Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-05-22 / 115. szám
1943. május 22. JfcáLAMEGYEl ÚJSÁG Levél a férfi barátaimhoz! Kedves öreg Fiúk! Most hozzátok szólok, akiket nemrég ismertem meg. öreg gyerek vagyok már, de szeretem az ifjúságot. Ha velük \ agyok, eszembe jut a sok, sok szép emlék. Ez oly jó, hiszen én már csak ezekből élek. No, de nem erről akarok írni, hanem kérdezni szeretnék Tőletek valamit. Vannak dolgok, amiket ősz lejjel sem ériek. Kérlek benneteket, gyújtsatok világot itt, ebben a mohosodé) agyban. Hadd értsem meg én is azt, amit sehogy sem értek. Miről van szó? Előbb elmondok nektek egy megtörtént dolgot, és csak azután teszem föl kérdéseimet. Vidéken voltán; egyik rokonomnál. Itt összemelegedtem a falu fiatal jegyzőjével és tanítójával. Poharazás közben beszélgettünk Terítékre került minden. Közben közénk tévedt az újonnan kinevezett köroiyos is, aki épp oly kevéssé ismerte a falu ügyes-bajos dolgait, mint én. Amikor már megvitattuk az utak, a községi legelő, az új iskola és körorvosi lakás építése körül fennforgó bonyodalmas kérdéseket, lévén mind három ifjú barátom nőtlen, hát előkerültek a nők is. Természetesen, amúgy láthatatlanul bemutatták valamennyi számbavehetőt. (Szegények. Iia hallották volna!) így a doktorral együtt megtudtuk, hogy helyben van négy, vagy öt tanítónő, egy postáskisasszony, meg a boltosnak egy csinos lánya. Van köztük szőke, fettete, barna. Mindegyiknek van valakije, ha meg nincs, szereznek. Ezek csak flörtölnek. Komolyan nem érdemes és tán’ nem is lehet velük foglalkozni. A sáros földig lehúzták őket. A doktort ijesztgették, hogy vigyázzon, mert mbit a legfrissebb zsákmányra, őreá fenik a fogukat. — Csakhogy az én fejemet nem tudják elcsavarni! — jelentette ki komolyan a doktor — Az én emberismeretem olyan, hogy első. látásra megmnodom, hogy ki, milyen. figy inc-finc nő, meg nem vesz le a Iá-» bániról. Olyan nincs! — mondta szent meggyőződéssel. Ifjú barátaim mellesleg megjegyezték, bogy a sok leány között van egy, aki valamennyinél többet ér. Csak az a baj, hogy igen komoly. A szomszéd falu leányai is ilyenek. Ezekről aztán nem is esett több sző. Sokáig beszélgettünk még, azután ki-ki szállására sietett. Másnap névnapi vacsorán voltam. Itt azután az előzetesen ismertetett hölgykoszorúvál sikerült közelebbről is megismerkednem. Asztalszomszédom egy eleven szemű, temperamentumos leány volt. A vacsora alatt kérdezgetett ezt is, azt is. Végtelen kedvesnek éá naivnak találtam. Sehogyan sem tudtam megállapítani, hogy az előző este kapott információ közül melyik illik reá. Nem a flörtölök csoportjához tartozhat — gondoltam. Beszélgetés közben, a székét mindig közelebb húzta. Gondoltam, — szegényke, biztosan a másik szomszédja közelségétől fél. Nálam — aki apja lehetnek — keres menedéket. A vállunk már összeért. Később énekelni kezdett. Előbb halkan, aztán mind erősebben. Közben feje a vállamra hullt. Ettől már kezdett melegem lenni! Nem mertem mozdulni sem. Nagy szemeit hol lehunyta, hol meg vágyakozva emelte rám. Keze lassan az enyémet kereste s megszorította. Erre már megmozdultam. Arcába néztem. Az előbbi ártatlan szemek helyett egy démon tekintetével találkoztam. Úgy7 nézett rám ez a tüzes szempár, mintha meg akarna igézni. Mostmár a csodálkozástól nem tudtam szóhoz jutni. Bámultam, rnajd olyan undor fogott el, hogy menekülnöm kellett. Nem akartam feltűnést kelteni, ezért nesztelenül keltem fel a helyemről és mentem a szoba egyik védett zugába. Azaz csak mentem volna. Legnagyobb meglepetésemre a doktor ült ott, nagyon is bizalmas helyzetben egy szőkeséggel. Egy pillanatra földbegyökerezett a láttam. Az én tegnapi, komoly doktorkam, — aki a saját szavai szerint: nem dűl be az első szép szem ragyogásának, —. mint valami! | rongybaba hagyta, hogy a szőkeség átfonja a nyakát és tüzes szavakat suttogjon, — 6 nem a fülébe — a szájába, amit tíz centi nem álasztott el az övétől. Szédülten támolyogtam az ajtóhoz. Ahonnan visszanéztem és tekintetem végigfutotta az egész szobát. Ekkor láttam meg a tanítót, aki egy vállára boruló- barna, női fejet simogat réveteg tekintettel. Odébb meg a jegyző tartott átölelve egy rózsás ruhába bújtatott valakit. Nem tudtam, álom-e, vagy valóság. Én egy családias névnapi vacsorára jöttem, most meg egy bár baji, vagy mulatóban vagyok? De mégsem, mert hisz* nini, az egyik! sarokasztalnál ott ülnek a háziak, körülöttük négy leánv. Kedvesen l>eszélgetnek. Bámulva nézem őket. Közelebb lépek. Fülemet tiszta csengésű kacagás simogatja. Mint a friss forrásvíz, úgy hat aléltságomra az üde tréfálkozás. Engedőimet kérek és leülök közéjük Valamilyen társasjátékot kezdenek. Mindjárt engem is felkérnek, játszam velük. Örömmel teszek eleget kérésüknek. Agyamban, játék közben is, folyton ott egy kérdés. Hogyan, hogy eddig nem láttam ezeket? Persze, nem hangoskodtak, meghúzódtak, mint az ibolya a bokor tövében. Csodálkozva nézek ifjú barátaim felé. Ök nem borzadnak meg a démoni tekintetektől? Amint így nézelődök, meg kell dörzsölni a szemem. Még így sem akarom elhinni, hogy jól látok. Áz én »kedves«, volt szomszédnőm, — akitől sikerült szerencsésen megmenekülnöm — már a tanító mellén pihenteti szőke fejét. És barátom kicsit bárgyú, kicsit átszellemült boldogsággal simogatja. Az előbbi barnát, meg már a jegyző oldalán látom, amint hevesen vitatkozik a rózsás ruhással.-Szegény jegyző, az egyik a jobb-, a másik a baloldaláról; dörgölődzik házzá, mint a macska. Ekkor, mint a hajnali harangszó szólalt meg mellettem egy hang. — Lányok, most már jó lesz hazamenni! Kedves házigazdáink már bizonyára fáradtak és holnap nekünk is tanítanunk kell. — A háziak szíves marasztalása ellenére is, mint helybenhagyólag, íe'emelkednel. Búcsúzni kezdenek. Erre a másik négy is felfigyel. — Nem megyünk még haza! Még maradjunk! Ráérünk reggel, mikor világos lesz' — kiabálnak összevissza. Végre kénytelen-kelletlen, — lát. a hogy a fáradt házigazda csak immel-ámmal, felesége meg egyáltalán nem marasztalja — ők is készülődtek. Reggel korán indult a vonatom. A fiatal jegyző, tanító és doktor liarátommal nem beszélhettem. Nem kérdezhettem meg, amit szerettem volna. Ezért kénytelen vagyok a tollFONTOS Mindenkit érdekel, akinek,;pénzre van szüksége, hogy június 8 ára esik a magyar királyi jótékonycéKu állami sorsjáték húzása,-amikor kihúzásra kerül a 40.000 P.-ős főnyeremény és több szép nyereményösszeg is. A sorsjegy kapható sorsjenyfóárusitóknál és dohánytőzsdékben. hoz folyamodni. Így írásban kérdezem. •— Igazi, komoly férfiak ők? A nemzet őrzői? Akikkel este szórakoznak, (így írom »szórakoznak«, bár nem ez lenne a helyes kifejezés) azokról nappal, — persze a hátuk mögött — úgy nyilatkoznak, mint az utolsó utcalányról. Hol van itt a következetesség? Mondjátok fiúk, azok közül melyiket vennétek feleségül? Melyikre mernétek reábízni gyermeketek jövőjét és életét? Azt hiszem, egyikre sem. Akkor meg, miért részed telitek az ilyeneket mindenütt előnyben? Az erős férfi, a teremtés koronája süllyedt, hogy mint a nádszál hajladozik, arra, amerre a szél iújja? Tudom, hogy a nőknek — (bocsánat, hála Istennek, vannak kivételek is, mint amilven az én feleségem is) — rövidebb az eszük. (Nem akarom azt írni, hogy egyik, másiknak egyáltalán nincs, mert még a meglevő néhány szál hajamat is kiszednék.) De a Tiétek csak nem ilyen kurta ? No, de én nem bírálhatni akarok, hanem a fenti kérdésekre várom tőletek a feleletet, amit, remélem, ezen a helyen; hamarosan meg is kapok. Addig is, míg azt olvashatja, szeretettel üdvözöl Laci bátyátok. HIRDETMÉNY A. hévízi üdülőhadikórház felvesz 3 szakácsnőt, 4 konyhalányt, 18 takarítónőt, 1 varrónőt és 3 gépírónőt. Jelentkezni lehet a Notre Dame zárdában lévő hadikórház gazdasági hivatalában mindennap, egészen szerdáig, ahol a szükséges felvilágosításokat is megadják. Za'aegc észégi hadikórház glazdasági hivatala. HIRDETMÉNY. Légi ád község előj árósága a község határában folyó Mura, Dráva folyók és azok mellékágain gyakorolható halászati jogot 1943, évi junius hó 6-án délelőtt 11 órakor tar-! tandó nyilvános árverésen 5 évre bérbeadja. Az Elöljáróság. így néz Id a nagy csaták színhelye. )
