Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)
1943-05-08 / 103. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. május 8.» Lélekjelenlét és idegerő (Honvéd haditudósító század. 1\allay I. Gábor hdp. őrmester.) A gépesített, modern háborúban számtalan példa adódik a magyar katona legszebb hadi erényének szemléltetésére: az önálló kezdeményezéssel végrehajtott vállalkozásra. Példa rá Tausz József hadapród szakaszvezető esete, arneb ugyancsak egy a sok közül, de hőstettének kiemelkedő jelleget ad az a tény, hogy ugyanazt az idegtépő feladatot rövid' félórára az első után, ugyancsak önszántából, megismételte. Ezzel nemcsak egy egész tüzelő - állást és baj társai életét mentette meg, hanem harcképtelenné tett két nehéz szovjet páncélost is. Most légnyomás okozta idegbénulással fekszik az egyik helyőrségi kórházban. Ballábát és jobbkezét egyelőre nem tudja mozgatni. de hangja friss és töretlen, mintha' egyébként semmi baja sem lenne. Először a betegsége után érdeklődöm. A lábam már csaknem teljesen meggyógyult. a jobbkarom is egykettőre rendbeÖltözködjünk TÓTH GYULA úri és n6i szabóságából Kész nöikabát és ruhaosztály Uridivat, és szöveteladás A korín án v tagjai és vitéz Jány Gusztáv, a; hazatért 2. hadsereg to parancsnok a. a Keletipályaudvaron. holtterébe kerültem. Ekkor talpra ugorva kioldottam a kézigránátok biztosítékát és azokat a hernyótalp hátsó részére, a páncélzat alá löktem. A lánc a gránátokat magával vonszolta előre, majd földre ejtette és rájukfutott. Robbanás: a lánc levált, s a páncélos, volt, hirtelen »hátraarc«-ot csinált, kicsit oldalt billent és leállt. Két, jóirányzott lövés wmmmAwwwNwwvwwwvwrtmmm ártalmatlanná is tette. Mind a három harckocsi! legénységét elfogtuk. — Alighogy visszaértem helyemre, újabb1 támadást kaptunk. A támadás teljesen az elsőhöz hasonlóan ment végbe. Most már, amint a harckocsik felbukkantak, azonnal összekötöztem újabb hat kézigránátot, elhatározva, hogy az imént bevált módszerrel ismét megkísérlem a lehetetlent. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. A lövegck két harckocsit jóformán a felbukkanásuk pillanatában kilőtték. De a harmadik harckocsi újra kitért jobbra, úgyhogy erre löveggel nem lehetett lőni. A már egyszer megtett útat megint átbukdácsoltam rohamsisak és felszerelés nélkül. Ezúttal azonban majdnem póruljártam s közel voltam ahoz, hogy az ál-halottból valóságos halott váljék belőlem. Tudniillik, ha egy kicsivel később ugróm fel, a hatalmas harckocsi mentlietetlenül keresztülgázolt volna rajtam. De idejében felugrottam s egyet fohászkodva a kézigránátokat újra sikeresen elhelyeztem. majd hátraugroüam és levágtam magam a földre. Pár pillanat múlva robbanás — a harckocsi végképp leállt. — Aztán? — Nincs tovább'. Egy hivatalos jelentés ennyit: mondott: »Hat. ellenséges páncélost megsemmisítettünk, legénységét ártalmatlanná tettük.« — Én meg, — zubbonyára mulat — megkaptam ezeket a kitüntetéseket. — A sebesülése is ott történt? — Nem. Ott egy karcolást sem kaptam. Kicsit izgultam, kicsit vert a szívem, dehát ez érthető... A sebesülésem? A voronyezsi hídfőnél telitalálatot kaptunk. Engem elkapott a légnyomás és öt méterre elhajított. Csak a kórházban tértem magamhoz. Dehát, bála Istennek, ez legyen a legnagyobb' bajom ... íme Dugonics Titusz szelleme ma is él, és amíg magyar él, nem is fog meghalni soha. mii Jam Gusztáv ka, a hazatéri 2. hon védhadsereg főparmcs ünnepélyes fogad tatáséi. ^előállásunk felé három, egyenként harmincöt tonnás T. 34. típusú páncélos tartott. A. támadás kialakulásakor már csak hatszáz méterre lehettek tőlünk. A harckocsik közül kettő lassabban haladt, a harmadik azonban teljes sebességgel jobbrakanyarodott, hogy a másik kettő támadását oldalról fedezze. Szerencsére: a közvetlenül támadó két harckocsi közül az egyik, aztán a másik telitalálatot kapott és leállt. Ugyanakkor azonban a jobboldali lövegűnk tás mérőjét az elkanyarodó harckocsiból ugyancsak találat érte. úgyhogy ez a löveg használhatatlanná vált. — Az elhárítás feladata ekkor teljesen az én géppuska fészkemre hárult. Ennek tüze azonban a nehézharckocsivai szemben nem mutatkozott hatásosnak. Láttam. hog\ a hcl<v- zetet legfeljebb egyéni vállalkozás mentheti meg. Hirtelen összekötöztem hat nyeles kézigránátot és otthagvtam a géppuska fészkét'. Egyenesen a harckocsi felé futottam, bukdácsolva. el-elesve. még a »vasfazekat« is ledobtam a fejemről, mert mindenképpen azt a látszatot a kar! a ;; kelteni. hog\ megsebesültem. Eleinte iőttek rám, szerencsére nem találtak el de amikor ngv kétszáz méterre, az akkor már felém rohanó harckocsitól, széttárt karokkal elvágódtani és halottnak tetetem magam, beszüntették a tüzelési. \rra persze gondosan ügyeltem, hogy a magamma! V'itt ke/,iérán ;í A.;i < szre ne ’.ellessék. így. a földön fekve, magamnak minden jót kívánva bevártam,, amíg a bar#- kori annyira közel ért, liogv tűzfegyvereinek jön. Valószínű, szükség lesz egy kis műtéti beavatkozásra is. De utána úgy elfelejtem az egészet, mintha nem is lett volna. Zubbonyán ff. osztályú német \ askereszt es a magyar Kise/üst \ itézségi Krem. Megkérem, módja el legizgalmasabb harci élményét. Kp balkezével rágyújt egy cigarettára. — Nyár volt, még tavaly történt. Ghar- kowtól körülbelül húsz kilométerre keletre, másfél kilométerre az orosz vonaltól gépágyús tüzelőállásban voltunk, közvetlenül a »Halálvölgy« szomszédságában. A Ha Iái völgy azért kapta a nevét, mert az első nagy Charkow i. bekerítő csata után sokezer bolsevista halott maradt benne hátra. Én a tüzelőállástól körülbelül 500 méterre elől lévő géppuska- fészek parancsnoka voltam. Feladatom a lö- vegek biztosítása volt. A levegőben támadás előtti feszültség remegett, s csakugyan, reggel nyolc óra fele megindult az orosz páncélosok támadása. Szinte rezgett a levegő az előretörő harckocsik dübörgésétől. A mi tü-----unitit---------------------ifttorftrfcaArf-iTiriittith'Kiriiirxi^
