Zalamegyei Ujság, 1943. április-június (26. évfolyam, 73-144. szám)

1943-04-03 / 75. szám

4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1943. április 3,. f •Nagy szenzációja vám a paesai járás egyik kis községének, Szentpéterúr-nak, ahol édes­anyja védelmében agy onszi irta a bátyját egy Töld műves. Csütörtököm este hangos veszekedés verte föl a Krániez-esalád házatáját, amikor is Krá- nicz Zsigmond -54 eves földműves az édesany ­jával kezdett hangoskodni és veszekedni. A szóváltásokba a fiatalabbik fin. Kránicz László Ss beleavatkozott és édesanyja védelmére kelt. Végül tiettlegességre került sor és a fiatalabbik Kránicz. a a eszek ed és hevében, kést ragadott Irta: Angyal Béta. Néhány évvel ezelőtt terepfelvételi mun­kálatokat végeztem egyik zalai faluban, ahol az egyedüli kabátos ember egy hatalmas ter­metű plébános volt. akiről már tudtam annyit, bog) nagyon barátságos, jókedvű és tudomány Szerető ember, csak éppen nem ad enni, a vendégének. Amikor megérkeztem a faluba, első dol­gom volt. megfelelő munkásokat szerezni. Ez (sikerült is néhány óra alatt. Éppen a pleba wűára igyekeztem, amikor szembe jött velem tégy jóképű magyar. Már messziről na gyors ismerősnek tetszett és amikor közel volt hoz­zám. megszólítottam: Honnan ismerem én magát? A magyar egy pillanatig gondolkozott, majd mosolyogva megszólalt: — Engem főhadnagy ór? Adagétól! Együtt voltunk annál a lerombolt hídnál, tizennyolc­ban. —- Maga az, Kelemen — kiáltottam öröm­mel, mert mindig örül az ember, ha világ­háborús ismerősére akad. — Hogyan került ide? — kérdezem. — ide házasodtam, — mondta volt ki­tűnő szakaszvezetőm — és most itt vagyunk mindketten alkalmazásban a plébános urnái. — Éppen oda igyekszem. Vezessen hozzá — kértem Kelement. Elindultunk. Volt bajtársam röviden el­mondta élettörténetét, az asiágói pokoltól es éppen végzett, amikor beértünk a plébániára. [Búcsú záskor még ezt is mondotta: — Legyen nyugodt, mérnök úr, mi ismer­jük a szokást, de azért minden meglesz. Értettem is, nem is ezeket a szavakat, He néni sok időm volt a gondolkozásra, mert a plébános úr elébem jött. • ! A kölcsönös bemutatkozás után beveze­tett, és úgy tapasztaltam, hogy őszintén örült és kitüntétően szíves volt. Felajánlotta segítsé­gét, sőt szállásra is meghívott. Beszélgetésünk1 ísorán megállapítottam, hogy munkám érdekli őt és komolyan segítségemre is lehet. Úgy/ ismerte falujának és környékének terepviszo­nyait,, mint seidci más. Meg is kérdeztem; jtőle: — Mióta van itt ebben a faluban plébános1 »ír ? Huszonöt éve. Azt is mondhatnám* hogy én alapítottam a plébániát. Amikor ide tettek, még fekvő helyem Bem volt. jAmitj itt lát. kedves öcsém, azt mind én szerez-} fém. Beazélgeténük közben lassan dél lett. Ebéd­nek1 azonban híre-hamva sem volt. Harang- Szókor el imádkoztak az Urangyalát, majd ne- ngyed egykor házigazdám engedelmet kért, hogy egy kicsit magamra hagyjon. Én el akar­tam enni, de nem engedett, mint mondén,, azonnal vissza fog jönni és tovább beszélget­hetünk. Nem akartam kedvét szegni, marad­tam. igaz, hogy magam is éhes voltom már, de egy jó katona gyomor ilyen csekélvségrd nem sokat ad. Alighogy házigazdám eltávozott, nyílott az ajtó és Kelemen bajtárs mcgje-1 Jent egy tányér finom illatú levessel. es bátyját leszúrta. A szúrás l<ö vetkezte bein1 a veszekedést előidéző földműves hamarosan elvérzett és az életnek már nem lehetett m8tf­. O mentem. Az ügy kiderítésére minden intézkedést megtettek a pacsai csendőrök és a holttest fel - boncolása végett a nagykanizsai törvényszék bizottsága kiszállt a helyszínre, ahol megpró­bálják a végzetes családi perpatvar indító okainak a kivizsgálását is. Az ügyben a nyo­mozás tovább tart. Tessék főhadnagy űr! — mondta és megkért, hogy engedjem magamat így címezni, mert ez jobban esik a szívének. A kitűnő csirkeleves után hozta a sültet, majd a tésztát. Közben megsúgta, hogy gaz­dája nagyon sürgeti az ebédet, de mindfen fogásnál azért én vagyok az első, mert így; én. nyugodtok ban eh etem. Tetszett nekem ez a különös helyzet és belementem a játékba. Mire házigazdám visszajött, ón is rend­ben voltam és jóízűen rágyújtottam egy szi­varra. A délután nagyon kedélyesen tellett eb Megnéztük a plébánia gazdaságát és szép gyü­mölcsösét, majd együtt mentünk az előmunká­latokat végezni. Este hétre már otthon vol­tunk. Úgy látszott, hogy ő is megéhezett, mert hamarosan távozási engedélyt kért, amihez — a déli tapasztalatok után — készséggel hozzá­járultam. A plébános tehát eltűnt, viszont Kelemen megjelent. Ez alkalommal pörköltcsirkét ho­zott uborka salátával, majd utána édes, ma­zsolás túrósrétest. Hatalmas rést ütöttem aj vacsora-frontján is és amikor házigazdám visz- szaérkezett, kitűnő kedvben talált. Láttam rajta, hogy egy kicsit csodálkozik, mert nyil­ván ilyen esete még nem volt, de mivel nem szólt, én is hallgattam. Reggel Kelemen, mint jó bajtárs, jó korán gondoskodott rólam. Dél­előtt együtt voltam a plébánossal és amikor* hazaértünk, azt hiszem, ő sem panaszkodhatott az étvágya ellen. Kelemen bajtárs ez alkalom­mal újból kitűnően dolgozott. Amire házigazdám visszatért, már nyoma sem volt semminek. Ez már feltűnhetett neki, mert megkérdezte: — Hogyan bírja ezt a nehéz munkát ilyen könnyén? — Az ember sokat kibír — kivált, ha egy kis szerencséje van —- feleltem, amire meg­értőén mosolygott. Mondanom sem kell talán, hogy a va­csora szakasztott ügy folyt le, mint az előbbi napon. IlarmNlik nap már láttam, hogy nagv^ zavarban van, nyilván szerette volna meg { fejteni ezt a csodának látszó esetet. Nem i* hagytam tovább kétségeiben. — Nézze, kedves plébános úr — mond­tam jókedvűen — ezentúl ebédeljen velem, itt, ebben a szobában. Mégis jobb lesz, ha, nem leszünk egyedül. Mint a bomba, úgy hatott rá ez a meg- ü hívásom, de azután jóízű nevetésbe fogott és amikor mindent megtudott, olyan vacsorát ren­delt, hogy az minden eddigit felülmúlt. De hármunk között Kelemen volt a leg­boldogabb, mert igaz ha jtársiasságát ez ál­lj kálómmal is megmutathatta. — A pótanyagok diadala. Megérkezett a Schütz Áruházba az első küldemény bútor­szövet. amely sodrott hártyapapírból C9 ken­derből v an összefonva. Olcsó, e inos és tartós. Matracokra és díványhuzaira alkalmas. Métere csak 6.63 pengő. Jön! Jön! „GöcsejbQlc jelentik, hogy a szokásos április elsejei helóg,atásokj közül, az egyik aranyifjú beugratása sikerült legjobban. Ugyanis, az aranyifjú barátai kö­zül az egyik megfelelő, hivatalos keretek kö­zött. kinyomatta, hogy az illető az ellenség; előtt tanúsított vitéz és bátor magatartásáéit! Signum Lau dis kitüntetést kapott. Ugyláitsziki, ugyancsak felbosszantotta a dolog az illetőt, miért azonnal elrohant, bogy a kellemetlen Mr szerkesztőjét felelősségre vonja. Természete­sen, este volt; s így a telefonra senki sejm* jelentkezett, különben is, az egésznek a szer-' zője ©tt ült az asztalnál és élvezte az ugratási fejleményeit. A heugratott azonban, amikor visszatért és ismét olvasni akarta a híradást,? nagy megrökönyödéssel látta, hogy ja nyom­tatvány ugyan marad oktalanul ott van, die a, bír nincsen benne, pedig se ragasztás, se ra-v- dírozás, vagy vakarás nem látszik sehol. A/ jó áprilisi tréfának igjen nagy sikere volt égés% este és ugyancsak melegen ünnepelték1 a ki-?- tüntetettél magas kitüntetése alkalmából... »« hogy a zalaegerszegi »sportszakértők« kö-.- ízül az egyik új sportmászót talált fel, ezy szerint vasárnap a Move-siak nem úgy rúg-i iák. hanem úgy »dobták« kapujába % labdát. Képzeljük, mennyi tizenegyes lesz ezen-; túl egy-egy mérkőzésen, ha mindig úgy d ob­ják a labdát a kapuba... hogy az egyik kislány ablaka alatt a szép- reményű fiatalember olyan hamisan énekelt, hogy a kislány ijedtében majd kiugrott an ágyból. Nem tudjuk, mit akart tenni, de ne-> künk bejelentette, hogy óvintézkedéseket lép­tetett életbe. Jó lesz vigyázni... < »« hogy a zalaegerszegi mozEulajdonos hi­vatalosan is megkapta a várostól a mozi átépí­tési engedélyét, s ísy semmi altodéivá nincsen, hogy a közönség kénveimépek és ízlésének meg (niem felelő mozi mielőbb új köntösben álljon közönség rendelkezésére. A terv ragyom szép, csak az anyagok beszerzése ütközik majd soli nehézségbe... T Dániában a dohányárus a „legjobb parti“ (MN) Dániában a dohányeladást semmiféle adagolási előírás nem korlátozza, a készletek azonban . olyan csekélyek, hogy a kereskedők életét a vásároló közönség ostroma már hova­tovább elviselhetetlenné teszi. Egy kopenhágai szivarkereskedő úgy akart segíteni a bajon, hogy reklámcédulákat nyomatott a következő felírással: »Szivarszükségletét szerezze be ké­rem másnál! Az én raktáram olyan rossz sziva­rokból áll, amelyek még egy halottat is meg­ölnének. Esedezve könyörgök önnek: felejtse el cégfeliratomat és másutt vásárolja be szük­ségletét!« Egy másik dohányárus pedig: »Mint­hogy minden hónapban megszámlálhatatlan, sok házassági ajánlatot kapok, tisztelt hölgy - közönségemnek kénytelen vagyok tudomására hozni, hogy ebben a hónapban már három­szor kötöttem házasságot és a következő hó­napokra már tekintélyes számú csiuo3 hölgyet tartalékoltam ..t Kelemen bajtárs Végzetes családi perpatvar egy csendes zalai községben

Next

/
Thumbnails
Contents