Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-05-22 / 115. szám

2 ZALAMEGVEI ÚJSÁG 1943. május 22. éjfél, amikor fájó szívvel, de teli lélekkel hagy ta el a mozihelyiséget. Mécs László szőni- foato« reggel hagyta el a kis várost és a reggeli gyorssal Budapestre utazott. (Honvéd haditudósító osztály. Sásdi Géza főhadnagy.) A korán lenyugvó orosz, téli nap már csak erőtlenül világítja át a foszladozó fel­hőket. A kis nyugat-ukrajnai város polgári la­kossága kíváncsian nézi a katonaság készü­lődését. Csapatok vonulnak kemény lépésekkel. Az útkereszteződéseknél jelző-tárcsákkal mu- S tátják a tábori csendőrök a felvonulás he­lyét. A városka főterén sokkúpolás templom emelkedik az ég felé, 'de nem büszkén, meri Istentelen kezek letörték csúcsairól a keresz­teket és bizánci stílú szépségeinek nagy ré­szét csak a megmaradt romok körvonaljai hir­detik. Barbár kezek romműve előtt a honvéd páncélos hadosztályparanesnokság ünnepet ren­dez a roppant téli csníak hősi halottasnak emlékezetére. Nagy idők nagy teljesítményei adhatnak! csak alkalmat ilyen ünnepségek megtartására. A nagy tér minden talpalattnyi helyén pán­célosok. harcos magyarok ál'anak. Négyszöget alkot a páncélos katonák sorfáké A négy­szög belső élén a tisztikar sorakozik fel. Szem­ben velük: óriási páncélvadász-őrjáró harc­kocsi ágaskodik. Elején, a magasban két da­rab, gyalulatlan lécből készült kereszt. Tö­vében oltár áll, mögötte egy kemény arc élű katona. Kezében piros-fehér-zöld Bzínö zászlót lenget a szél. A nagy páncélszömy melletti jobbról-balról tíz és feles tüzérségi ágyú csőve mered a lomhán vonuló felhők felé. Ezek mellett légvédelmi gépágyúk őrködnek. El­nyúló csővükön 8—10 fehér karika sorakozik. Ezeket a karikákat büszke kezek festettek1 -oda, annak jeléül, hogy annyi ellenséges gépet szállított le a fgldre, a pusztulásba, az ágyú­kat kezelő vitézek ügyessége. Egy zsákmányolt páncéltörő is ott áll a gépek impozáns sorá­ban. A szél megélénkül- Az enyhe idő csí­pős: A romtemplom mintha csodálkozna azon az új világon, amely az alatta álló magyarok hirdetnek a harckocsira épített otárral, ke­reszttel. Éles kürtszó vigyázz-t parancsol több- ezer katonának. H. F. vezérőrnagy, a hadosz­tályparancsnok érkezik meg. Végiglép a hősies csatákból jött harcosai sorfala előtt. A zene­kar nemzeti imádságunkat játsza. A távoli házak ablakaiban és a környező dombokon Mi ittmaradtunk és várjuk, mikor lesz niégegyszer olyan esténk, mint amilveu volt. (11. S.) környékbeli oroszok állanak. Nem értik a zene hangját, de a katonák magatartásából sejtik, hogy valami fönséges dolog lehet ez az ün­nepség, mert meghatottság uralkodik a meg­jelentek arcán. A páncélhadosztály parancsnoka az emel­vényre lép. Büszkén és szeretettel néz '' égig a magasból vitéz fiai felett. A hangja érces, öntudatos és szeretetteljes. — Bajtársak! Kedves fiaim! Négyhetes, kemény magyar becsülettel és virtussal vívott harcok után ez az első alkalom, hogy testü­letileg szólhatok hozzátok. Első gondolatom azokhoz szól, alak a harcok során a legtöbbet: életüket áldozták a haza, a magyar nemzet jelenéért és boldogabb jövőjéért. A mai ünnep keretében még1 külön is áldozzunk hősi ha- lottaink dicső emlékének. Nincsenek itt, so­raitok között azok, akik a harcokban vérüket áldozták. Vitéz sebesültjeinknek szeretetteljes bajtársi üdvözletünket küldjük és arra kérjük a magyarok létráiét, hogy őrködjön felettük, hogy mielőbb visszanyerjék egészségüket és testi épségüket. Ti. fiaim, akik most immár kipihent~n álltok előttem, büszkén tekinthet­tek vissza arra a hősi és önfeláldozást jelentő, négyhetes, majdnem mindennapos, kemény harcot jelentő időszakra, amely mögöttünk áll. A páncélos hadosztály eddigi harcai között ez volt a legnagyobb feladat. Legnehezebb azért, mert a kemény harci tilsaknak eredménye, sohasem az volt, hogv liajrá, előre, üldözzük és semmisítsük meg teljesen a most már meg­tépázott ellensé:e% hanem az én parancsomra mindig félbe kellett szakítanotok a győzel­mes harcot és harcolva hátrafelé kellett men­netek, hogy aztán újból és újból ellenálljatok, támadjatok és ellentámadjatok. A ti hős ma­gyar lelketek számára Marki, Vales je, Pozelok, dolcsuk, Miknovo, Nikolajevka, Alexejekvka, Hjnka, Bugyeamyi, Novy-Oszkol, Mihailovka, Paviszíoje, Tatjanokva, Nikotovka, Szamoinov- ka, Korocska, Salkovoje, Dalujaja és Igumon ká, a negyvenfokos hideg és a félméteres hó immár csak a becsületes kötelességteljesítési vitéz és bátor kiállás büszke emlékeit jelen­tik. De jelentik a páncélos hadosztály, a ma­gyar páncélosok, a honvédség és a magyar hadtörténelem aranybetűs lapjait is. Meghatott, szívből jövő szavakkal végzi’ beszédét a hadosztályparancsnok. Isten áldását kéri a legelső magyar katonára, Kormányzó Urunkra 9 a magyar fegyverekre. Ezután az ágyúk előtt felállított fáklya­; ■ : W ■ FERENCJOZSEF KESERÜVIZ hoz lép és kömény tisztelgés után lángra- lobbantja az elesett hősök emlékezetére a tüzet, miközben <* Szózat akkord jai végig- hullámzanak a vigyázz-ban álló katonák fö­lött. A páncélkocsi tetején most kezdődik a szentmise. Az arcokon meglátszik, hogy min­den katona hő imát küld az Egek Urához a harcmezükön maradt baj társaikért. Majd pro­testáns tábori lelkész kéri a Gondviselést, hogy, az elesett hősök találjanak örök nyugodalmat. A sebesültek nyerjék vissza egészségüket és a magyar hadsereget segítse diadalra. A nemzeti zászlót tartó honvéd valamivet magasabbra emeli a háromszmű lobogót. A hadosztály lelkésze tiszteletadással fordul fe­léje és emelt hangon méltatja a drága lobog» jelentőségét, mi a1 art a zenekar halkan, áftí- tatosan zengi a Hiszeekegyet. A kürtös imát fúj. A csapatok döngő lépésekkel vonulnak eh JSnl JSnI a kubai néger ökölvívó * A téli csati magyar hősei Az Osztrogoszk és Nikoioszkij körüli har­cok magyar hősei közül véksőkig menő öa- feláldórásával tűnt ki Bárdos István főhad­nagy? Magyary Károly hadnagy és To per ezer Dezső hadnagy. Bárdos főhadnagy az Osztra- gosktól keletre lefolyt küzdelemben hareoit oroszlánbátorsággal. Az ellentámadások égésé sorát vezette a nagy tömegekben szakadat­lanul támadó bolsevisták ellen. Több ízben került egészen elszigetelt helyzetbe de mie­den alkalommal sikerült századával együtt kitörnie. 1943. január 17-én maroknyira ol­vadt százada élén ismét szembeszállt a bol­sevistákkal s azoknak egymást követő rohtun - hullámai között a végsőkig kitartva, hősi ha­lált halt. Ezredtársai: Magyary cs Toperezer had­nagyok a Njikolszkij körüli harcokban viaskod­tak bámulatos elszántsággal a sokszoros tél- erőben lévő bolsevistákká!. Magyary hadnagy a január lő-én Níkolszkij ellen intézett szovjet támadás visszaverésében szerzett el nem móH dicsőséget nevének. A századának oldalába óo hátába intézett ellenséges rohamot azemélyea példaadásával állította meg és embereit ismét támadásra vezette előre. Ebben a tárnádéi­ban géppisztolyával végig százada élén ha­ladva érte az a fellövés, amely nemes életét kioltotta. Ugyanebben a küzdelemben viaskodott hala’tmegveő hátorsággál Toiperezer DezflC hadnagy is. A január 15-iki bolsevista tömeg­támadás visszaverésében főként a százada ol­dalába és hálába előretörő ellenséggte! vzfd harcban adott minden időre emlékezetes pél­dát katonáénak. Sikerült is a bolsevisták há­rom oldalról reátövő rohamát megállítania. A küzdelemben azonban három géppísztoly- löv éstől és aknától találva hőst hálált hoftC ‘Önfeláldozó hősi ínségük emlékét mindé« időkre megőrzi a honvédség. Spanyol újságírók láto­gatása Antal István dr. nemzetvédelmi propa­ganda miniszternél. A miniszter mögött Traegen Érnő minisz­teri osztályfőnök áll. Áldozati ünnep

Next

/
Thumbnails
Contents