérrel be­várta. míg a bolsevisták közvetlenül a védő­vonal elé érkeztek és ekkor pusztító tüzet zúdított rájuk. A szovjet előcsapatok meg­maradt részei visszahúzódtak, majd pedig az erősítések Beérkezése után újult erővel indí­tották meg támadásukat a honvédek ellen. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents