Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-05-31 / 122. szám

2. ZALAMEGYE1 ÚJSÁG 1943. m i ju s 31. tek az egyesü’e'.eknek és hatóságoknak perli;: tí támogatást. — Én a reménység és a li/,a!om hitéi hirdetem, mert ezer esztendőn keresztül ez óvta és vezette országunkat és megvág} ok győ­ződve, hogy az Isten nem hagyja elpusztulni ezt a nemzetet, amely ezer éven keresztül védelmezte itt az Isten -országát. A íőpásztor ezután gyalogosan elsőiéit a hősök ünnepére. r„ -"vr v fiiyojroA^nn/ww. Dr. Grősz József kalocsai érsek jelenlétében folyt le a zalaegerszegi Hősök-napja Zalaegerszegnek kétszeresen is mag) ün- iiepe volt vasárnap, mert falai között üd­vözölhette volt megyésfőpásztorát és, mert a múlt világháború hősi halottainak áldozott. A hősök-napját, a szokástól eltérőleg, nem az emlékműnél, hanem a Move-sporttelepen tartották meg. A szépen feldíszített, hatalmas arányú tribünön nemcsak a város előkelő­ségei, hanem a hadirokkant katonák is nagy­számban foglaltak helyet. Lenn, a zöld gyepen az ifjúsági alakulatok, katonák, és tűzharcosok sorakoztak fel, míg kívül a pálya mellett a hatalmas tömegű közönség helyezkedett el. A katonai fogadások után a Hiszekegy-ct énekelték el, majd Cséby Zoltán polgáriiskolai tanuló szavalt. Földes Mária képesítés tanítónő jelöl t Zrínyi Ilonáról tartott emlékezést, és megemlítette, hogy Zala megyére különösen nagy jelentőségű Zrínyi Ilona hősi szelleme, mert a zalai Zriuyi- esalád leszármazottja volt. A hősöket nem­csak tisztelni, hanem követni is kell, így Zrínyi Ilona magyar asszonyi bátor­sága minden magyar asszonynak és le­ánynak példaképül szolgálhat igysága előtt szédülve áll meg rencné a leventeleányok tízpa- nertette. majd Király István é i tankerületi főigazgatóság le­hetője mondott rövid, buzdító na leányleventéink letették az óulyás Jenő országgyűlési kép­jen kitért arra, hogy az emlékek gyök és kedvesek számunkig, uak, egyúttal halványodnak is, •lvgók, amint távolodva a Föld­ei esztik fényüket. így ezeknek íek felidézéséhez és megünneplésé- Szív és ész kell. Ezen a földön meg adnunk, liogv vért, életet kell áldoz- a hőseink példájára. Majd a közösségtudatról beszélt. A hőst jesitmenye avatta hőssé. Csak abban az eset-t >en lehet valaki hős, ha megvan benne ehhez • kiválóság is. Hőseinknek valamennyien adósai vagyunk. A félbehagyott munkákat tehát fo!y- tatnuk kell. hogy törleszthessük örök adós­ságunkat. Mert kötelességünk olyan hazát hagyni a fia­inkra, hogy érdemes legyen érte életet Öltözködjünk TÓTH GYULA ári és női szabóságából Kész nöikabát és ruhaosztály Uridivaf és szöveteladás áldozni. Ks olyan gyermekeket nevel­jünk, akik ezért a hazáért meg is tud­nak halni, ha ezt követeli tőle. Megemlékezett arról, hogy 2ö évvel ez­előtt, amikor Olaszországból hazafelé jött, azok fogadták, akik nem akartak katonát látni S ma is külföldön olyanok beszélnek a nevünk­ben, akiknek semmi közük nem volt soha hozzánk, akiknek ezen a földön élnünk és halnunk kell. — A mi kötelességünk az, hogy amiül rosszabbodnak a viszonyok, úgy keménye;’jen az akaratunk, hogy a kezünklKTi lévő fegy­vert semmi körülmények között ki n ■ adjuk — fejezte he beszédét. Ilj. körök István kereskedelmi isko'ai ta­nuló szavalata után Nagy Gyula levente az ií jóság név eben mondott ünnepi beszédei. Ha visszapillantunk a múltba láthatjuk, bog}' fajtánk történelmében nincsen egyetlen íejezet, amely ne beszélne magvar hősiesré/*'- ről. A hősök halála azonban nem volt hiába­való, mert a lelkűk inegdicsőüll. és kiöntött vérük melege kisarjasztotta a szebb jövőt., amelyért mindannyian dolgozunk. Beszédét ezekkel, a szavakkal fejezte be: — Hőseink kiontott vére, m égd i esőül t lelke, szent áldozatvállalása nem lehet hiába­való, mert él bennünk a hősök áldozatkész­sége, a vihart nem fogjuk biztonságot nyújtó eresz alól nézni, hanem ott fogunk mene­telni Európa ifjúságának soraiban, hogy az utolsó bevetésnél vért, erőt és lendületet ad­junk a végső leszámoáshoz.. Szebb jövőt! A Himnusz eléneklése után a küldöttségek és közületek megkoszorúzták a hősök emlék­oszlopát, majd az alakulatok díszmenetben el­vonultak az előkelőségek sorfala előtt. — t — A szovjet harcmodora (Honvéd haditudósító osztály. Ív i z á k László főhadnagy.) I. A világtörténelem tanúsága szerint az el­lenfél lekicsinylése mindig Végzetes taktikai, hiba volt. Illetékes katonai körök nem is egy­szer hangsúlyozták, hogy a keleti hadszín­téren a viliig legelszántabb, kitűnően felsze­relt és legkegyetlenebb ellenségével áll szem­ben a magyar. Á nagy téli csatával kapcso­latban talán nem lesz érdektelen néhány kar­colatot vetni az orosz katonáról, az orosz harcmodorról .. . Az egybehangzó fogoly vallomások szerint szinte kétségtelen, hogy az orosz nem szívesen harcol. Ismeretes azonban előttünk is Sztálin bizalmas parancsa, amelyben végső ellenál­lásra kényszeríti bizalmas híveit, és golyót ígér minden meghátráló számára, sőt a családjuk kiirtását is kilátásba helyezi. .Tói tudják a po lit rakok és a parancsnokok is, hogy mi sem könnyebb Szovjetoroszországban, mint kegy- vesztettnek lenni. Ilyenkor egy kézlegyintés elintézi sorsukat. Tudják: ha nem sikerül a vállalkozás, halál a jutalmuk. Ezért alanta­saikra is a legszörnvGbb* büntetést, a kegyei - len halált osztják ki. ha nem engedelmesked­nek vakon. Tgv az orosz katona számára nincs más választás: harcolnia kell, hiszen ilymódon még mindig fennáll a reménynek az a lehető­sége, liogv valahogy megússza a háborút. Olyan mint a csapdába esett patkány: küzd. verek­szik, karmol és harap az utolsó lebe1étéig, a leg­reménytelenebb helyzetében is. Ezért vesze­delmes! Nem meggyőződésből harcol, hanem az életéért! Az orosz katona a végtelenségig igény­telen és szívós. Nem számít nála. jó-e a ru­hája, vagy rossz. Elél heteken át zabpehely- levesen. vagy napraforgómagon. Mindegy szá­rnál1 a, hogy hol alszik, hová veti a sorsa. Az emberélet mindig olcsó volt Oroszországban, akár a hírhedt Olirana, a cári titkosrendőrség, akár a még hirhodtebh GPU intézte is sor­sukat. Mostoha és keserves élete volt a cári abszolutizmus muzsikjának is, de még ke­servesebb. mondhatni állati sors volt. osztály­része a bolsevizmus »tovarisának«. A kan- csuka és a terror gondoskodott mindig ar­ról, liogv az orosz kisember életigénye t.c, nőj jön tói ezen az állati soron. Érthető, ha az orosz érzéketlenné vált sok minden iránt, ha jobban bírja a nélkülözéseket, a zord idő vi­szontagságait, az éhséget, a koplalást, job­ban tűri a szenvedést, ősi ösztönök vezér­lik a terepen, úgy Ind settenkedni a víz­mosások, bozótok között, mint valami ordas, napokon át képes mozdulatlanul megbújni a mocsárban, sötét erdők mélyén, v agy éppen a Iák tetején. Láttam, amikor néhány orosz öt- lépésre bevárta frissenásott, válligérő gödré­ben a 22 tonnás harckocsjainkat s csak az­után próbálták kilőni a harckocsit nehézous- kával. dobálták hatástalan kézigránátjukkal. Nem a hősök haláltmegv eiő bátorsága volt ez részükről, hanem a ragadozó vadak harc­modora, ösztöne, amely lesből lendíti táma­dásra a kiszemelt préda felé. Az acél szörnyek a gödör felé hajtottak és 22 tonnás súlyukkal elevenen temették be mindannyiukat. Csak így érthető meg az is. hogy nem éreznek megindultságot, részvétet, ha mellet­tük kilövik hajtársukat. Az orosz a halált is úgy fogadja, mint az elkerülhetetlen rosszat, amilyenben élete folyamán elég sok része volt. Eldurvult a lelke, közönyössé vált minden iránt. Náluk nincs meg a hősi halottak iránti megbecsülés. Elesett bajtársaikat otthagyják el- eltemetetlenül és csak akkor látnak eltakarí­tásukhoz, ha már elviselhetetlen környékükön a levegő. Ilyenkor valamelyik kö/e’i horhos mélyébe dobják bajtársaik holttetemét s né­hány kapa földet szórnak rájuk. A legembersé­gesebb »végtisztesség«, amit az oroszok részé­ről tapasztaltam, a tömegsírba való elföldelés. Hatalmas gödröt ásnak — egy véres csata után történt ez, amikor különösen sok veszteségük volt — és a gödör fenekére fektetnek fejjel egymás mellé öt hullát. A másik Öt halottat keresztbe, ugyancsak fejjel egyirányban. Majd újabb ötöt a tetejére, ismét keresztbe. Akár csak odahaza a fűrésztelepen a fa rakások, úgy magasodik a ballagnia. Végül mésszel locsol­ják be a gödröt és betemetik. (Folytatjuk.) Zalaegerszeg megyei város polgármesterétől. 10/6. 1943. ke. sz. HIRDETMÉNY. A polgármester az érdekelt petróleum- fogyasztókat, valamint a kereskedőket érte­síti, hogy az 1943. június havi ö. sz. petro­leums z e 1 v étiyck negyed liter, a 6. számú szel­vények szintén egynegyed liter petróleum- mennyiségre válthatók be. Zalaegerszeg, 1943. május hó 31.-én. Polgármester«

Next

/
Thumbnails
Contents