Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-05-29 / 121. szám

1943. május 29. ZÁLÁIOGYH ÚJSÁG 5. ’ jb kocsmatöltelék volt, vagy megvolt hibbanva Az elméje. Fia: Ha a nótának nem vóna igaza, akkor (lem nótázták vóna a rádióba. Mán pedig A rádiónál nincsenek meghibbant elméjűek. 1 Apja: (Nem szól semmit, hanem cselekszik. Leszereli a rádiót és vesz helyette egy gra­mofont.') II. kép. Leány: Az este megint a kocsmában vo­ltál. Fiú.: No és nem teccik? Pedig estére is olt, leszek. Leány: Emlékszel-e, egyszer már meg­ígérted, hogy nem mégy többet a kocsmába. Fiú: Az igaz, de azóta mán nagyot vál- Jfcozott a világ. Nem is legény, aki nem megy a kocsmába, mindent elrontott. Leány: Ezt a butaságot meg kitől hal­lottad ? Fiú: A nótában van, a rádióba is nó­tázták. Mán pedig a rádióban jobban tudják. Leány: (Valami átok félét suttog a rádió­val kapcsolatban.) III. kép. Anya: Sohse emészd magadat, lányom, egy olyan kocsmatőtelék miatt. Mondd meg neki kereken: ha nem tud lemondani a kocsmáról, akkor le is út, fel is út. Leánya: Dehiszen mondtam m i neki. Anva: Uffv-e mondtam. hogy nem tudod leszoktatni róla. Leánya: Pedig egyszer már olvan szépen hall gátolt a szavamra, de az a kutya rádió Egyelőre csak ennyit a fenti dologról, de ha ezzel kapcsolatban van valakinek meg­jegyezni valója, úgv tessék ... Végül még kérdezem a kedves olvasóktól, különösen, akik olvasták a »Magvar rádióelő­fizetők országos egyesületéről« írott cikke­met. — mondják meg őszintén: Van-e szükség a »Magyar Rádióelőfizetők Országos Egvesü- let«-ere ? Polgár Lajos1. wwwwwwwwwwwwwvwwwwv Déli 12 órakor kezdődik a hős emlékünnep Zalaegerszegen Mint megírtuk, Zalaegerszeg város kö­zönsége, az Országos Magyar Tűzharcos Szö­vetség Zalaegerszegi Főcsoportja 1943. év má­jus hó 30-án délben 12 órakor a Move- sporttelcpen dicső hőseink emlékére hazafias ünnepélyt rendez, amelynek műsora ,i követ­értesítés helyett. 1. Katonai fogadás. 2. Hiszekegy. Énekli a gimnázium ének­kara. 3. Előre! Tóth Kálmán. Szavalja Csabv Zoltán polg. IV. o. t. 4. Emlékezés. Zrinyi Ilona születésének 300. évfordulóján. Elmondja: Földes Mária Notre Dame V. é. t. képzős növendék. 5. Leányleventék fogadalomtétele. 6. Az ifjúság szónoka: Nagy Gyula zala­egerszegi levente. 7. Könyörögjetek! Fazekas Miklós ver«*. Szavalja: Ifj. Török István kér. isk. IV. oszt. tanuló. (3. Megemlékezés a Hősökről, ünnepi be­széd. Elmondja Padányi .lenő országgyűlési képviselő. 9. Himnusz. Énekli a gimnázium ének­karral a közönség. 10. A Horthv-téri emlékmű megkoszorú­zása. 11. Elvonulás a hősi emlékmű előtt. Lobogózzuk fel hősök napján a házain­kat! A téli csata magyar hősei A nagy téli csata küzdelmeinek elkese­redettségére jellemző, hogy abban nemcsak a harcos állományhoz tartozó katonáknak kellett résztvermiök, hanem adódtak olyan helyze­tek, amikor más szolgálatra hívatott férfiak­nak is fel kellett venniök a küzdelmet. Szép példáját adta ennek Tonna Ferenc, egyik gya­logezredünk tábori lelkésze, valamint Misley Kálmán őrnagy, egyik vonatoszlopunk pa­rancsnoka. 1943. január közepén honvédeink véres harcokat vívtak az alexandrovkai reteszállás­ban. Mialatt a csapatok harcban állottak! a mö­göttük lévő vonatoszlopot is kellett vonni a tűz alatt álló területről. Január 16-án a vonat­parancsnok szolgálati távollétében, Forma Fe­renc tábori lelkész vállalkozott arra, hogy hátravezeti ezredének vonatát. Ugyanaznap est e azonban, amikor hírül vitte, hogy az egyik szárnyon küzdő honvedek eleiem nélkül ma­radtak, személyesen vezette ki az első vonalba a mozgókonyhákat. Eközben az ellenség több helyen betört a reteszállásba, s egyes kiseb kötelékeket hátraszorított. Torma tábori lel­kész ezeket nyomban összefogta és vissza- iranyította a küzdelembe. Másnap, január 17-én ismét önként je­lentkezett, hogy lőszerhiánnyal küzdő ezre­dének lőszerpótíást visz előre. Útközben a gép­kocsik elakadtak, éppen akkor, amikor az elől küzdő csapatok újabb ellenséges roham vissza­verésén fáradoztak. A hőslelkű tábori lelkész a legnagyobb nehézségek között lovaskocsikra rakatta át a gépjárművek lőszerterhét, míg a közben hátraszivárgó sebesülteket a gép­kocsikban helyezte el. Ezekután hátra irányí­totta a sebesültekkel a gépkocsikat, a lő- szeres járművekkel pedig személyesen ment előre a dermesztő hófúvásban. A bolsevisták rohama eközben megrendítette néhány lősze­rét vivő honvédosztagtmkat s ezek egyre na­gyobb csoportokban özönlöttek visszafelé. Tor­ma lelkész a legnagyobb eréllyel igyekezett a hátrálást megállítani, nyomban lőszert osztott ki a visszavonulók között s három ízben si­került gátat vetnie a visszavonulásnak. Végül maga vezette ellentámadásra az újonnan ren­dezett kötelékeket. Személyes példaadása, va­lamint önfeláldozó bátorsága nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy a honvédek ellen­támadása lefékezte az ellenség rohamárak len­dületét. (Torma Ferenc keszthelyi lelkész.) Hasonló hősiességgel avatkozott harcba ja­nuár 18-án Goncsarovka környékén Misley Káin án őrnagy, vonatparancsnok is. Az említett napon meglepetésszerű s nagy­erejű orosz támadás érte a Gonesarovkán ösz- szevont pihenő vonatoszlopot. A támadás olvan váratlanul bontakozott ki, hogy az ellenség el­fogta a helység körül álló biztosító őröket s percek alatt elnyomta a pihenőben lévőj legénységet is. Ezeket nyomban összeterelve fogolyként hajtották már hátrafelé. Amikor Misley Kálmán őrnagy a meglepetésszerű tá­madást mintegy száz méterre álló szállása ab­lakából észrevette, maga köré gyűjtötte a kö­rülötte lévő mintegy harminc főovi 'e cnvségét, azokból, valamint tisztjeiből három tisztirajt alakított és haladékía'anu! tűzharcba bocsát­kozott a háztömbre támadó félszázadnvi el­lenséggel. Elkeseredett helységharc fejlődött ki, amelyben azonban, az ellenség túlereje miatt, egvre reménytelenebbé váll. Küzdelem közben látta meg Mislev őrnagy az. az oszlopot is, amelyben már elfogott legénységét a bolse- v isták hátrafelé terelték. Pillanatok alatt cse­lekedett. Maga is zsákmányolt önműködő pus­Verbőczy jogi szeminárium mindenféle jogi vizsgákra, állswiszémviteltanra is ■llkéwít, Legújabb jegyzeteit bérbe ia adja méltányos feltételek mellett. Budapest, IX., Üllői nt 3, kát ragadott és tört előre az egyik raj élén. A községen átvezető úton elhagyatott vonat- oszlopai állottak. Itt a szánok között meghú­zódva váratlanul közelből vette tűz alá ä fo­golykísérő katonákat úgy, hogy azok a súlyos veszteségeket látva, foglyaik nagyrészét ott­hagyva elmeneküllek. Kiszabadított emberei­vel végki ép elhárította az ellenség támadását. Gondatlanság okozta a murakirályi tüzet Annakidején azt írtuk, hogy a muraki­rályi gőzmalom gyújtogatás következtében ki­gyulladt és teljesen leégett. Akkor, úgylátszott, hogy a tüzet átszivárgóit csetnikék bűnös kéz« lobbantotta ki. Ezzel kapcsolatosan a csendőrség most befejezte a nyomozást, amelynek során meg­állapította, hogy a malomban keletkezett tüzet vagy a gépész, vagy a fűtő által, gondatlanul, eldobott gyufa, vagy cigarettavég okozta. A hős éjszakája (Hősök napjára.) Fején sisak volt. Kezében puska. Húszéves arcán bronzos árnyalat. Szemében szittyák tüze. Villanó. Acél markában roppant a fegyver, mikor felharsant a riadó. Súlyos léptekkel rohant előre ... Az éjtszakát lángcsóva tépte ... Fölötte gránát burka repedt meg. Mellette bomba hördült, golyó sírt S ő érezte, hogy hősnek küldetett. Szívében nagy harci láz gyulladt. A csata fénye arcán lobogott. .... Homlokán halk ütődést érzett... S szép piros vére — mint tíízkorona — fekete haján bíborban égett. Barna szemet belepte az árny. De a lelke — inegdícsőült mártír — a Tiszapart irányába kél s égy alvó asszony kezére leheli: Anyám, a fiad — él! Mély álmából felriad az özvegy: Egek! Isten! Ez a fiam hangja! Oroszföldről idáig hallhatom? Vagy mi volt ez, szentségei Szűzanya! Csak nem halt meg az éjjel valahol? — S kínsejtéstől hasított szívére égi útról véghívást üzen le ciUagporos-homlokú fia: Édesanyám ... fiad örökké él. mert nem halt meg. csak elment — Haza­Novak Mária.; a „Zrínyi“ könyvesboltban A Hinni) Í8il! liill IBjllMilS ÍS ilillSili

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents