Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-06-12 / 132. szám

6. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 19-43. június 12. ! 18 kislány elindult önkéntes horivé- delmi munkaszolgálatra Lentiből \ Lenti, június hú. — A Zalamegyei Ljság tudósítójától. — Zala vármegye déli végei ismét példát mutattak. A világszerte dúló nagy viaskodásban csak azok a nemzetek maradhatnak meg, amely­nek katonái kinn a csatamezőkön, polgári la­kossága pedig itthon dolgozik minden ere­jének latbav elésével. Hívó szó hangzott el is­mét és ezt elsőnek Lenti községben hallották meg, ahol azonnal megindult a munkaszolgá- Jatos leányok megszervezése. H u n Béláné, dr. M urat Kálmánná és dr. Szabó Béláné állott neki a munkának, ami hamarosan meg is hozta a kellő ered­ményt, mert 18 leány jelentkezett önkéntes munkára. A 18 kislányt az elmúlt héten he is hívták munkaszolgálatra. Az iskola termében jöttek össze a község vezetői, az iskolák és a szülők teljes számban, hogy búcsút vegyenek a derék leányoktól és tanúi legyenek az ünnepelve3 eskütételnek. A Magyar Hiszekegy eléneklése után Hun Béla főjegyző olvasta fel az eskü szövegét. Majd Holze dl Henrik esperes-plébános atyai szókat adott útravalóul és figyelmeztette őket, hogy minden kísértéssel szemben állják meg helyüket, mert csak így lehetnek méltó utódai Dobó Katicának, az egri nőnek. — Egyről ne feledkezzetek meg — mon­dotta —, hogy az anyaság a legmagasztosabb és a legszebb áldozat és legszentebb kői­Válicka könnyei Irta: SZÁMADÓ ERIN Ő. Nagy vigalom állott Attila király udvará­ban, hires Kámaházán. Zengett a síp, furulya, mulatott a vitézi nép. Csaba királyfit búcsúz­tatták. Menyasszonyért ment, tizenkét aranyos szekérrel és százig való párducos vitézzel. Menyasszonyért ment, nem is közelebb, nem is messzebb és nem is máshová, mint a nagy Palóc Herceg udvarába. - \ Szép két lánya volt a Nagy Palóc Herceg­nek: Szemük, mint a vadciklámen, hajuk, mint a jószagú széna, selymes és aranyfényű, de­rekuk ringó, virágos ág. Egy tavaszon szület­tek, egyszerre és egyformák voltak oly any- nyira, hogy még a tulajdon édesanyjuk sem tudta őket megkülönböztetni. Csaba királyfi sem tudta. Hogy az egyiknek ölelte meg pa- tyofatos vállát, hol a másiknak, úgyhogy a két lány sem tudta, hogy közülük melyik a meny­asszony, melyikükért jön el egyszer a nagy barbár király legkedvesebb fia, hogy melyi­kük lesz a világverő hunok királynéja. S egyszer csak — mit is mond a régi hagyás? —- száztornyú kastélyuk előtt meg­állóit tizenkét aranyos szekér és százig való párducos vitéz. Eljött hát Csaba királyfi! Vájjon kit nevez menyasszonyának ? Hát... az egyiket! Kastélyának kapujáig kijött a királyfi elé a Nagy Palóc Herceg. Kedves vendég volt, szívesen látták. Megvendégelték valamennyi vitézével együtt. Azután a szekeresek lerakták a leány- váltságot: aranyat, ezüstöt és még sok, drága szép kincset. És egyszer csak — hogy is mondja a régi hagyás? — a királyfi, bizony úgy talá­lomra, megölelte, megcsókolta az egyik leány­zót és igy szólt hozzá: — Te vagy az éri menyasszonyom. El­viszlek mindörökre. Vár királyi atyám, hi­telességetek méltó utódokat nevelni a hazának. Családot, gyermeket ne­velni, amely nemzetünk jövendőjének legbiztosabb alapja és legerősebb vé­delmi bástyája. A Himnusszal ért véget az ünnepség, majd 9 órakor felsorakozott a 18 lány az állomáson, hogy elinduljanak a Hadak útján minden ma­gyar lány kötelességét teljesíteni. Némelyiknek a szemében könny, bánat és büszkeség villog. A közönség köréből szülők, ismerősök és jóbarátok integetnek. Itt-ott fel- zokog egy-egy édesanya és valahol, távol fel- sikolt a közelgő vonal. Közelebb lépek és megkérdem tőlük, nem nehéz-e a szülői házat, az otthon melegét, csendjét elhagyni. — Nem — hangzik a válasz egyszerre József Etel és Vég Erzsébet ajkáról. —Nem, mert nem egyéni célokért megyünk dolgozni, hanem a harctéren lévőkkel párhuzamosan küz­deni az egész nemzetért. Ez a hit, bárhol vagyunk is, erőt ad a munkánkhoz s úgy érezzük, hogy a szülői otthont visszatérv e még szebbnek fogjuk találni. Lassan begördül a vonat s magasra eme­lődnek a kezek, hogy biztassanak és erőt ad­janak, hogy mi is itthon őrt állunk, mert ez a harc életre-halálra megy! A távolba- merengünk még a vonat füstje után és utánuk sóhajtjuk mindannyian, a falu és a rokonság apraja-nagyja: Isten veletek! K. B. | rályi anyám, várnak vitézeim, várnak rováslók, 1 táltosok, hogy a Nap áldását kérjék rétink. A választott leánynak kifényesedett a sze­me: az örömtől. A másiknak is a bánattól. Nem is tudta: kiért fáj jobban a szíve: édes- testvérjéért, a királyfiért, 'agy mind a ket­tőért. Jó testv ér volt. A királyfi pedig megindult választott menyasszonyával hazafelé. Utána az örömnép ajándékokkal, örömmel cs vigalommal. A jó testvér is elkísérte boldog tesj-i vérét. Feleútján azután elbúcsúztak. A meny­asszony sírt, mint a záporeső, Válicka mo­solygott. És megindult visszafelé, árván, se­besre dagadt szívvel. Megállt egy virágbóbitás dombocska te­tején. Visszanézett. Áldólag emelte kezét a boldogok felé. Imádkozott: — Földanyám! Virágos legyen télen-nyá- ron a tenyered, amelyiken az én testvére­met hordod! Óh, aranyarcú Nap, óh ezüst­arcú Hold, őrizzétek lépteit az én jó testvé­remnek! Óh, rontás és gonoszság szellemei, soha rá ne találjatok az én édes testvéremre. Sem az ő urára! Legyenek boldogok! So­kasodjanak meg ivadékaik mind e széles ha­tárokon! Azután lerogyott. Szeméből megindult a könnyek patakja és folyt szakadatlan. Tele áradt a domb virágos háta. S egyszer csak ■*— mit is mond a reg? hagyás? — a domb két oldalán lecsurrant a könnypatak. A jobbszeméből jobbfelé. A halszeniéből balfelé. Egyik patak északra, a másik patak délre. És folyik még ma is mind a kettő. Válicka patakjának nevezi mind a kettőt a nép. Aki örült, annak neve elveszett. Aki sírt, annak neve megmaradt. Mindörökké, Négyszáz fokos hő tűz nélkül Berlinből jelentik: Az állatok téli ellá­tására már évszázadok óta száraztakarmány,É használnak. Legkezdetlegesebb szárítási eljárás, az, ha a lekaszált takarmányt szétteregstik a mezőn és a nap szárítja ki. Nagybirtokok* hizlaldák, tejgazdaságok természetesen mes­terséges szárítóberendezésekkel dolgoznak. A háborús gazdálkodás, amely minden téren a legnagyobb takarékosságot követeli, a száraz­takarmány előállítására egészen új módszereket teremtett. Ma már pillanatok alatt készül a friss takarmányból a száraztakarmány. Az ap­rítódobból 200 és 400 fokos bőségkamrába kerül és innen már mint teljes tápértékű, igen kis térfogatú, száraztakarmány hullik ki. az AEG jelzőberendezéssel tökéletesítette most ezeket a hőlégkaamrákat. Az érdekes beren­dezés megakadályozza, hogy a magas hővel szárított takarmány tüzet fogjon, mert amint valami fennakadás támad, azonnal kikapcsolja a fűtést. Apróságok a nagyvilágból Japánban a játékbabáknak is külön teme­tője van. Kétségtelen, hogy a legrégibb játék­szerek közé tartozik, amely nemcsak a régi Indiában, Egyiptomban és Mezopotámiában divat, hanem minden most élő primitív népnél is szokásban van, azonban sehol sem örvend olyan közkedveltségnek, sőt már va­lóságos kultusznak, mint Japánban. A játék­babáknak külön ünnepük van, amelyre min­den japán otthon a legnagy obb gonddal ké­szül és a japán iskolásgyarmekek minden év­ben megülik a játékbabák halottaknapját. A legtöbb japán iskolaudvar egyik elkeiííeil ré­sze babatemetőnek van berendezve, ahol a babák halottaknapján, az iskolásgyermekek az egész ifjúság, tanítók és szüleik jelenlétében: temetik el az é,v folyamán /összetört vagy] más módon használhatatlanná vált babáikat*. —o— A világtörténelem legnagyobb ke.eslcedel- mi nyereségét Magellának 16 utazótársa érte el, akik 1522. szeptember 26-án Spanvol- országba hazaérkezve mindössze 213 dukaérf vásárolt fűszereikért az akkor érvényes piaci áron, több, mint egy 100.000 dukádot kaptak* A vakmerő hajósok ezzel kereken 50.000 szá­zalékos nyereséget könyvelhettek el. —o— A középkori Parisban a 14. században még semmi előírás sem tilalmazta, liogv a lakók a házaikban összegyülemlett szemetet az ablakokon át egyszerűen az utcára önt­sék. A köztisztasági szabályok csak arra kö­telezték a lakókat, hogy ilyenkor háromszor »Vigyáz«-t kiáltsanak. —o— A stockholmi statisztikai hivatal megálla­pítása szerint földünkön mintegy 2500 leg­alább 100 éves ember él, akik közül Bulgáriára 1200 esik. * 1 (MNj Öltözködjünk TÓTH GYULA úri és női szabóságéitól Kész nőikabát és ruhaosxtály Uridivaf és szöveteladás

Next

/
Thumbnails
Contents