Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-06-12 / 132. szám
1943. június 12. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 5. Megnéztem a Szakadék-ot A dr. Tóth Péter premontrei kanonok rendezésében a tűrjél Kalász és Káint tagok által előadott Darvas József »Szakadék« című drámáját megnéztem a zalaegerszegi Kulaü - házban. Nem mondhatom, hogy csalódtam benne, de a cím után ítélve, mást vártam. Nem a szereplőktől, mert ők elsőrendűek voltak. Ami hiba volt, az író hibája, mert nem ismerte a színpad természetrajzát. De mást vártam a darabtól. Én a színpadon három, egymástól teljesen különálló lel- kiéletet élő népet láttam. Mert más lelkivilágban él a tanító, másban a módos para zt- gazda és más lelkivilágban él a földnélküli, vagy párholdas falusi parasztság. Ha az író az eszméért önmagát feláldozni tudó falusi tanítót akarta bemutatni, akkor a darab jó volt, mert megmutatta, hogy? milyennek kell lenni minden tanítónak. Tehát ezzel az író egészen más munkát végzett. Hu jaz író a jómódú, de gőgös s a tekintplv 'j féltő parasztot akarta volna bemutatni, akkor is a darab jó volt, mert tökéletesen bemutatta ezt a paraszttípust, s ugyanakkor melléje állította a nép sorsával törődő, az alsó néposztály felemeléséért küzdő tanítót, hogy megmutassa a különbséget a két embertípus között. Ha az író célja a törpebirtokos vagv a íöldnéilküli parasztság bemutatása is volt, egyúttal, ebben az esetben a darab nem volt tökéletes. Az író mulasztást követett el. Nem mutatta meg, hogy miért olyan az alsó, földnélküli néposztály, amilyennek ő leírta. S Ugyancsak nem írta le azt sem, hogy hogyan lehetne ezt a népréteget alacsony sorsából., hibás felfogásából'felemelni. Én pedig ezt vártam. A tanító a szakadékba zuhant, de rendíthetetlen akaraterejével sikerűit a szakadékból kiemelkednie, de a szakadék ott tátong tovább s egy újabb, hasonló esemény a tanítót újabb szakadékba sodorhatja. Tehát az írónak ezt a szakadékot kellett volna nem áthidalni, hanem feltölteni, teljesen eltüntetni. Aki a színdarabot végignézte, r.em tudja megérteni a gyermekért kétségbeesett, alaptalanul vádoló anyát és a vele együtt érző sorstársait. S így a falusi népnek ezc a magatartását, a tudatlanságával, a művelcíiensé- gével kénytelen indokolni. Én is ezzel magyaráznám meg, ha nem élnék közöttük, ha nem tudnám, hogy mi húzódik meg a háttérben. De nézzük meg, hogyan történt a darabban? A szegény, parasztszülők gyenge gyermeküket szolgálatba adták egy jómódú parasztgazdához. A gyermek lábát munka közben megsebezte a tarló és a gyermek víér- mérgezésben meghalt. Az anya leikéből kitör a visszafojtott fájdalom. Igen, a visszafojtott fájdalom, mert az anya lelke már tele van fájdalommal, tele van sebekkel. De ezt az író nem vitte bele a darabjába, csak azt írta meg, hogy az any a nem hitte el, hogy gyermeke vérmérgezésben halt meg, hanem azt állította, hogy agyonverte a gazdája. A vád persze alaptalan volt, mégis az egész falu a vádoló anya mellé állt. Miért? Mert tudatlanok voltak? Dehogy. Azért, mert közös volt a sorsuk. De az anya nemcsak a gazdát vádolta, hanem önmagát is, mert gyermekét rossz helyre adta. (Itt enged az író egy kicsit belepillantani a háttérbe) Hogy az anya milyen lelkiállapotba jutott, tudnunk kell, hogy' kellett lenni valaminek, ami az anyát erre a lelkiállapotra előkészítetteHa a gyermek a szüleinek mindig jót mondott volna a gazdájáról, ha a gyermek sohasem panaszkodott volna, akkor az anya megnyugodott volna abban, hogy gyermekét jó emberekre, jó családra bízta s így a gyermek haláláért sem ő, sem a munkaadó gazdája nem felelős. De az anya önmagát is vádolta, amiért gyermekét olyan rossz, lelketlen családhoz adta. Ebből következtetve, a gyermeknek panaszkodnia kellett gazdájára s a panaszoknak olyan súlyosaknak kellett lenni, hogy megsebezte az anya lelkét. S a gyermek halálában az anya igazoltnak ? látta a súlyos panaszokat. Ezt felejtette ki az író a darabból. Vagy talán nem ismerté teljesen ezt a népréteget? Nem tudta, hogy vérző lélekkel élnek ők, lelkűk tele van fájdalommal? a kegyetlen sors nemcsak a földet tagadta meg tőlük, hanem még a gyermekeiktől is megfosztotta? Gyermekeiket már nyolc—tíz éves korukban oda kell adni másnak, az egyiket libapásztornak, a másikat tehénpásztomak stb. Tehát ennek a néprétegnek az író által bemutatott vádoló magatartása, nem a tudatlansága, Iranern a sorsa, a tragédiája. . , . , \y\~ir Nem lehet ezt ebből a népből kinevelni. Nem nevelés kell ide, mint ahogy azt a darab' inán ítélve gondoljuk. Sokkal nagyobb , a baj. A sorsukat meg kell változtatni! , , Képzeljük csak el: ott élni falun, ringó búzatáblák között, föld nélkül, vagy alig pár holddal. S nemhogy csak földjük nincs, de gyermekeik sem az övék, nem a szülők védőszárnyai alatt serdülhetnek fel, mert Kell a kenyér. Ennek a vérző lelkű népnek nem művelés kell először, ennek hiába a nyolcosztályú népiskola, hiába a népfőiskolák, hiába a könyv, Vitcz Beldy Alajos altábornagy, az ifjúság» vezetője, a tordasi cventeotthon felavatásán akisdobossal beszélget.; • ; y a rádió, hiába minden más nevelési rendszer, mindez nem változtat rajtuk semmit,. Mert nem tu datla nők ők, hanem őröld küzdők. Küzdenek a kényéért és a gyermekeikért. Lelkűk folyton vérzik, tele van fájdalommal, s állandó védekező harcra vannak berendezkedve. Csak egyféle módon lehet őket megmenteni kegyetlen sorsuktól, csak egyféle módon lehet őket felemelni. Biztos létalapot kell nekik adni s vissza kell adni gyermekeiket, annélkül. hogy ezáltal kenyérben hiányt szenvednének. Hadd neveljék fel eíket hadd tanítsák meg őket dolgozni ők, maguk. Ehhez hasonló, vagy ennél jobb megoldást vártam a darabtól. Mert nem elég az, bemutatni a falu életét, annak problémáit, hanem a megoldásra is rá kell mutatni. Ami a szereplőket illeti, nem mondhatok róluk mást, mint cikkem elején: Elsőrendűek' voltak, ha volt hiba, az az író hibája violt.i Előadás után megkérdeztem az egyik szereplőt, Hájas Lászlót. — Mi a véleménye arról a néprétegről, (amelyhez a vádoló anya és a vele együtt érző sorstársai tartoznak? Hájas László kicsit gondolkozik, majd ezt mondja: — Tarthatatlan az ő sorsuk. A tisztviselőknek iroda kell, a gyári munkásnak gyárüzem, az iparosnak műhely, a falusi parasztnak pedig föld kell. Igaza van. Majd ha mindegyik megkapja a magáét, akkor kiegyenlítődik a társadalom, s a társadalmi osztályok között nem lesz szakadék. Polgár Lajos». Feljegyeztük, ... hogy az elmúlt csütörtökön régóta rakoncátlankodó manduláival a helybeli kórházba vonult vissza Perlaki Ferenc, az ismert sportszakíró. A műtéten már tál is van és valószínűleg a jövő hét első napjaiban elhagyja a kórházat... .... hogy sajnos, égy másik betegségről is be kell számolnunk. Ennek szenvedő alanya Litván Sándor dr. hittanár, aki az elmúlt napokban gyanús tünetekkel volt kénytelen Lefeküdni a kórházba. Különösen feltűnő volt a láz szokatlan hullámzása. .. * • • hogy az ismert purifikátor igen sokat nem tartózkodik itthon s ha az ember váratlanul kisétál esténként a vasúti állomásra, igen nagy csomagokkal igyekszik az illető hazafelé. Azt mondják, arra alá, Dél-Zalában szedett össze egyet mast. Pedig tőle azt várná az ember,; hogy üldözze az ilyen szállítmányokat... ... hogy Töhötömke nagyon beteg volt az elmúlt héten. Oltása rendkívül elmérgesedett ... ... hogy Barát Feri, az ismert zalas egerszegi születésű budapesti újságíró a pünkösdi ünnepeket Zalaegerszegén, szüleinél töltötte fiatal feleségével. Ferivel hosszasan elbeszélgettünk a szerkesztő- bégben ... . • • hogy két érd''kés rágalmazás! per is volt a zalaegersr e J bíróságon. Mindkettő magánvádas és mind? ettőnek alperese dr. Pesthy Pál Z M. É. felelő* kiadója volt. Az ügynek különös érdekessége, hogy mindkettő békésen intéződött el es különösen az egyikben olyan | voH: a vádlott, akire az alperes nem száll .' ! JUÍÍOtt... *
