Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-06-01 / 123. szám

2. ZALAMEGVEl ÚJSÁG 1943. június 1. > okik már meghozták áldozatukat a haza iránt. Mindenkinek ki kell venni a részét az adako­zásból. A gazdagnak gazdagul, a szegény ad« eaegényül. Tehát, ha a leventék bekopogtatnak la gyűjtőívekkel a polgári lakosság ajtaján, lsen ki ne mondja, hogy nincß, vagy nem ad, (mert átok száll reá. De áldás száll rá, ha ad jets adománya könnyeket szárit, halát csihol az ajándékozottak szivébe. Ezután a leventékhez intézte szavait, fi­gyelmeztetve őket arra, hogy egyes egyedül ők a szebb magyar jövő, ők az örök magva: (élet, feladat vár rájuk, megmenteni a kallódó kincseket. A testet edzeni, a lelket ápolni művelni kell és olyan magasságba emelni, mint a szentek, és ha a magyar nemzet olyan sok gondot fordít a mai ifjú ságra, akkor a magyar ifjúságnak látnia kell, bogy kötelessége alól nem bújhat ki. Várnia kell minden idő­ben, minden helyzetben, a nemzet, a haza iránt mélyen átérzett kötelességét. Erezze is mindegyiketek, hogy a magyar hazában ke­vesen vagyunk, de keveseknek egyénenként fe­lelőseknek; kell lenni a tetteikért, szavaikért, sőt, még a gondolataikért is, és ha elnémítunk minden fecsegőt, minden suttogót, s ha ki­küszöbölünk közülünk minden megalkuvót, gyávát, kishitűt, akkor várhatjuk az Isten ál­dásában a szebb jövőt. A beszed mély hatást keltett a hallgató­ságban és az igaz magyar egybefogás útját mutatta meg Alsolendva sokszor erre-arrR hú­zódó társadalmának. Az alsólendvai állami nép­iskola Vl-ik osztálya énekelt ezután magyar dalokat. Igen tetszett a közönségnek a Szé­kely-himnusz és az elsőízben ballott Rákóczi­in dúló. Majd egy-két szavalat után az ünne- pély a Himnusszal végétért. A közönség áhí- ífcatos lélekkel távozott az ünnepségről és soha­sem felejti el Küronya Jenő mélyenjáró be­szédét, ott a jelképes hősi sír mellett. Keszthelyen dr. Zsidó Sándor országgyűlési képviselő mondott beszédet Keszthely vasárnap mintegy 2000 részt­vevő jelenlétében ünnepelte a Hősök-napiát, amelyen megjelent a gazdasági akadémia, a középiskolák, elemi iskolák ifjúsága is. Az ünnepségen több szavalat, va’amínt a nagyszerű leventezenekar és az Iparos Dal­kör számai hangzottak el. Az ünnepi beszédet dr. Zsidó Sándor országgyűlési képviselő mon­dotta, amely után a közönség sokáig ünnepelte a népszerű képviselőt. Hősök napja Csácsbozsok község fiú- és leánylevente ifjúsága, a szülőkkel együtt, a hősök emlék­művénél tartott istentisztelet után, vitéz Var­sányi József elemi iskolai igazgató, levente­csoportvezető vezetése mellett lelkes és szép ünnepség keretében emlékezett meg ft köz­ség elesett hőseiről. Délután Leventenap volt, meglepően gaz­dag és változatos műsorral, amelyen a cso­portvezető keresetlen szavakkal méltatta a le­venteintézmény hazafias céljait és hasznát. Az egyes műsorszámok közül külön tetszést arat­tak a Varsányi Márta levente-leányvezető által betanított ritmikus táncok. A délutánon részt- vett vitéz Szakmáry Richárd m. kir. alezreds, zalaegerszegi járási leventekörzetparancsnok is, aki búcsúzásánál nagy megelégedését fejezte ki a látottak és tapasztaltak felett. Hangulatos tábortűz fejezte be a délutánt. i FERENCJOZSEF KESERÜVIZ A szovjet harcmodora II. Csak ilyen eldurvult lélekkel vetemedhet­tek arra, hogy 1941 telén Moszkva előtt az elesett orosz katonák holttetemeiből építettek harrikádot. Valahonnan északról, a finn arc- vonalról jelentették nemrégiben, hogy az oro­szok az elteme'et’enül hátrahagyott katonáikat elaknásítják, a holttesteket összeködk, hogy, az elföldelés megkísérlésénél felrobbanjanak és halálrasebezzék támadóikat! Ugyanilyen kíméletlenség és alattomosság jellemzi a bolsevista harcmodort is. Azt a nagy küzdelmét, amely napjainkban is lanka­datlan s egyre fokozódó hevességgel tombol a Bzéles keleti arcvonalon, szovjet részről hi­hetetlen ember- és anyagpazarlás jellemzi lei­jobban. Hullahegyek emelkednek a szövetsé­gesek védővonalai előtt. Nem számít az em­beranyag ! Az orosz, általában véve, rossz támadó. Éppen ezért rendelte el Sztálin a »roham- csoportok« megszervezését. A német hadsereg- parancsnokság általános tájékoztatója szerint az orosz főhadiszállás 1942. január 10-én ren­deletét adott ki ilyen rohamcsoportok ala­kítására a déli arcvonal főparancsnokságának. Lényege az volt, hogy a védelembe átment szövetséges csapatoknak nem szabad légzési szünetet adni. E célból a »tüzérségi előkészítés« helyett »tüzérségi támogatást« kell alkalmazni, amely abból áll, hogy nem tüzérségi előké­szítés után, hanem már ágyúdörgés alatt tá­mad a gyalogság. Az ilymódon megszervezett rohamcsopor­tok legénysége válogatott, mindenre elszánt emberekből áll. parancsnokaik, tisztjeik, al­tisztjeik rendszerint a bolsevizmus fanatikusai, elvakult emberek, talán éppen hirhedt vörös terrorfiúk, a véreskezű hóhérlegények sorai­ból valók. A támadást azok a rohamcsoportok kezdik. Védelemben az orosz sokkal értékesebb katona. Este megszállnak egy terepszakaszt, reggelre már minden emberük beásta magit, kiépítette védőállásait. Itt kitartanak az utolsó percig, közel engedik magukhoz ellenfelüket s akkor ütnek rajtuk tűzzek Makacs kitartásuk a védelemben, évszázadok óta közismert jel­lemvonásuk. A tervszerű visszavonulásnak va­lóságos mestere az orosz katona. Tapasztaltuk a tavaszi nagy offenzívánák Fogolyt, zsák­mányt, jelentősebb tételben csak a katlancsata befejeztével ejthettünk. Sávhatárunk \cét szélén tervszerű ellenállást fejtettek ki az offenzív.*! megindulásakor, hogy támadásunk lendületét fékezzék s visszavonulásuknak időt adjanak. A visszavonult részek pedig Tim előtt a harc- kocstárokban foglaltak el a már előkészített védőállásukat. A hidakat felrobbantották, az útkereszteződéseket, a felrobban lőtt hidak kör­nyékét aláaknázták. Az aknát egyébként is szeretik alkalmazni. Elhagyott házakba telepítenek be aknákat, hogy ajtónyitásra, vagy valamelyik bútor megmoz- dkására felrobbanjanak és levegőbe röpítsék az épületet. Védőállásaikat tökéletes műszaki zárral erősítik meg. Előfordult, hogy kutyákéaa szereltek aknákat, amelyek már gyenge érin­tésre is robbantak és a szerencsétlen állatokat a támadó szövetségeseink közé kergették. Több­ször azonban visszafelé sült el a terv, mert a kutyák nem az ellenség, hanem az oroszok eoráiba szaladtak, borzalmas pusztítást végezve Saját soraikban. Legutóbb pedig — amint már fentebb említettem is — még hősi halottaikat is aknákkal kötöttek össze. Alattomos harcmodoruk sok másban is megnyilvánul. A moszkvai vörös rezsim már régen felrúgta a nemzetközi egyezmény leg­elemibb szabályait is. Sokszor támadtak idegen egyenruhában megtévesztésül. Repülőik is túlnyomórészt éjtszakn, alat­tomosan támadnak. Találati valószínűségük ugyan kevés, hiszen Oroszország eléír nagy ahhoz, hogy legyen hová esni a gyilkos te­hernek. De sokszor nem is annvira találni aki írnak, mint inka hl)' ellopni az éjtszakai nyugodalmat, rombolni az idegeket. Ila ép­szaka célzott dobást akarnak elérni, ezt is ravaszul csináljak. A vezérgép kioldja elől a Sztalin-lámpát. Mögötte jön a bombázó, le­állítja motorját, észrevétlenül a Sztalin-lámpa fölé húz. így ereszkedik a cél fejé, csendben, akár kétszáz méternyire is le, s csak azután dobja ki a bombáit. Tudom: hézagos kép ez, de csak néhány karcolatot akartam vetni az .orosz katonáról, harcmodorukról, harceszközeikről. Am ez a kusza adat is elégséges ahhoz, hogy rádöbbent­sen: valóban mennyire »totális« ez a háború nemcsak egyetemlegességében, hanem végre­hajtásában, módszerében is. Talán sikerül ez­zel is megértetni: mostani harcunk az ázsiai romboló düh ellen miért kereszteshadjárati (Vége.) Törvényszéki hírek A zalaegerszegi kir. törvényszéken a biín- tetőtanács és a büntető egyesbíró a hétfői nap folyamán a következő ügyekben tartott tárgyalást és hozott ítéletet: K r i s tó f Julianna és S e be s t yé n Já- nosné május elején Nagykapornak községben hagymát adtak el nagyobb mennyiségben a .maximális áron felül, és cseréltek be lisztre. A törvényszék Kristóf Juliannát 50, Sebestyén­nél pedig 30 pengőre ítélte. / — Cselenkó Ferencné gutorföldei asszony a harmadrendű rétiszénáért 4 pengő helyett 13 pengőt kért. Árdrágításért került a tör­vényszék elé, ahol jogerősen egyhónapi fog­házbüntetésre ítélték. Bokor József zalalövői földműves széna- drágításért 10 napi fogházat kapott. Az ítélet jogerős. . * Anchalczer Ödön 63 éves zalaegerszegi lakos ez év március havában a tengelyhatal ­mak oroszországi hadjáratával kapcsolatosan több zalaegerszegi napszámosasszony előtt va­lótlan kijelentéseket tett a magyar honvédség háborús veszteségeit pedig túlzott arányban tüntette fel. A kereskedőt rémhírterjesztésért 80 pengőre ítélte a törvényszék. Az ítéleti jogerős. Kovács Péter 55 éves kemendoilári föld­műves éllen a zalaegerszegi kir. ügyészség szándékos emberölés kísérlete címén adott ki vádiratot. Az ügy előzményei a következők: Ez év március 12-én a kemendoilári szőlő­hegyen Tóth Józsefné kérdőre vonta Kovács Pétert a mesgye elkapálása miatt. Ebben a dologban Kovács sógora, Belladícs József, a szomszédasszonynak adott igazat. A hirtelen haragvó Kovács emiatt hasbaszúrta sógorát, aki hosszas orvosi kezelés után épült fel se­béből. A törvényszék előtt Kovács Péter jo'gos önvédelemre hivatkozott. Ezt azonban a tatifik megcáfolták. Súlyostestisértés vétségéért két­havi fogházbüntetésre ítélte a törvényszék a szurkáló gazdálkodót. Az ítélet nem jogerő*. Öltözködjünk TÓTH GYULA ári és női szabóságából Kész nőikabát és ruhaosztály Uridivaf, és szöveteladáe

Next

/
Thumbnails
Contents